Kecskeméti Lapok, 1896. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

38. sz. KECSKEMÉTI LAPOK. 3 Politikai szemle A képviselőház szept. 10. és 11-én tovább­­ tárgyalta a bűnvádi perrendtartást szabályozó törvényjavaslatot és be is fejezte. Az ellen-­­­zékről többen adtak be módosításokat, melyek közül a ház sokat el is fogadott. A végén az egész ház lelkesen megéljenezte Erdélyi­­ igazságügyminisztert és Chorin előadót. Szept. 12-én a ház dr. Podmaniczky Frigyesnek, az országos szabadelvű párt­­ elnökének mentelmi ügyét tárgyalta. Ugyanis Kasits följelentése folytán a bíróság Podma­­­­niczky kiadatását kérte. A mentelmi bizottság­­ a kiadást javasolta, de többen szóltak a kiadás ellen úgy az ellenzék, mint a kormánypárt­­ részéről. Végre is nem adták ki Podmaniczkyt.­­ Közben a ház határozatképtelensége is kitűnt úgy, hogy névsort is olvastak. Azóta a ház érdemleges üléseket nem tart, hanem a pénzügyi bizottság tárgyalja az 1897-ik évi költségvetést, olyan gyorsan­­ és olyan simán, hogy szinte meglepő. Zichy Jenő grófot az ipolysági választók fölkérték, legyen képviselőjelöltjük. Zichy Jenő szept. 13-án megjelent Ipolyságon és elmondta programmbeszédjét, ígérvén válasz­­­­tóinak egy kis pénzügyi igazgatóságot. Vele ment Apponyi Albert is s tartott olyan beszédet, a­mely után a politikai világ még kevésbbé ismeri őt, mint azelőtt. Az egyház­­politikai törvények napirenden tartását, vagyis a revíziót nem helyesli, de azért nem olyan „ostoba“, hogy párthívei közül azoknak, kik­­ a revíziót követelik, hadat szenjen. Fölhívja párthíveit, hogy holmi fúzióra, megalkuvásra ne gondoljanak, egyetlen gondolatjuk legyen a harc, a szabadelvű párt ellen. (Ha emlé­kezetünk nem csal, Apponyi hirdette újévkor a treuga Deit, a Millenniumi békét.) Ő csak elvei föntartása mellett vállalkoznék a hata­lomra ! Szép, szép! De hát hol vannak azok az elvek? Apponyi volt, a­ki az állami köz­­i­­gazgatást éveken át követelte, de ő volt az is, a­ki segített a Szapáry ez irányú javas­latát megbuktatni. Apponyi tartott fényes beszédet a házassági jog rendezése és egysége mellett, de ő volt az is, a­ki a polgári­házasság ellen szavazott. Most egy új elvet talált ki: nemzeti szabadelvűség, mert hát neki minden nemzeti. De azért kicsinyli, sőt roszalja a polgári­házasságról alkotott és a többi egyházpoli­tikai törvényeket, pedig ezek talán mégis csak szabadelvűek is, meg nemzetiek is, mert hisz a magyar állam egységét és nem­zeti hatalmát erősítik. E beszédet még gr. Szapáry Gyula és a pártonkívüliek pártja is megdöbbenéssel vette tudomásul, mert Apponyinak ez a szerep­lése — a­mint Szapáry mondta — tönkre teszi azokat a reményeket, a­melyek már­­már sikerrel kecsegtettek. Sietett is kimon­dani a pártonkívüliek pártja, hogy ők a költségvetésnek és a gazdasági kiegyezésnek törvénynyé tételét nem akadályozzák. A váczi püspök — állítólag — körlevél­ben figyelmeztette papjait, hogy a politikai izgatásoktól tartózkodjanak, mert e zavaros viszonyok közt csak így óvhatják meg papi tekintélyüket. Váljon megtartják-e e főpapi intelmet? Konstantinápolyban válságos a helyzet; a nagykövetek palotáit őrizet alatt tartják, mert az örmény bizottság egyre fenyegeti őket. Ez az örmény bizottság pedig, úgy látszik, Londonból, az angol kormánytól kapja a támogatást és biztatást, mert az angol kormány ürügyet szeretne találni, hogy Konstantinápolyt megszállhassa. A napokban az angol rendőrség egy Belgiumban, Hollandiában és Angolországban szétágazó ir­nihilista összeesküvést fedezett fel, a­mely a czár angolországi látogatása alkalmával dinamit-merényletet akart elkö­vetni. Több összeesküvőt elfogtak s Antwer­penben megtalálták a nemzetközi anarchista főhadiszállást és bombaraktárt. Spectator. Néhány adat városunk épitke­zése történetéhez. Városunkban történt nevezetesebb építke­zésekre vonatkozólag, levéltári adatok nyomán, következőket közölhetem: A P. Piaristák temploma gróf Koháry család védnöksége és hozzájárulásával a múlt század elején 1717—1723. épült. Ugyanitt 1714-ben gróf Koháry István 6­6. gymnasiumot alapított és javadalmazott. Reform, templom, melyre IV. Mohamed szultán 1680-ban kelt s a levéltárban őrzött eredeti engedélye szerint 1688-ban épült. E templom tornyát az 1859. évi július 25-iki nagy vihar ledöntötte s újból felépit­­tetett 1862-ben. Városunkban legrégibb építmény a haj­dani parochialis templom, mely 1644 től fogva 1772. évig Ferenczes atyák használatában volt. E templom a hagyomány szerint, Zsig­­mond király uralkodása alatt a csehek által építtetett. E szóhagyományból csak annyi fogad­ható el, miszerint lehetséges, hogy cseh építé­szek vagy munkások dolgoztak a templom építésénél. De már az teljesen valószínűtlen, hogy a kor viszonyaihoz képest községi éle­tének hatalmas föllendülése után, az anjou­­házi királyok alatt Kecskemét város népes­sége az egyetlen és picziny homoki kápolnával, mely a Barak-féle ház helyén volt a Szé­­csényi-tér felső részén, beérhette volna. Sok­kal hihetőbb annálfogva, hogy a nagy tatár­járás után még a 13-ik század végén, vagy 14 ik században Róbert Károly és Nagy La­jos királyok korából birja városunk a templo­mot, melynek belterülete három­ezertől hat legfeljebb hét­ezernyi népességű egyházközség részére van számítva. A reformatio után a templomot mintegy 30 évig együtt és közösen használták a kat­holikus és akkor még Luther tanait követő vallásfelekezet hívei, 1564-ben azonban külön várakoztak, a kőtemplom és a homoki kápolna örökösen átengedtetett a katholikusoknak, a lutheránusok pedig, kik néhány év múlva Kál­vin szertartásait fogadták el, ugyan e templom kerítésében egy csinos fatemplomot építtettek maguknak, 1621-ben mindkét templom pusz­tulást szenvedett, 1678-ban pedig mindkettő leégett. Ezután 1681 —1688. években épült fel a mai helyén a reformátusok mostani tem­ploma, melynek alapzatába a termés­köveket Orgoványról szekereken szállították. A Ferenczes atyák szintén felépítették a templomukat és annak éjszaknyugati részéhez egy kápolnát is csináltattak, a­mi megint azt igazolja, hogy az eredeti területtel megújított templom már akkor nem lévén elegendő a megszaporodott nép számára, egy oldal ká­polnával bővíttetett. Ugyanakkor a templom tornyának homlok­falazatába egy márvány­tábla illesztetett be következő latin bevésés­sel : „hinc­aucta 1799.“ mely mai napig is látható, tehát a torony falazatának felső része ettől kezdve újból építtetett, vagyis a torony kiegészíttetett, csonka tetőzete pedig az akkori guardian Gyenes Vincze közbenjárására 1863 ban magas rézfedéllel boríttatott. Hajdan volt még itt két kápolna, de mind a kettő a városon kívül. Egyik az apos­tolok kápolnája, a mostani Collner-téren álló Szent Erzsébet temploma helyén, az ott volt régi temetőben, mely mellé folyó század ele­jén építette a róm. kath. egyház a most is két felül fennálló szárnyépületeket s abban vallásfelekezetbeli szegények és nyomorékok nyertek elhelyezést. Itt volt rég idő óta a róm. kath. felekezet kórháza, melyet gr. Ko­háry István országbíró, a város egykori föl­des­ura 1723. évben kelt végrendelete szerint jelentékeny alapitványnyal látott el. A szóhagyomány és némi feljegyzések szerint a kápolna 200 évnél huzamossabb fenn­állása után 1827-ben lebontatott és özv. Czoll­­ner Mihályné Béni Erzsébet által annak helyén a mostani csinos templom építtetett. Innen veszi a Czollner-tér elnevezést. A másik kápolna a szentháromságról ne­­­­vezett cath. temetőben múlt század közepén épült, vagyis 1739—40 után, midőn az időben uralkodott kolera alkalmával e temető meg-­­ nyittatott. Ennek szomorú emlékére épült a Szent­ Háromság szobra is, mely városunk köz­­­­pontjának mai napig is egyik díszét képezi. Van egy kápolna a külső nyomáson is,­­ mely Mária kápolnának neveztetik, mely a múlt században épült s a melyhez sok legenda fűződik, melyeket itt elősorolni feleslegesnek tartok. A parochialis nagy templom alapja 1774-ben létetett le, 1790-ben már fennállott, de teljesen a belső szerelvényekkel és réztorony­­nyal együtt csak 1806 ban készíttetett el. A torony 1819. évi ápril 2-án leégett s újra felépíttetett 1863-ban. A görög templom készült 1828—1829. években, felszenteltetett pedig 1829. szept. 2-án és 3-án. Az ezután következett lakoma alkalmával Stankovics István görög püspök a király, Nádor, hrg. Koburg-Koháry családra, Stratimirovics István karlóczai érsek és met­­ropolitára, és gróf Nádasdy megyés püspökre az ott jelen volt papság, városi elöljáróság s az összes lakosságra mondott felköszöntőt, a másikat mondotta Szeless József városi ta­nácsnok a különféle vallásfelekezetek egyet­értésére. E templom tornya 1875-ben újra kijavít­tatott, környezete pedig 1894—1895-ben új paplak és bazárépületekkel elláttatott. Sajnos, hogy jobb sorsra érdemes polgár­társaink, kiknek őseik a múlt században 1720- ban telepedtek le Kecskeméten, naponként fogynak. A lutheránusok temploma készült 1862- ben az emléklap ugyanaz évi július 9-én falaz­­tatott be, az előtte levő bazárépületek pedig 1892-ben készültek, mely évben használatra ki is adattak. Az izraeliták temploma városunk új szélben épített, valóban díszes és monu­mentális épülete 1871-ben készült el. El lehet mondani, hogy soha község na­gyobb bajba nem jutott és súlyosabb terhet nem vállalt magára, mint az izraelita hitköz­ség az építkezésével. Egyedüli oka mindennek, hogy a templo­mot, a­mint most áll, sokkal nagyobb és gaz­dagabb községnek lehetett volna tervezni, e körülményt azonban a tervező építőmester nem vette figyelembe, a község elöljárósága pedig ily nagyszerű kivitelű tervhez nem értvén, vakon neki­ment az erejét messze túl­haladó vállalatnak. A költségvetés 61.000 forintban volt meg­állapítva, illetve ez összegben lett elvállalva a megtartott árlejtésen. De a­mint fejlődött az épület, egymás után feltűntek az elfogadott tervnek hibái, és oly lényeges változtatásokat és eltéréseket tettek szükségessé, hogy a költségvetésben megállapított összeg többé mérvadó nem lehe­tett, csakhamar kiderült, hogy a templom kiépítése nem 61,000 forintba, hanem körül­belül kétannyiba fog kerülni. A hitközség minden lehető pénzforrásokat kimerített. Felvett az országos izraelita pénz­alapból 25,000 frtot, a községi tagok nagy áldozatkészséggel összetettek önkéntes adako­zás útján 13,000 frtot, felvettek a takarék­­pénztárból 10,000 frtot, felemelték jelentékeny összeggel a községi adót, de nem volt elég, az épület a sok pénzt mind elnyelte és foly­ton újabb áldozatokat kívánt, utoljára kisült, hogy teljes kiépítésére még 30,000 forint szükséges. Ez összeget most már a hitközségnek minden áron elő kellett teremteni. Ismét a községi tagok áldozatkészsége volt az utolsó fórum, hová folyamodni lehe­tett és a­mint a következés mutatta, nem hiába, mert 200 drb 100 frtos 5% kölcsön kötvény bocsáttatott ki, melyekből évenkint kisorsolás útján 20 drb váltatott ki és me­lyeknek biztosítékát a község összes jövedel­mei képezték. Ezen kölcsönkötvényekből a város átvett 20 darabot. A Czollner téren aluli városrész a múlt század közepén vette kezdetét. Rávágy külvárosi fundusok kiosztattak 1817-ben. Mária város 1827-ben épült. A múlt század végével 1792. évi ápril hónapban Bocsák János nevezetű hatvani sör­­főző a város tanácsához azért folyamodott, hogy őt a város sörfőzőnek vegye be. A városnak külön sörházépület­e nem lé­vén, de itt a sörfőzés nem is gyakoroltatott, mert ekkor, valamint folyó század elején, de később is a sört az igazi magyar faj nem tartotta bajusz alá valónak, annak felépítte­tését akként rendelte el, hogy azt házilag fogja kezelni. A sörház felépítésére pályázat hirdettetvén, az építést Hacker nevezetű pesti polgár és ácsmester vállalta el 4500 forintért, ugyanott istálló és malom is építtetett.

Next