Kecskeméti Lapok, 1898. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-02 / 1. szám
fő 7V . J , J/gUZ/ XXXI. évfolyam. 1. szám, 1898. január 2. KECSKEMÉTI LAPOKÉ Előfizetési dij: Egész évre 5 írt, fél évre 2 írt 50 kr., I . Szerkesztőség: V., Klapka-utcza 162. ^ negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 12 kr. POlitiKal 6S táPSHClH IlTll HGtlläD. havi a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosan számíttatnak. Nyílttéri közlemény Kiadóhivatal, III., Jókai Utcza 186. Telefon SZ. 81. soronként So kr. Megjelen minden vasárnap, hová 81 előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. I felszólalások intézendők. Egy emberöltő. Szokás szerint harmincz évet vesznek egy emberöltőnek. — A Kecskeméti Lapok a mai számával lép a harminczegyedik évfolyamába, miután ha tényleg nem is, — de a polgárik szerint harminczadik évfolyamát betölötte. — Madarassy László, az első szerkesztő és alapitó ugyanis 1868 október havában kezdette meg s igy az első évfolyam nem egészen három hónapos volt. Harmincz év! Bizony hosszú idő s azoknak egy része, a kik jelenben e lap körül sorakoznak, — mint szerkesztők, munkatársak vagy olvasók — harmincz év előtt még gyerekszámba ment, vagy nem is volt. Harmincz év előtt egymást váltották azok, akik e munka terhét vállaikra vették, sokan meg is haltak s a lap már csak emléküket őrzi. Nem dicstelen volt az a pálya, mit e Lapok megfutottak s mindvégig megfelelt ama czéljának, hogy városunkban a közmivelődést gyarapitsa, — a város ügyeit kellő világításban megösmertetni igyekezzék s a politikában a mérsékeltetb ^ elemet a hasznos munkálkodás . J’/V. 1. 11 tkJ v. i á uuL tói (5iixCUj vxi» V GitárS i¥agyon nehéz napjai, mikor a hajdarii való Deák- és Tisza-párt állt egymással szemben s mikor még az újságírás mestersége sem volt kifejlődve s a politikai harcz bizony sok részben a más véleményen levők kisebbítése volt. Nem is volt csoda; a véremesebbek még akkor nem tudták felejteni az 1848-iki fényes és az 1849-iki gyászos napokat s a szabadságharcz után következett cseh Beamterektől kiállott szenvedéseket. Az 1868-iki kiegyezésben nem láttak egyebet, mint a függetlenség temetőjét s azt egyenesen a magyar érdekek elállójának tartották. Országszerte nagy volt a küzdelem a két párt között, a mely városunkban is erős harczba szállitotta a politikai élet szereplőit. — Kiss Miklós, Lestár Péter akkor szemben állottak s oly mérges polémiát folytattak egymás ellen, a mi ma már a helybeli lapokban elő nem fordul. De nehéz napok voltak a fúzió utániak is, mert a nagy kisebbségben maradt függetlenségiek szintén erős küzdelmet folytattak azok ellen, akik az 1867-es párt erősítésére tömörültek. Ám ezek lezajlása után csöndesebb napok következtek ; a legvérmesebbek is látták, érezték a kiegyezés áldásait s ha nyíltan el nem is ismerték azt, fegyvereik éle nagyon megtompult a való igazsággal szemben. És ma — harmincz év után — fürödhetnek a lyists égbe- mit elértünk kivívtunk, amely nagy munkában — mint a munkások legszerényebbje — a Kecskeméti Lapok is kivette a maga részét. Lankadatlanul mindig ott voltunk a munkálkodók között, a czélt, az eszmét soha egy perezre sem tévesztünk szemeink elől, jogunk van tehát reá, hogy harmincz év munkája után önérzettel tekintsünk vissza a becsületes munkára, emelkedett érzelmekkel gyönyörködjünk a sikerben s bizalommal tekintsünk a jövőbe. Azok a bölcsek, akiknek politikai vezérletét követtük, ihletett próféták voltak, akik jól tudták, hogy a zajtalan, nyugodt napsugár leveszi a vándor köpönyegét, mígel háborgó szélvész arra nem képes, mert ha tépi, rángatja, csak annál jobban magára húzza az azt. íme, sok gyászos félreértés után a király és hű népe egyek érzelmeikben és törekvéseikben. — A nemzet vágyai egymás után teljesedésbe mennek, — sőt több történik, mint a mennyit remélni mertünk, mikor honfibánattól kesergő szívvel énekeltük, hogy nem lesz mindig a magyarra éjszaka. — Meg bizony, megvirrad még valaha, sőt mi már látjuk a virradatot, a kelő nap piros sugarait, érezzük a jól eső szellőt, mit a hajnal derengése hoz magával. A katonai akadémia, a budapesti kaszárnyák, a Gellérthegyi erőd, a Henczi-szobor, a sárga-fekete zászló eltávolítása, a magyar udvartartás mind, mind e hajnalnak derűje. — Az istenben boldogult királyfi imádott magyar hazánkról beszélt, a felséges király tiz szobrot ajándékoz a nemzetnek, a mely — mint ajándék is — értékes és becses, de értéke százszorozódik az által, hogy ő maga szabja meg. A KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA. Breznay Géza. A magyar vidéki színészet kitűnősége e férfiú, akire büszkén és tisztelettel tekint a magyar Színész-Egyesület minden egyes tagja, mert nemcsak mint színművész, mint a Színész-Egyesület és Nyugdíj-Egyesület megalkotóinak egyike, de önzetlensége, hajthatatlan szilárd jelleme és igazságszeretete által is kivívta magának az egész magyar vidéki színészet osztatlan tiszteletét. Azt hiszem, hogy nem végezek fölösleges munkát, ha vidéki színészetünk eme büszkeségének életéből, 40 éves színészeti jubileumának alkalmából egyet-mást tudomására hozok Kecskemét város mélyen tisztelt színházlátogató közönségének, akinek elismerését szintén kivívta a maga részére. Breznay Géza született 1840-ben Sátoralja-Ujhelyen. Édesapja, Breznay István, Zemplén megye főorvosa volt; édesanyja pedig az egész magyar nemzet imádata tárgyának, Kossuth Lajosnak édes nővére volt, Kossuth Karolina, aki azonban még 1848-ban meghalt. Ilyen kiváló családból származva, kitűnő nevelésben részesült. A híres sárospataki kollégiumban elvégezve a 8 gimnáziumot, az utolsó években a jogot is tanulta s nagybátyja irodájában praktizált, a ki Sátoralja- Ujhely legjelesebb ügyvédje volt. De egyenes lelke nem birt megbarátkozni az ügyvédi pályához azon korban különösen szükséges cselfogásokkal, más pályát keresett magának. Mérnök akart lenni s e végből gróf Schönborn munkácsi uradalmába ment gyakornoknak, de itt csak három hónapig tudott megmaradni, mert jeles rajzoló és kitűnő számoló lévén, kizárólag csak irodában alkalmazták, a mihez nyugtalan vére és szabadság után vágyó természete nem tudott hozzászokni. Visszament tehát újra Sáros-Patakra tanulmányait folytatni és e lépése döntötte el sorsát. Sáros-Patakon ugyanis 1858-ban Hubay Gusztávnak azon kor egyik legjelesebb színtársulata ütötte fel sátorfáját, mert színházról akkor bizony még nem lehetett beszélni, hanem korcsmák udvarán, kocsiszínek alatt húzta meg magát Thália , és magyar papjai csak ponyvákból készült sátorokban áldozhattak múzsájuknak. Az ott látott hazafias darabok olyan hatalmas erővel ragadták meg a 18 éves ifjú ábrándos lelkét, hogy nem törődve a kor előítéleteivel, elhatározta, hogy maga is színész lesz. Ez elhatározását megírta atyjának, a ki bár nagyon felvilágosodott ember volt, de szintén nem volt ment a kor előítéletétől s igy minden áron neakiírta beszélni fiát, hogy a bizonytalan pályára ne lépjen. Azonban ő akkor is, mint egész életén keresztül, szándékának kivitelében, hajthatatlan maradt. Atyja, látva, hogy fiát elhatározásában meg nem akadályozhatja, átadott neki 200 frtot e szavakkal: „Ne mondd, hogy semmi nélkül eresztelek a világba, nesze, de többé reám ne számíts.“ Azonban nemsokára megbocsátott neki s 1862-ben bekövetkezett haláláig folytonosan segítette. Ennek köszönhette, hogy neki nem jutott ki annyi a nyomorból, mint a többi pályatársainak, akik akkor színészek voltak. Mint színész universal genie volt. Mindent játszott és mindenben egyformán jeles volt. Sőt zeneértő ember lévén, néha a karmester-hiányt is pótolta. Bejárta Magyarország legnagyobb városait s mindenütt ünnepelte a színházba járó közönség. Sőt Budapesten, az István-téri színkörben, mint a közönség kedvencze működött s a főváros legelőkelőbb kritikusai nagy elismeréssel írtak mindig róla. Negyven év alatt egy perczig sem volt szerződés nélkül, nem pihent soha. Universális művész lévén, minden előadásban részt vett s miután a délutáni előadások divatba jöttek, megtörtént, hogy egy hónap alatt 36-szor játszott. Ily fokú elfoglaltság mellett még a szabadidejét sem pihenésre használta fel, hanem folytonosan tanult és zenei műveket komponált. De mindezek fölött, amiért minden magyar színész hálával tartozik neki , egyike PC Lapunk mai száma 16 oldalra terjed.