Kecskeméti Lapok, 1901. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
2. oldal. KECSKEMÉTI LAPOK faragni, fúrni, mérni, trágyát kezelni tanítják, hanem igeragozásra, mondattanra, alanyra és állítmányra. Ahol krokodilust, rinocteroszt, ichneumont mutogatnak a népiskola fali tábláján, de senki sem tanítja, hogy milyennek kell lenni egy jól megtermett bivalyborjúnak. Ne beszéljetek nekem egyoldalúságról. A virágzó mezőgazdaság megteremtette volna a virágzó kereskedelmet s amennyire közös vámterületen lehetséges, a virágzó ipart is. Nálunk mindenki boldogul, ha a földműves vagyonos. Minden gazdasági ág elsorvad, ha a földműves elszegényedik. Időnek, vagyonnak, munkának hosszas tékozlása után végre a gazdák törülgetni kezdik szemükből az álmot. Most még csak ébredeznek. A dermedt testnek egy-egy idegszála megmozdul. A földmivelési kormány élén olyan férfiú áll, aki érzéket mutat a föld érdekei iránt. Néhány okos intézmény kezd csirába indulni és gyökeret hajtani. Csak még ennyiből áll a mozgalom. A börzasajtó ezt nem tudja tűrni. Fenyeget, tombol, hadonász Mélinet megteszi semmirekellőnek, Darányit herr doctornak. Amazt kivégzi , emezt elcsapja. Miért? Vájjon a feje zavarodott-e meg annak a sajtónak, vagy a czirkulusa ? De hát ez mindegy. Immár nincs több hátrálás. Nem bujkálunk ezentúl sem a boglyák mögé, sem a hét szilvafák alá. Föld nélkül nincs ország. A földvédelem, honvédelem. Földünk háládatos népe szeretettel tekint Károlyi Sándor grófra, a ki társadalmilag — és Darányi Ignácz miniszterre, a ki hivatalosan szervezi a föld védelmét. - a résztvetéskor, talán mert őrangyala elröppenni készült tőle ? Ezalatt mindig a szemembe nézett, újból, meg újból . . . Most keze hajamat érintette, az a parányi kéz, mely oly könnyed és félénk volt, mint a madárka, mely nem mer megmaradni egy helyen. Ekkor forró szenvedélylyel öleltem magamhoz Denise-t, fejemet fölemeltem fejecskéjéhez, melyet nem fordított el tőlem — és ajkaim az övéit érintették . . . Összeborzongtam ! És éreztem, hogy ő is megremegett karjaim között ! Hát ez mi volt ? Honnét e zaj ? Olyan volt, mint valami rekedt köhögés és nem jött messziről. Olyan ember köhögése, aki inteni akart, valami szemrehányó hang volt benne. Leselkednék valaki? Talán a siráló? Vagy talán a lelkész? Nem, ebben az órában senki sem járt a temetőben. Rosszul hallottuk. — Denise! suttogtam és még gyöngédebben szorítottam magamhoz, még egy sóhajnak sem lett volna helye ajkam és az övé között . . . Ez a köhögés, ez a reredt köhögés ! Megint! ... És újból ... A zaj a sirból jött! Oh, Jézus Mária! — a sirból!! Denise nagyot sikoltva kiszakította magát karjaimból, futásnak eredt és eltűnt: én nem követtem őt, hanem magam is elrohantam a földek felé. És soha többé nem tértem vissza a falu kis temetőjébe, melyről ma álmodoztam, amikor erkélyemen e haldokló virágok hervadoznak és a szeptemberi nap enyhe melege ködképeket sző a fakó ablaktáblákra . . . A kereskedelmi miniszter, Budapest, jan. 4. (§.) A képviselőház pénzügyi bizottsága mindig vissza szokta tükröztetni a parlament hangulatát és átlagos felfogását. Volt idő, mikor a bizottságban napokon át a miniszterelnökség költségvetésénél a bizalmi kérdést tárgyalták, napokig tartó vitatkozások folytak a belügyi tárcza egyes tételeinél is. Ez idén a kiválóan politikai tárcák néhány óra alatt egészen simán lettek elintézve, ellenben teljes három napon át vitatták a kereskedelmi tárca költségvetését, jobban mondva a kereskedelmi miniszter politikáját. Az időknek jele az, hogy most már a leghevesebb politikai ostromnak azok az államférfiak vannak kitéve, akik a közgazdaság ügyeit vezetik, sőt aszerint, amint az ő vezetésüket megítélik, aszerint alakul sokszor a pártok állásfoglalása is. Hegedűs Sándort megilleti az elisme- rés, hogy abban a háromnapos csatározás- ban, mely tárczája körül folyt, derekasan megállta helyét. A pénzügyi bizottság régibb tagjai konstatálhatták, hogy mióta Baross Gábor mint államtitkár egy ilyen pénzügyi rigorótum alkalmával megszerezte magának a miniszterséget, még nem volt senki, akit annyira kereszttűzbe fogtak volna, mint ezúttal Hegedűs Sándort. A bizottság tárgyalása nyilvános nem lévén, a tudósítások inkább csak jelzik, semmint kimerítenék a vita érdemét. Mégis kivehette az olvasóközönség, hogy a közgazdaságnak minden életbevágó ügye és számtalan apróbb helyi kérdés felvonult, és a miniszternek mindegyikre nézve kellett színt vallani. Csakhogy ez a dolog most már nem intézhető el általánosságokkal. Ha valaki, mint a kormánynak tagja, azt vallja, hogy a közös vámterület alapján megmaradni kíván, akkor egyúttal ki kell mutatnia, hogy a közös vámterület alapján is képes a nemzeti ipart előbbre vinni. Ha valaki a miniszteri székből hirdeti, hogy a gazdaságban nem hajlandó az agrárérdekeket ellentétbe helyezni a kereskedelmi érdekekkel, akkor ki kell mutatnia, miképpen tudta a maga hatáskörében az agrárius érdekek kétségbevonhatatlan előnyomulása mellett is a kereskedelmi érdekek istápolására biztosítani az eszközöket és a nélkülözhetetlen szabadságot. Ha valaki miniszter létére hirdeti, hogy a főváros mellett joggal követelik most már az elismerést a vidéki centrumok is, akkor ki kell mutatnia, hogy a fővárosi és a vidéki kereskedelmet, mindegyiket az őt megillető szférában, mily eszközökkel és mily eredménynyel támogatta. Mindezeken a pontokon Hegedűs Sándor teljes vértezettel lépett a síkra. Amint beszámolt azokról az intézkedésekről, melyek az iparoktatás terjesztése, a kisipar megmentése és a nagyipar fejlesztése tárgyában történtek, egy rendszeres és jól átgondolt politikának a képét tárta az ország elé. Ennek a politikának sikerei annál inkább számíthatnak elismerésre, mert oly időben lettek megvalósítva, mikor az állam pénzügyi helyzete a legszigorúbb önmegtagadást parancsolta, mikor minden egyes beruházást valóságos művészettel kellett előteremteni, és sokszor a leleményességre volt szükség, hogy egyegy építkezésnek a költségét biztosítsák. Stagnáló pénzügyi helyzet mellett, általános elkedvetlenedés mellett, mikor az emberek itthon is, külföldön is minden új vállalkozástól fáznak és mikor az állam maga sem akarja többé a maga tevékenységi körét kiterjeszteni, kétszeresen kell megbecsülni minden egyes alkotást. Ilyen időben sikerült Hegedűs Sándornak a múlt év első kilencz hónapja alatt 41 gyárnak építését biztosítani, melyben 267 millió korona lesz befektetve és amely több mint hatezer munkásnak ad kenyeret. Nagyon igazságtalan tendenczia nyilatkozik meg abban, mikor folyton „teteket“ követelnek oly minisztertől, ki másfél év alatt összesen 62 új gyárat teremtett 50 millió korona befektetéssel, olyképpen, hogy tizennégyezer munkás találjon bennük állandó foglalkozást. Ez végre is ,,tettneki" szintén némileg beillik. Igazság szerint kell ismerni, hogy csodálatos elaszticzitás kell hozzá, hogy valaki a mostani körülmények között ekkora munkát végezzen. „Talán mosolyogni való ember vagyok, mondta a kereskedelmi miniszter a napokban, hogy oly munkát is előkészítek és teljesen befejezni iparkodom, melyekről jól tudom és jól tudja mindenki, hogy szükségesek ugyan, de ez idő szerint legkisebb kilátásnak sincs rá, hogy a hozzávaló pénzügyi eszközöket előteremtsük. Mégis kidolgozom és előkészítem a terveket, hogy ha jobbra fordul a helyzet, legalább előmunkálatokkal ne kelljen az országnak több időt veszítenie, hanem hogy készen találjuk ; vagy én, vagy más, aki utánam jő, az össeganyagot, melyen tovább építeni lehessen.“ Hegedűs Sándor, működése azzal a a bizalommal tört el bűnünket, hogy a viszonyok mostohák bár, de azért ez az idő sem veszett el az országra nézve. A romok mellett, melyek utunkat elborítják, nem egy hatalmas új épületet emelt az állam és a társadalom. A sors kedvezése az országra, hogy ebben az időben a kereskedelem és mezőgazdaság élén oly férfiak állanak, mint Hegedűs Sándor és Darányi Ignácz. Nem egymással kell őket szembeállítani, hanem példájukat kell követni abban a munkában, melyet az egységes magyar társadalom jelen bajainak orvoslására és a jenek előkészítésére napról-napra teljesítenek. Égalji módosulások. Irta: Hanusz István. (Folytatás.) 3 Annyira fölszaporodtak Tirolban Windisch-Mattei fölött a lavina omlások, hogy jónak látta a község már 1879-ben odahagyni ősi helyét és mindenestül együtt a Tauer völgybe tenni át lakását. 1898. jun. 15-én Bozenben havas eső, aug. - én már hó. 1900. nyarán az Oetzthal jégárai aggasztó mértékben nyomultak elő. A Vernagt glecser egymaga 6 méternyivel, jeges tava is az utóbbi időben erősen föstelt. (Rundschau für Geographie XXII. 574.) Krajna hegyeit 1896-ban már szeptember 25-én lepte magas hó és tette tönkre a völgyek összes kukoricza termését. Gasteinben 1898. június 15-én reggeli 5 órától kezdve havazott 2/2 fok 1. sz.