Kecskeméti Lapok, 1897. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

XXX. évfolyam. 27. szám. 1897. julius 4. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Egész évre 1 frt, fél évre 2 frt 50 kr., Szerkesztőség: V.. Klapka­ utcza 162. Telefon sz. 106. u­f'gyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 12 kr. Dl')'] ' . . . j i 'Uf's h­ová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosan számíttatnak.­­ Nyílttéri közlemény F 011 ll KS1 GS 1­0PSHuH 11T11 11611IHD. Kiadóhivatal: III., Jókai­ Utcza 186. Telefon SZ. 81. soronként 30 kr. hová a r eujfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó B­élyegdíj minden beigtatás után 30 kr.­­___________________________________________________________________________________________________________________________________­________________ felszólalások intézendők. Titkári jelentés a Kecskeméti Jótékony Nőegylet 1896/97-ik évéről. Tisztelt, Közgyűlés! Mélyen Tisztelt Hölgyeim! Határkőhöz értünk. Haladásunk egy határkövéhez, a­hol jól esik egy pillanatra megállapodni s egy tekintetet vetni az elmúltakra, hogy abból a tekintetből új erőt, új buzgalmat nyerjünk a jövendőre. Jól esik látni az utat, mit megtettünk, a könnyeket, melyeket letöröltünk s kultúr missziónk mind erősebben mutatkozó szép eredményeit, melyet fentartott intézetünk által czélunk előmozdítani. Jól esik lát­nunk s tapasztalnunk, hogy méltán reá szolgálunk „jótékony“ nevünkre. Mert — tisztelt Közgyűlés — nem csak az a jótékony egyesület, mely csupán a sze­gényt istápolja, az éhezőt megelégiti s az íigyefogyottat támogatja — a mit egyéb­ként mi se mulasztottunk el — de jótékony az oly egyesület is, mely oly érdeket, oly nemes czélt szolgál, mint a mienk! Eg­y testület, bármelyik s bárminő legyen is az, mely a nevelést, a tudományt, az ipart, a nemzeti szellem fel­vi­rágo­ztat­­hatásának ez egyedüli eszközeit szolgálja, az jó munkát teljesít, az jótékony egye­sület. Egy oly testület, mely a gyönge nőt, kinek élete, mint a folyondárnak a tölgyhöz, úgy van a férfiéhez kötve, meg­tanítja az élet nehéz mesterségére, mely annak a gyönge folyondárnak képes any­­nyira megerősíteni törzsét, hogy az daczol­­hasson a viharral, hogy az ne tépje meg még akkor sem, ha a sors esetleg tölgy nélkül hagyná is, szóval mely a nőnek nem csak hasznos foglalkozást, de ha a szükség kívánná, még életfentartó eszközt is ad kezébe, az jó munkát teljesít, az jótékony egyesület. „Szabadságot és önállóságot a nőknek,­ ez a mi korunk jelszava. S ha talán ez a jelszó aggodalomra is ad okot, hogy a nőiesség rovására esik, de van benne letagadhatatlan színigazság is. Mert a­hol a nő is önálló munkakörben mozog, ott megkétszereződik az erő, megizmosul a nemzetek létalapja és létjogosultsága, mert minden kar és minden elme, nő és férfi együtt küzdenek és munkálnak a haza felvirágoztatásán, melynek erős égise alatt aztán bizton élvezhetik saját elő­nyeiket is. S ha e modern jelszót minden izében ma még nem vallhatjuk egészen a magunkénak, de annyi bizonyos, hogy nem is zárkózhatunk el előle egészen s társadalmi életünk sorompóit meg kell nyitnunk a tisztultabb felfogás, az emberi tökéletesedés felé való haladás, habár ma még különösen hangzó, de életre hi­vatott eszméi előtt. Volt idő, nem is igen régen, mikor még a nőipariskola eszméje is új és szokatlan dolognak tetszett, mint ma a leány­gimnázium s íme ma már alig van hazánknak jelentékenyebb vá­rosa, mely ily iskolát nem tartana fenn. Igen, mert megérett az eszme, mely a nőipar öntudatos fejlesztését, annak minden körrel való megkedveltetését s terjesztését , fontos kultúrtényezőnek ismerte fel. E rövid elmefuttatás után legyen szabad kijelentenem, hogy a mi egye­sületünk által fentartott nőipariskola is minden tekintetben igyekszik megfelelni szép rendeltetésének s hogy mily hasznos munkát teljesít ez intézet városunkban, mutatja növendékeinek évenként szapo­rodó létszáma, úgy hogy ez idei tanévben intézetünknek már 74 növendéke volt, közülök helybeli 53, vidéki 21, kik az intézet vezetésével megbízott két tanítónő Fehér Margit és Kiss Erzsi felügyelete alatt összesen 927 darab kézimunkát készítettek 1429 forint 97 krajczár érték­ben. Iskolánk beszerzései a lefolyt évben 3 évfolyam divatlap, 6 drb hímző állvány, 2 drb asztal. Nőipariskolánk felett törvényeink ér­telmében egy a választmányból alakult bizottság gyakorolta a felügyeletet, meg­látogatva az intézetet , figyelemmel ki­sérve a növendékek munkáját. E bizottság tagjai voltak: G­yörffy Balázsné elnök, Szalontay Sándorné, Gyulácsy Gyuláné, Hornyik Józsefné, dr. Fodor Jenőné, dr. Horváth Mihályné, Föva­y Györgyné. Iskola­ügyünkről szólva, meg kell itt emlékeznem egy örvendetes eseményről. A mélyen tisztelt Közgyűlés bizonyára tudomással bír arról, hogy néha Horváth Döméné­kméltósága még életében egy alapítványt tett Nőegyletü­nk számára, azon kikötéssel, hogy az alapítványul tett összeg addig kamatoztassák, míg 500 frtra nem gyarapszik. Ez összeget ez év folya­mán mért. Horváth Döme úr 500 frtra kiegészítette azon feltétellel, hogy ez alapítvány kamatai egy a nőipariskolába járó árva, de szorgalmas leánynak adas­sanak ki. Midőn ez örvendetes tényről van szerencsém a m. t. Közgyűlésnek je­lentést tenni, egyszersmind jelentjük azt is, hogy ez összegnek már ez idei kamata is, körülbelül 24 írt, a fennebbi feltételek szem előtt tartásával jelen közgyűlés folyama alatt ki fog adatni, még­pedig a választmány határozata alapján, a fel­­ü­gyelő bizottságra ruháztatván a jutalma­zandó kijelölésének joga. A mi választmányunk ez évi műkö­dését illeti, azt a következőkben van sze­rencsém a m. 1. Közgyűlés elé terjeszteni. Tartottunk részint egyesületünk, részint iskolánk ügyei érdekében 7 választmányi ülést. Leróttuk ez évben a kegyelet adóját Katona József hallhatatlan költőnk em­lékének. A szegények gyámolítását az idén sem mulasztottuk el, kifizetve segély­képen 18 folyamodónak összesen 79 fotot. Ezen kivü­l a szegény menházi ápoltaknak nagy­ csütörtöki szokásos megvendégelése is megtörtént, Dékány Mihályné alelnök felügyelete alatt. Városunk polgármestere nagyi. Kada Elek úr, mint a tornaversenyt rendező bizottság elnökének felszólítására, a kecs­keméti hölgyek részéről kitűzendő verseny­­díjra egyesületünk körében gyűjtést indí­tottunk, melynek eredménye 65 frt 20 kr. volt. Ez összegen három emléktárgyat vettünk, nevezetesen: egy díszes íróasztali készletet, 2 drb bronzból való sport­alakot s egy 20 koronás aranyat ezüst keretbe foglalva s a nőegylet szik­éit viselő szalag­csokorra felfűzve. Egyesületünk beléleté­­ből még a következőket van szerencsém­­ előterjeszteni: Tagszaporulat ez évben 8, alapító 1, rendes tag 7. A tél folyamán, február 6-ikán az úri kaszinó termeiben bált rendeztünk, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült. Tiszta­­ jövedelme 112 frt 98 kr. volt. Rakodczay szinigazgató által a nőegylet javára ren­dezett szinelőadás tiszta jövedelme 86 frt 10 kr. Majd május hó 9-én a kereske­­­­del­mi kaszinó termében rendezett választ­­­­mányunk egy minden izében sikerült matinét, melynek tiszta jövedelme 108 frt volt. A­ pénztárnoki teendőket ez évben is Katona József úr intézte nagy körül­­­­tekintéssel és szakavatottsággal, számadá­sait dr. Szeless József s a néh. Pócsy György úr helyébe ideiglenesen felkért Csabay Gyula, dr. Horváth Mihályné és dr. Fodor Jenőné számvizsgáló bizottsági tagok nézték át. Az évi zárlat 54 frt 27 kr. defic­itet mutat, mely azonban csak látszólagos, mert a június havi is­kolai tandíj s a kiálltás jövedelme, mely a dolog természete szerint nem volt fel­vehető — e deficzitet megszünteti. — Egyesületünk tiszta vagyonértéke ingat­lanokban és ingóságokban 15,705 frt 38 kr. Meg kell még emlékeznem két, az egyesületünket közvetlenül érintő gyász­­esetről, mely által egyesületünk két hű munkást vesztett el. Az első néh. Pócsy György kir. közjegyző, a számvizsgáló bizottságunk tagja, egyletünk hosszú időn keresztül támogatója, jóakarója. Teme­tésén testületileg vettünk részt, kopor­­sójára helyeztük az elismerés koszorúját s özvegyének, a mi szeretett s fáradha­tatlan tagtársnőnknek kifejeztük részvé­tünket. A másik: egy élete tavaszának virágkorában levő ifjú volt, érdemekben gazdag elődöm, a titkári széken néz. Bodor Ferencz, ki érezve testében az öl­döklő nyavalyát, ez állásáról lemondva,­­ messze idegenben óhajtott enyhülést, gyógyulást keresni s helyette kérlelhe­­t­­etlen halált talált. S ha temetésén nem vehettünk részt, ha nem adhattuk meg neki mi is a végső tisztességet, legyen emlékének szentelve e néhány sor. Égi béke legyen mindkét kedves halottunk porai felett. Ezek után ha végül felemlítem, hogy választmányunk az elmúlt év dec­ember 12-én ülése csekély személyemet válasz­totta meg titkárául, ezzel be is rekeszt­­hetném jelentésemet, de nem tehetem

Next