Kecskeméti Lapok, 1898. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
XXXI. évfolyam, 27. szám. 1898. július 3. KFCSTCF.MF.TT T.APQK Előfizetési díj: Egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., , , , I . . Szerkesztőség: V., Klapka utcza 162. negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 12 kr. Politikäl 6S tärSädälllll hötllä, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosan számíttatnak. Nyílttéri közlemény : Kiadóhivatal, III., Jókai-UtCZa 186. Telefon SZ. 81. soronként Btkr. Megjelelt minden vasárnap hová az előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. r. felszólalások intézendők. Villamos vasúti tanulságok. Lapunk múlt számában „Közgyűlés“ czím alatt tudósítást adtunk ama nagy jelentőségű határozatokról, melyeket a város törvényhatósági bizottsága 1. hónap 21-ik napján tartott közgyűlése alkalmával a közúti és lajosmizsei kerekegyházi helyiérdekű villamos vasút ügyében hozott. Említettük azon szempontokat, melyeknél fogva ezen vasút létesítését nagy jelentőségű vívmánynak tartjuk s igyekeztünk komoly érvekkel megcáfolni azon ellenvetéseket, melyeket a tervezet ellenzői annak elfogadása ellen felhoztak ; végre pedig egész tárgyilagosan rámutattunk a kisebbség tévedésére és türelmetlenségére, melylyel főispáni önkényről beszélt és a tanácskozási termet elhagyta. A jó ügy és a közbéke érdekében annyira méltányosak kívánunk lenni, hogy a villamos vasút ellenzőinek komolyabb részét elismeréssel említettük föl, amely mindvégig részt vett a tárgyalásokon és igyekezett meggyőződéséhez képest munkálkodni a város javán. Midőn ezen elny.verésünknek kifejezést adtunk, azon reményt tápláltuk, hogy a közgyűlési tárgyalás tanulságai meggyőzik az illetőket arról, hogy a megnyilvánult közvéleménynyel és akarattal szemben saját akaratukat erőltetni oly makacsság volna, mely csak a közérdek ártalmával járna s ezért nem is említettük a tárgyalás árnyoldalait és szomorú tanulságait, melyek bennünket aggodalommal töltenek el. Nem így tett azonban dr. Horváth Ádám országgyűlési képviselő, bizottsági tag úr, aki lapjának múlt számában „Villamos vasúti tanulságok“ czím alatt egy egész csomó személyeskedést, kifakadást és fenyegetést visz a küzdtérre. Szerinte a legelső „villamos vasúti tanulság“ az, hogy az említett zajos és a szenvedélyeket erősen felkorbácsoló közgyűléshez hasonló izgalmas közgyűlések a legközelebbi jövőben ismét várhatók s a történtek erősen veszélyeztetik a város békéjét. Szomorú dolog volna mindenesetre, ha mindez így lenne, de legyen meggyőződve igen tisztelt barátunk, hogy valamint ő „kötelességteljesítés“ czimen ezeket kilátásba helyezi,sőt a czikke végén még egyebeket is, mint pl. a béke megzavarását előidéző okok gyökeres kiirtása, mely alatt tán az általa megrótt főbb tisztviselőkkel szemben alkalmazandó megtorlást érti, ép úgy sem a város tisztviselői, sem azon intelligens és független polgárok, kik a villamos vasútnak a gőzmozdonyú vasút felett előnyt adnak, s ebbeli erős meggyőződésüké! szavazat u.? . ’ ■ támogatni elég merészek voltak, a város haladása érdekében kifejtendő lelkiismeretes működésükben visszariadni nem fognak. Mi nem tudjuk, hogy a legközelebbi jövőben miféle ügyek kerülnek a közgyűlés napirendjére, de mindenesetre sajnos dolog, ha dr. Horváth Ádám úr már előre tudja, hogy a mostani közgyűléshez hasonló izgalmas közgyűlések a legközelebbi jövőben ismét várhatók. Hátha nem is kerülnek elő legközelebb ily fontosabb ügyek, vagy ha igen, épen dr. Horváth Ádám úrral egy véleményen leszünk, mi lesz akkor az izgalmas közgyűléssel és a fenti hatalmas főtanulsággal?! Vagy tán most már annyira megharagudott, hogy egy véleményen sem lehetünk nem politikai kérdésekben? ! Nem kívánjuk támadásait részletesen előadni, sem azokat megcáfolás czéljából sorra venni, de mégis ráutalunk arra, hogy támadásai nélkülözik az igazságot s egyik igazságunk mindenesetre az, hogy dr. Horváth Ádám úr úgy a fölmerült tényeket, mint a fenforgó kérdéseket a legnagyobb elfogultsággal és szenvedéllyel tárgyalja. Ezt egyébiránt maga is bevallja, midőn a főispánról azt állítja, „hogy türelmünk elfogyott, midőn láttuk, hogy a nyilvános kisebbség véleményét mondja ki a közgyűlés határozata gyanánt“. Valóban látszik, hogy ott már a türelem fogytán van, ahol a kisebbséget nyilvános többségnek nevezik, pedig mindenki látta, hogy az eredeti javaslat mellett az egyik oldal csaknem egészen és a másik oldalról is sokan állottak föl, míg az ülve maradtak száma valósággal kisebb volt. Ilyen igazságérzettel mutatja be dr. Horváth Ádám úr olvasóinak a polgármester és főjegyző szereplését is, állítván, hogy az tapintatlan, az ügy érdemére nézve kitérő volt, hogy a komoly A KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA. Kérdések. Mi régi ez a szó: „szeretlek“ ’S hányan daloltak róla már. Hol van, ki erről számot adjon, Bölcs filozófus, vagy tanár? Ki mondja meg, hogy hány kebelből Szakadt fel mély fájó sóhaj, ’S hányan fogják még megsiratni, Hol van ki tudja, merre vajh!? Hány ifjú élet dőlt már sirba E szóval ajkán „nem szeret ’S hányan fognak még sirba dőlni, Nem mondva ennél egyebet ? Hány ifjú lelket, megrakodva Ezer reménynyel gazdagon, Fog még e szócska összetörni Hol van, ki erre válaszol? ’S ki mondja meg? könyörgve kérdem, Hogy én tanácsot hol lelek. Mert elfeledve, meg nem értve Nagyon, de nagyon szeretlek . . . — ZÁDOR: A Kereskedő Ifjak majálisa. (..) ott kezdem, ahol a múlt héten, nem ugyan a „atuárt-galléros fenséges asszonykáról“, hanem egy boldog és buzgó elnökről vagyok bátor, tisztelettel kívül jegyzett halandója ennek az otromba sárgolyóbisnak, néhány szóban megemlékezni. Hogy rövid legyek, elmondom, hogy az érdemes társulat e fiatal elnöke nagy áldozattal, nagy ambíczióval és éjjel-nappal gondoskodó szeretettel törekedett olyan fényes hangversenyt produkálni és olyan distingvált, előkelő közönséget összehozni, amilyent rég nem láttak a műkerti százados tölgyek és hársak, de a szűk táncterem bamba oszlopai sem. Dicséret és elismerés az ügyes elnöknek, de az ifjaknak is őszintén gratulálhatunk s mondhatjuk miszerint büszkék lehetnek arra, hogy a vezetőjük milyen agilis ember ! Az érdeklődés természetesen óriási volt s ez különösen a vasárnap délelőtti biczuklivirágkorzónak felmagasított tüntető bevonulásban nyilvánult, midőn a város aprajanagyja lepte el az utakat és ezer és ezer ember hömpölyögte végig sűrű tömegekben a Kőrösi-utczát és a Pinez-teret. Szó sincs róla, hogy a bicziklik szépek és csinosak voltak, de a reklámozott virágkorzónak bizony, elég silány volt. No de vigasztalja őket az a tudat, hogy az is — unikum volt e téren ! S délután tarka képet nyújtott a műkerti tánczterem szebb és szebb öltözékeivel; olyan volt mint egy virágoskert, ékes és pompás virágszálaival, melyhez a bóditó illatot a műkerti tiszta, virágillatos levegő szolgáltatta. S mialatt ennek a csodálatába és élvezetébe merültünk el, hirtelen ketté nyílt a vörös függöny és Tollagi, a nemzet páratlan komikusa népdal egyvelegeivel harsogó kaczajra fakasztott mindenkit s a hatás oly rendkívüli volt, hogy a nagy művésznek az ő fenséges művészetével parodizált Vizváry-féle operette-áriát, a tomboló tapsvihar és éljenzés folytán megismételni kellett. Még zúgott a tetszésnyilvánítás tüntető moraja, midőn naiv, kis bakfis costümeben Ligeti Juliska, a nemzeti színház ez aranyos kedvességű és bájos művésznője lépett elő, hogy az ő lebilincselő, behízelgő, csicsergő, hangján elcsevegje nekünk Heltai „Az omnibusz költészete“ czimű pompás monológját és ezután a „Heten vagyunk“ czimű németből fordított ismeretes megható kis költeményt. Míg az egyikben megkacagtatott a szívből jövő, közvetlen melegségű, rokonszenv