Kecskeméti Lapok, 1888. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1888-04-08 / 15. szám
2 emlékezet óta szokása volt a chinai kereskedőknek Malacca-ból és a malayi félsziget többi kikötőiből „ópiumot“ visszavinni hazájukba. De sem a portugálok , akik már a 15. században 800,000 Crusada vagyis közel 3 millió forint értékben kereskedtek Chinával, sem a spanyolok és hollandiaiak, akikre a 16. század vége felé átment a világkereskedelem, sem pedig az angolok, akik a 17. században a hollandiaiaktól elragadták a kereskedelem feletti uralmat, nem gondoltak arra, hogy e czikket a chinai piaczra vigyék. De a 18. század közepe felé annyira szaporodott a tea fogyasztása Európában , különösen Angolországban, — ahol minden lakóra több 2 fontnál jutott, — hogy minden tengeri kereskedéssel foglalkozó nemzet, élükön Angolországgal, kénytelen volt arról gondoskodni, miként fedezze a kivitel és bevitel közti különbséget, anynyival is inkább, miután a Chinából szállított thea-mennyiséghez hozzájárult a selyem bevitelének szüksége is. Az angolok bevittek Chinába ónt, vasat, pamutkelméket, de ez korántsem egyenlítette ki a Chinából vett áruk értékét, minélfogva természetesen lassacskán minden angol arany és ezüst Chinába vándorolt volna. Ennek folytán más kiviteli czikkről kelletett gondoskodni és — amennyire tudomásunk van — 1773- ban, tehát ezelőtt 114 évvel próbálták meg először az „opium“-mal. A méreg használata rohamosan terjedt és még ugyanazon század vége felé már az egész országot ellepte. A Chinai kormány megkisérlette a népet pénzügyileg és physikailag megsemmisítő szer bevitelét eltiltani. A méreg becsempésztetett k ára ennek következtében rohamosan nőtt és a részvényeseknek nagyszerűen megfizette a fáradságot. Akkori időben Angolország a kereskedést Indiával egy kereskedelmi társulatnak adta volt át monopólium (egyedárúság) gyanánt. E társaság vagyona hihetetlen módon szaporodott. Most kezdtek terjedelmes területeket mákonynyal beültetni és egyénekről gondoskodni, kik azt a dunaiak ízlése szerint elkészítsék. És amidőn Taokuang, ki maga is szívta, a trónra ült, az ártalmas szokás a mandarinok , kereskedők, katonák és tengerészek közt el volt terjedve. A csempészek az egész chinai határ hosszában gyakorolták a tiltott kereskedést, és megjegyzendő ópium mellett „bibliákat“ is juttattak a benszülöttekhez. A 20-as években már 30,000 ládát 140 fontjával , tehát 4,200,000 fontot — 1773 előtt csak 28,000 fontot — vittek be Chinába és a keletindiai társaság évenként 20 — 25 millió forintot nyert e kereskedésből. Ez megváltoztatta az előbbi viszonyt: Angolország ben , selyem és egyéb czikkekért fizetett 3/10 millió font sterlinget, vagyis 31 millió aranyforintot és eladott 56/10 millió font sterling, vagyis 56 millió forint árán árukat , főleg ópiumot. A 25 millió forintnyi különbséget Chinának ezüstben kellett megfizetnie és most már méltán félhetett China a nemes érez e folytonos kifolyásától, amely csakis az ország biztos elszegényedésével, romlásával végződhetik. Taokuang a benszülött kereskedők és szívók ellen intézett barbár rendszabályokkal kezdé az ópium aggasztó kereskedését korlátozni. Minden kereskedő fejlesztéssel bűnhődött; a fogyasztó 6 hónapi nehéz börtönre ítéltetett és ha nem tudott leszokni — a legtöbb esetben pedig ez történt — megfojtatott. E törvény érvényesítési módja pedig valóságos közvészszé vált a lakókra: nemcsak bűnös, hanem számtalan ártatlan esett annak áldozatul. És midőn ez sem hozta meg a kívánt eredményt, 10—10 család tétetett — halálbüntetés terhe alatt — felelőssé egy ópium-szivóért. Újra ezeren ölettek meg — de Taokuang nem ért ezért. Most fordult csak boszúja az idegen kereskedők ellen. A chinai politika eddig csak nagyon korlátolt kereskedést engedett az idegeneknek : az oroszoknak csak a szárazföldön volt megengedve a kereskedés; az Amur folyamon, mely kereskedésnek csak China vette volna hasznát— meg volt tiltva. Az angolok Kanton városára szorítkoztak, de itt is csak a kereskedés időszaka alatt és család nélkül volt szabad tartózkodniok. Az idegenekkel való kereskedés és érintkezés a Jang-hing-shang közönségesen „Hong“-nak nevezett kereskedőkből álló társaságnak volt kizárólagosan megengedve. E társaságnak a kormánynyal szemben személyes szavatosságot kellett elvállalnia az idegen kereskedők magaviselete iránt: ez utóbbi nem létezett a chinai kormány előtt, ha valamit elkövetett, saját alattvalóját, a „Hong“ tagját büntették meg. Így történt, hogy időfolytával kevés becsületes ember íratta be magát a „Hong“ közé, de annál nagyobb számmal találkoztak speculánsok , kik a nép söpredékéből választottak u. n. figuránsokat és kények kedvek szerint bármikor szüntették be fizetéseiket. A figuráns ily esetben száműzetett ugyan Ib-be, de a valódi azér békében élvezhette becstelen nyereségét. 1834-ben az európaiak ilyetén szenvedett vesztesége 4’/5 millió dollárra, vagyis több mint 11 millió forintra rúgott, így nem épen jog nélkül állíthatták az idegenek, miszerint „csempészetéhez kell folyamodniok, minthogy a megengedett kereskedés — a chinai kormány ilyetén eljárása mellett — több kárral jár mint haszonnal. Így állottak a dolgok 1834 ben, a midőn a kelet indiai társaság monopóliuma lejárt és a kereskedés szabad lett. Ezáltal megváltozott a viszony Angolország és China közt. A privát kereskedő nem viselhette úgy el a veszteségeket, mint a kelet-indiai társaság, amely egészben véve monopóliumából csak hasznot húzott, és oly kevéssé tűrhette az angol kormány a Chinai kormány faggatásait és sértéseit , amelyeket a nevezett társulat nyeresége fejében könnyen eltűrhetett. (Folytatása következik.) Telt az idő. Tizenegy hónapi működés után meghivattam a p . . . i lyceumhoz tanárnak. Egy hónap múlva kellett elfoglalnom új állomásomat. Tehát még néhány nap s aztán várnom kell, várnom, talán örökre mennyországomtól! Rozikán az utóbbi napokban szórakozottságot vettem észre. Az utolsóelőtti óra alatt rövid időre magunkra valánk. — Rózika — mondom — ön nagyon , nagyon szórakozott. — Én, én — felelé zavarodottan — nem, nem vagyok szórakozott. — Rózika, én a szemekből tudok olvasni. Mereven rám nézett, elmélázva, mintha mondani akarta volna: „olvass hát belőle, olvass!“ — Nos, mit felel ön nekem jó tanítványom ? — Semmit, semmit Kelemen úr, csak azt, hogy nekem nagyon, nagyon fáj, hogy ön engemet, akarom mondani bennünket elhagy, — szólt Rózika majdnem reszketve. — Majd pótolni fog engemet más. — Nem, nem, nekem önt senki sem fogja pótolni Kelemen úr! — Szabad tudnom, miért nem ? — Mert — mert — oh , Istenem! — mert szeretem önt----------A leány fölugrott s kirohant a mellékszobába , de már a másik perezben visszajött. Mereven, némán állottam, mint kőszobor. Rózika nekem jött, megfogta kezemet. — Az Istenért Kelemen úr, bocsássa meg gyöngeségemet! Ne áruljon el, hisz ön férfiú, fogadja fel, fogadja fel — kérem! — Felfogadom , — szóltam gépiesen. — Köszönöm. Isten velünk ! Ne feledjen engemet Kelemen úr, én sem fogom önt feledni soha, soha! Ez volt a Rozikával töltött utolsóelőtti óra. Ez volt életem legszebb órája. Oh, én boldog, boldogtalan Kelemen! Elutazásom is megtörtént Z . .. ről. Elbúcsúzásom nagyon érzékeny volt. Hiszen a kedves D . . . család úgy tekintett engem mint hozzájatartozót. Mindnyájunk szemébe köny gyűlt. Nekem legszebb az volt, mely ott csillogott a Rózika szemeiben. Szegény Rózika nagyon, nagyon sirt. Hogy miért, azt ő meg én tudtuk csak ... A kedves, feledhetlen angyalt, a szülők engedelmével — homlokon csókoltam. Aztán el — elmentem innen , hogy soha többé vissza ne kerüljek e vidékre . . . Rózika mint engedelmes leány, atyja akaratja szerint, férjhez ment a szomszéd földesúr fiához. Vájjon boldog-e? Vájjon a házasságok csakugyan az égben köttetnek ? Sokszor elgondolkozom ez utóbbi kérdés fölött. Különben én már agglegény vagyok s csakis emlékeimnek élek . . . A Rozikának adott homlokcsók volt az első és utolsó, melyet életemben nőnek adtam . .. Kifecsegtem titkomat, mint a legtöbb agglegény szokta. Kérem tartsák meg maguknak kedves olvasóim s ne adják tovább! Ogonovskis Ferencz: Irodalom. „Mária-Dalok és Legendák“ czimre munkára hirdet előfizetést Rudnyánszky Gyula jeles fiatal költő. A hozzánk beküldött előfizetési felhívásból közöljük a következőket: „Mária-dalok és legendák czim alatt egy kötetre való vallásos költeményt adtam sajtó alá. Új költemények, dalok, ódák, himnuszok, legendák és költői beszélyek, — egytől-egyig a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarország védőasszonyának vannak szentelve. Részint imádságok, az örömben és bánatban vigaszul Szűz Máriához forduló lélek fohászai; részint oly versek, melyekben a mély vallásos meggyőződés mellett arra is súlyt fektettem, hogy a Szűz Anya fenséges alakját a költészet világában egyúttal mint a női szeplőtelen tisztaság szimbólumát és nemzeti büszkeséggel mint Magyarország patronáját tüntessem föl. Magyarországot joggal nevezzük Mária országának, és én hiszem, hogy ezek a költemények, melyeket az egész KECSKEMÉTI LAPOK katholikus világtól ájtatos hódolat dicsőségével övezett Szűz Máriának szenteltem, hazámban, hol a Mária-kultusz oly nagy, minden magyar szívben százszorosan visszhangra találnak“. A könyv a legdíszesebb kiállításban mintegy 14 nyomtatott ívén 1888. évi május hó 1-én jelenik meg. Előfizetési ára: fűzve 2 frt, díszkötésben 3 frt; amateur-kiadásban kötve 5 frt, ugyanez bőrkötésben 10 frt. Ohner György legújabb regénye az „Akarat“ megjelent Singer és Wolfner cég kiadásában, mint az „Egyetemes Regénytár“ III. évfolyamának 11. és 12-ik kötete. A francziák manapság legnépszerűbb regényírójának e műve eredetiben két hét alatt százötven kiadást ért. E francziaországban is hallatlan siker legékesebben szóló dicsérete Ohnet regényének s azt jelenti, hogy a kitűnő szerző e művével önmagát múlta felül. Az „Akarat“ hősnője egy nagyszívű, nemeslelkű nő, ki jósága, tisztasága erejével diadalmasan vívja ki az ármány és bűn ellenében családja boldogságát. A hősnő s a feszítő érdekességű mesében melléje sorakozó jóbarátok és a rátörő ellenségek, megannyi eleven ember, oly csodálatos közvetlenséggel festett alakok, hogy velünk maradnak és tovább élnek, cselekszenek képzeletünkben akkor is, mikor a kiolvasott regényt már rég visszatettük a könyvespolczra. „Lise Fleuron“, „A Bánya“, „A Croix Mort grófnők“, és „Sahra grófnő“ mellett az „Akarat“ bizonynyal kedves és maradandó olvasmánya lesz a magyar közönségnek. A regényt Tóth Béla fordította. A huszonkettedrél évre terjedő, díszes piros vászonkötésű két kötet ára csak 1 frt. KÜLÖNFÉLÉK. — A husvét ünnepeinek kellemes, derült idő kedvezett. Az egyházak megteltek a város hitbuzgó népeinek ezreivel. A feltámadás örömünnepe és a körmenetek a szokásos fénynyel és ünnepélyességgel tartattak meg. — Ápril 2-án volt 69-ik évfordulója azon szomorú nevezetességű napnak , melyen városunk nagyobb része a tűz által elpusztult. Mint minden évben , úgy most is megszólaltak az esti órákban a róm. kath. és a református templom nagy harangjai, figyelmeztetve a lakosságot a gyászos nap emlékére. — A „Felolvasó Társaság“ mint minden évben, úgy most is felolvasó cziklusának befejezéséül bankettet rendezett, mely húsvét másod napján a műkedvelői zenekar (úribanda) és a városi dalárda közreműködése mellett az „Olvasókör“ helyiségeiben tartatott meg. Az estélyen 120-an vettek részt városunk értelmiségének színe javából. Az úribanda és a dalárda , mint mindig, úgy ez alkalommal is szabatosan és preczizitással —zajos tapsokat aratva — adta elő a hangverseny műsorának minden egyes számát , melyek közül közkívánatra többet ismételnie is kellett. A műsor a következő volt: 1) „A műkedvelő-zenekar indulója“, Ifj. Baktay Mihálytól. Előadta a műkedvelő-zenekar. 2) Népdalok, Zimaytól. Előadta a dalárda. 3) Egyveleg a „Bűvös vadásziból. Előadta a műkedvelő-zenekar. 4) „A furfangos borivó“. Előadta a dalárda. 5) „Meteor“, Walter Ivanovicstól. Előadta a műkedvelőzenekar. 6) „Vidd el fecske“, Imrefytől. Előadta a dalárda.7) „Csángó-induló“. Előadta a műkedvelő-zenekar. A hangverseny befejezése után társasvacsora — mely alatt most az egyszer egyetlen egy toaszt sem mondatott — ezután pedig táncz következett. A hölgyek közül jelen voltak: Nagy Blanka, Fekete Rózsa , Csereklyei Ida , Zombory Ida , Horváth Béláné, Darányi Ferenczné, Papp Sándorné, Dr. Szeless Józsefné, Pócsy Györgyné, Zombory Lászlóné, Szokolay Mihályné, Fekete Istvánné, Fördős Dezsőné, Csereklyei Károlyné, Mikó Lászlóné, Kerekesné, Sárközy Lászlóné stb. A társaság csak az éjfél utáni órákban oszlott szét. Az állami hivatalok közül az adó- és illetékkiszabási-, posta- és távirdahivatalok elhelyezése czéljából a város által kisajátított Szalontay és Veroszta-féle, valamint a város által megvett Mezei féle házak helyén — mint tudjuk — egy emeletes épület felállítása van tervbe véve. Az előleges tervet és költségvetést a város megbízása folytán a pest megyei államépítészeti hivatalban a beszolgáltatott adatok alapján Nagy Virgil kir. mérnök már el is készítette. A terv szerint — mit alkalmunk volt megtekinteni — a nagykőrösi ut uzán dísztelenkedő fentemlített épületek helyét egy impozáns, a modern ízlésnek úgy a külső csíny, mint a belső berendezés tekintetében teljesen megfelelő egyemeletes épület foglalná el. A tervezett épület nagy-kőrösi- és aradi-utezai szöglete c cukrászdának, a.kőrösi-utezai földszinti helyiségek egy része pedig boltoknak van a terv szerint szánva. A posta- és távirdahivatal az aradi-úteza felöli szárnyban lenne elhelyezendő, az adó- és illetékhivatal részére pedig aKörösi utcza felöli rész volna fenntartandó. Az építési költségek az előleges tervben 83,033 írt 20 krral vannak előirányozva. A terv a belügyminisztérium által műszakilag felülvizsgáltatván , némi alárendelt módosításokkal helyesnek találtatott és érdemleges tárgyalás végett a város közönségéhez leküldetett. A belügyminisztérium leiratában méltányolja a város közönsége azon törekvését, hogy az állami hivatalok részére alkalmas helyiség felépítéséről gondoskodik, mindazonáltal eleve kiemeli, hogy az építkezést az érdemleges tárgyalás után is csak az esetben hagyja jóvá, ha kimutattatik, hogy ez a város közönsége túlságos terheltetése nélkül vihető keresztül. Megemíljük még, hogy a pénzügyminisztérium az adó- és illetékhivatalok bérösszege fejében évi 900 frtot, a közmunka és közlekedési minisztérium pedig a posta és távirdahivatalok helyiségeiért 700 frt évi bérösszeget helyezett kilátásba. Aztkell még kikombinálni, hogy az ezen felül maradó bolt és egyéb helyiségek valószínűleg évenkint mennyit jövedelmezhetnek. — A róm. kath. egyháztanács f. hó 2-án tartott ülésén bemutattatott és örvendetes tudomásul vétetett a kegyes tanítórend kormánya által megküldött azon határozat, amelylyel a rendkormány a kegyesrendi főgimnáziumhoz kiépítendő tornahelyiség czéljaira a rendház telkéből felkért területet tulajdonjogának fenntartása mellett átengedni hajlandó. Ugyanezen ülésen mutattatott be a kultuszminisztérium rendelete, amelylyel a tornahelyiség építési tervezete, némely csekélyebb módosításokkal, helybenhagyatott. A módosítások és az építkezési bizottság által e tárgyban tett javaslat annyiban figyelemre méltók, hogy az építkezésre előirányzott 10.000 írtból tetemes megtakarítás eszközölhető anélkül, hogy a megtakarítás az építkezés czélszerűtlenségét vonná maga után. Említettük már lapunkban, hogy a téli tornacsarnok felállítása többszöri miniszteri felszólítás folytán vitetik keresztül. A kultuszminisztérium gondoskodása azonban nemcsak a fenti hiány pótlására irányul; a kultuszminisztérium még azt is követeli, hogy a főgimnázium helyisége kibővíttessék, egy parallel osztály felállításához, könyvtárhelyiséghez, tanári teremhez, a természettani és vegytani szertár elhelyezéséhez, kísérletekhez stb. több teremre volna szükség. A róm. kath. egyháztanács az intézetet a Sas-utcza felől felépítendő szárnyépülettel akarná megtoldani, minthogy azonban a tornacsarnok felépítése ezúttal lehetetlenné teszi, hogy pénzerő hiányában rohamosan hozzáfogjon az említett épületszárny kiépítéséhez is, az intézet kibővítése czéljából foganatosítandó építkezésre az egyháztanács 6 évi halasztást kért, de ezen kérelmet a kultuszminisztérium megtagadta, jóllehet nyilvánvaló, hogy az egyházközség mint fentartó testület minden erejéből igyekszik megfelelni a kormány rendeletének, nem keres kibúvót, hanem — mint bölcsen megjegyeztetett — az anyagi kimerülés után lélekzetvételre kér időhaladékot. Ezen kérdésnél határoztatott, hogy a miniszterhez időhaladékért ismételve indokolt felterjesztés intéztessék. Tárgyaltatott azon indítvány is, hogy talán a gimnáziumi épület kibővítése szempontjából nem kellene a költségesépületszárny kiépítését keresztülvinni, hanem a mostani lépcsőház és folyosó átalakítása és egypár tanterem közfalának kiütése és más helyre alkalmazása által több tágas terem volna előállítható. S így alig maradna egyéb hátra, mint a 40000 írtba kerülhető szárnyépület helyett a mondott átalakításon kívül toldalékul még egypár termet építtetni, s mindez 10,000 frtot alig haladna túl. Ily módon tehát a vallás és közoktatási miniszter kívánalmának is elég lenne téve, az egyházközség pedig egy aránytalan tehertől szabadulna meg. Az eszme annyival is inkább életrevalónak mondható, mert a költséges építkezésnél az egyházközség részére még állami segély sem helyeztetett kilátásba. Úgy kell tehát takarékoskodni, a mint lehet. — Halálozás. Zimay Károly ügyvédet, a róm. kath. egyház főgondnokát és családját igen súlyos veszteség érte 18 éves László fiának hosszas szenvedés után történt elhunyta által. A megboldogult temetése f. hó 6-án ment végbe nagyszámú résztvevő közönség jelenlétében. Szolgáljon a megszomorodott szülők fájdalmának némi enyhítéséül azon általános részvét, mely a család vesztesége iránt az elhunyt temetése alkalmával nyilvánult. Béke poraira! — Megemlékezés Hirsch Mór, községi tanitóról. Még nem rég — alig múlt egy hete — a községi tanítók sorából hosszas betegség után múlt ki Hirsch Mór községi tanitó és zsidó községi jegyző. Egyike a régibb gárdából, ki saját lelkének sugallata után indulva hivatottságának köszönheti, hogy egyike lett — mondhatnék — a legjobb tanítóknak. Városunkban 30 évnél tovább, majd mint zsidó felekezeti, majd mint községi tanító működött. Régibb tanítványai között mint tudós orvosok, ügyvédek, tanárok, papok és papjelöltek, hivatalnokok és igen derék kereskedők szerepelnek a közéletben. Ugyan nem általa közvetlen lettek azokká, de valljuk be, ő tette le náluk az alapot, ő csepegtette beléjök a tudomány első csepjét, mely majd kiapadhatlan forrássá nőtte ki magát. Hiába ne tagadjuk meg tőle és elköltözött szellemétől, hogy ő 15. sz