Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1885-10-11 / 41. szám
41. sz. a kir. adóhivatalba 15 főt 75 ki szállíttatott be. A tiszti orvosi jelentés szerint az egészségi állapot szeptember hóban — hasonlóan az előző havihoz — kielégítő és elég kedvező volt. Statisztikai kimutatásaik szerint aug. 30-tól október 3-ig bezárólag terjedő időszakban volt 202 élve sületés, ezekkel szemben állott 149 halálozás; az élve születések tehát 53 esettel múlták felül a halálozásokat. Az állatorvosi hivatal jelentése szerint a a város belterületén 2 drb ló, a külterületen pedig 19 drb szarvasmarha lépfenében és 2 drb szarvasmarha veszettségben hullott el. A járványos kór terjedésének meggátlására a szükséges óvintézkedések megtétettek. A közigazgatási erdészeti bizottsághoz 2 ügydarab érkezett be, melyek egyike ülésben, a másik pedig ülésen kívül intéztetett el. A fentebbi jelentések tudomásul vétettek. A kh. adófelügyelő jelentése folytán tekintettel arra, hogy a f. évi előírásra teljesített befizetéseknél mutatkozó csekélyebb eredmény oka főleg abban rejlik, hogy a f. évi föld s ez után fizetendő általános jövedelmi pótadó egyénenként még kivetve nincs s ezen állapotnak oka pedig abban rejlik, hogy a kataszteri birtokivek a kataszteri igazgatóságtól a városi tanácshoz ez ideig vissza nem érkeztek, annak folytán a nmélt. m. kir. pénzügyminisztériumhoz felterjesztés intéztetett az iránt, hogy a kataszteri igazgatóság Kecskemét város birtokiveinek mielőbbi beküldésére utasittassék. Özv. Marton Benőné kérvényét fiának Búzás ig. Marton Jánosnak a sorhad kötelékéből elbocsájtása iránt a városi tanács beterjesztvén, a katonai és polgári elsőfokú hatóságok egyező véleményének elfogadása mellett, mint özvegy édes anyjának gyámolója — pótegyén állitása és kincstári átalány megtérítése nélkül — a sorhad kötelékéből elbocsájtatni rendeltetett s ezen határozat hozzájárulás véget a cs. kir. 4-ik hadtest-parancsnoksághoz áttétetett. A fenti ügyek előterjesztése után az ülés 12 órakor befejeztetettkai válaszol, majd megmelegítik,s aztán még vagy fél óráig tartotta beszéddel ismerősét. * * * Hornyik bon-motja. Volt neki száz és ezer, hiszen férfi társaságban mikor még fiatal volt, nagyon kedvelték adomái és az általa használt szójátékokért. Itt csak a következőt jegyezzük föl. Beszélik az öreg úrnak, hogy X. Y. fiatal ember megszöktette N. N. úr feleségét. — No már ez czudarság — jegyző meg a főjegyző — fiatal koromban én is meghúzogattam a más szénáját, de az egész osztagot nem vittem el soha, ez czudarság. * * * Hornyik tolla. Valami városi ügyben kedvezőtlen határozatot hozott a minisztérium , amelybe a város nem nyugodhatott bele. Az ügy újabb felterjesztéssel felküldetett a minisztériumhoz. E felterjesztést Hornyik fogalmazta , elkezdte azzal, hogy a roszul értesült pápától szokás menni a jól értesült pápához, a város is a roszul informált minisztertől megy a jól informálandó miniszterhez s kerek 12 évre terjedő felterjesztésében úgy kifejtette az ügyet, hogy a minisztérium a városra nézve kedvezően megváltoztatta határozatát. Mikor aztán a polgármester fent járt a minisztériumnál, az osztálytanácsos utalt arra, hogy az öreg nótárius ugyan alaposan megírta a minisztériumnak azon a 12 évén az ügy mibenlétét. A polgármester pedig azzal válaszolt, hogy az öreg úr elhatározta magában, hogy ha ez nem elég, 36 éves felterjesztéssel fogja a minisztériumot felvilágosítani. * * * Szerette az öreg főnótárius mindig használni a teljes czimeket. Mikor referált, egy világért el nem mulasztotta volna, ha valamelyik minisztériumról volt szó , hozzátenni: „nagyméltóságú m. kir.“ stb. Mikor aztán valaki közbeszólt, „tudjuk minisztérium“ az öreg megállt a referádában néhány másodperczig, aztán megerősített hangon ismétlő: nagyméltóságú m. kir. stb. * :$c Hornyik a gyónás előtt. Régen ágyban fekvő beteg volt már az öreg úr, érezte, hogy közeleg végső órája, ennélfogva gyóntató atyát hivatott magához, mikor gondozói aztán biztatták, hogy minek még, hiszen majd jobban lesz, igy válaszolt: De csak had jöjjön a páter, ne mondják az utczán járókelők az ablaka alatt ha meg talál halni, hogy az a vén gonosz Hornyik meghalt, ki akar ő békíteni mindent, még a nép előítéletét is. KECSKEMÉTI LAPOK Az 1885. évi budapesti országos kiállításon kitüntetett kecskeméti kiállítók. Kiállítási nagy érmet nyertek. I. csoport. Mezőgazdaság. Kecskemét vidéki gazdasági egylet. Résztvevők: Csereklyei Károly, Deák László, Keresztes János, Kovács Sándor, Lipóczy Ferencz, Ötvös János. II. csoport. Kertészet, szőlészet. Katona Zsigmond kitűnő és kivitelképes ajtó- viaszáért. VIII. csoport. Élelmiszerek mint iparczikkék. Röszler Ármin. Egyleti és társadalmi élet, Intézetek. A reáliskolai tanulók apadásának kérdéséhez. Középiskolai intézményeink néhány év óta folytonos változtatásoknak vannak alávetve. Így van ez nemcsak nálunk, hanem egész Európában, de ez természetes dolog is, mert a tanügy még fejlődési stádiumában lévén, — ennek reformjával mindenütt komolyan és behatóan foglalkoznak. Azonban tanügyi intézményeink között alig akad egy is, melyen oly sokat bolygattak, kísérleteztek volna, mint az éppen a reáliskolákkal történt. A sok kísérletezésnek azután az lett a vége, hogy míg a 6 osztályú reáliskolát 8 osztályúvá reformálták és igy a reáliskolát megnehezítették, annak terheit szaporították, ugyanakkor elfeledték az intézők ez iskolák jogait, hatáskörét kitágítani, de még az sem történt meg, — ami a reáliskolák ily megnehezítésével szemben méltányos és jogos is lett volna — hogy a gymnasiumi tanulóknak a műszaki pályákra való felvétele legalább némileg meg lett volna szorítva. Igaz, hogy ez új középiskolai törvény e tekintetben liberálisabb volt, mert e szerint a reáliskolai tanulók a latin nyelvből való pótló érettségi vizsgálat után az egyetem orvosi és jogi, a latin és görög nyelvből való érettségi után pedig az egyetemnek bármely karába felvehetők; de a törvény által biztosított ezen kedvezmény (?) a gymnasiumi tanulók szabad pályaválasztásával szemben nagyon is halovány. A reáliskolákkal való sok reformálásnak az évről-évre történt tanterv-változtatásoknak az lett a gyakorlati eredménye, — amit az intézők talán nem is akartak, —hogy felköltötték a közönségben ez iskolák iránt a bizalmatlanságot. Hogy ez így van , bizonyítja a reáliskolai tanulók létszámának rohamos apadása, különösen pedig észlelhető ez apadás a tisztán magyar városokban. A főváros itt is kivételt képez, mert itt e tanévben a reáliskolai tanulók száma a múlt évihez képest tetemes emelkedést mutat. Kétséget nem szenved, hogy a reáliskolai tanulók apadásának fő oka a törvény azon intézkedésében rejlik, hogy előttük a tudományegyetem fakultásai csak az egyik vagy mind a két klassikus nyelvből való pótló vizsgálatok letétele után nyílhatnak meg. Vannak azonban a tanulók apadásának speciális helyi okai, mint mindenütt, úgy nálunk is. Akárhányszor volt alkalmam , még intelligens emberektől is, azt a megjegyzést hallani, hogy „hát mire is való, hisz felesleges a reáliskola, főleg nálunk, hol a nélkül is két középiskolánk van, jobb volna a két irányú középiskolát egy kalap alá hozni“. Az ily forma kifogások és megjegyzések cáfolatába itt nem bocsájtkozhatom , hisz „ignoti nulla cupido“, de annyit mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ma már elmúlt az az idő, mikor az úgynevezett általános műveltséget csak a humanus iskolák, a gymnasiumok monopolizálták, mert magát az életet tekintve, a műszaki pálya napjainkban sokkal produktívabb más pályáknál. Aki napjainkban e felfogással szemben küzdeni akar, annak be kellene bizonyítani, hogy a modern ipar, a természettudományok, a közlekedési eszközök haladásán mennyit lendítettek a klassikus nyelvekből adott és sikeresen megoldott fordítások, bár ezeknek képző erejét — saját hatáskörükben — elvitatni nem akarom. Az az idő pedig, mikor még azt hirdették a reáliskolák ellenségei, hogy a gymnasium jobban készít elő még a műegyetemre is, mint a reáliskola, ma már a hagyományokhoz tartozik. E nézet pedig a reáliskolák rovására még a legutóbbi időben is oly propagandát tudott magának szerezni a közönség körében, hogy a budapesti műegyetem rectora, tehát a legkompetensebb fórum érdemesnek találta arra, hogy múlt évi rectori beszédében vele foglalkozzék. Számadatokkal , a tények logikájával kimutatta, hogy a műegyetemi pályázatoknál a pályadíjakat még a legutolsó évfolyamokban is — mikor tehát a gymnasisták már az első évek nehézségein túlestek — a reáliskolákból került tanulók nyerik el. Visszatérve a helyi körülményekre: a reáliskolai tanulók apadásának okát városunk közönségének a reáliskolával szemben tanúsított közönyösségében is találom. Lássuk például a mostani behatások statisztikáját. E szerint a helybeli tanulók az összes ifjúságnak csak 392, az alsó vidéki németek, románok, szerbek, tehát idegen ajkúak, kik a magyar nyelv elsajátítása végett keresik fel városunkat, az ifjúság 35,7 százalékát teszik, míg a többiekre 25,1 százalék jut. E számadatok kézzelfoghatólag bizonyítják azt, hogy az intézet tanulóinak jóval több, mint fele, nem helybeli származású, ami megint a közönségnek az intézet iránt tanúsított csekély érdeklődéséről , vagy nem kellő tájékozottságáról tesz tanúságot, pedig a helybeli reáliskolának már a magyarság szempontjából is fontos missiója van. Másrészről pedig magára a városra nézve sem közönyös dolog , várjon van-e reáliskolája , vagy nincs. Ha a reáliskolák szükségessége el nem volna ismerve és előnyeik nem méltányoltatnának, ugyan miért áldoztak volna egyes városok mint pld. Kassa, Székesfehérvár stb. még csak 2—3 évvel ezelőtt százezreket a reáliskolákra? Az állam is egy hónappal ezelőtt állított fel egy új reáliskolát Brassóban. Korunk signaturáját a természettudományok művelése képezi, azért van a reáliskolák léte törvény által is biztosítva és elismerve. Sajnos azonban hogy egyes városok ez intézeteket nem részesítik oly pártolásban, mint azt, már saját jól felfogott érdeküknél fogva tenniök kellene. Hogy mi előnyt nyújt egy reáliskola a városnak, azt itt bővebben nem részletezem. Mert eltekintve az anyagi előnyöktől, — például a helyi reáliskolának csak fentartása az államnak évenként 22,750 frtba kerül, a helybeli szülők gyermekeiket a technikai pályára előkészíthetik, csere útján gyermekeiket a német nyelv elsajátítása végett német vidékre küldhetik, a sok vidéki tanuló pedig gazdasági szempontból is csak előnyére van a városi közönségnek Még 3—4 év előtt reáliskolánkat csere útján a német vidékről tömegesen keresték fel. Az utolsó években e csereviszony a minimumra apadt le. Ennek pedig az az oka, hogy a cseregyermekek nagy része nem részesült azon bánásmódban, mint kellett volna, ami pedig még nagyobb baj, a csereközvetítés üzérkedéssé fajult, minek megint az lett a következménye, hogy a cserét keresők nagyobb része elmaradt. E csereügyet kellene tehát szabályozni. Én azt hiszem , hogy e tekintetben a városi hatóságra is, mint morális testületre, teendő vár, mert a lelketlen kofárok saját önző érdekeikből a városi lakosság jó hírnevén csorbát ejtettek. Néhány évvel ezelőtt a városi hatóság az alsó megyékbe felszólításokat küldött szét e csereügyben, miért ne tehetné azt most is, feltéve, hogy a csereügy rendezve lesz, mert ezen ügy rendezetlen állapotában is látom a reáliskolai tanulók apadásának egyik okát. Ez alkalommal még a tanpénzről is meg akarok emlékezni. Igaz , hogy ez nálunk , — összehasonlítva a helybeli többi intézetet — aránylag igen magas. E tekintetben azonban a nmélt minisztérium a legnagyobb liberalitással jár el; most is felmentette a tanpénzfizetés alól mindazokat, kiket folyamodványuk alapján a tanári testület e czélból felterjesztett. E kérdéshez egyelőre csak ennyit akartam megjegyezni, de nem hallgathatom el, hogy nagyon téves felfogás valamely intézetet csakis tanulóinak létszáma szerint megítélni. Habina János: Az erdélyrészi közművelődési egyesület javára a felolvasó társasághoz beérkezett adományok (Folytatás): 5. Iparegyesület 10 frt. 6. Jogakadémia: Csilléry Benő, Dr. Tassy Pál, Dékány István, Nagy Ferencz, Dr. Horváth Ádám 2—2 frt. Dr. Kovács Pál, Dr. Beliczay Jóna, Dr. Bagi Béla 1 — 1 frt, összesen 13 frt. 7. Róm. kath főgymnasium: Szabó Ferencz 2 frt, Pintér Kálmán 1 frt, Nyilassy Károly 1 frt, Tóth Antal 1 frt. Az ifjúság gyűjtése volt e czélra a r. kath. gymnasiumban 5 frt 30 kr. Nyilvános számadás a kecskeméti reform, jogakadémiia és reform, gymnasium tanárai által a ref. tanári gyámegylet javéra rendezett hangverseny jövedelmeiről. Bevétel: 297 frt 10 kr., kiadás 61 ; 98 kr., tehát tiszta jövedelem : 235 frt 12 kr., azaz kétszázharminczör forint 12 kr. A bevételt szívesek voltak ráfizetéssel szaporítani: Özv. Kovács Lászlóné 5 frt, Lipthay Pál 10 frt, Czelder Márton 5 frt, Scheiber József 3 frt, özv. Gallia Fülöpné 1 frt , Kovács József 1 törv. biró 1 frt, Soós György 2 frt, N. N. 2 frt, N. N. 50 kr. Fogadják érte a rendezőség hálás köszönetét. — Nagy Ferencz tanár. A katholikus főgynasiumi „önképző kör“ f. hó 3 án tartotta meg alakuló közgyűlését, melyen megválasztottak a kör tisztviselői. Elnök: Hajagos Illés, főjegyző: Reichrath Miklós, pénztáros: Szabó Imre, könyvtáros: Kovács Gergely , 8. oszt. tanulók , aljegyzők: Gallia Béla és Pálfy Endre, alkonyvtáros: Lágyi József, 7. oszt. tanulók. IX. csoport. Bor és egyébb szeszes italok. Első kecskeméti Cognac gyár (Parragh és Társai). XI. csoport. Vas és fém ipar. Bódogh Zachariás kovács, Szabó László és Maár Antal lakatosok, Szűcs Sándor lakatos, ifj. Ungi János kovács. XII. csoport. Faipar. Papp István szerszámkészítő. XVI. csoport. Ruházati ipar. Búzás József szabó, Somodi Pál szabó, Szőke Ferencz szabó, ifj. Tóth Sándor szabó, jeles szabómunkáikért. Rankov József szűcs, Deák László csizmadia, Horváth Imre czipész, Horváth Mihály czipész, Tahonyi Mihály csizmadia, Török Elek csizmadia, Zana Péter csizmadia, Fernheim Arnold kettyűs. XVII. csoport. Bútoripar és dekorativ lakberendezés. Reimann Mór asztalos. XXI. csoport. Tudományos eszközök és műszerek. Tajcsik Mátyás mérleggyáros kitűnő mérlegeiért. XXIII. csoport. Járművek. Dugár Imre bognár, Fekete Sándor nyerges, Nyirádi Imre kovács, Elefánti Lajos kovács, Horváth László kovács, Mester István kovács. XXIV. csoport. Gépipar. Mádi József kovács. XXVII. csoport. Honvédségi felszerelések. Pintér Bernát szabó, kitűnő tiszti ruháért. XXVIII. csoport. Egészségügy. Katona Zsigmond kitűnő gyógyszereiért. XXIX. csoport. Házi ipar. Virág Apró Endre szövő. — Ő Felsége névnapja alkalmából Bogyó Pál apát-plébános f. hó 5-én 9 órakor teljes ornátusban fényes kiséret mellett szentmiseáldozatot mutatott be, amelyen a helyben állomásozó katonaság és honvédség tisztikara, a törvényszék, járásbíróság, adó- és illetékkiszabási hivatal, a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási hatóságok, ügyvédi kamara és a tanintézetek képviselve voltak. Nem hiányzottak magánszemélyek sem, kik tömeges megjelenésükkel az ünnepély fényét emelték. — A szüret hatósági engedélylyel f. .hó 7-én kezdetett meg. Általában sok és jó minőségű borra van kilátás. A szüret alkalmából a tanintézetekben is szünetel néhány napra az előadás. A szőlők felé vezető utakon nagy az élénkség, a szőlősgazdáknak a jó termés daczéra sincs kedvük, a borárak nagyon alacsonyak s sokan eladni se tudják. — A helybeli jótékony nőegylet női ipariskolája — Irónt lapunk múlt számában is jeleztük — f. hó 10-én nyilik meg. Az intézet irányában meleg érdeklődés nyilvánult kezdettől fogva, jeléül, hogy városunkban érezhető hiányt pótol. Ez érdeklődés a legreálisabban úgy nyilvánulna s a jótékony nőegylet nagy áldozatai úgy gyümölcsöznének , ha mentül számosabban iratkoznának be a nőipar."kola növendékei közé. A beiratások naponta eszközöltenek az intézeti helyiségben (özv. Kovács Lászlóné-féle ház Kossuth-tér 11. szám I. emelet). — A Széktó ásatása nagyban folyik. Naponta mintegy ötven ember foglalkozik a földbányással. A fenék oly alacsony lesz, hogy abban a viz fölfakadt s igy a széktó fürdő (mert azzá alakítják) vize teljesen biztosítva leend. — Játh János színigazgató társulata f. hó 15-én csakugyan megkezdi előadásait. Azt hiszi, hogy a kecskeméti közönség közönyét sikerül majdan neki leküzdeni, habár sehonnan se kapott biztatást s még a városi subventio sem helyeztetett neki kilátásba. Oly egyéntől, ki Brassóban járt, ahol a társaság a nyáron volt, azt halljuk, hogy jól szervezett társaság, amely különösen operette előadásokra igen jó erőkkel bír. Kívánjuk, hogy a társulat reményeiben ne csalatkozzék. Most még bérletet gyűjtenek s a jelenségek nem kedvezőtlenek, kilencz páholy s több zártszék bérletbe van véve. — A gazdasági iskolának az állam által történő átvétele érdekében a tárgyalások még az ősz folyamán megkezdődnek s erre a minisztérium részéről Tormay Béla mint tanácsos lett megbízva. — Az „Ország-Világ“ képes heti szépirodalmi lap szerkesztését Fekete József a „Magyar Salon“ szerkesztője vette át, aki а „Кecske méti Lаpок “-at is hosszabb időközön át szerkesztette. Gratulálunk az új vállalathoz. — A tényleges szolgálatra behívott úton CZOk f. hó 4-én szállíttattak a Bécsben állomásozó Mollynári sorezredhez. Az a sok helybeli és vidéki fiatalember oly hamar meg tudott egymással barátkozni, oly szoros vonzalommal viseltettek egymás iránt, mintha csak gyermekéveiktől fogva ismerték volna egymást; hiába, a közös sors, a közös érdek legerősebb kötelékkel kapcsolja egymáshoz az ismeretleneket. Volt is oly zajos öröm, oly harsány hangon zengedezték: „Nincs párja a Mollinári bakának“, hogy a vonat ablakai majd össze-vissza repedeztek. Midőn a vonat