Kecskeméti Lapok, 1899. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
XXXII. évfolyam, 27. szám, 1899. július 2. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., , , . , , Szerkesztőség: V.. Klapka utcza 162. negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 12 kr. Politikäl 68 lärSB/dälllll h 6 ll ] 3.A hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosan számíttatnak. — Nyílttéri közlemény * Kiadóhivatal: III., Jókai-ÚtCZa 186. Telefon 87. 81* soronként 30 kr. Megjelen minden vasárnap, hová az előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó Bélyegdij minden beigtatás után 30 kv. felszólalások intézendők. Sportügyünk. A paedagógusoktól régen sürgetett testi nevelés és testgyakorlás kérdései végre-valahára a maguk egész fontosságában foglalkoztatják az illetékes köröket ép úgy, mint a közönséget, sőt maga a közoktatásügyi miniszter is felhívta rendeletében az iskolák és hatóságok figyelmét, a testedző foglalkozások felkarolására. E mozgalom különösen érdekel bennünket, kecskemétieket. Mert míg vidéken, kisebb városokban meglehetősen virágzó sportegyesületek, testedző társaságokat találhatunk, nálunk nincs egyetlen sportegylet, nincs egyetlen nyilvános testgyakorló helyiség, (a két tornaterem iskolai czélokat szolgál). Hiszen köztudomású dolog, hogy a „Testgyakorló Egyesület“ sohasem tudott életre vergődni, a megalakulás után következő egy-két, gyakorló órára szorítkozott összes tevékenysége s mikor „Vivó Egyesület“-té alakult is át, csak haldoklóit, mig szét nem foszlott, mintegy önmagától. Miért? Magyarázatát és talán okait megtaláljuk viszonyainkban: az eszme éretlen volt, fontosságát csak kevesek érezték, alkalmas segédeszközök, kényelmes helyiség nem állottak rendelkezésre, de sokkal fontosabb, veszedelmesebb ellenségei voltak a zsenge ügynek a külső tényezők. Lelkes, avatott szakemberek helyett napszámosok vezettek „volna“, pontatlanság, modorhiány kirívó fogyatkozásaival s az a beteges úgynevezett „stréber“-szellem, mely nyomukban maradt, nemhogy használt volna, de annyit ártott, hogy időbe kerül lelkiismeretes törekvés mellett is puszta negatív érdeklődést ébreszteni. Most tehát, midőn a legilletékesebb és legmagasabb helyről kelt intés egyenesen ráirányítja figyelmünket a hiányra, mit mindnyájan magunk is érezünk, fel kell állanunk a jó ügy mellett. Azoknak, kik a testgyakorlás elvitathatlan előnyeit, hasznát ismerik és viszonyainkat szemmel kisérik, felesleges fáradság a kérdés fontos és sürgős voltát feszegetnünk. Azok pedig, kik nem foglalkoztak a dologgal, vagy talán nem is tulajdonísítanak neki különös értéket, vessenek számot komolyan a körülményekkel. Ha pedig számot vetnek, nem akad, ki kételkedni fog. Mert ha azt az ifjúságot, melyet most a szülők aggodalma kisér ki a középiskola falai közül azt az ifjúságot, mely divatos, léha semmittevésben tölti napjait, a kártyaasztalnál, a kávéházak füstös levegőjében keresi és találja meg élvezeteit — tisztelet a kivételnek — s igy testben és lélekben elveszül, ifjonta megvénül, a vívó-, tornateremben, akár a játszótéren testének gondozására szoktatjuk, izmait fejlesztjük, megismertetve a rendszeres testedzés nemes gyönyöreivel, mint pezsdíti, duzzad, elevenedik fel a vér az erekben, miként nyernek a petyhüdt izmok, aczélos, ruganyos erőt, mint emelkedik a test jóléte és áll ellen bajnak, betegségnek, hogyan fokozódik a kedély derültsége , nem fog senki kételkedni, hogy milyen áldásos eredményeket szülhet a rendszeresen űzött testgyakorlás. Vagy nem üdvös dolog-e, hogy ha a hivatalnok, ki reggeltől estig görnyed aktái között, naponként legalább egy rövid órát fordítva elhanyagolt testére, erősebb izommunkával vérét felfrissíti és így sokkal fürgébb, jókedvűbb lesz, kötelességét örömest végezi. Nagyon szép és tanulságos példákat láthatunk Kolozsvár testgyakorló termeiben. Őszbecsavarodott öregurakat, magas állású hivatalnokokat, ügyvédeket, bírákat, egyetemi tanárokat, különösen orvosokat látunk egyetemi hallgatókkal, sőt kicsiny diákokkal versenyezve tornászni és vivni. Egy báró Wesselényi Miklós, Szilágy megye főispánja, Erdély legtekintélyesebb és legtiszteltebb főura deresedő fürjeivel nem resteli kardját összemérni egy V-ik, Vl-ik gimnazistával. Egy Lindner Gusztáv, Fabinyi Rudolf, Pisztóry Mór stb., az egyetem tudós tanárai ép olyan szíves örömmel foglalkoznak tanítványaikkal a vívó- és tornateremben, mint a tudományok komoly csarnokaiban. Félre tehát habozás, közöny ! Teremtsük meg közös erővel, minek hiányát közösen érezzük, alakítsuk meg az elmúlott „Torna és Vivó-Egyesület“-et. Ez egyesület feladata lesz gyakorolni a vivás nemes mesterségét s evvel kapcsolatosan, amennyiben az arányos testfejlesztés megköveteli, a tornázást. Legelőnyösebb a vivást karolni fel először mert ennek űzése legkevesebb berendezést kíván, legkisebb helyet vesz igénybe, — ez pedig a mi viszonyaink mellett nagyon lényeges — kiváltképen pedig azért, hogy nincsen a sportnak egyetlen ága sem, mely az ifjúság jellemfejlődésére oly A KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA. •Örömhangok, 5 főtisztelendő dr. Hódlffyyörgy igazgató úrnak huszonöt éves tanári jubileumára. Szeretettel tolmácsolja a Tanártestület. A gyermekszív, a gyermekinek, Egy csiszolatlan kődarab. Remekművet ki abból vésni rohajt, az nagy munkába kap! A tudomány s szeretet vésője Kicsorbul az állatösztönön, Mely mint kemény ércz-csomó áll ellent, S ezt legyőzni, oh mily szivöröm! S mégis, mégis, bár izzasztó munka, Lélekképzés, van sok bajnokod! Kiknek szivét forró láng hevíti, Kiformálni a kődarabot! Meggyógyitni a szellemvakságot! Szívből érzést felfakasztani ! Oh, kik ezt az istenmunkát végzik, Hadd zengjék a költők ajkai! A tanítás, a teremtés után A legdicsőbb, legszebb fáradás! Mert a munkás, termő, szűz talajba Szellemmagvat bő termésre ás. Oh, hány ezer gyermek s ifjú vallja, Hogy Te hintél belé jó magot Es e magból, gondos kezed által, Gyümölcstermő, ép fa sarjadott! A nevelés, egy titáni nagy harcz Önző vágyak tábora ellen, Mely áttör az önszeretet sánczán S önzetlenség, mely győztes leszen! Oh, hány ezer ifjú s férfi vallja, Hogy lerontod önző vágyait Es helyettök fölépíted bennük A jellemvárt, melynek éke hit! E hazát, hol bőtermőbb a róna S szebb az erdő-koszorúzta hegy; S hol a honfi, bármerre visz útja, Szent emlékek ezrei közt megy: Te tanítod terhetlen szeretni, Mert magad is úgy szereted azt, S e szeretet, lágy szivekbe hatva, Ott is dicső, hű érzést fakaszt! Kétszer ttz és hozzá még öt éve Hirdeted e szent igéket Te! És jutalmul, tiszta öntudatnál, Várj’ vártál-e mást is érette? Vagy kell-e a kitüntető kereszt Annak keblén, hol hű szív honol? Nira vágyál Te hiú álmok után, Büszkeséged az, hogy dolgozol! Nem környékez hízelgők tömjéné, Hálaszózat sem suhan feléd! Nincs tehát, nincs semmi bére annak, A ki oktatásra szánja életét? De nem! Még sem! Hisz a tiszteletnek Nagy adóját jöttünk róni ma! Munkatársid ajkairól száll föl Jólétedért esdeklő ima: Meg ne törj a hasznos küzdelemben, Meg ne fogyjon munkáló erőd! Isten adjon sok tűrést szivedbe, Karjaidba kitartó erőt! Világítson eszméidnek fénye Sok gyermekfej éjsötétén át: S boldogítva tudásoddal őket Tedd boldoggá magad s a hazát ! Kováts Antal.