Kecskeméti Lapok, 1887. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

HUSZADIK ÉVFOLYAM, 27. szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : Eg­ész é­vre 5 frt — kr. [ Negyedévre 1 frt 50 kr Félévre . . 2 „ 50 . ] Egy szám ára 12 kr POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején . lehet. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: III. TIZED, KÖNYÖK-UTCZA, 121 SZ. KIADÓ­HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DU I 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje­delmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. S F i ■ni» " i tá­ra A második választás előtt. tár bői A csütörtöki nap fog dönteni vá­sárosunkban a felett, hogy kiknek ke­­­­zébe adjuk a mandátumot, hogy kik fogják a következő öt évi cziklus alatt az országgyűlésen városunk ér­dekeit képviselni. Választás előtt állunk tehát , és sajnos, hogy városunk lakosságának most még egy második választás küz­delmein is keresztül kell esni. Mint mindig, úgy most is tárgyilagos és komoly hangon szólunk, mert a piszkolódás, csúfondároskodás, nyel­­veskedés nem kenyerünk, az utczán kiabáló gyerkőczökhöz, nem pedig komoly férfiakhoz illik ez. Nem appel­­lálunk a nép szenvedélyeire, hogy minden körülmények között csak saját érdekeinket toljuk előtérbe mint azok, kik ellenünk a rágalom minden fegyve­reivel törnek, kik pártunkat k­ínos, fizetett zsoldos seregnek, szolgahadnak nevezik, kik úton útfélen kiabálnak holmi erőszakról, fenyegetésről, lélek­­vásárlásról, etetés-itatásról, k­ínos érzel­­mekről és „Isten igéjével, az erkölcs hatalmával, az igazság erejével és a haza szent nevével állnak ellenünk síkra“ ; szövetkeznek az antisemitákkal, mint „mesgyés“ testvéreikkel, hogy megsemmisítsenek bennünket úgy,­­„hogy a jövőben még fejünket se merjük felemelni“. Az ilyen hangot nem követjük, a népben hatóság elleni tiszteletlenséget nem szítjuk, ilyen eszközökhöz még kortes czélokból sem folyamodunk, mert az ilyfajta izgatással járó következményekért a felelős­s­é­g­e­t elvállalni nem merjük. A képviselőválasztások a szabad­el­víípárt győzelmét biztosították; a szabadelvírpárt e választásoknál ország­szerte oly fényes diadalt aratott, mint még soha. Arról tehát most már szó sem lehet, hogy a függetlenségi párt rendszert változtathasson és az „átkos“ kormányt megbuktassa. A függetlenségi párt programmja oly messze­menő jövő álmait tartal­mazza , melyek megvalósítására a jelen körülmények között gondolni sem lehet; a mai kornak pedig oly sok követel­ményei vannak, melyeknek megoldá­sára égető szükség van, mert nemzeti intézményeink megszilárdítása és fen­­tartása első kötelességünk, ezt pedig ábrándok és álmodozással meg­oldani nem lehet. Tegyük tehát azt,­­ a­mit a valóság és a rideg ész szava parancsolnak. Ha tehát a függetlenségi párt aspirác­ióit a jelen körülmények között nem viheti keresztül, gondolják meg jól e pártvezérei, hogy akkor, mikor a szabadelvírpárt ellen a kortesfegyverek minden nemét felhasználják és a népet saját érdekeik elérésére félre­vezetik, gondolják meg, hogy akkor a város érdekeiről megfeledkez­nek. Azt hisszük, hogy a város lakos­ságának érdekei is tekintetbe jöhetné­nek ott, hol annak az országgyűlésen való képviseltetéséről van szó. Sajnos azonban, mint ezt a körülmények is igazolják , hogy nálunk a függetlenségi párt vezéregyéniségei e szemponttal semmit sem törődnek, előttük csak egy czél lebeg, ez pedig nem más, mint saját érdekeikben a nép vállán felülemelkedni, és e czéljuk elérésére felhasználják a „szabadság, független­ség, hazafiság“ jelszavait és ezekkel akarnak a fényesen ragyogó napba repülni; a­kik nem velük tartanak, azoktól megtagadják a hazafiságot, mintha bizony azt ők örök időkre ki­bérelték volna; a szabadelvírpártra kígyót-békát kiabálnak; ennek minden alkotását megtámadják, még akkor is, ha azoknak üdvös voltát maguk is be­látják , és ezt csak azért teszik, hogy a lakosságban az egyes osztályok iránti gyűlölködést felkeltsék és a fejetlen­séget, mint mételyt, terjesszék. Ha ily irányban mű­ködésöket a városra, ennek lakosságára üdvösnek tartják, ám tegyék, de annak idején ne térjenek ki a felelősség alól sem, melyet magukra zúdítottak. Ennyit akartunk ez alkalommal, a pótválasztás előtt elmondani. A csü­törtöki nap meg fogja mutatni, hogy a választási urnából melyik párt fog győzedelmesen kikerülni; történjék azonban bármi is, mi ezentúl is azon az úton haladunk, melyet az eszé­­lyesség és a város érdekeinek józan felfogása parancsol. A zálogintézetről. Az elmúlt félév eredménye után, noha tökéletesen helyes ítéletet hozni még nem lehet, azt akarni még felette korai volna, mégis helyénvalónak látjuk egyik leghumá­nusabb városi intézményünk rövid múltjáról, jelenéről és jövőjéről egyet mást elmondásig. Azon intézményről , mely teljes csendben, sőt igazán titokban működik , de működésé­nek eredménye mégis nemsokára látható leen­. Ezen intézmény a városi zálogház, a mely mint ilyen, első az országban s már mielőtt tényleg megnyílt volna, országhirűvé le­­tt az által, hogy a mint annak alapsza­bályai jóváhagyás végett felterjesztettek , a minisztériumnál az eszme s annak kivitele , annyira megtetszett, hogy közrendeletileg felhivta az ország összes városait, hogy Kecskemét példájára ők is állítsanak fel hasonló intézeteket. E tudat jól eshetik nekünk s talán már ez is némi biztosíték a jó sikerre. Ámde mindamellett tapasztalni kell, hogy a mi népünk ennek áldásos voltát nem oly könnyen akarja elismerni, mint az or­szág kormányzói, pedig neki több haszna lenne belőle s mégis, daczára annak, hogy a magán zálogházakban tetemesen több ka­matot fizet, azokat szintoly mérvben keresi fel mint ezt. Van azonban reményünk, hogy fokról­­fokra majd csak megbarátkoznak ezzel is, a­mely reményt nagyban támogatja azon körülmény, hogy ma már, az intézet fenn­állásának 12-ik hónapjában, nemcsak az előre berendezett raktárak vannak tömve, hanem még az árverési csarnok is. Ennyit — egy rövid évre — elégnek kell tartanunk. Az első félév természetesen anyagi hasz­not nem hozott, mert a mérleg szerint ke­véssel több mint 1000 frt veszteség volt, úgy de, azzal már a kezdet előtt tisztában kellett lenni, hogy nemcsak az első félév, de bizony még a második sem fog hasznot hajtó lenni, mert a­míg egyfelől az üzleti költség az év 12-ik hónapjában sem több mint volt az elsőben, addig a forgalomba hozott tőke, tehát a hasznot hajtó befekte­tés, az év elején alig számba vehető kis ösz­­szeg volt, sőt még az év vége felé sem érte el azt a magaslatot, a­minél többre joggal számítani ne lehetne. Ez a körülmény tehát, hogy csak ennyi veszteség volt, a legked­vezőbb kilátás a jövőre nézve, hogy ez a veszteség a közeli évek hasznából bőven fe­dezve leend. De ettől eltekintve is részünk­ről, habár az az ezer forint végkép el­veszne is, nem tudnánk sajnálni, mert a közvetett haszon annál bőven több. Mert nem kicsinylendő dolog az, hogy a legsze­gényebb slép olcsó kölcsönt kaphat s ha azt tekintjük, hogy 20,000 frt van itt 8—12 %-re kihelyezve, a­melynek körülbelül fele azelőtt 72 °­ C kölcsön volt, s ha azt tekint­jük, hogy a magánzálogházak — a városi zálogintézet által okozott verseny nyomása alatt — az eddigi kamatot felére , sőt egyes esetekben harmadára szállították le, — akkor lehetetlen amaz, önzés nélküli magasabb szempontot elsőnek nem tenni, hogy a sze­gény nép ez­által közvetlenül és közvetve az uzsorától már részben mentve van. És ha, mint a példa mutatja, oly kiskorú, hogy az elébe nyújtott előnyt felhasználni nem siet, az ismét csak annak bizonysága, hogy az ő érdekükért mindig fáradozóknak igen­is kell róluk gondoskodni. Ilyen intéz­ményeket ha állítunk, talán-talán még majd VI. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Első szerelmem, vagy: „A miből jó eczet lesz, hamar megsavanyodik". — Irta Saphir, németből Excelsior. — Lovasberény az a szerencsés város, melyben ha nem is fe­­­ne­vet tettem , de legalább felnőttem. Rabbi Lebisch volt a mentor, ki bevezetett a világ- és a tudo­mányba. Rabbi Lebischnek sajátságos géniusza volt a tanításban: hosszú pipaszár, melyet gömbölyű szopóka díszített. Valahányszor valamely tétel sehogy sem akart a fejembe menni, a pipaszárához fordult és bebizonyította a hátam közepén a kérdéses tétel fontosságát és igazságát a leghathatósabb módon. Volt nekem egy iskola- és pipaszár pajtásom , az iskolaszolga fullajtárja , névleg Samele. A legtökéletesebb ostobaság, her­­kulesi füles. Genialitásának bizonyítékául szolgáljon a következő esete. Rabbi Lebisch felszállott némelykor a mathematikai légkör magaslatára, és így történt, hogy Sanele egyszer ezen feladatot kapta: ,Ha 36 rőf posztó ára 45 frt, mibe kerül 14 rőf?“ Az én jó pajtásom nem csinálta meg a a feladatát, hanem csak titkosan mosolygott. Midőn pedig a rabbi kérdezte: „Meg­csináltad a feladatot?“ a szellemdús Sanele hamisan vigyorgott. „Mit nevetsz?“ kérdé a rabbi és a villamos tudománylajtorja: a pipaszár suhogott már a levegőben. „Oh!­­ válaszolta szerelmes mosolygással és tovább vigyorogva, „a rabbi úr csak be akart­­ csapni, mert 45 forintért nem lehet kapni 36 fős posztot. De Sanele szépen írt, míg én nem írhattam egyetlen betűt sem, hogy a rabbi fel ne kiáltott volna: „Te nem tanulsz meg egész életedben sem írni,*) sem olvasni“. Sanele ellenben kalligraphice írt, meg is jósolta neki a rabbi, hogy tudós és nagy ember lesz. Úgy is volt! Midőn 25 év múlva Lovasberényből Székesfehérvárra utaztam, kit fedeztem fel kocsisomban: ő volt, a genialis Sanele. Midőn kérdeztem, hogy mi lett, „Fuvaros“, válaszolta, „és ön?“ író, válaszoltam, és úgy tűnt fel nekem , mintha kérdezni akarta volna: „Na hát ki dolga megy jobban?“ Különösen a Z volt az a betűm, melyért­­ legbőségesebben részesültem a nevelési ka- i­kulus áldásaiban. Az én Z m valóban torz­kifejezéssel bát, majd úgy nézett ki, mint a teve, melyet a görcs húzott össze, majd mint a bajaccio, ki kereket hajt, míg Sanele Z-jére öröm volt nézni. Nekem tehát mindig kétszeresen jutott ki a pipaszárból: először a saját Z-mért — positiv, másodszor compa­­rati­v. Ha az én jó rabbim azt a Z-t látná, a­mit most kaparintok, bizonyosan meg­kapnám a superlativot is. És mégis, mégis! *) Drága rabbi, mennyire igaza volt, csakhogy jobban kellett volna használni a pipaszárat. Szedő. Ó szerelem, szerelem, mily hatalmas vagy te mégis, evvel a Z-vel szerelmes leve­let írtam. Külömben a szerelem nem kalli­­gráfiai szenvedély és a simpathia legkiválóbb hősnői egész gyenge lelkek voltak az or­­thographiában! „Mi a szerelem szemeivel firkálunk és a szerelem szemei megértenek bennünket !“ Kedves Fruttetel, te felismerted az én­e­met. A te szerelmes szemeid megfejték olasz-saláta írásomat! Te tudtad, mit írtam és ez szerencse , mert én nem tudtam! Oh! bogárszemű Fremetelém, mi egy-­­­másnak voltunk teremtve, de a sors, rabbi , Lebisch és Josi Pál birkaakollja elválasz­tottak bennünket! Mily ritkán is lesz az első szerelem megkoronázva! Zárjunk el az ifjúság elől minden könyvtárt, ne adjunk kezébe regényt, semmi­­ Lafontaine , semmi Siegwart vagy Werthert, s mit használ mindez ? A legcsábítóbb könyv maga a természet és a legizgatóbb regény : az ifjúság, minden óra egy fejezet, minden érvelés egy episod. A napsugarak szerelmes történeteket mesélnek, a szellők exotikus költeményeket susognak, és a cserebogarak, melyeket f űzünk, Ovid művészetének szeretetét dongják füleinkbe. Még akkor magyar-, latin- és német nyelvtanomon kivü­l más könyvről fogalmam sem volt, Mirnili és Liesli, Ciedli és Laura, Thekla és Amália, Marianna, Lotti, Mig­non , Ibolya és a szerelem minden más ismert hősnői idegenek voltak előttem, és mégis már Rómeó voltam. Sweet (édes) Romeo! ! Nagybátyám és Frumetel atyja voltak Lovasberény Montechi és Capulettije. Ősi családi gyűlölség volt köztük, mely ha nem is az arany gyapjú, de legalább a birkabőrök miatt keletkezett. Josi Pál akoljaiból kikerült birkabőrök forogtak ugyanis a kérdésben. Én még emlékszem azon nagy pilla­natra , midőn Josi Pál guny­hónkba lépett, mint valami magasabb lény! Nagybátyám, ki a birkabő­röket nem szívesen hagyta ki spekulátióiból, ezeket mondta: „Nemes és Vitézlő Uram, én megveszem Nemes és­­ Vitézlő Urnak minden elhullottját!“ Csakhogy Frumetel, atyja ekkor is, mint mindig a legmagasabb árt kínálva, Josi Pál birkái neki jutottak, és így a vi­szály köztük mindig elkeseredettebb lett. De veszik-e tekintetbe a szerelmesek az öregeik birkabőreit? Frumetel az öreg Beer egyetlen leánya volt, egyszerű és igénytelen. Kis birtokuk libái között nevelkedve,­­ kifejlődött annélkül, hogy tudta volna, mint a libák, hogy már evező tollaik vannak. Kis, zömök alak volt, vörhenyes haja minden pénteken gondos revisionak örvendett­­ és ha szombat reggel megjelent kékszínű hosszú ruhájában (mint rögtönzött alkalmi költemény), ha lábait, a 11 éves lábakat, melyeket egy húsz éves is megirigyelt volna, sáfránsárga czipőkbe bujtatta és a keskeny csikón, mely a homlokot képezte, fekete szalagot kötött, melynek közepéről sárgaréz csat gúnyosan tekintett le Lovas­­berény lakóira, s ha ő igy megjelent előttem,­­ akkor egy véghetetlen boldog érzelem tölté f el keblemet, melyben nagybátyám birkabő- 1887. JULIUS 3.

Next