Kecskeméti Lapok, 1887. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-03 / 27. szám
HUSZADIK ÉVFOLYAM, 27. szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 5 frt — kr. [ Negyedévre 1 frt 50 kr Félévre . . 2 „ 50 . ] Egy szám ára 12 kr POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején . lehet. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: III. TIZED, KÖNYÖK-UTCZA, 121 SZ. KIADÓHIVATAL: BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DU I 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. S F i ■ni» " i tára A második választás előtt. tár bői A csütörtöki nap fog dönteni vásárosunkban a felett, hogy kiknek kezébe adjuk a mandátumot, hogy kik fogják a következő öt évi cziklus alatt az országgyűlésen városunk érdekeit képviselni. Választás előtt állunk tehát , és sajnos, hogy városunk lakosságának most még egy második választás küzdelmein is keresztül kell esni. Mint mindig, úgy most is tárgyilagos és komoly hangon szólunk, mert a piszkolódás, csúfondároskodás, nyelveskedés nem kenyerünk, az utczán kiabáló gyerkőczökhöz, nem pedig komoly férfiakhoz illik ez. Nem appellálunk a nép szenvedélyeire, hogy minden körülmények között csak saját érdekeinket toljuk előtérbe mint azok, kik ellenünk a rágalom minden fegyvereivel törnek, kik pártunkat kínos, fizetett zsoldos seregnek, szolgahadnak nevezik, kik úton útfélen kiabálnak holmi erőszakról, fenyegetésről, lélekvásárlásról, etetés-itatásról, kínos érzelmekről és „Isten igéjével, az erkölcs hatalmával, az igazság erejével és a haza szent nevével állnak ellenünk síkra“ ; szövetkeznek az antisemitákkal, mint „mesgyés“ testvéreikkel, hogy megsemmisítsenek bennünket úgy,„hogy a jövőben még fejünket se merjük felemelni“. Az ilyen hangot nem követjük, a népben hatóság elleni tiszteletlenséget nem szítjuk, ilyen eszközökhöz még kortes czélokból sem folyamodunk, mert az ilyfajta izgatással járó következményekért a felelősséget elvállalni nem merjük. A képviselőválasztások a szabadelvíípárt győzelmét biztosították; a szabadelvírpárt e választásoknál országszerte oly fényes diadalt aratott, mint még soha. Arról tehát most már szó sem lehet, hogy a függetlenségi párt rendszert változtathasson és az „átkos“ kormányt megbuktassa. A függetlenségi párt programmja oly messzemenő jövő álmait tartalmazza , melyek megvalósítására a jelen körülmények között gondolni sem lehet; a mai kornak pedig oly sok követelményei vannak, melyeknek megoldására égető szükség van, mert nemzeti intézményeink megszilárdítása és fentartása első kötelességünk, ezt pedig ábrándok és álmodozással megoldani nem lehet. Tegyük tehát azt, amit a valóság és a rideg ész szava parancsolnak. Ha tehát a függetlenségi párt aspirációit a jelen körülmények között nem viheti keresztül, gondolják meg jól e pártvezérei, hogy akkor, mikor a szabadelvírpárt ellen a kortesfegyverek minden nemét felhasználják és a népet saját érdekeik elérésére félrevezetik, gondolják meg, hogy akkor a város érdekeiről megfeledkeznek. Azt hisszük, hogy a város lakosságának érdekei is tekintetbe jöhetnének ott, hol annak az országgyűlésen való képviseltetéséről van szó. Sajnos azonban, mint ezt a körülmények is igazolják , hogy nálunk a függetlenségi párt vezéregyéniségei e szemponttal semmit sem törődnek, előttük csak egy czél lebeg, ez pedig nem más, mint saját érdekeikben a nép vállán felülemelkedni, és e czéljuk elérésére felhasználják a „szabadság, függetlenség, hazafiság“ jelszavait és ezekkel akarnak a fényesen ragyogó napba repülni; akik nem velük tartanak, azoktól megtagadják a hazafiságot, mintha bizony azt ők örök időkre kibérelték volna; a szabadelvírpártra kígyót-békát kiabálnak; ennek minden alkotását megtámadják, még akkor is, ha azoknak üdvös voltát maguk is belátják , és ezt csak azért teszik, hogy a lakosságban az egyes osztályok iránti gyűlölködést felkeltsék és a fejetlenséget, mint mételyt, terjesszék. Ha ily irányban működésöket a városra, ennek lakosságára üdvösnek tartják, ám tegyék, de annak idején ne térjenek ki a felelősség alól sem, melyet magukra zúdítottak. Ennyit akartunk ez alkalommal, a pótválasztás előtt elmondani. A csütörtöki nap meg fogja mutatni, hogy a választási urnából melyik párt fog győzedelmesen kikerülni; történjék azonban bármi is, mi ezentúl is azon az úton haladunk, melyet az eszélyesség és a város érdekeinek józan felfogása parancsol. A zálogintézetről. Az elmúlt félév eredménye után, noha tökéletesen helyes ítéletet hozni még nem lehet, azt akarni még felette korai volna, mégis helyénvalónak látjuk egyik leghumánusabb városi intézményünk rövid múltjáról, jelenéről és jövőjéről egyet mást elmondásig. Azon intézményről , mely teljes csendben, sőt igazán titokban működik , de működésének eredménye mégis nemsokára látható leen. Ezen intézmény a városi zálogház, a mely mint ilyen, első az országban s már mielőtt tényleg megnyílt volna, országhirűvé lett az által, hogy a mint annak alapszabályai jóváhagyás végett felterjesztettek , a minisztériumnál az eszme s annak kivitele , annyira megtetszett, hogy közrendeletileg felhivta az ország összes városait, hogy Kecskemét példájára ők is állítsanak fel hasonló intézeteket. E tudat jól eshetik nekünk s talán már ez is némi biztosíték a jó sikerre. Ámde mindamellett tapasztalni kell, hogy a mi népünk ennek áldásos voltát nem oly könnyen akarja elismerni, mint az ország kormányzói, pedig neki több haszna lenne belőle s mégis, daczára annak, hogy a magán zálogházakban tetemesen több kamatot fizet, azokat szintoly mérvben keresi fel mint ezt. Van azonban reményünk, hogy fokrólfokra majd csak megbarátkoznak ezzel is, amely reményt nagyban támogatja azon körülmény, hogy ma már, az intézet fennállásának 12-ik hónapjában, nemcsak az előre berendezett raktárak vannak tömve, hanem még az árverési csarnok is. Ennyit — egy rövid évre — elégnek kell tartanunk. Az első félév természetesen anyagi hasznot nem hozott, mert a mérleg szerint kevéssel több mint 1000 frt veszteség volt, úgy de, azzal már a kezdet előtt tisztában kellett lenni, hogy nemcsak az első félév, de bizony még a második sem fog hasznot hajtó lenni, mert amíg egyfelől az üzleti költség az év 12-ik hónapjában sem több mint volt az elsőben, addig a forgalomba hozott tőke, tehát a hasznot hajtó befektetés, az év elején alig számba vehető kis öszszeg volt, sőt még az év vége felé sem érte el azt a magaslatot, aminél többre joggal számítani ne lehetne. Ez a körülmény tehát, hogy csak ennyi veszteség volt, a legkedvezőbb kilátás a jövőre nézve, hogy ez a veszteség a közeli évek hasznából bőven fedezve leend. De ettől eltekintve is részünkről, habár az az ezer forint végkép elveszne is, nem tudnánk sajnálni, mert a közvetett haszon annál bőven több. Mert nem kicsinylendő dolog az, hogy a legszegényebb slép olcsó kölcsönt kaphat s ha azt tekintjük, hogy 20,000 frt van itt 8—12 %-re kihelyezve, amelynek körülbelül fele azelőtt 72 ° C kölcsön volt, s ha azt tekintjük, hogy a magánzálogházak — a városi zálogintézet által okozott verseny nyomása alatt — az eddigi kamatot felére , sőt egyes esetekben harmadára szállították le, — akkor lehetetlen amaz, önzés nélküli magasabb szempontot elsőnek nem tenni, hogy a szegény nép ezáltal közvetlenül és közvetve az uzsorától már részben mentve van. És ha, mint a példa mutatja, oly kiskorú, hogy az elébe nyújtott előnyt felhasználni nem siet, az ismét csak annak bizonysága, hogy az ő érdekükért mindig fáradozóknak igenis kell róluk gondoskodni. Ilyen intézményeket ha állítunk, talán-talán még majd VI. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Első szerelmem, vagy: „A miből jó eczet lesz, hamar megsavanyodik". — Irta Saphir, németből Excelsior. — Lovasberény az a szerencsés város, melyben ha nem is fenevet tettem , de legalább felnőttem. Rabbi Lebisch volt a mentor, ki bevezetett a világ- és a tudományba. Rabbi Lebischnek sajátságos géniusza volt a tanításban: hosszú pipaszár, melyet gömbölyű szopóka díszített. Valahányszor valamely tétel sehogy sem akart a fejembe menni, a pipaszárához fordult és bebizonyította a hátam közepén a kérdéses tétel fontosságát és igazságát a leghathatósabb módon. Volt nekem egy iskola- és pipaszár pajtásom , az iskolaszolga fullajtárja , névleg Samele. A legtökéletesebb ostobaság, herkulesi füles. Genialitásának bizonyítékául szolgáljon a következő esete. Rabbi Lebisch felszállott némelykor a mathematikai légkör magaslatára, és így történt, hogy Sanele egyszer ezen feladatot kapta: ,Ha 36 rőf posztó ára 45 frt, mibe kerül 14 rőf?“ Az én jó pajtásom nem csinálta meg a a feladatát, hanem csak titkosan mosolygott. Midőn pedig a rabbi kérdezte: „Megcsináltad a feladatot?“ a szellemdús Sanele hamisan vigyorgott. „Mit nevetsz?“ kérdé a rabbi és a villamos tudománylajtorja: a pipaszár suhogott már a levegőben. „Oh! válaszolta szerelmes mosolygással és tovább vigyorogva, „a rabbi úr csak be akart csapni, mert 45 forintért nem lehet kapni 36 fős posztot. De Sanele szépen írt, míg én nem írhattam egyetlen betűt sem, hogy a rabbi fel ne kiáltott volna: „Te nem tanulsz meg egész életedben sem írni,*) sem olvasni“. Sanele ellenben kalligraphice írt, meg is jósolta neki a rabbi, hogy tudós és nagy ember lesz. Úgy is volt! Midőn 25 év múlva Lovasberényből Székesfehérvárra utaztam, kit fedeztem fel kocsisomban: ő volt, a genialis Sanele. Midőn kérdeztem, hogy mi lett, „Fuvaros“, válaszolta, „és ön?“ író, válaszoltam, és úgy tűnt fel nekem , mintha kérdezni akarta volna: „Na hát ki dolga megy jobban?“ Különösen a Z volt az a betűm, melyért legbőségesebben részesültem a nevelési ka- ikulus áldásaiban. Az én Z m valóban torzkifejezéssel bát, majd úgy nézett ki, mint a teve, melyet a görcs húzott össze, majd mint a bajaccio, ki kereket hajt, míg Sanele Z-jére öröm volt nézni. Nekem tehát mindig kétszeresen jutott ki a pipaszárból: először a saját Z-mért — positiv, másodszor comparativ. Ha az én jó rabbim azt a Z-t látná, amit most kaparintok, bizonyosan megkapnám a superlativot is. És mégis, mégis! *) Drága rabbi, mennyire igaza volt, csakhogy jobban kellett volna használni a pipaszárat. Szedő. Ó szerelem, szerelem, mily hatalmas vagy te mégis, evvel a Z-vel szerelmes levelet írtam. Külömben a szerelem nem kalligráfiai szenvedély és a simpathia legkiválóbb hősnői egész gyenge lelkek voltak az orthographiában! „Mi a szerelem szemeivel firkálunk és a szerelem szemei megértenek bennünket !“ Kedves Fruttetel, te felismerted az énemet. A te szerelmes szemeid megfejték olasz-saláta írásomat! Te tudtad, mit írtam és ez szerencse , mert én nem tudtam! Oh! bogárszemű Fremetelém, mi egy-másnak voltunk teremtve, de a sors, rabbi , Lebisch és Josi Pál birkaakollja elválasztottak bennünket! Mily ritkán is lesz az első szerelem megkoronázva! Zárjunk el az ifjúság elől minden könyvtárt, ne adjunk kezébe regényt, semmi Lafontaine , semmi Siegwart vagy Werthert, s mit használ mindez ? A legcsábítóbb könyv maga a természet és a legizgatóbb regény : az ifjúság, minden óra egy fejezet, minden érvelés egy episod. A napsugarak szerelmes történeteket mesélnek, a szellők exotikus költeményeket susognak, és a cserebogarak, melyeket f űzünk, Ovid művészetének szeretetét dongják füleinkbe. Még akkor magyar-, latin- és német nyelvtanomon kivül más könyvről fogalmam sem volt, Mirnili és Liesli, Ciedli és Laura, Thekla és Amália, Marianna, Lotti, Mignon , Ibolya és a szerelem minden más ismert hősnői idegenek voltak előttem, és mégis már Rómeó voltam. Sweet (édes) Romeo! ! Nagybátyám és Frumetel atyja voltak Lovasberény Montechi és Capulettije. Ősi családi gyűlölség volt köztük, mely ha nem is az arany gyapjú, de legalább a birkabőrök miatt keletkezett. Josi Pál akoljaiból kikerült birkabőrök forogtak ugyanis a kérdésben. Én még emlékszem azon nagy pillanatra , midőn Josi Pál gunyhónkba lépett, mint valami magasabb lény! Nagybátyám, ki a birkabőröket nem szívesen hagyta ki spekulátióiból, ezeket mondta: „Nemes és Vitézlő Uram, én megveszem Nemes és Vitézlő Urnak minden elhullottját!“ Csakhogy Frumetel, atyja ekkor is, mint mindig a legmagasabb árt kínálva, Josi Pál birkái neki jutottak, és így a viszály köztük mindig elkeseredettebb lett. De veszik-e tekintetbe a szerelmesek az öregeik birkabőreit? Frumetel az öreg Beer egyetlen leánya volt, egyszerű és igénytelen. Kis birtokuk libái között nevelkedve, kifejlődött annélkül, hogy tudta volna, mint a libák, hogy már evező tollaik vannak. Kis, zömök alak volt, vörhenyes haja minden pénteken gondos revisionak örvendett és ha szombat reggel megjelent kékszínű hosszú ruhájában (mint rögtönzött alkalmi költemény), ha lábait, a 11 éves lábakat, melyeket egy húsz éves is megirigyelt volna, sáfránsárga czipőkbe bujtatta és a keskeny csikón, mely a homlokot képezte, fekete szalagot kötött, melynek közepéről sárgaréz csat gúnyosan tekintett le Lovasberény lakóira, s ha ő igy megjelent előttem, akkor egy véghetetlen boldog érzelem tölté f el keblemet, melyben nagybátyám birkabő- 1887. JULIUS 3.