Kecskeméti Lapok, 1908. január-június (41. évfolyam, 14-142. szám)
1908-01-18 / 14. szám
XLI. évfolyam. ____ 14-ik szám. 1908. szombat, január 18. Előfizetési Ali l|rftft|#r||«|riqr| | | flAlf lYLucIltlflL I! lArUlX .. ..... _ „ Budai nagy utca 151. szám (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) “3? Egyes szám ára 2 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefon: 141. szám. főszerkesztjS: DR. JOÓ GYULA. Kiadja: a Nyomda Részvénytársaság. Felelős szerkesztő: HAJDÚ JÓZSEF. Nagy feladatok előtt [■•ni] Szász József országgyűlési képviselő. Komoly, nehéz időket élünk. Az egyes member éppen úgy, mint az öszszes: az ország, a nemzet életére és jövő fejlődésére messze kiható fontos kérdések várnak bölcs megoldásra a közeljövőben, talán már a közeli napokban. Kell, hogy e kérdések tárgyilagos, komoly megfontolás tárgyaivá tétessenek minden gondolkozó előtt, mert csak így várható szerencsés megoldás, amely közmegnyugvás keltésére is alkalmas. E törekvések két legfontosabbika : a házszabályrevízió és az általános választói jog megalkotása. A napi sajtó sokat foglalkozik mind a kettővel . Helyesen teszi. Szükséges, hogy fáz ilyen nagy horderejű kérdések a nyilvánosság előtt a legalaposabbban megvitattassanak. Minden kérdésben minden fel nem gondolkozhatik egyformán. Nem is godolkodást azonban nem lesi. Azért vannak az érvek, hogy meggyőzzük egymást. Igaza annak lesz mindig, akinek súlyosabbak és jobbak az érvei. Ebben azt hiszem egyetértünk mindnyájan. A napilapok jelzik, hogy küszöbön áll a házszabályrevízió. Vizsgáljuk meg : van e reá szükség ? A kérdésre, hogy választ kapjunk, nem szükséges messzire mennünk. Elég utaljunk a horvát obstrukcióra. Ez az összeverődött s idegen érdekeket szolgáló had hónapokon keresztül megbénította a magyar képviselőház működését. Hónapokon keresztül durva horvát beszéd hangzott a magyar törvényhozás termében. Tisztelettel kérdezzük minden öntudatosan gondolkodó polgárát ennek az országnak : megengedhető e az ilyen garázdálkodás? Tűrhető e egyáltalán, hogy a mi házunkban belőlünk csúfot űzzenek, államiságunk védbástyáit ott rugdossák, nemzeti legszentebb érzelmeinket sértegessék, türelmünket próbára tegyék ? Van e nemzet a világon, amelyik ezt eltűrné ? Úgy , hogy nincsen?! Ha pedig akadna ilyen — pedig nem akad — nem-e megérdemelné, hogy a föld szikéről is eltöröltessék ? Házszabályaink bizony kissé elavultak. Nem alkalmasak a parlamenti tárgyalási szabadság biztosítására és megóvására. Mi következik ebből ? Az, hogy olyanokat készítsünk, vagy a meglevőket úgy módosítsuk, hogy azok a magyar állam létérdekeinek megfeleljenek, figyelve azonban arra, hogy a szólásszabadság szentséges elve ne érintessék , hogy egy nemzeti alapokon álló kisebbség jogai ne csorbíttassanak. Amint tudjuk, a kormány is e szempontokat tartja szigorúan szemelől. A konkrét javaslatot eddig nem ismerjük. Nem is beszélhetünk tehát róla. Nem akarunk egy gyékényre kerülni azokkal, akik már látatlanban is kigyót-békát kiáltanak a kormányra, többségre. Megvárjuk a javaslatot s ha közzététetett, elég módunk és alkalmunk lesz felette tárgyilagos bírálatot mondani. Ez komoly férfiaknak becsületes kötelessége. Éppen igy vagyunk az általános választói joggal is. A kérdés nemsokára a parlament elé kerül. Várjuk be türelmesen s ne törjünk e felett se pálcát látatlanba, előre. Ennyi a legkevesebb, amit vezéreink joggal elvárhatnak tőlünk. Tudjuk, hogy kormányunk szívén viseli úgy az országnak, mint az ország népének jól felfogott érdekeit, így bizalommal remélhetjük, hogy e kérdéseket igyekezni fog mindnyájunk megelégedésére és az ország javára megoldani. Maradjunk higgadtak, ítélkezzünk tárgyilagosan, tekintsük a nemzet nagy érdekeit, akkor nem esünk szélsősé- _ gekbe s akkor megtaláljuk, melyik Nx ^ cselekedet a helyes, a bölcs s melyik \vT az ártalmas, a kárhoztatandó. TÁRCA. -«& A péklegény álma. — Irta : BOGOSS ENDRE. — (Folyt, és vége.) No, büszke is lehetett Miska, ilyen leánynyal sétálni, kinek aranyszin haja festőileg illett nagy kökény szemeihez és liliomfehér arcához. Karcsú derekához simuló világoskék öltönye, hullámos mellényessé szabadon volt hagyva és a csipkeálózaton keresztül ingerlően engedtetni a vakító hófehér nyakat és gömbölyű vállakat. Ugyan lehetne-e hát résznéven venni a péklegénytől, hogy annyira belehabarodott ebbe a bájos leányba, hogy ha közelében volt, hát reszketett, mint a nyárfa levél és keblét, agyát költői ihlet szállta meg. Azért szeretett mindig emlékverseket olvasni, hogy utoljára a versekből bizonyos ábrándszerű érzelem és gondolat ő reá is ragadt. Sétálás közben beszéltek sok mindenről, mint ahogyan a szerelmesek szólttak. De Boriska barátnéja néma maradt, mint a sír. — Hanem azt előre is kijelentem ! — mondta a társalgás folyamán a vig ke- i •f erdélyű leány — hogy nekem többé ne küdjön olyan furcsa képes levelezőlapot, mint aminő a mult kori volt. Tudja, a melyiken egy férfi, meg egy nő egymás nyakába borulnak s a fejük fölött egy károgó varjú száll. Mondja csak Miska, minek van ott az a varjú? A legény egy kissé meghökkent és talán el is pirult. De csakhamar föltalálta magát: — Az a varjú, Boriska ! . . . Azt akarja ábrázolni, hogy irigyeink kárörvendve vennék, ha a mi barátságunk megszakadna. — Az már lehet! . . . De hát a versre emlékezik e még, amit arra a képeslevelezőlapra oly szépen ráírt ? S ha nem csente a verset? — kérdezte tovább Boriska. Kovászos Miska lesütötte pislogó szemeit és bátortalanul hebegte : — Azt a verset, őszintén megvallom, én magam csináltam és írtam le. A meglepett szép leány biztató tekintete azonban csakhamar bátorságot öntött a legénybe. — Ha éppen kívánja édes kis Boriska, hát elszavalom itt mindjárt azt a verset . . . A porondos út kanyarulatánál méla szemeit most már égnek függesztve, lágy, de amellett remegő hangon és kellő nyomatékkal elszavalta, hogy : „Csinos kis leány a Csintalan Boriska, Hajszíne szép sárgás, mint akár riska, A dereka karcsú, két szeme hamiska, Szereti is szörnyen a Kovászos Miska,* A kis leánynak nagyon is tetszett a vers és a lelkes szavalatáért aztán Mihály legényt jó izűnen kacagva meg is tapsolta . . . Amint Kovászos Miska a szép Boriskától elbúcsúzott, azonnal haza sietett, mert a dolog már várta a pék műhelyben. Előbb azonban tán az oldalát is kifúrta volna, ha dicsekedve meg nem mutatja pajtásainak a leendő jegyesétől kapott illatos selyem kendőt, akiknek aztán azt is elbeszélte, hogy mit kell majd tenni ezzel a drága kendővel, hogy szépet álmodhasson. Lefekfekvéskor ezer csókkal illette s aztán a feje alá helyezte talizmánul szolgáló rózsásévi selyem kendőt és sűrű sóhajtozás között, mik mind a bájos Csintalan Boriska felé szálltak, neki adta magát az édes ábrándozásnak, csendeskén így aludt el. Legény pajtásai már hajnal felé fölkeltek és hozzá láttak a munkához. Miskát hagyták aludni, de a mellett figyeltek is rá, hogy mit beszél majd álmában ! Mert ismerték már, hogy alvás közben mindig szokott magyarázni. Előre össze is beszéltek irigy műhely- A kecskeméti bőr kikészítési és bőrfestészeti gyár terve. Tagadhatatlan tény, hogy a legutóbbi hónapokban általánosságban ural■ kodott nagy pénzszűke, a mi közgazda- s sági állapotainkban mély nyomokat hagyott vissza.