Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 1-27. szám)
1893-01-01 / 1. szám
XXVI. ÉVFOLYAM. A „Kecskeméti Lapok“ 1. Olvasóinak! Alolirott Lapbizottság , midőn a helybeli Szabadelvű párt közlönyének a „Kecskeméti Lapok“-nak múlt évi buzgó, erélyes és eredményes szerkesztéséért Тек. Dalotti Ödön úrnak itt is kifejezi melegköszönetét s midőn kijelenti, hogy Őt lapunk további szerkesztésére felkérte és újból megnyerte , egyszersmind bizalommal hivja fel pártunk. Tagjait és az olvasó nagy közönséget, hogy lapunkat, — ennek fölpezsdült új életét — fentartani, fejleszteni s újabb előfizetők gyűjtése által anyagilag is erősbiteni, pártunk és a közérdek szempontjából szivesen készkedjenek. Kecskemét, 1893. január 1. A Lapbizottság. Tisztelt Olvasóközönség! Megjubilált lapunk a „K. L.“ e számmal huszonhatodik évfolyamát kezdi meg, mégpedig, miként az igen tisztelt Lapbizottság fennti szives sorai elárulták, egy időre az én szerkesztésemben. Pályafutását a régi elvek vezérlete mellett végezi — ezért csak annyit van szerencsém ezúttal kijelenteni, hogy a „K. L.“ a jó ízlés igényeit szem elöl ezután sem téveszti s hogy a városi ügyeket illető jólértesültség, tartalmasság és élénkség tekintetében nem veszíteni, hanem nyerni fog — a tekintetben biztosítékot nyújt azon szép irói csoport, mely lapunk mellé tömörült, s a mely csoport számát újabb erők is szaporítják. A szellemi gyarapodás remélem maga után vonja az előfizetők gyarapodását is és igy azon hitben kívánok úgy t. olvasóinknak, mint a dolgozótársaknak boldog új évet, hogy múlt évi viszonyunk továbbra is fenn KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCÁJA Új évi ajándék. A korcsolyázás után Jolánékhoz ment a kompánia egy kis meleg kávéra, ami bizony nem megvetendő portéka, miután két óra hosszáig iringál az ember hol szél alá, hol szél ellen, csupán csak a sportból. Aztán meg nagyban növeli még annak a kávénak az értékét az az almás lepény, cukros gesztenye, perenospóra mentes, de kékköves szőlő és három színű birsalma sajt, ami rendszerint követni szokta, s ami nélkül nem kávé a kávé. Nem azért mondom, mintha kétségbe akarnám vonni az asztal körül helyet foglaló hat lány és négy fiatal ember származásának tőrül metszett magyar voltát, de akármennyire természete is a magyar embernek, hogy evés közben hallgat, erről a társaságról bizony nem lehetne jó lélekkel elmondani a költővel, hogy „nem is igen szólnak az alatt mig esznek“ , mert vannak olyan hanggal, hogy az ő nyelvükhöz képest a nagy harangév napján valóságos és jól megérdemelt nyugalmat élvez. Az az bocsánat, tisztelet a kivételes nyelvnek és tulajdonosának , Vilma kisaszszonynak. Ő ha nem is hallgat mindig, de nem is cseveg folyton, ritkán szól, ritkán kérdez, akkor is rövid, kimért szavakkal, mert ez, mint a társalkodónéjától tanulta, igy hiik , igy elegáns, igy előkelő. Vilma t. i. igen előkelő család gyermeke , mert a papája két ízben volt képviselőjelölt, nagy befolyású ember s fertály milliomos. Ha egy leánynak sikerült magának ilyen apát választani, akkor igen természetesen mellékes körülmény az, hogy ő egyúttal csinos, szép és művelt is. Én legalább mérget mernék rá venni, hogy Vilma jobbján a bakahadnagy (májusban lép elő), balján a nagybajuszú, piros arcú, kissé elhízott törvényszéki jegyző, de még az ép most belépő háziasszony miniszteri segédfogalmazó fia is ép oly hévvel, ép oly lelkesedéssel és hódolattal volna iránta eltelve, ha kevésbé csinos és művelt s egyátalában nem volna szép. — Egészségetekre az uzsonnát, adja tudtul Jolán a társaságnak, hogy vége van az élvezetnek. Menjünk át a szalonba. Kölcsönös kézszorongatások és bókok között átmennek a másik szobába, hol aztán a naiv Mariska előáll az Opisoffessionatus indítványával, hogy — Játszunk valamit. — Jól van játszunk. — De mit ? — Hát úsztassunk — ajánlja a szellemes jogszigorló, ki üres óráiban — mind az — a város legszebb fiatal embere. — Inkább haragszom rádot. — Azt ne, mert abban tegeződni kell, mond Vilma. — Hölgyeim van egy eszmém, szólal meg a fiatal orvos, de addig nem árulom el, míg szép sorban le nem ül mindenki. — Jól van így? Hát akkor halljuk. — Azt hiszem, hogy nem volna rész társas játék, pótlék, ha itt sorban elmondaná mindenki, hogy — hat nap múlva lévén új év — mit kíván új évi ajándékul. — Helyes, jól van ! — De ki kezdi ? — Én nem. — Én sem. — Döntsön a sors. A véletlen úgy akarta, hogy a kalapba dobott nevek közül a hadnagyét húzták ki elsőnek. Kissé bajos volna elmondani a sok bizarr kívánságot. A baka hadnagy p. 1. gyönyörű hátas lovat kívánt, Jolán molnárkék kosztüm ruhát, a jogszigorló egy évi nyílt hitelt a szabójánál, a naiv Mariska kis testvért, Vilma pedig körülhordta tekintetét a társaságon azt mondta, hogy ő egy okos papagályt szeretne. * — Kedves leányom — szól reggeli előtt Vilmához apja — itt az új év napja, mit hogy még sokszor megérj, szivemből kívánom neked. Fogadd el tőlem ajándékul, amit ott a kis asztalon találsz, azt hiszem , hogy örülni fogsz neki, mert ajándékom által régi vágyadat teljesítettem. Vilma hátratekintett, odafutott ahhoz a valamihez, majd vissza apjához, hogy össze-vissza csókolja azért a gyönyörű szép zöld papagályért. Oh mily boldog lesz ő, ha elmondja barátnőinek , hogy az ő kívánsága teljesült. * Tizenegy óra, mindjárt jönnek a látogatók. Már kopognak. Lehet. A hadnagy volt. — Gyönyörű Vilma nagyság, midőn önnek boldog új évet kivánok , szabad legyen kérnem , hogy fogadjon el tőlem egy csekély ajándékot, melyet a szobalány ott kint átvehet a legényemtől. Egy perc múlva belép a szobaleány, kezében egy száz színű papagállyal. — Jaj de szép, nagyon köszönöm kedves Béla, most már majd nem unják magukat, mert ketten vannak. — Ketten? — Igen, a másikat apától kaptam. — Vagy úgy. Csengetnek. A jogszigorló. — Nagyságos kisasszonyom boldog új évet kivánok magának; ismerheti iránta való feltétlen tiszteletemet, engedje meg, hogy öregbítsem azt az által, hogy egy kívánságát teljesítem: ime a papagály, s kihúzott a legeslegangolabb szabású téli kabát alól egy sárga csőrű , rőt színű papagályt. — Köszönöm, mondja Vilma kissé kedvetlenül s azzal az utó gondolattal, hogy talán már kissé sok is lesz a jóból. * Delet harangoznak. A látogatók eltávoztak, s Vilma valami megmagyarázhatlan érzelemmel, mely az öröm és boszankodás között áll, szemléli a madarai ostoba ábrázatját. A jegyzőt jelentik be, Vilma megy fogadni. — Boldog új esztendőt szép kisasszony. Dél ugyan már elmúlt, s talán kissé késő is a látogatásom, de nem tudnám elviselni, 1. szám, 1893 JANUÁR 1 KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DU : Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Félévre : 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. Előfizetni lehet az év folytán minden hónap elején. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: V. TIZED., I.-TEMETŐ UTCA 93. SZ./ HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. marad s abba új tagokat toborzani szívesek lesznek. Kecskeméten, 1892. dec. 31. Dalotti Ödön: Visszapillantás. A hirlapirás akkor teljesíti igazán és teljes mértékben feladatát, ha a közéletet, annak minden mozzanatában és nyilvánulásában éber figyelemmel kíséri. Csak akkor lesz a sajtó a közönség valódi orgánuma, ha egyrészt annak kívánalmait tolmácsolja, másrészt mindazon eseményekről értesíti, melyek úgy politikai, mint társadalmi , avagy gazdasági szempontból érdeklik, vagy pedig miheztartás végett tudásuk szükségessé válik. Büszkén és megnyugvással tekinthetünk e tekintetben is vissza ez elmúlt 1892-ik évre, mert ahol szükségét láttuk, mindenütt felemeltük szavunkat a közönség érdekében, s a közügy volt mindig az első és főrúgó, a mely lapunk cikkeinek irányát megadá, s azokhoz az eszméket szolgáltatá. De minden éremnek két oldala van, s ha kötelességünknek tartottuk a közönség kívánságainak és szükségleteinek megvalósítását célzó intézkedések minél nagyobb mérvű kivitelét és életbeléptetését hathatósan sürgetni elmulaszthatlan kötelességünk a lefolyt év eredményeit is összegezni, mindazon tényeket felsorolni, melyek — ami legközelebb áll hozzánk , — városunk emelése érdekében, a közrend, városunk emelkedése és szépülése céljából a városi hatóság által foganatosíttattak és létesittettek. A közrend javítása érdekében tett intézkedések a múlt évben elkezdett szakszerű javítások továbbfejlesztésében álltak s e tekintetben a haladás oly meglepő , hogy a 4—5 év előtti állapotok még csak hasonlatba se hozhatók vele. Elég lesz talán azon egy tényt felemlítenünk, hogy a kolerajárvány alkamarai ulg gyorsan és oly nagy mértékben lettek életbe léptetve a járvány megakadályozását célzó intézkedések , hogy ha a járvány behurcolásának megakadályozását csak ennek tulajdonítani nem merjük is, azt bátran állíthatjuk, hogy az elővigyázati rendszabályok egy városban sem voltak úgy érvényesítve, mint épen nálunk. A város emelése és szépítése érdekében tett intézkedések közül csak a főbbekre, s a kizárólagosan középítkezésekre kell szorítkoznunk, mert ezeknek felsorolása is alig fér be egy cikk keretébe. A kövezetlen utcák száma, az alföldi városoknak e legnagyobb veszedelme, ez évben is fogyott a Budai nagy utcának trachittal történt befedése által, úgyhogy, ha mint reméljük a jövő évben a Szolnoki utca is kiköveztetik, a város fővonalain már a közeljövőben minden időben járható lesz az út. Nagy köszönettel tartozik a közönség a sétatér melletti fedett csatorna készítéséért is, s vajha mihamarabb elérhetnők azt is, hogy összes csatornáink beföhetnek. Ez évi építkezéseink közül mondhatni a legnevezetesebb a gyalogságitanya, amely még egyrészt a város büszkeségét is képezi, másrészt kényelmes berendezésénél fogva egészséges lakhelyet biztosít katonáinknak a mi vérünkből való vérnek, s a mi testünkből való testnek. Nem szabad mellőznünk, sőt talán legelső helyre kellett volna tennünk a városház építését és a piactér kisajátítását. E nagyszerű terv, mely városunkat egy hatalmas lökéssel van hivatva elébb mozdítani, immár megvalósult, a kisajátítandó épületek megvásároltattak , részben le is bontattak, vagy lebontásra várnak. A rozoga városháza lebontása megkezdődött, hogy helyet adjon egy pompás, a város méltóságához illő palotának, mely nemzedékről-nemzedékre fogja hirdetni a buzgó városi tanács igyekezetét a közügyek iránti lelkesedését és ügybuzgalmát. Ha városunk emelkedett s emelkedni fog ez építkezések által, ha szükségleteink elégetettek ki általuk, ha évről-évre örömmel látjuk a helyes vezetés jótékony eredményeit, a legnagyobb örömünket kell kifejeznünk a legfőbb szükséglet kielégítéséért, a színház építéséért. Büszkén tekinthet vissza a hatóság múlt évi munkájára. Az 1892-ik év minden időben azért lesz legnevezetesebb , mert, ebben lépett városunk a nagyobb városok közé azon tény által, hogy a művészetnek csarnokot emelt, a művelődés hatalmas eszközét, az állandó színhája építését elhatározó. Ha csak ez egy dolgot tudnánk is felhozni a lefolyt év , eredményekép, oly nagy az, hogy ennek híján milen kicsinynek látszhatik szemeink előtt, ha azonban összeségben nézzük s látjuk a minden irányban megindult haladást , csak azon kívánsággal, kezdhetjük meg az új évet, adjon az ég tanácsunknak ez évben is annyi ügybuzgalmat, a közügyek és haladás iránti szeretetet s akkor városunk gazdag, szép és művelt leszen. .. Egy korszakos találmány.* * *) A természetűlományok rohamos fejlődése óriási vívmányokat vetett fölszinre, amelyből nemcsak a tudománynak , hanem a gyakorlati életnek is meg van a maga jelentékeny haszna. A találmány, melyet e cikk keretében ismertetünk, szintén a^ch^ma mai előrehaladásának köszönhetrejöttét, mert e nélkül aligha siker i ^mia azokat a tulajdonságokat fölfedező, melyeket a szóban levő, föltalált anyag tartalmaz és a melyeknél fogva közszükségleteink egyik leghasznosabb tényezője leend. Hogy a nagyobb lakossággal biró város) Közgazdaságból.