Kecskeméti Lapok, 1899. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
49. az. kát követ s működésében a rendelkezésére álló szerény eszközökkel már eddig is igen szép eredményt ért el, t. i. a „Rongyos Egylet“. Ezen egylet lelkes vezetőinek figyelmébe ajánljuk ez eszmét s meg vagyunk győződve, hogy jó helyre fordulunk, czikkünk nem lesz a pusztában elhangzó szó, sőt ezen egylet nemes vezetői ezt az eszmét is diadalra viszik s az emberbaráti működés terén annak megvalósításával újabb babért fűznek egyletük számára. Hogy a két jótékony nőegyletben lelkes támogatóra s bajtársakra találnak, abban kételkedni sem lehet s igy remélhető, hogy Kecskemét városa rövid idő múlva ismét gazdagabb lesz egy emberbaráti intézménynyel. Úgy legyen csomó rejlik, csak ki kell bogozni, a szálakat tovább fonni és a következő jelenetekkel összekötni. Ezért jelentősen, jellemzően, nem hanyagul, prédikálva, hanem a temperamentumnak, az alaphangulatnak megfelelően kell hangoznia. A monológ a temperamentum szóbeli nyilatkozata. Monológok valósítják meg a gondolatokat, a magános gondolatokat , és a magános ember fel van mentve minden konvenczionális kényszer, minden tekintet alól, a maga természetességében nyilatkozhat, tehát itt tör elő a temperamentum legerősebben. A monológ fontos útmutatásokat tartalmaz egy jellem magyarázatához, de a többi szereplők beszédében is becses utalások lehetnek, amiért a színésznek nemcsak a maga szerepét, hanem az egész darabot jól át kell néznie. Ezért szükséges egy ismertető olvasópróba a szerepek tanulása előtt. A temperamentum befolyással van a maszk és a costume megválasztására is. A temperamentum hat az arczkifejezésre, minden mozdulatra, egész viselkedésünkre. A színész ne típusokat, hanem embereket ábrázoljon, azaz a temperamentum sokféle nyilvánulását kösse össze természetes, művészi egészszé. Minden temperamentum már a külsőben nyilatkozik, nemcsak a ruházkodásban, hanem apróságokban, a bot tartásában, a keztyűkkel való babrálásban, a kalap lengetésében, a fátyol lebbentésében stb. E részletekben sokszor egyéni vonások törnek elő. Modor, kézmozdulat, ülés és állás, meghajlás stb. kitűnően jellemzik a temperamentumot. Aprólékos dolgok ezek, és azért a színésznek minden aprólékosságra súlyt kell helyeznie. Egy temperamentum jellemző tulajdonságait nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert azok egyénítik az embert. A kiállításnak is a főbb jellemek szerint kell igazodnia. Taine művei és Zola regényelmélete által, melyek a nagy fiziológus, Claude Bernard bölcsészeti rendszerét aprópénzre váltották, be van bizonyítva a környezet, a milieu hatása a jellemre és fejlődésére. E milient a többi szerepek felfogásában és a dekoratív részben kell kifejezni, minthogy lényeges részei egy jellem megértésének és rokonérző felfogásának. A táj hangulata megfelő legyen a lelki érzésnek, mert erre befolyással van amaz. A meiningeniek kitűnően értettek a hangulatkeltéshez és becses örökül hagyták a színházaknak, csakhogy nem élnek vele. Különösen a női jellemeknél mutatkozik a belső érzés a külsőségekben. A nő mindig alkalmas külső kifejezést tud adni kedélyállapotának. A férfi uralkodik magán, bár nagy felindulásokban a külsőre is súlyt fektet, így pl. Othelló, kiben Desdemona iránti szerelmével a háborúban való pompa és fény kedvelése is fölébred. Lear király a fényűzéssel leplezi aggságát, Hamlet pedig ,a gyász megszokott bús fekete színét* le sem veti mert ez felel meg hangulatának stb. Itt kezdődik a rendező munkája, mely sok üdvöset produkálhat, de a vidéken inkább ront, mint épít. Baj, hogy a Színészegyesület, a rendezkedés kérdésében, csak az anyagi biztosításra gondol és a rendezés ügyét nem vonja be. Úgy kellene, hogy a rendezők kiképzése Budapesten és Kolozsvártt történjék és csak, aki ott tanult, lehessen vidéken rendező és asegélyezett társulatok is azokból vegyenek rendezőt. Az, hogy egyszermásszor elnéznek Budapestre és legfeljebb a külsőségeket sajátítják el, nem lendít sokat. Csak tüzetes munka után mehet vérükbe a részletek teljes összhangja, a belső tartalom finom értékű kiegészítése a külsőségekkel, a részletek művészileg igaz indokolása, az egyes elemek mérlegelése és a tárgy művészi átgondolása és kidolgozása, szóval a stíl megóvása. A rendező igazi munkája ott kezdődik, ahol a színészé végződik. Neki az egész lebeg szeme előtt, míg a színész csak szerepével gondol; neki ott kell simítania, ahol a színész túloz és ott kiegészíteni, ahol a színész műveltsége elégtelen. A rendezőnek KECSKEMÉTI LAPOK 8 Városi Zeneiskolánk. Öt év forgott le azóta, hogy városunk bölcs tanácsa zenei viszonyaink kezdetlegességének s a kor igényeinek hatása alatt felállította a zeneikolát. E rövid idő alattt is azon eredményekre, melyeket ezalat a zeneiskola felmutatott, a legnagyobb megelégedéssel tekinthetünk. Mert dactára a megalakulása nehézségeinek, a kézzel-lábbal ellene áskálódó egyéni érdekeknek, melyekkel folyvást küzdenie kellett, egész hivatottsággal felelt meg a hozzá fűzött várakozásnak oly mértékben, hogy zenei életünk egyik elfogadott tekintélye őszinte dicsérettel nyújtotta Szent-Gály Gyula igazgatónak az elismerés koszorúját, midőn folyó évi márczius 28-ikát, az iskola nagy hangversenyének napját jelöli meg sarkpontul, melyből Kecskemét művészeti életét számítnunk lehet. E fényes méltatással szemben kihívó ellentétet képeznek azok a nyers, durva hangú támadások, melyek személyes, sokszor érdekgyűlölködésből fakadva bár ritkán, de még most is fel-felhangzanak, így legközelebb »Egy adófizető polgár“ védő ozim köpenyege alatt, nagyképűsködve hirdeti egy vádaskodó a „szülők érdekeit”. Nagyhangú mondásokat szórnak a zeneiskola ellenségei s a tisztesség korlátait áttörve, személyeskedő dühökkel megtiporják az egyéni becsületet is, a nélkül, hogy egyetlen parányi adattal, ténynyel igyekeznének támogatni vádjaikat. Ez a hang jellemzi azt a kirohanást is, mely »Zene és kultúra* czimen egyik helyi lapban jelent meg „Egy adófizető polgár* aláírással. Indítékát, anyagát kizárólag személyes gyűlölködésből meríti. Vádol, rágalmaz, de az érvek, bizonyítások nem tartoznak fegyverei közé. Nem a közérdek mellett emel szót, hanem érdek-irigységében neki ront egy köztiszteletben álló, derék férfiúnak, egy érdemes testületnek, képtelen állításaival gyalázza, sőt magának a városi tanácsnak is neki fordul. Már maguk az okok, melyekből e czikk fogantatott, mint — fentebb érintettük — olyan természetűek, az állító,sok annyira igazságtalanok, hogy valóban szót sem érdemes tenni e dühös förmedvényre ; de mert a czikk nyomán felháborodott közvélemény követeli, hogy a zeneiskola igazgatójának és tantestületének elégtétel nyújtassék, másrészről pedig, hogy valahára e vádaskodások igazságtalan volta a nagyközönség előtt megvilágíttassék , a hivatkozott cikk minden egyes mondását meg fogjuk cáfolni. Menjünk a vádaskodások rendjén. 1. Az »adófizetők, akiről időközben kisült, hogy az a gyűjtőnév Szabados Géza zenede-igazgatót takarja,ugyan ne tréfáljon. czikkíró úr, hisz a fejem lehagyom vágni, ha Szabados úr egy mondatot hibátlanul le tud írni. Szedő) — keserűséggel sóhajt fel, hogy a város a zeneiskolára »rövid hat év alatt, amióta fennáll, máris 20—25 ezer forintot ráfizetettMennyi rosszakarat van állításában ! Ne ámítson, Szabados úr, önmagának tetsző felfedezésekkel, hanem járjon lelkiismeretesen utána a dolognak, mindjárt más eredményre jut. Fáradjon csak fel a városi jegyzői hivatalba, kénytelen lesz bevallani, hogy bámulatos nagyképűséggel számított. Mert a költség-kimutatás szerint a város a következő összeget fordította az iskolára: Az 1894/5 isk. évben . 1900 frt — kr. összesen 11127 frt 60 kr. Tehát — ugye Szabados úr ? mégsem egészen 25 ezer forint. Saját szavaival figyelmeztetjük, adófizető úr, hogy „ez igy nem járjál” Mert szabadságában áll Önnek önnálló számításaiban gyönyörködnie, a mint épen vágyai kívánják, de hogy a közönség ámítására, csakhogy a zeneiskolának árthasson, 10—15 ezer forintot a levegőből odaveteget, átlépi azt a határt, melyen túl a támadások szánalmat szoktak kelteni. Különben is szívesen nyugtatjuk meg, adófizető úr, aggodalmaiban, a növendékek nagymérvű szaporodása már jelen első félévben is körülbelül 200 forintot leütött az évi költség-átlagból. 2. Készséggel meghajlunk éber figyelme előtt. Hiszen ön egy Cato szemeivel őrködik a közügyek felett. Vagy nem Ön volt-e, ki sietett rámutatni, egy heverő tanintézetre, ama megrendítő kijelentésével: ,Úgy áll a dolog, hogy a városi zeneiskolai tanítók többet pihennek, mint a legutolsó napszámos.“ Tekintse csak meg az intézet szervezeti szabályait, meg fogja látni, hogy az intézet minden egyes tanára a rendtartás előírásából »hever“ hetenként 24 órát, az igazgató kivételével, ki 15 órát tart, sőt még többet is »hevernek*, mert Koller köteles óraszámain felül még heti 9, tehát összesen 33, Szent- Gály pedig 5 órán, tehát 20 órán keresztül tanít, ön szerint »hevernek*. És nagy valószínűséggel, ha az intézet ily arányban fejlődik, talán még többet is kell »heverniök*. Vigasztaljuk adófizető polgártársunkat, ne essék kétségbe, látván zeneiskolánk tunyaságát. Vigasztaljuk pedig a szabadkai városi zenede ügyszabályzatára való hivat , 1895/6 , » . 1040 , - , , 1896/7 » , . 1562 , - , , 1897/8 » , . 1283 , 60 » »• 1898/9 » , . 2601 , 50 , , 1899/900 » , . 2740^ , 50 „