Kecskeméti Lapok, 1894 (27. évfolyam, 26-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

XXVII ÉVFOLYAM. 45. szám. 1894 NOVEMBER 11 KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : ...............POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Félévre....................................................2 „ 50 » Negyedévre...............................1 • 50 » MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP Egy szám ára 12 kr. Előfizetni lehet az év folytán minden hónap elején. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ­HIVATAL: V. TIZED, NYÁR­ UTCA 33. SZ. TELEFON: 38. SZÁM. Bélyegdij minden beigtatdeért 30 kr. HIRDETÉSI díj : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedel­mes hirdetéseknél árleengedés adatik. Hornyik János: A hosszú és kitartó munkának dia­dal ünnepét üljük ma. Hornyik János volt a fáradhatatlan munkás, ki mint­egy 40 évi szakadatlan búvárlat után szülővárosát a legbecsesebb ajándékkal lepte meg, mely a városnak soha el nem múló, örökbecsű ereklyéje leend­ő a város történetével. Az irodalom munkásai ma már nem tartoznak a ritkaságok közé, hiszen csak a napi sajtó is száz meg száz mun­kálkodó kezet követel, a műveit olvasó közönség, növekedésével pedig az írói nemzedék száma is napról napra nő el annyira, hogy ma már az írás mes­tersége egy oly tisztességes és rendes foglalkozássá vált, mi egy írónak il­letve egész családjának tisztességes fen­­tartást biztosit. Ámde az irodalomnak nem minden ága az, mi ily hálás mun­­kálkodási tért biztosit. Ennek is vannak rideg, zord berkei ép úgy, mint elra­gadó virányai . . . s természetes, hogy az emberiség leginkább csak ez utóbbit keresi, mi neki élvet, gyönyört biztosít; s innen van az is, hogy míg egy szel­lemes tárcaíró vagy dalköltő neve csak­hamar országossá válik, addig egy tudós neve csak egy parányi körben, az u. n. szakemberek körében lesz ismeretessé. Már magában véve tehát nagy érdem az, hogy valaki ily háládatlan téren való működésre szánja el magát. Hornyik János mint író ez utóbbi csoportba tartozik, Ő nem járt az iro­dalom virágos kertjében soha, hanem szakadatlanul csak a rideg, zord ber­kekben dolgozott s úgy­szólván névte­lenül, alig ismerve valaki által vágta meg azt az útat, melynek törté­nelmi monographia a neve, s a mely térré azóta több hivatott munkás is lépvén, irodalmunknak ezen ágát is virágzóvá tették. Hornyik János mint iró nem élvez­hette soha azon dicsőséget, mit az irók legnagyobb része a nyilvános szereplés által elér, mert ő a poros levéltárba temetkezve, mindenkitől elszigetelte magát s évtizedekig tartó munkálkodá­sának gyümölcse (t. i. e város és Pusz­taszer története) sem lehetett népszerű, már csak tárgyánál fogva sem, mert hiszen a nagy társadalomnak hány tagja van olyan, ki szórakozás vagy élvezet­­vágy szempontjából monographiát ol­vas? . . . Közönségünk túlnyomó része pedig csak az említett szempontokból vesz kezébe könyvet s igy világos, hogy egy szegény író, dráma­i vagy dal­költő népszerű lehet, de monographus soha!! Hornyik János ezt jól tudta, de azért soha nem lankadó erővel és soha nem lanyhuló lelkesedéssel dolgozott komoly munkáján: egyedüli dija az önmagával való megelégedés, dicsősége pedig a magyar tudományos akadémia elis­merése volt — s ő többre nem vágyó­dott soha! A „Katona József-kör“ ma emlékét ünnepeli. A város emlékosz­lopot állított sírja fölé, s márvány lappal jelölé meg a helyet, hol az író született; az említett irodalmi­ kör pedig emlék­beszéd és ünnepély rendezése által adózik a nagy történész emlékezetének. S ez jól esik nekünk. Jól esik látni, tapasz­talni azt, hogy a valódi érdem nem marad jutalom nélkül s az elzárkózott szó is elnyerheti a babért, ha az érdem megjutalmazása szempontjából oly jeles irodalmi kör működik közre, mint a mi „Katona Jó­zs­e­f-k­ö­r­ü­nk“, mely­nek figyelmét semmi culturális dolog ki nem került s igy nem kerülte ki a jelen esetben sem, midőn „Hornyik­­em­lékünnepélyt“ rendezett. Üdvözöljük a „Katona József-kört“ s óhajtjuk, hogy a mint ma feltámasz­totta Hornyik Jánost, akként ápolja továbbra is Katona mellett. Színház. A lefolyt hét krónikáját örvendetes ki­jelentéssel kell kezdeni: a közönség sűrűn jár színházba s a műsor változatos. Két operett s két bohózat uralkodott ugyan a műso­ron, de ki­haragudnék a mai ideges világ­ban, ha esténként a színházban jól mulathat. Szombaton, nov. 3-án, „A szultán“ került színre. Verő­­operettje a múlt saison­­nak volt kasszadarabja s az idei előadás, bár egyes más tekintetben jobb a tavalyi­nál az összbenyomást illetőleg nem ért fel vele. H. Serfőzi Etel Roxelane-ja pajzán kedvű, friss énekű francia leány volt, tár­sai közül azonban csak Nyitrai „rettene­tes“ basája, Sicenmeyer Poldi Déliája s Timárné mókái dicsérhető­k feltétlenül. Kiess Mariska csinos, de vékony hangú s kevés kitartású Szelimet ábrázolt s a többi kör­nyezet sem tett ki magáért. »A suhanc“ csütörtöki elő­adása (nov. 8.) ismét Serfőzi Etelnek (Józsi) szer­zett sok tapsot. Csapongó jókedve elragadt a többire is és Kiess Mariska (Elis), Nyit­rai, Tukorai egymásra licitáltak a tréfá­ban. Halasi tábornok drámai hangjával, szinte kivált ebből a környezetből. Vasárnap ,­A falu rossza" ez az elpusztíthatatlan jelességü népszínmű került színre dicséretes bemutatással. Hanem annyi kacagástól, mint a »Char­lie nénje“ című angol bohózat keddi pre­miere jön, rég nem hangzott vissza a szín­ház. Ennek a bolondos angol darabnak ne­vez most London úgy mint Berlin, Páris úgy mint Bécs, Budapest úgy mint Mün­chen. Valóságos tárháza a helyzetkomikum­nak, annyi angolos humorral és diákos ele­venséggel felcifrázva, hogy nem állhatja meg senki kacagás nélkül. Két angol diákról (Delli és R. Nagy Gyula) szól a nóta, kik beleszerettek két csinos leányba (Hadrik Anna és Károlyi Böske), s azokat vil­i­sreggelire meg is hívják. A missek el­fogadják a meghívást, hiszen ott lesz Char­lie nénje, a millióival Brazíliából hazatért asszonyság is. Hanem a néni késik s he­lyét egy harmadik diák (Halasi) foglalja el, a­ki ép kosztümpróbát tart egy egye­temi szinielőadáshoz. S oly pompásan adja a vén asszonyt, hogy az egyik diák va­gyonbukott apja s a hölgyek nagybácsija Nyitrai versenyt udvarolnak neki. Tetézi a bonyodalmat az igazi nagynéni s elfoga­dott leányának megérkezése, de kiket nem ismernek fel rögtön. Szerencsére a vagyon­bukott apa (Győző) régi ideálja a nagyné­ninek s ez végül kezével boldogítja. A két szerelmes pár is egyesül, az álnagynéni pedig elnyeri az unokahug kezét és pénzét. A demaszkírozás egyike a legmulattatóbb clown-tréfáknak Szóval bolondos helyzetek, diákos pár­beszédek, drasztikus tréfák váltják fel egy­mást s a néző ki nem jut a nevetésből. Halasi pompás mint nagynéni, a két miss ábrázolója pedig szép és sentimentális, a többiek jól kiismerik magukat a nyers, de éppen nem frivol tréfákban, úgy, hogy a pre­­miere határozott szerencsét csinált. Vig este volt a szerdai (nov. 7.) is, a­mikor az „Egy bolond gondolat“ című német-francia bohózatot ismételték. Még csak harmadik hete telt le a szini­­idénynek s már elég újdonságot láttunk, több új darab pedig előkészületben van,, a­mi az igazgató körültekintését dicséri. Ér­dekes saison lesz tehát. L. -f- B. IRODALOM. — Szalay József magyar története. Már említettük, hogy a Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) könyvkiadó cég a millenium alkalmából új kiadásban bocsátja közzé Szalay Józsefnek, a korán elhunyt kiváló történettudósnak »A magyar nemzet története“ című munkáját, még pedig ak­­képen, hogy annak hézagait Baróti Lajos­sal pótoltatja és azonfelül a szöveget több mint 600 művészi kivitelű illusztrációval látja el. Szalai munkáját nemcsak az aka­démia részéről érte a kitüntetés, hogy oda­ítélték neki a Szilágyi-féle 1200 frtos ju­talomdíjat, hanem a közönség is oly lelke­sen fogadta, hogy rövid pár év alatt az egész első kiadás elfogyott. A szöveg se­hol sincs tudákos magyarázatokkal meg­rakva; az előadás népies, végig egyszerű, világos, olyan, a minőnek lennie kell egy a nagy közönség számára szánt munkában. Az első füzet átolvasása után tehát csak még melegebben ajánlhatjuk a munka meg­szerzését mindenkinek, a­kit hazája törté­nete érdekel. Egy-egy füzet ára 80 kr., a­ki előfizet (6 füzetre 1 frt 80 krral, 12 fü­zetre 3 frt 60 krral, 24 füzetre 7 frt 20 krral) a füzeteket bérmentve kapja. A tel­jes mű mintegy 65 füzetre fog terjedni. Gyűjtőknek minden 7 példány után egy tiszteletpéldánynyal szolgál a kiadóhivatal. A megrendelések a kiadócéghez intézendők: Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai), Budapesten, Andrássy­ út 21. — Mikler Gusztáv Éjjel-nappal cím alatt újabb költeményei és műfordításai java része csinos kiállításban december ha­vában jelenik meg. Kéri az érdeklődőket, hogy a kötet árát,­­ frtot, vagy a saját­kezűig kitöltött aláírási íveket címére (Ki­rályi Pál­ u. 4. sz.) november hó 25-ig be­küldeni szíveskedjenek. Gyűjtők 5 előfizető után tiszteletpéldányban részesülnek. — Az „Élet“ 5. száma rendkívül ér­dekes tartalommal jelent meg, melyből ki. HORNYIK JÁNOS EMLÉKEZETE. Irta: Sántha Károly. Szerény bányász te, — ismerünk színedről Görnyedve ülsz az érnél oda lenn. A kincses ér: — regélvén régiekről — A sárgult foliáns és pergamen. Te mécset gyújtasz és dereng a tárna, Homályos múltúnk napvilágra tárvaj S mig, mint tükörben, fénylik Kecskemét, Ragyogtatod hazánk történetét. Kövedből még sok drága kő hiányzott, Szent épület, magyar történelem; S hogy vérzett a szív, a szem könnyben ázott, S az ős hajdantól nyert fényt a jelen: Te hű gyűjtője lől parányi résznek, Hogy építője lennél az egésznek, S a Névtelen s az Akadémia Babért nyújt néked, Kecskemét fia, Babért Hornyiknak! Int Klió­s szavára E hálás város büszkén ünnepel, ím, daliák robognak a határra, S mint fényes árnyak, úgy lebbennek el. Ott jó világot rengető hadával, Sövény házán ül felhő­táborával Atilla — ősünk, Isten ostora, Kit népek ezre nem feled soha. Honszerző Árpád jő nagy hadi zajjal, Kevély Zalánnal ii döntő csatát; Álmatlan éjre pirkad már a hajnal, S Lehelnek kürtje zúg a sikon át, Piros virág hull Alpár mezejére, Piros virágod, ifjak hősi vére, Az volt a nap! Az volt a szép tavasz: Törzsünkké jön e föld s kihajta az. A törzs kihajtott és hét izmos ága Mily híven félti, védi lombjait: Gyűl Pusztaszerre a nemzet virága, Hogy szerbe szedje e hon dolgait, S hogy a vihartól — szép hazánkra törvén — Megóvja e hont a rend és a törvény. Emlékül áll a rónán szabadon, S ünnepre vár a szert hét halom. Közelget már az ezredéves ünnep; Hazám van-e magyar, ki nem szeret? S a szent ünnepre, mit egy szívvel ül meg, Ne hordana egy-egy homok szemet? A szent ünnepre, nagyságunk hegyére, Magyar dicsőség csillagos egére! Nézd, Hornyik ott, i­ s ifjakat hevit, Ünnepre készti hon reményeit. S ezt nem érte meg, de siri álmát Múltnak s jövőnek képe szövi át: Előtte a táj rónaságin Árpád, S a kacagányos délceg daliák. Előtte, a mint lobogók lobognak, S toporzékolva paripák dobognak; És Budavárra Mátyás lelke száll: Virulj, magyarság! Éljen a király! ! Éltedben álom, álmodban valóság: Szabad, virágzó nemzet int feléd, Könyved betűi mind megannyi rózsák, Beillatozzák minden levelét Gondos kertészként plántálod a kertet, S kiktől erődet ihletésre nyerted: Nagy Katonánk az, áldjuk a porát, E város az s Horváth, a hű barát. Légy büszke, város, fiaid nevére, Kik évek fogytán mind inkább nagyok, S hadd, nyomjak csókot rád, bölcsőm helyére, Hogy rólok én, parány, dalolhatok! Dicsőült szellem, Hornyik, nézz hazádra, S kedves hazádban e szép rónaságra: Mig fényben ég ott koszorús neved, Szülötte földed áldva emleget!!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék