Kecskeméti Lapok, 1890. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-05 / 1. szám
A fogyasztási szövetkezetről, így újévkor, újév után kit többé, kit kevésbé, de ugyan melyikünk az, akit az előre való gondoskodás aggodalmai meg ne szállanának. De hát hogyis ne? Jön a tömérdek éjévi üdvözlet; boldog újévet, jó egészséget, sok szerencsét kíván egymásután a kovács, a bognár, a suszter, a szabó, a patikus, a divatárus, a físzerárus, a vasárus , a könyvárus, a húsárús , a tejárús és még ki tudja miféle árús és ezek nem is olyan féle tisztelgők mint pl. az Imre hordár, akivel megtörtént az, abban az időben, mikor az újévi tisztelgést még sokkal több hívatlan vendég gyakorolta , hogy szemére vetették, hogy hiszen az akinél volt, az egész év folyamán nem is volt a vasút felé , szolgálatát igénybe nem vette .... Igen kérem a lássan, felel ! ...., éppen azért jöttem, mert egész évben egy krajczárt sem kerestem a tekintetes úrtól! Az említettek — és a még fel nem soroltak — nem ilyenek , ezek jőnek a maguk igazságos és jogos követeléseikért s nem is lehet azt felpanaszolni , ámde a szegény embernek, a hivatalnoknak kiváltképen, mégiscsak sok ez egyszerre, mert ő január elsején sem kap többet, mint más hónapban, többet tehát most sem képes kifizetni. Egyszóval bajos állapot ez, amit úgy hiszünk, hogy ezen izgalmas napokban kiki legjobban érez. Azért talán most nem lesz a pusztában elhangzó szó, ha felelevenítjük azt az ezen lapok hasábjain már többször hangoztatott eszmét, hogy a tisztviselők — és akik hozzájuk csatlakozni akarnak — alakítsanak fogyasztási szövetkezetet , amely úton egyrészről nem megvetendő megtakarításhoz juthatnak, másrészről pedig a szövetkezet oltalma alatt és segédkezésének általa, az annak kezelése alá eső dolgaik rendes mederben kezeltetnek és végre a tagok némely szükségleti czikkeik beszerzésének gondjaitól lesznek megkímélve, ami utolsó , a kényelmes gondtalanság, még a gazdagabbak szempontjából sem megvetendő előny. Évekkel ezelőtt ezen lapunk hasábjain megpendített eszme széles körben talált pártolásra s bár tagadhatatlan , hogy bizonyos érdekek féltése ellenzéket is szült, de a nagytöbbség — és mi természetesebb ennél? — pártolta , helyeselte az eszmét. Az akkori viszonyok között, még sem létesült, mi most változott viszonyokat észlelünk, minélfogva újságírói tisztünknél fogva felkeltjük ezt hosszú álmából, felhíva rá a nagyközönség figyelmét. Akkortájt — mikor ez eszme itt elaludt — jött ide a gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete, hogy Kecskeméten fióktelepet alakítson. Alakított is, és alapszabályaihoz híven fogyasztási raktárt is rendezett be. Ez tehát nevezetes hézagot pótolt, mert oda tagnak beállani bárkinek is módjában állott, aki tehát ezt nem tette, az mulasztásának oka maga volt. Ámde azóta némi változás állott be, mert a budapesti igazgatóság a kecskeméti fióktelep beszüntetését elhatározta s ezzel együtt igen valószínű, sőt bizonyos, hogy az ott berendezett fogyasztási raktár is be fog szüntettetni. Igaz, hogy az a fogyasztási raktár eddig is csupán a legszükségesebbekkel volt felszerelve és ennélfogva sőt egyéb körülmények miatt is, nem emelkedett azon niveaura, amelyen állnia kellene és ahol a szükségleten segíteni, az állapoton javítani tudna. Úgy látszik tehát, hogy itt a tizenkettedik óra, amelyben valamit tenni kell és különösen a tisztviselők, tanárok, tanítók s általában a hasonló állású egyének vannak hivatva, hogy saját érdekek istápolása végett társuljanak , szövetkezzenek ; mi e kérdéssel már évek óta foglalkozunk és bizton állítjuk, hogy az minden irányban csak üdvös eredményt hozana. De — persze — ez sem sült galamb, amelyik az érdekelteknek a szájukba repülne, hanem bizony maguknak kell azt megfogni is, megsütni is, azután majd megehetik. Mert ehez pénz is kell, a pénzt az egyes érdekelteknek, mégpedig minél többnek kell összerakni, hogy az érdekközösség annál kiterjedtebb legyen. Hozzávetőleges számításunk szerint Kecskeméten olyan — szokás szerint honoratiornak nevezett — egyén, aki ilyen szövetkezetbe beállani utalva van, összeszámítható mintegy 2—300, de ez a szám a másrészről csatlakozók által még emelkedni fogna. A tagsági dij lehetne tehát 20—30 frt, amely tagsági dij felében '/4 részében vagy talán egészen is havi részletekben lenne fizethető, számbavehető terhet tehát nem képezne. Az így alakuló 6000—10,000 frt forgalmi tőkével már igen kiterjedt fogyasztási raktárt lehetne berendezni, honnan a tagok szükségleteiket olcsón elláthatnák, jó minőségről, teljes mértékről eleve is biztosítva lennének s az alapító részjegy árát — fogyasztásukhoz mérten — fél vagy egy év alatt megtakarítás képen megnyernék, sőt nem valószínűtlen , hogy még valami csekély osztalékra is lehetne kilátásuk. Mi kell tehát ehez? Az, hogy érdeklődjenek külön külön és érdeklődjenek együttesen, jöjjenek össze az eszmék tisztázása végett, ha jónak látják, mondják ki a megalakulást s küldjenek ki egypár munkakedvelő embert az alapszabályok kidolgozása végett, indítsák meg az aláírási íveket és a végleges megalakuláskor válasszák meg bizalmi férfiaikat. A többi már aztán magától megy. Mi pedig azzal kívánunk tisztelt olvasóinknak boldog újévet, hogy adja Isten, hogy ez eszme ez évben létesülhessen. 6. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA „Ad astra!“ (Czikk az úri bandádról.) Megírom tehát az utolsót; az „úri banda“ megszűnt. 1890. a század utolsó decenniumja , az első időszak „az úri banda“ és a „dalárda“ egyesületi életében. A két testület összeadta mindenét, amije volt, fölszereléseit és adósságait és újév napjától kezdve egyesülten dolgoznak a városi közönség jóvoltáért és az egy kis dicsőségért. E nappal megszűnik az én tisztségem is. A történetírói czim nem illet többé engemet. Igaz, hogy tulajdonképen nem is bízott meg vele senki sem, így hát nincs is ideje a visszavonulásnak ; no de egy ideig — 10 évig, 1879—1889 végéig jómagam is abban a kellemes meggyőződésben éltem, hogy az úri banda nálam nélkül meg sem élhet; megfigyeléseim alapján jól — rosszul megírtam a banda tagjainak és maeczenásainak a jellemrajzát, sőt kevésbbé sikerültön a jubileumi közgyűlésre a 10 éves időszak mozzanatokban nem épen szegény történetét is: mindezt azonban hívatlanul, — és most, hogy következetes és hű maradjak önmagamhoz is, megírom az „úri banda“ végét is. De ismét megbízatás hiányában , ha csak szerkesztő barátomat nem tekintem megbízómnak. (De meg is látszik írói működésem minden következményeiből az, hogy megbízás nélkül írtam, sőt, hogy még azzal sem rendelkezem , mint sajátommal, amit e czímen megírtam, mert hát legújabban ott szerepelek a „Kecskeméti Nagy Képes Naptárban“ is, mint halhatatlan nevű író, pedig négy szem között mondhatom, hogy annyira sem értem ezt az esetet, mint a néma gyerek szavát az anyja.) A történeti hűség kellő respektálásával elmondom azt, hogy az úri banda 10 éves jubileuma kitűnően sikerült. A közgyűlés oly vidám hangulatban oszlott szét, hogy egyelőre úgy, 6 hónapra vakácziót csinált a banda. Eszes gyerek a vajdája. Nem pihenteti az az eszét soha sem, előre tör, és magasra , ad astra! Az állami hatalom egyre jobban beleavatkozik a banda belügyeibe. Nem elégszik meg adóforintosainkkal, a bandától véradót is szed, no ez már egy kissé túlhajtott sequestrum. A banda életében erős firma volt Tassy , a Contrás. Stimmelni kitűnően értett. A prim hegedű játékát ő bírálta leghevesebben; következménye: viszik adastra , Budapestre. Pali barátom pakkol, és megy. Válása könnyű volt; a banda a nagy vakácziót élte. Utánna jött dr. Kiss Jani, megjelenésben az utolsó, kontrában erős harczos. Vitték Békésre. Árgusz szeme van ennek a mi kormányunknak. Tassy és Kiss rámősitvényi táblájában az egyik rovat ennyit mondott: „úri czigány“. E kitétel a legerősebb kvalifikáczió az ügyészségre. Amit halandó ember az ő véges elméjével ki nem fundál, azt a czigány még a föld gyomrából is kikaparja. Igaz, hogy az állami érdek ilyetén összeütközése a bandáéval csak az utóbbinak világos és érezhető kárával végződött. No de az anya is siratja katonának vált fiát, és a kaszárnya mégis annektálja. A banda vérző szívvel bocsátotta el kötelékéből két szeretett tagját azzal a jó reménységgel, hogy visszajön az még, ki a kaszakúton belül született. Ha azonban valahol, úgy az úri bandánál jut érvényre az az elv: fogyva bár, de terve nem. A hosszas vakáczionális üdülés után vajda ő kegyelmessége tanácskozásra hívta egybe az itthon volt tagokat. A gyülekezés tárgya volt: „egyesülés a dalárdával“. Miután elvben helyeselték az egyesülést, — még Gyenes Pista, az oppositió, sem opponált — tizes bizott-s ságra ruházta át az egyesülés módozatainak megállapítására czélzó intézkedéseket (Brr, de belejöttem a kuriális stílusba, pedig még eddig semmiféle bizottságnak sem voltam tagja.) A bizottsági megállapodások után elkövetkezett végre a banda utolsó közgyűlése. És dicséretére legyen mondva, a banda nem maradt hűtelen, sem következetlen régi elveihez! Elfogadta en bloc a bizottság határozatát, az egyesülést egyhangúlag kimondotta, egyúttal azonban azt is concredálta, hogy régi adósságát is átviszi az egyesült egyesületi életbe. Függetlenségének épséges fenntartása mellett az új aerához és régi múltjához méltóan újabb hivatalt is szervezett, amennyiben Füvessyt, a leghasználhatóbb tagját, megválasztotta gondnokának. Illetéktelen vagyok ezúttal a gondnoki méltóság mindenre kiterjedő működését részletezni, azt annak idején megírja az egyesült testület hivatottabb tollnoka. Sok minden aprólékos dolog verődött össze. A gondnoki teendők legelsője volt a harczolkodás. Az egyesület régi kedves és megszokott helyéről kénytelen volt távozni, mert bármennyire egybeforrt a banda minden egyes tagjának előszeretete a régi otthon iránti vonzalmával, mégis a most 1. szám. XXIII. ÉVFOLYAM. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DIJ , HIRDETÉSI DIJ I Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETIMP^4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy teljes félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ara 12 kr. a o a t-a a-o — teln.es hirdetéseknél árleengedés adatik. —— MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ! Elöfizetni az év folytán minden hónap elején I^^1OITlj Lfivénn^l lehet. SZERKESZTŐ LAKIK : III. TIZED, BUDAI-ÚTCZA, 189. SZ. KIADÓHIVATAL: BUDAI-ÚTCZA^+öfi^Sír———Bélvtgdij minden béig Másért 30 kr. A világforgalom góczpontja. — Fölolvasta a „Kecskeméti Kereskedő ifjak Egyesületé“-ben 1889. deczember 6-án Hanusz István. — A szelek járásáról beszél a hajós, házi állatairól a földmives, mondja a régi klaszszikus iró és igaza is van, mert saját eszme köréből , gondolatvilágából szeret meríteni mindenki. Engedjék meg tehát Uraim nekem , hogy földrajzi dologról szólhassak, mert még hozzá azt is tartom , hogy itt illetékes körben vállalkozom arra. Az urak a földrajz körül érdemes ősök unokái; a földismeretnek ugyanisleghivatottabb terjesztői a kereskedők voltak mindenha, mint egyúttal áruszállítók, és ha ők maguk el nem beszélhettek is mindent kielégítő ékesszólással a bejárt messze vidékekről, szóltak helyettük a czikkek, melyek első bemutatása az ő érdemök volt; de ők tették lehetővé azt is, hogy a látásból eredt megszerzési vágy okkal móddal kielégítést nyerhetett. Ha tehát arról a városról kívánok szólni, amely a földteke áruforgalmát önfalai közé összpontosítja, bízom hozzá, hogy megajándékoznak figyelmükkel, valamint azt sem volt nehéz kinéznem melyik ez a város, mert elég volt a forgalom tonnatartalmát mérlegbe vennem és tisztában, voltam azonnal előterjesztendőtárgyam megválasztásával és annak kikerekítésével. Csak az tolult elém nehézség gyanánt, hogy rengeteg számadattal kell dolgoznom, a számok pedig szárazak; nem alkalmasak arra, hogy derült hangulatot keltsenek, mi a napi munka fáradalma után szinte orvosság, de engedjék meg, ha őszintén vallom be, hogy nem szeretemaz olyan könyvet, melyben a lapszámokon túl egyéb numerus nincs, mert sok lehet az olyanban a fantázia , ez a kézzel meg nem fogható dolog. A nagyszámok városa London, kiterjedés , népesség, kereskedés, személy- és áruforgalom, gazdagság szempontjából első városa a világnak, vagy mint az angol mondja, „világ önmagának“. Szóltam már egyszer felőle, de szólhatok újra a nélkül, az ott mondottak ismétlésébe kellene bonyolódnom , olyan tág világ az angol főváros, a lakott világ középpontja, mely csak azóta lett centrum, mióta az ember az egész földtekét hatalmába vette. Ennek pedig alig 200 éve. Amerika fölfedözésének 4-ik százada még be nem telt, Ausztrália és szigetvilága még később jutott Európával érintkezésbe. Mikor az emberiség története még csak a Földközi tenger medenczéje keretében mozgott és természetes középpontjául Róma város vált be, London név nélkül való hely volt a Themse folyó partján; még Tacitus sem emlegeti, holott Brittania ismertetésével nem bánik szűken. Időszámításunk VIII-ik századában Lundenwick volt a neve, a IX-ik század végén Nagy Alfréd angol király tette kis országa fővárosává, megerősítette és közigazgatásának városi szervezetet adott. A XIV-ik században 35000 lakosa volt, a XVI-nak vége felé már 20000 fegyverest állíthatott ki 38 hajóval, a XVII. század közepén lakosainak lélekszáma 1/a millióra emelkedett. Igazi lendületet Londonnak a kereskedés adott. Lakossága létszáma úgy nőtt, 1889. JANUÁR 5.