Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 28-54. szám)
1893-07-02 / 28. szám
XXVI. ÉVFOLYAM. Előfizetni lehet az év folytén minden hónap elején. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: V. TIZED*,»JATEMETŐ UTCA 93. SZ. 1893. JULIUS 2. 28 szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ I HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtazdaért 30 kr. Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Félévre . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. A hétről. Ma egy hete politikai eseménynek volt — vagy inkább akart — városunk színhelye lenni. Ne vegye senki maliciának e vagylagos kitételt, de a tárgyilagos szemlélő nem mondhat egyebet, minthogy az országos pártgyűlésnek elkeresztelt értekezlet nem nevezhető ilyennek még pedig éppen nem ma, midőn részben már eredményei is előttünk állanak. Magyarország politikai élete újabb időkben éppen a parlamenti szünetek alatt van legerősebb hullámzásban. Nem a házban folyó vitatkozások képezik ma a politikai közvélemény változásainak ismérveit, hanem a nemzethez közvetlenül intézett programmbeszámoló- és pártszervezési beszédek. Minden alkalmat, mely a propagandacsináláshoz bármely párt szempontjából előnyösnek mutatkozik, a pártok frakciói egymásután karolnak fel, mert a magyar közélet befolyásolására nem elég a parlamenti munkálkodás, itt csak a közvetlen hatás bír eredményes jelentőséggel. Igazán nehéz volna megmondani, hogy hány politikai párt van ma Magyarországon. Egységes politikai kört képező, elvekre feltétlenül egyetértő párt nincsen ma nálunk. Frakciók vannak. Mert hiába hangoztatják, hogy valamely párt feltétlenül összetartó egészet képez, hisz láttuk az utolsó ülésszak alatt, mily ellentmondások támadtak a pártkörökben. Ez a jelenség pedig azt mutatja, hogy nincs egy pártnak sem határozottan körvonalazott, kimért mindent felölelő s részletező programmja. Ennek az oka pedig nem más, minthogy a halaszthatlan reformok tömege egyszerre került napirendre, nagy korszakot alkotó kérdések megoldása egy csapásra lett sürgős teendővé, Magyarország teljes modernizálása forrongásba hozott minden számba vehető politikai kört. Pártállásra való tekinet nélkül, a pártpolitikai elfogultságtól menten állíthatjuk ezeket s azért hangsúlyozzuk , mert a kecskeméti országos függetlenségi gyűlést is ily szempontokból objectív alapon kívánjuk mérlegelés tárgyává tenni. Ez a gyűlés a közvetlen politikai hatás eszköze akart lenni. Nem lett azzá. Nem egyszerűen azért, mert a függetlenségi párt ma alkalmatlan arra , hogy a közvéleményre maradandó befolyást gyakoroljon. Hiszen tulajdonkép nincs is függetlenségi párt. A pártszakadást kiegyenlíteni, a pártba békét hozni, vagy a kiválást ünnepélyesen kijelenteni lett volna e gyűlés feladata. Nem sikerült. A nagy turini remetének bölcs tanácsa nem indította cselekvésre az anyapártot s Polónyiék az őszre halasztották a válasz megadását a közös értekezés tárgyában. Azt még értenék, hogy magát a tanácskozást őszre halasztják, de hogy még azt sem nyilatkoztatják ki, várjon elfogadják-e Kossuth tanácsát, vagy megmaradnak a nyílt szakadás mellett , ez érthetlen, vagy csak úgy érthető, hogy a pártban maradottak az egyesülést nem óhajtják. Ezt igazolja azon körülmény is, hogy válaszra készülnek s Nagy-Kátán fogják cáfolgatni a kecskeméti értekezleten elhangzott beszédeket. Várjon, ha a békét akarnának, kezdenének-e új vitatkozásokat? Íme tehát a bizonytalanság helyzete. Menjünk tovább. Mialatt a kecskeméti pártgyűlés mit sem végzett, Szatmárit az ellenzék egymás árnyalatának vezére Apponyi Albert gróf bontott zászlót. Az egész sajtó elismerte, hogy Apponyi nagy hatást ért el Ugrón kerületében. Fényesen megvilágította az egyházpolitikai reformok horderejét s a Not-Civileke elvetésével állást foglalt az osztrák rendszer ellen. Apponyi győzelmét a 48-as Ugrón kerületében váljon az Ugrón iránti elégültség eredményezte-e? Nem, hanem a kormány által kijelentett egyházpolitikai elvek mellett nyilatkozás. S mit tesz a kormány ez agitationális műveletekkel szemben? Nyugodtan munkálkodik tovább s az őszi ülésszak kezdetén valószínűleg be fogja terjeszteni az egyházpolitikai programra befejezését képező javaslatot is. A kormányprogram vnja tehát a munka , az ellenzék lármás támadásaival nem törődve, mert érzi, hogy a nemzet megéBE a tervezett reformokra s reform tervei még a nálunk erős politikai pártkapcsokat is meggyöngítik, meglazítják. S hogy valóban mily széthúzó elemekből áll a magyar országgyűlés , csak akkor tűnik majd ki, ha a kormányreform javaslatai napirenden lesznek. Akkor majd látni fogjuk, hogy az ellenzék, mely annyiszor hangoztatja, hogy mindenben Kossuth Lajos szavára hallgat, követi-e e tüneményes tehetség bölcs tanácsait, vagy megtagadja ezt a prófétai nagyságot? Amire azt mondta Kossuth, hogy szégyen és gyalázat, hogy eddig meg nem valósították, most párttaktikai szempontból akadályok hosszas leküzdése, után fog talán törvénynyé válni. A főrendiháznak van egy világi töredéke, mely a főpapokkal tart. Érthető. De hogy a képviselők, éspedig az ellenzéki képviselők egy nagy kontingense, frazeolog kitételekkel, várakozó álláspont elfoglalásával megvonja támogatását a kormány idevonatkozó javaslataitól, ez legalább is közönyösség a nemzet életszükségleteivel egyenrangú követelményeivel szemben. Eötvös Károly pártja magasan áll az ellenzék másik töredéke felett, mert elismeri, hogy a kormány a legjobb szándékkal, bátran, nyílt kártyákkal lépett elő, midőn zászlójára írta az egyházpolitikai programja megvalósítását. A függetlenségi párt e töredéke megígérte s hisszük, meg is fogja tartani ez ígéretét, hogy támogatni fogja e javaslatokat. Ezt kellett volna manifestálni az itteni gyűlésen magának a vezérnek. De a kecskeméti pártgyűlés elhibázott volta háttérbe szorította a kivált frakciót. Mindenki tudja azonban, hogy ezek az állapotok ideiglenesek. Ez mind csak szervezgetés, hogy úgy mondjam gyűjtögetés. Csak az a baj, hogy mindez nem a főkérdés kedvéért, de mellékes okok miatt történik. Hisszük azonban, hogy e zavaros mozgalomból szépen ki fog emelkedni a liberális zászló körül csoportosuló s a nemzet egyetemes érdekei előtt nem ellenzékeskedő ellenzék s meg fogják mutatni, hogy jobban követik Kossuthnak tanácsát, mint azok, kik taktikai szempontokból titokban informálták őt előzőleg a helyzetről, s akik amaz emlékezetes levéllel oly helytelen szakadást idéztek elő. E nem függetlenségi lap hasábjain talán szokatlannak fog tetszeni az ellenzék érdekeivel való behatóbb foglalkozás, de ép azt akartuk kimutatni, hogy az ellenzék mai állása milyen a reform kérdésekkel kapcsolatban, vagyis mit változtatott a helyzeten a kecskeméti pártgyűlés. Hogy megtartott formájában többet ártott mint használt a közérdeknek, a következmények fogják igazolni. Pedig sokat használhatott volna .... Gál Jenő. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCÁJA Ferike fiamhoz. 1893. június hó 4. Édes bimbóm Teletört virágom! Elhervadtál tavaszod kezdetén — Arczod némán , szótlanul is mosolyg Bár kis ajkad már többé nem beszél. Mért volt lelked olyan égbe vágyó ? Hiszen szivünk úgy összekapcsolt már! Elsiettél . . . talán sejtelmed volt, Hogy fenn az égben — a jó Isten vár? Virágaid balzsamos kelyhüket Kitárva nyujtnák messziről feléd, Rád gondolnak . . . jöjj vissza közéjük! Oda, hol édes otthonod feléd. Hívnak, hivunk ki ne hívna téged — Hisz valódi angyal voltál köztünk; Kis örömed, játékod — jó szived . . . Nem volt tied — szétosztottad köztünk. Látogass el hozzánk jó lelkeddel — Ne csak álmunkban — mint már azt teved. Hisz — érted sóhajt összes érzelmünk — Anyád vár, sir — kér, hogy őt ölelnéd. Mintha látnám kesergő arczodat . . . Mikor kedves kis szácskád azt mondja: . . . . Nem mehetek apám! bár akarnék — Olyan messze ment lelkem azóta . . . Búza Kiss Lajos. A jövő gyorsvonata. Irta: Verne Gyula, fordította: M. H. — Vigyázni! kiáltotta vezetőm, most egy meredek lépcső következik. Szerencsésen átléptem a jelzett lépcsőt és egy nagy, szemkápráztató terembe érkeztem , hol a vakító világosságot a villanylámpák izzó fénye okozta. Lépteink zaja, a kocka kövű padozaton olyan kisértetszerűen hangzott, hogy szinte megborzasztott. Egy hosszú gyaloglás az éjszakába, egy érczkapu dübörgő nyílása, mely hátam mögött bezárult; meredek lépcsők, melyek a föld belsejébe látszottak vezetni; ezek voltak az egyedüli emlékeim. A többi elmosódott emlékemből. Hol vagyok? Mi hozott e helyre? És kicsoda titokteljes vezetőm ? E kérdésekre vezetem, mintha homlokomról olvasta volna le, azonnal feleletet adott. — Ön bizonynyal tudni akarja, hogy én ki vagyok? Megmondom. Pierce őrnagy , szolgálatára. Hogy most hol van? Bostonban, az éjszaki indóházban. — Egy indóházban ? — Még pedig abban az indóházban, mely körforgó csövek által egyenesen Liverpoollal van összekötve. Az őrnagy e szavak végeztével, szívélyes előzékenységgel, két vascylindert mutatott, melyek átmérője, szemmértékem szerint, öt láb lehetett és néhány lépésre feküdt. Figyelmesen szemügyre vettem a mutatott csöveket, melyeknek vége egy erős épületben végződött, míg balra ércharangok voltak láthatók, melyekből, mintegy kinőve, a plafonba apróbb csövek vezettek. Csak most kezdtem érteni a helyzetet. Nemrégiben egy különös tervről olvastam egy amerikai újságban. A tervezőnek az volt szándékában, hogy Európát és Amerikát egy óriási földalatti csővel köti össze, még pedig a tenger alatt. A zseniális közlő neve Pierce őrnagy, ki most oldalam mellett állt. Hamarjában a részletek is eszembe jutottak. Ehhez az érdekes útvonalhoz tízezer mértföldnyi vascső szükséges. A hozzávaló anyag szállításához kétszáz páncélos hajó kell. Mindegyikének harmincháromszor kell tengerre szállnia. Boston és Liverpool kikötőjében két főhajó fedélzetén az összes csövek összekötő kapcsa nyugszik. Ezek a csövek a víz alatt összekapcsoltatnak. A beíró szerint a csövekben sínek lennének lerakva, melyen az egy vágányú vaggonok közlekednek, még pedig pusztán a levegő nyomása által, olyan methodus szerint, mint a levelek és sürgönyök szárazföldi továbbítása. Az utasok a levegőt, még pedig teljesen tisztítva , egy külső, a tenger felületén nyugvó, cső által nyerik. Most tisztában állott előttem a zseniális terv. Tehát az utópia most valóság lett. A lábaim előtt fekvő vascylinderek átfutják az atlanti nagy óceánt és Anglia szigetcsoportjáig terjednek. Hogy a csövek lerakása megtörténhetik , ez kétségbevonhatatlan, de hogy az emberek ezen keresztül utazzanak, ezt nem hihetem. Véleményemet nyíltan ki is mondtam. Teljes lehetetlen légnyomás által ily hosszú utat tenni. Ellenkezőleg, viszonozta Pierce nyugodt fölénynyel, nagyon is könnyű. Ehhez a művelethez, nevezzük így, csupán nagyszámú gőzfuvarökok szükségesek. E fúvók utáni erővel korbácsolják a levegőt és e borzasztó áramlat folytán, a vonat óránként 1800 kilométernyi utat hagy maga után. Ez csak egy ágyúgolyó gyorsaságának felel meg. Tehát az én utasaim két óra negyven perc alatt Bostonból Liverpoolba teremnek. Ez útvonal egyenes számítás szerint 2500 mértföld a tenger alatt. — Csodával határos! Ezernyolcszáz kilométer egy óra alatt ! Kiáltottam. — Megmagyarázom e csodával határos gyorsaság okát. A liverpooli időszámítás, a miénkhez arányitva 2 óra 40 perccel előbbre jár. Egy utazó, ki Bostonból reggeli 9 órakor elutazik, 3 óra 54 perckor Angliában ebédelhet. Most gondolja hozzá, hogy ha például délben Liverpoolban vonatra ül, ugyanazon napon 9 óra 34 perckor a bostoni pályaházban étkezhetik. Nem pokoli gondolat ez? A nap lassú járásához képest az ember oly gyorsan utazhatik, hogy az elindulás előtt már célnál van. Nem tudtam , hogy mit gondoljak. Egy futó bolonddal állok szembe, kinek agyrendszerét, a sok gondolkozás megzúgatta. Jól van , megengedem önnek, szóltam végre nagy lélekzetvétel után, hogy ilyen őrült útra utasokat kap, de hogyan lehetséges ezután ezt a pokoli gyorsaságot meg- A kecskeméti országos függgyűlés előzményeivel. Az előzmények után féltettük városunk jó hírnevét, de e félelem fölöslegesnek bizonyult. Az ünnepély megtörtént minden baj, minden kellemetlen zavar nélkül,annak örvendetes bizonyságául, hogy városunk lakosaiban meg van a józanság, türelem s talán az a politikai érettség is, mely az alkotmányos életnek okvetetlenül szükséges, sőt nélkülözhetetlen eleme.