Kecskeméti Lapok, 1908. július-december (41. évfolyam, 154-301. szám)
1908-07-05 / 154. szám
--------- - - XLI. évfolyam. _____ 154-ik szám, 1908. vasárnap, július 5. £l6fi“té,i>- IfrAAiiriirTi I inni ín“‘'*■ IVluöIylIYIL11 LAilm ^ (KECSKEHETI FRISS ÜJSAGI “123=5* Egyes szám ára 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefon: 141. szám, Főszerkesztő: DR. JOÓ GYULA. Kiadja: a Nyomda Részvénytársaság. Felelős szerkesztő: HAJDÚ JÓZSEF. Vidékre postán küldve: • Budai nagy-utca III. Mi». A kecskeméti kultúra. Általános, közérdekű dolgokról talán nem is mindenkor helyén való ) lokális, helyi nézpontokból kiindultan foglalkozni. Éppen ezért, minden- esetre kényelmetlen kecskeméti kultúráról beszélni, mikor a kultúra mint ilyen közös, általános országhatárokat, közigazgatási beosztásokat nem ismer, csupán embereket, emberi társadalmat tételez föl, mint alapot, melylyel kapcsolatban, vonatkozásban lesz felismerhető. Mégis a kecskeméti kultúráról kell szólani, mert ez valami olyan különleges, speciálisan eredeti, amely általánosságban is, részleteiben még inkább annyira elüt, különbözik más konjunktúrák alapozta viszonyoktól, jelenségektől. Mi magunk szeretünk úgy beszélni kedves városunkról, hogy : »Kecskemét a kulturváros «. És akinek van egy kis szitnivalója, avagy éppen gondolkozni is szeret, e megjelölés után összegyűjtve, halomra halmozva képzeli el mindazokat a tényezőket, intézményeket, melyek a kulturforgalmat megalkotják. Nos , valljuk meg őszintén, aki így gondolkozik, csalódik. Hogy miért? Erre is megfelelünk. Kecskemét város közönségében, mint ilyenben, nincs meg annak az intellektuális erőnek és képességnek az a foka mindezideig, melyre, mint alapra támaszkodva, azt lehetne jog-ggal, tettekkel tényezőleg mondani, hogy Kecskemét kulturváros. Üssenek bár agyon ezért,nem bánom, így látom, ezt tapasztalom és mert így látom, így tapasztalom, azért mondom. Tudom, hallom a felzúduló ellenérveket, mázsás súlya bizonyítékokat, mikor felsorolják mindazon egyesületek, társulatok címét, melyek Kecskeméten székelnek, ezáltal gondolván bebizonyítani, hogy Kecskeméten van kultúrélet, bőségesen, a kelleténél több olyan társulat, egyesülés, amely a kultúra ügyét szolgálja . . . alapszabályai szerint papíron, de nem tényleg, működésük eredményei által. Példák kellenek reá? Azzal is szolgálhatnék, mégpedig szép számmal. De nem teszem. Nem, tudatosan. Elkerülhetetlen lenne, hogy személyek nevét ne említsem meg. Ha azonban annyit mondok csak, hogy az egyes helyi kultúrtestületek tényleg csak papíron vannak meg, létezésükről csak akkor tudunk, mikor az évi tagdíj nyugtát hozzák beváltás végett; ha azt az állítást kockáztatom meg, hogy egyes helyi kultúrtársaságok vezetői között többen vannak a kiválasztottak, mint a hivatottak; ha úgy fejezem ki magam, hogy egyes helyi kulturtársaságok egész létalapja egyéni kultusz tömjénezése, fönnállásuk óta egyesek szereplési viszketettsége,működésük csöndes részvétel , kérő lassú haldoklás , talán nem monddok többet, mint amennyi való és igaz.ó az eredmény ? Ezzel röviden végezhetünk. Szervezkedés, szövetkezés, ülésezés után egy-egy parádés közgyűlés telítve ízléstelen egyéni kultuszt tömjénző, elismerést tolmácsoló kijelentésekkel, azután ismét csendes kérődzés, lassú vegetálás, életjelt nem adó vergődés, de eredmény semmi, semmi. Hogy pedig ez az állapotnak sem nevezhető helyzet, így semmiképpen sincs jól, azt úgy vélem, nem kell bővebben, részletesebben magyarázni. Ha tényleg és valójában nem képesek megvalósítani ezek az egyes helyi kultúrtestületek a kitűzött célt, legyen bennök annyi őszinteség és tartózkodás nélküli beismerés, hogy nagyot, merészet, kivihetetlent gondoltak , gyöngék, erőtlenek, képtelenek ennek megvalósítására és csöndesen, feltűnés nélkül oszoljanak föl. Vagy pedig az elvállalt és erkölcsileg is kötelező tisztesség parancsolta követelmény az, hogy elsősorban a vezetők, az irányítók minden erejüket, képességüket és tehetségüket latba vetve igyekezzenek megfeelni a »közbizalom« várakozásának, teljesítsék önzetlenül emberül kötelességüket, szolgálják a célt. Vagy ha erre bármi körülmények miatt nem képesek, hárítsák el magukról a »megtiszteltetést«, vonuljanak vissza egy jegyzőkönyvi kivonattal zsebükben, mely kivonat eredményes működésüket honorálja és adják át a helyet azoknak, kikben van önmegismerés. S T A R C A. Szünidei diákvonulás hajdan. Irta: Hanusz István. Fiatal tanár koromból megmaradt édes visszaemlékezés, mikor láttam, hogy Szt. Mihály nap ideje tájt (akkor a szeptember még vakáció volt) évről évre megjelent 10—15 árvamegyei totocska fiú, magyar szóra, magyar tudományra voltak szomjasok, fölvételt kértek az akkoron 4 osztályú gimnáziumba. Más rajok Jászberénybe, Szabadkára igyekeztek. Szegedi diák koromban (VIL— VIII. 1858—1860.) egy szálat sem láttam belőlök még, ahogy akkor a magyarság ős metropolisában egy oláh sem mutatkozott, életemben eleven oláhot Temesvárt láttam 1882 ben, van pedig már a szegedi piacon hetivásárkor elég ma. A félegyházi gimnázium tanárkara, amelynek 1865—1871. között tagja voltam, tárt karokkal fogadta a tót gyerekeket, elhelyeztük gazdaházakban, ahol volt kenyér, szalonna, tarhonya, oldalas káposzta, ürü paprikás a kis diákok azon ellenszolgáltatást, hogy őrizzék a házat, mikor a gazdacsalád tanyám volt. Elvégezték így a négy osztályt, megtanultak magyarul jól, igazi nyelvmestereik a jó kun iskolatársakvoltak, akik olykor bélést is hoztak nekik a latin nyelv elviselhetésére. Úgy esett az a diákvonulás Kisaszszony ünnep (szept. 8.) tájt, mikor a fecskék is délre, melegebb hazába indulnak, hogy csapatba verődtek össze az árvamegyei Szvatoplukok, ellátták őket szüleik ostyepkával (formába préselt füstölt sajt) és zab kenyérrel, kinéztek vezetőül egy-egy III. osztályos tapasztalt tót diákot és annak a kalauzolása mellett indították meg. Fölkaptak helyenként fa- vagy ércszállító furmányos (Fuhrmann) szekérre Budapestig, onnan pedig ha tyúkos kocsi föl nem vette, az apostolok lovain a tót gyerekek Mekkájáig, Félegyházára. Volt biz ott az érem ellenoldala is. Mit vett a vezető diák a vezetésért, ő tudta, de a tanév hónapjainak tovább gördülése közben megesett, hogy a kisebb diák hátulról utána küldött garasait a postán a vezető diák vette föl és a kiseszűnek koppant az álla, mert a postai vevényt aláírta, tartalmát elzsebelte a vezető. Erre a postahivatal a címzett személyazonosságát a tanári kartól kérte igazoltatni esetről-esetre. Nem volt más, mint választottunk magunk közül kistótok apját, ki láttamozta a postai küldeményt és a postai vevényt a címzettnek adta kézhez Ezt a hivatalt, mint mind a 4 osztály népével ismerős hittanát én kaptam meg. Ragyogott is a kis tót gyerekek szeme rám, mikor valami küldemény igazoló lapját ! • • • • Peasss’e limonádé bonbon! • • • Málna-, szamócza-, czitrom- és cseresnye-izekben ssl 1 és 2 krajcár. • •••••• Kapható: Egry P. Fülöp ••••••• csokoládé- és cukorka-különlegességek gyári raktárában, Kscskeméten, 12.os.su.tix-tér.