Kecskeméti Lapok, 1901. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

XXXIV. évfolyam._________________________ 27. szám, - 1901. julius 7. Előfizetési ár: _ _ » Me­gjelen vasárnap «•“£ KrmFMFTI APOK Vidékre postán küldve I aji SS 11 fin | n jS | W| I 1| fi |ji |­jbs|| I || || ijj ak hova a lap szellemi és anyagi Negyedévre... 3 kor. 50 hl. ■ TMI I BH I­ I VM | (| I II I W részére vonatkozó összes Félévre... _ 7 kor.-hl. (A KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG FŐLAPJA) dolgok intézenciők. Egyes szám ára 4 fillér. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. a Részvény-nyomda. Társ-szerkesztő: Felelős szerkesztő. Főmunkatárs: •Dr. oszt.13--2- Mihály. I­f­j. TÓTH ISTVÁN. ss. is­olv­a­s pál. A kivezető út Budapest, július 5. (§.) Szabadelvű párthoz, ellenzék­hez, bármelyik politikai párthoz tarto­zik is valaki, vagy még inkább azok, akik hitüket, reményeket vesztve, utána vetették a kötelet az ügyek folyama­tának, egyaránt kénytelenek bevallani, hogy súlyos helyzetben van Magyar­­ország. Kevés vigasztalást nyújthat hogy vannak körülöttünk nagy hatalmasságok, a­melyek tán még jobban küzdenek a megsokasodott bajokkal. A­kiben igaz hazafiság van, az előtt csak egy törekvésnek van jogo­sultsága : annak az útnak a keresése, a­melyen bajainkból szabadulhatunk. Ezer ösvény vezet ehhez a kive­zető úthoz, csak kutatnunk kell azo­kat. Nem szólva itt egyébről, szerintem ki nem térhetünk az elől, hogy az adóreformot mielőbb életbe ne léptesük. Ennek a reformnak pedig csak egyben szabad megnyilatkoznia , a progresszív adórendszer alakjában. Az 1848. évi VIII. t. czikkben ki­mondatott már, hogy » Magyarország és a kapcsolt részek minden lakossal minden közterheket külömbség nélkül, egyenlően és aránylagosan viselik«. Ez a törvény az »aránylagosságot« illetőleg mindezideig végrehajtva nincs. Ennek életbeléptetésével s­etni kell, mert a jelenlegi adórendszer közgaz­dasági romlást jelent és pusztulást sok adófizető rétegre nézve. Az adóreform­nak éppen az az első feladata, hogy a teherviselés aránylagossága által ezt a romlást és ezt a pusztulást megállítsa, és ha a pénzügyi eredmény nem is lesz egyszerre és már az első időben túlságosan fényes, de legalább az adó­ügyi helyzet lesz egészséges és fejlő­­désképes, és végeszakad egyfelől a jogtalan kíméletnek s másfelől az igaz­ságtalan kizsarolásnak. De a legfőbb, a megfelelő­ közgaz­dasági politika, vagyis a jelenlegi pasz­­szív kereskedelmi mérleg megszünte­tése és a gazdasági önállóság előké­szítése és kiküzdése, az önálló vám­terület. Addig is azonban nekünk a pro­gresszív pótadót be kell hoznunk, annál is inkább, mert míg egyfelől teljesen bizonyos az, hogy a kormány a jelen­legi budget keretén belül rendelkezé­sére álló eszközökkel abszolúte képtelen a létező gazdasági bajokon és ország­szerte pusztító munkahiányon úgy se­­gíteni, hogy a segítség ne csak impro­duktív alamizsna, vagy palliatív gyógy­szer, hanem organikus, termékenyítő és alapvető akc­ió is legyen , — addig másfelől az a gondolat, mely a pro­gresszív pótadó tervében rejlik, csakis olyan teheremelést kontemplál, mely alig érezhető perczentekben, csakis a vagyonosak és a vagyonosabbak vállaira nehezedik. A pénzügyi és adótechnika szem­pontjából, még a jelenlegi adórendszer­ben sem lehet alapos kifogást emelni ellene. A kivihetetlenséget még a leg­nagyobb furfanggal sem lehet bizonyí­­tani. Mert amint semmi nehézséggel nem jár a megyei, városi vagy köz­ségi pótadók kivetése és behajtása, — épp úgy nem járna semmi nehézséggel annak a progresszív pótadónak elha­tározása, behajtása, és külön alapként való kezelése, melynek czélja és ren­deltetése tisztán csak az lenne, hogy ne csak ideiglenes, hanem állandó mun­kát biztosítson és pedig nemcsak az úgynevezett »munkanélkülieknek« ha­nem az összes munkaerőknek. Beleértve nemcsak az ipart, az építkezéseket és vállalatokat, hanem a telepítéseket és a mezőgazdasággal kapcsolatos csator­názási, öntözési s vízi közlekedési kér­déseket is. Ez a legelső teendő és csak így juthatunk ahhoz, a kivezető úthoz, a­melyet minden igaz magyar keres, te­­kintet nélkül arra, hogy kormánypárti-e vagy ellenzéki. Slöjd az árvaházban. Kecskemét, július 6. A kézügyesítő foglalkozások fontos­­sága a népiskolában hova­tovább mind­inkább megbeszélések, megvitatások tár­gyát képezi és mindig közeledünk ahhoz az állásponthoz, hogy a kézügyesség taní­tása a népiskolába általánosan behozassák. A tanügy munkásai, de a nagyközönség is mindinkább több érdeklődést, rokon­­szenvet mutat és érez a kézimunka-okta­tás iránt; a tanító­ kurzusok folyton növe­kedő számmal tartatnak az ország külön­böző vidékein. A legújabb keletű és bizonyos tekin­tetben még kiforratlan ipari népipariskola — a gazdasági ismétlő iskola — pro­­grammja pedig tantervébe már egész hatá­rozottsággal beillesztette a kézimunka­oktatás egész sorozatát. Ezek közt van a fa megmunkálásához tartozó munka­­programm. Természetesen, a gazdasági ismétlő iskola tárgysorozata jellegzetes gazdasági, kerti­ eszközök­ből, tárgyakból állítandó össze. A még megoldandó kérdés itt még az, hogy az ide tartozó, aránylag nehezebb tárgyak közül, melyek vehetők fel az iskola növendékeivel. E kérdés tisztázására és természetesen az ide vonat­­­kozó munkák gyakorlati elsajátítására vezetni volna hivatása az árvaházban ren­dezett tanító kurzusnak. Ha e kurzust meglátogatjuk, ha a résztvevő tanítók odaadó munkásságát, a készített tárgyak czélját, jelentőségét a technikai összeállítás és használhatóság szempontjából megvizsgáljuk, azt követ­keztethetjük, hogy e kurzuson a gazda­sági ismétlő munka­ programmja körvona­­lazható lesz. A tanfolyam munkásai fáradságot nem ismerve, erőt nem kimélve, dolgoz­nak e czélért és így a sikert már is biz­tosítva látjuk és ezt őszintén kívánjuk is az idegenből idejött tanítóknak. A kurzuson a gyakorlati munkák mellett elméleti előadások és megbeszélé­sek is folynak. Az elméleti részt minden hétfőn, szerdán és pénteken 1 órában Guttenberg Pál orsz. kézimunkára nevelő egyesületi igazgató adja elő, a gyakorlati részt minden nap 6 órában, Vásárhelyi József orsz. tanítói árvaházi árvaatya látja el. Ezeken az előadásokon az érdeklő­dők szívesen fogadtatnak. GYAKORLATI RÉSZ. (Naponta hat óra.) I. Fafeldolgozás: 1. Fű­részelési gya­korlatok. 2. Vonókés gyakorlatok. 3. Gyalu­­lási gyakorlatok. 4. Kanyarító-fürész gya­korlatok. 5. Bognárkés gyakorlatok. 6. Véső gyakorlatok. 7. Szegező és vasaló kon­­strukcziók. II. Agyagmintázás: 1. A magyar gyermek előtt ismert gyümölcsformák min­tázása. 2. Egyszerűbb geometriai síkok és testek, megközelítő méretekkel. 3. Termé­szeti motívumok geometriai konstrukczió alapján pontosan adott méretekkel. 4. Szabadabb természeti formák, mint az iparművészet elemi motívumai. ELMÉLETI RÉSZ. 1. A kézimunka-tanítás históriai át­tekintése: 1. A görög pogánykornak és a keresztény világnak hite a munkáról. 2. A középkori barátszella munkavilága. 3. Luther Márton Sendschreibenje. 4. Comenius Amos, a philantrópok és a fran­­czia forradalom hatása. II. Jelenkori áramlások. 5. Német és Skandináv befolyás. 6. Grundtvig paraszt egyeteme. 7. Az angolok és az amerikaiak technikai szelleme. 8. A magyar földmives nép technikai ereje. 9. A kézimunka-taní­tás nemzeti tartalma. III. A magyar tanító feladata 10. A népiskola kézimunka anyaga az uj tanterv kapcsolatában. 11. A gazdasági ismétlő iskolának teknikai szelleme. 12. A fiuk és leányok gazdasági ismétlőjének teknikai anyaga. 13. Iskolai kert és iskolai műhely.

Next