Kecskeméti Lapok, 1896. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

XXIX. évfolyam. 7/1­1. szám, 1896. január 5. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj: Egész évre 5 frt, évre 2 frt 50 kr., Szerkesztőség: V., Klapka­itera 162. Telefonsz. 106, negyed évre 1 frt 50 kr. Egye­tm­ ára 12 kr. .. .. , . , . . . . . .. hová a lap szellemi részét illeti) minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosan számíttatnak. Nyílttéri közlemény löll­lKäl GS tälStf­lälali IlGtilap. Kiadóhivatal: III., Jókai-ÚtCZa 186. Telefon SZ. 81, ... sorol­ként so­ki­­mvá az előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó bélyegdíj minden beigtatá­sán 30 kr. felszólalások intézendők. T. Olvasói­! )7! Midőn ezelőtt fél el?,­dőv­e átvettem a „Kecskeméti Lapok“ erkesztését, érez­tem, hogy a hirlap irodám fejlődött álla­potában, a nagy közhing fokozott igé­nyeivel szemben számt kell vetni a vi­déki zsurnalisztika nyuasztó körülmé­nyeivel; ennélfogva ne pazaroltam az ígéreteket, hanem a kitnyes személyes­kedéseket mellőzve, veretett városunk közügyeinek, kulturális és gazdasági fej­lődésének előmozdításra vállalkoztam Teljes nyugodt jeliismerettel vallom be: önérzettel tölt el anak tudata, hogy e rövid idő alatt programomat minden részében nemcsak bevi­tattam, hanem a lapnak szellemi és erk­icsi niveauját — igen tisztelt jeles munkatársaim segít­ségével — minél magsabb fokra emelni is igyekeztem. A fejlődés eme stádiumában nem zár­kózhattam el tehát adó,­ a kívánságtól sem, hogy a lap tetszetősebb alakban s nagyobb terjedelemben szolgálja a közügyet. A „Kecskeméti Lapok“ XXIX-ik év­folyamát tehát megújhodott alakban — kettős terjedelemben, de a régi liberális «tv* r„i, ” -»-"*■*" - SsHrr ■ j - 3­­- | Mint eddig, úgy továbbra is a szabad­elvű eszmék tántorithatlan arczása lesz lapunk, mely a tárgyilagosság és elfo­gulatlan kritika alapján kulturális és közgazdasági vizonyaink felvirágzására törekszik. Mindenkor a közérdek irányitja tol­lunkat s éppen azért jó akarattal tárjuk föl a hibákat és hiányokat, hogy azokat orvosolhassuk; tért engedünk a tárgyi­lagos polémiának, mely a helyzet tisz­tázására vezet. Míg vezérczikkeinkben általános tár­sadalmi s magasabb politikai kérdéseket fejtegetünk, középczikkeinkben tanulságos ismertetéseket s tárcza rovatunkban szel­lemesen szórakoztató czikkeket közlünk , addig újdonság­ rovatunk továbbra is a helyi események hű tükre lesz. Bizalommal fordulok tehát igen tisz­telt munkatársaimhoz s mivelt társadal­­­­munk intéző köreihez, hogy engem ezen törekvésemben nagyrabecsült munkássá­gukkal segíteni s a nagyérdemű közön­séghez, hogy lapunkat további szives pártfogásban részesíteni szíveskedjenek. Kecskemét, 1896. január 1. Ifj. Tóth István. KECSKEMÉTI C­APOR TÁRCZÁJA. Farsangi vásár. Bakfis álom büszke csarnok, Tele fénynyi — jaj be szép! Benne, mint méhe kasban Zsong a tark-barka nép. Sima padlón ri dámák Kényeskedve ejtenek. \ . . . ÁH a váf­ár —bár nem mondják: y LZ— „Tessék,szére­, vegyenek!“ X- ‘YT Zeneszóra, mit a szellő .-----—— Sóhajára a virg, K^ikeríteti Villiképek ingdoznak, j^Alomi Levélni^ Rózsaszínű a lág . . . / ^ Szép leányok, lát az angyal, És nem elérhetek .. . Jó az Isten, ez a mottó: „Tessék, kéren, nyenek!“ Mennyi selyem, anyi bársony, Mennyi fényes adém; Mennyi virág, annyi illat Jégcsapos tér­képén! — . . . Asszonyság , üldögélnek, Csak a nyelviig ír, pereg; Egy sem mondja bár szeretné­: „Tessék, kérem, vigyenek!“ Asszonyságok üldögélnek, Mint a pók, oly komolyan . . . Ott egy néni, nyaki, karja Szivaranynyal telve van. Hát a lánya?! Uram Jézus! Az csak a szép, a remek! Hunczut, aki nem kap rajta: „Tessék, kérem, vegye meg!“ Azt a sok bájt a kegyes sors Nem potyára adta be! Jön is már egy délczeg ifjú, Tán valami attaché. Egyet mond, egyet bókol Kaczkiásan a gyerek — Tánczol már a szép kisasszony, . . . „Tessék, tessék vegye meg!“ Áll a vásár. Mind a kettő Nyerni vél a másikon . . . Vallomásban, olvadásban Semmiképen nincs hiány, Szőke lányka, barna ifjú Egy a másért lesz beteg, Néni ajka rángatózik: „Tessék, tessék, vegye meg!“ Kész a vásár. — Muzsikálnak, Ej, mi a kő, de hamar! „Holtomiglan — holtodiglan!“ — Jóra várni ki akar! Kölcsön vett frakk lakzi után Gazdájához haza megy. Kezd a mámi ébredezni . . . „Tessék, kérem, vegye meg!“ Farsang után szomorúan Fujdogál a böjti szél. Haza került a menyecske, Vém uram is külön él. Hát a háza udvarában Mit keres az a sereg! „ . . . Előszőne, — másodszorra — Senki többet? — Vegye meg!“ Tóth Béla. — — .- ■ ———-— Az első ezer év! Hazafias önérzettel s magasztos lelke­­sü­ltséggel telik meg szivünk a második ezredév derengő hajn­alán. T/yoj, f «7T* * ^ ?2'£ir* 'Tí^Hl <4s dicsőségben egyaránt gazdag évezred tűnt el fölöttünk, de nem nyomtalanul, mert az őseink által 1000 évvel ezelőtt sziv­­vérek árán megváltott hazának téréin a nemzedékről nemzedékre szálló hazafias erények birtokában, nemcsak magyar és e szentelt földön ma is, nemcsak meg­óvta az ősök hagyományait, hanem azt a szabadság és jogegyenlőség szellemében fejlesztve, kulturális ipari, kereskedelemi és közgazdasági fölvirágzásával koronázta. Első ezer év! Mily magasztos, mily fölemelő annak tudata, hogy míg a nép­­vándorlás idejében keletkezett államok nagyrészt a feledés homályába sülyedtek, édes magyar hazánk, az isteni gondvi­selés véghetetlen kegyelméből: a nemzet hazafias vitézsége, az ősök ragyogó eré­nyeinek ápolása, lankadatlan becsületes munkásság s a haladás szellemének jó­tékony befolyásával nemcsak biztosította létét, tekintélyét a többi művelt nemz,­zetek között, hanem a szabad magyar nemzetet rokonszenvessé is tette széles e világon. Az első évezred határán átfut lelkünk dicső múltúnk emlékein. Látjuk első szent királyaink magasz­tos munkáját, melylyel népüket a­ ke­resztény vallás áldásos hatása alatt egy­séges nemzetté, hazánkat, hatalmas ál­lammá szervezték. Lelki szemeink előtt megjelennek azok a dicsőséges küzdelmek, melyeket mint « k­­ «tv.í » mio­hamedanismus ellen vívtunk. Elvonul előttünk a viszályok kora, a külbefolyás nyomasztó átka, midőn a nem­zetnek önállóságáért, létéért kellett küzdeni. De elérkezett az a korszak is, midőn a nemzet „megbünhödve múltat és jö­ n nőegyleti jourokról. Irta: Handoris. A jótékonyczélú nőegylet hivatását, mely­re megalakult, megtaláljuk már az elnevezé­sében. Hogy pedig a jótékonysága miben nyilvánul, arról mindnyájunknak van tudo­mása, hisz’ kinek mamácskája, kinek a fele­sége, kinek az ideáljának anyja, kinek pedig anyósa — nőegyleti tag. Hogy én melyik úton-módon szereztem és szerezek tudomást magasztos czéljairól, azt kitalálni önökre bízom. Én mindenkor nagy tisztelője voltam a nőegyletnek, de azért valahányszor a titká­rukat látom, mindig elgondolkozom, mily ritka szerencsés, boldog ember ő, kit a ter­mészet oly rendkívüli jó­­ idegzettel áldott meg. Valóban irigylésre méltó ember ! Én azt hiszem, hogy idegbajom, melynek jelenleg még nyoma sincs, három gyűlés után oda fajulna, hogy hozzá­tartozóimnak érintkezésbe­­ kellene lépniük Laufenauer professorral, a­k­­i bizonyára azt tanácsolná, hogy szállítsanak, valami nyugodalmas helyre, teszem azt — Lipótmezőre. Pardon! Én nem állítom, hogy nőegyleti titkárságomnak ez lenne szükségképem­ követ­kezménye, én csak — gondolom! Azért tessék elhinni, mégis szeretnék egy gyűlésnek fültanúja lenni, úgy a harmadik szobából. Azt hiszem a tanácskozásról azért biztos és pontos tudomást szereznék, ha mind­járt csukva lenne is mind a­ három szoba kipárnázott dupla ajtaja. Pardon! Ezt sem állítom, csek gondolom, vagyis inkább következtetem. Mert hisz mi­csoda lárma, zaj, akarom mondani: hangos

Next