Kecskeméti Lapok, 1913. július-december (46. évfolyam, 149-299. szám)

1913-10-05 / 229. szám

2. oldal, mindent elvégezni, legtöbbnyire mind csupá­n olyat, ami már halaszthatatlanná vált. És ezzel a nagy szükséglettel egy időben dugulnak be a pénzszerzés for­rásai. Eddig se voltunk e tekintetben valami nagyon elkényeztetve. A hitel­üzlet megérezte az általános szükségletet s a nagy keresletnek még nem is megfelelő arányban felcsapta a pénz árát. Talán semmi sem jellemzőbb erre vonatkozólag, mint az, hogy az or­szágos nagy pénzintézetek, amelyektől a városok pénzszükségleteiket kielégí­tették, kartelbe álltak, felparcellázták és kiosztották maguk közt az országot s a pénzkereső városok ki voltak nekik kényre-kegyre szolgáltatva. A mi helyi viszonyaink között, né­pünk aránylagos vagyonossága mellett, talán még legkönyebben segithettünk volna magunkon. Tekintélyes pénzinté­zeteink vannak a városban s a lakos­ság a maga összekuporgatott filléreiből sok millióm menő betétet helyez el bennük. Ha bankjaink vagy legalább egyetlenegy pénzintézetünk is, csak kissé túlemelkedve azon a már mégis elavult üzleti elven, hogy egyetlen üzletágának a rábízott betéteket, melyekért ő 4%-ot fizet, 8%-ért vagy még többért tovább adja; mondjuk, ha ezen felülemelkedve, csak azt az egyet vette volna föl to­vábbi üzletágul, hogy a város bankár­jának felcsapjon, ő maga is igen jó, ha nem is éppen uzsora-üzleteket foly­­­­tathatott volna s ma a város se lenne­ kénytelen aggódva keresni mindennapi, úgy­szólván csak egy napi szükségle­tét kielégítő kölcsönöket. A kényszerűség rá fogja szorítani a várost, hogy módot találjon felvilá­gosítani a lakosságot arról, hogy pénze legalább is olyan jó helyen áll a vá­rosnál, mint a bankokban s 1—2%-kal még jobban is kamatoztatja. A közve­títő kereskedelem kikapcsolása lesz ez, mely nálunk mint más üzleti ágakban, ebben sem teljesíti a tőle megvonható kötelességet. Hogy egyenesen és közvetlenül a lakossághoz forduljon-e a város vagy egy felállítandó városi bank útján tegye ezt, erről majd lehet beszélni, de hogy a viszonyok fejlődése hova­tovább ide fog vezetni, az egészen kétségtelen. Nagyon derék, nagyon tisztességes pénzpiacunk van átalában, de hogy ez a pénzpiac mindig megtette volna a maga vagyonszerzése arányában azt a kötelességet, amellyel a város kereske­delmi élete iránt tartozik, vagy hogy valami nagy érzéket tanúsított volna a város kereskedelmi életének fejlesztése iránt, azt maga az a pénzpiac se igen merné hangosan állítani. A városok kongresszusának máso­dik napja, melyen a hitelszerzésről tár­gyaltak, sok helyütt ébreszthette az ilyenféle gondolatokat, alaposabban és érdemesebben tán sehol azonban, mint ép nálunk Kecskeméten. A pénzintéze­teknek az az életmódja, amelyet nálunk a mieink folytatnak, már mindenütt ré­gen elavult s ha önként nem, majd saját kárukon fogják előbb-utóbb meg­tanulni, hogy a túlságos jóllét mellett túlságos nagyot találtak szundítani, s mire fölébrednek, nem azt a világot találják maguk körül, melyet elhagytak. KECSKEMÉTI LAPOK Új választás. Olyan helyről, mely a kormány és a munkapárt vezetőségének szándékait igen jól ismeri és amelynek értesülései mindig helyeseknek bizonyultak, arról a nagyjelen­tőségű elhatározásról értesítenek bennün­ket, hogy Tisza István 1914. októberére íratja ki az általános választásokat. Ma este a munkapárti körben a be­avatottak, mint teljesen beavatott dologról beszéltek arról, hogy a kormány nem vár az általános választásokkal 1915. nyaráig, amikor a mandátumok lejárnak, hanem már 1914. őszén, minden bizonynyal októberben választat. Téli választásokba semmi körül­mények között sem megy bele a kormány, célszerűségi és taktikai okok szólnak a nyári választási kampány ellen is, a kor­mány tehát nem várja be a legvégső ter­minust, hanem már a jövő év őszén vá­lasztat. Erre az elhatározásra befolyással volt az is, hogy az ellenzékkel való kibé­külés minden reménye megsemmisült és a normális parlamenti viszonyok helyreállí­tására semmi kilátás nincs. Tisza tehát csak azokat a javaslatokat intézteti el a munka­párttal, melyre az új választójog miatt sze­rinte feltétlenül szükség van. A pártkörben, ahol meglehetősen publi­­kussá vált a dolog, nem a legnagyobb örö­met és megnyugvást keltette ez az elhatáro­zás s sokan inkább a tavaszi választásokat ajánlották. Tisza azonban erősen bízik ab­ban, hogy a közigazgatás államosítás és az új sajtótörvény alapján sikerrel küzdi végig a választási hadjáratot. A választókerületek új beosztásának tervezete is elkészült már. A munkapárti képviselők és főispánok vármegyék szerinti turnusokban revidiálják a miniszterelnöknél a tervezetet. A véderőreform indokolása szerint 212.000 ember sorozható a monarchia te­rületén. Az új véderőreform alapján meg­ejtett sorozások azonban ötvenezer főnyi többletet eredményeztek s ezt akarja a had­vezetőség értékesíteni. A létszámot negy­venezer fővel akarják emelni, ami két év alatt nyolcvanezer emberrel szaporítja az osztrák és magyar szuronyokat. A béke­létszám ezáltal hatszázhatvanezer ember lenne. Ez évről-évre a hadügyi budgetnek negyvenmillióval való megnövekedését jelen­tené. A munkások költője Hajnal József, az új előretörő osztályé, amely az érzéseket is kollektív formában tömöríti. A tömegek érzését énekli meg az egyéniségén át, s nagy forradalmak vergődő erejét olvasztja fel a lelkében. És Hajnal József predesztinálva van erre, mert a szivében a nép szeretete ragyog és a köté­szetéből a magyar álmok új látóképe buggyan. S poézisét akárhogy, bármilyen nézőpontból vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy bár egy világ dolgozó népét ölelik át strófái, költészeteinek gyökerei ennek a vá­rosnak a kövezetéből nyúlnak ki. A gyárak kalapácsütésén áthalik a gulya ko­­lompja és egy európai filozófián át­ a kecskeméti mezők füvére hajtja le fejét. Mulatóba itt adjuk a következő versét, amely egyik tükörképe az uj kecskeméti költő egyéni­ségének. Gőzkalapács. Riport egy uj kecskeméti költőről. Kecskemét, ez a homokra épített, kusza, össze­vissza város, még mindig olyan fiatal és heves, mint egy szilaj, húszesztendős legény. Még mindig forrong és hevül, még mindig meglepetésekkel szol­gál. Uj hajtások nőnek ki a homokból, uj indák övezik keresztül ennek a városnak a lelkét. Mert a városnak lelke van és az emberek, akik méla éjsza­kákon hallgatják a város lehelletét, érzik, hogy a Rákóczi-út uj házai ismeretlen távoli akkordokat zen­genek az azután jövő kecskeméti emberekről. Akik nem maradnak el a régiek mögött. A kecskeméti homoknak speciálisan erőteljes nevelő hatása van azokra a fogékony lelkű embe­rekre, akiknek benseje a talaj és a levegő művészi hatásából táplálkozik. Több zsenit, számos művészt hajtott már ki a kecskeméti televény s mi ezen rö­vid újságcikk keretében egy igen érdekes, de iga­zán kecskeméti talentumról fogunk beszámolni. A költő, akivel foglalkozunk, kecskeméti fiú. Itt nőtt, együtt az utcai akáccal, a terek porával és a vad füzekkel, amelyek a Tisza partján nőnek kint a Szikrában. Mert Hajnal József egyszerű kis kecs­keméti csirkefogó volt, aki húszesztendős koráig nem csinált semmit, csak csavargót! Bebarangolta ezt a várost a talfájai erdő zugó fáitól, egészen a szőke Tisza-virágos, lágyan ömlő vizéig. Itt járt, ódalgott ez a paraszti mezbe öltözött lágylelkű ma­gyar Gorkij Maxim, akinek csak az hiányzott, hogy elkerüljön Kecskemétről. Budapestre ment munkás­nak, ahol új perspektívák nyíltak meg előtte. Látta a gyárak őrületes és szédítő gépkolosszusaival, látta az ő szent és léha csavargásaival ellentétes nehéz nyomorúságot és összetört a lelke a szenvedők só­hajával, az elnyomottak könnyeivel. Verseket kezdett irni és elvitte tekin­télyes kritikusoknak. Mindenki a legnagyobb elra­gadtatással beszélt az új költőről, a­kinek minden sora új volt, eredeti, mégis magyar, tele a hazai rög édes szomorú hangulatával. Nagy pesti lapok meg­nyitották a hasábjaikat Hajnal József költészete előtt. S a kecskeméti fiú mégis hazajött, mert érezte, hogy az ő poézisát csak az itthoni föld ismerős ereje és szeretete táplálhatja. Itt érzem magam igazán szabadnak. Itt a gyógyulás a szenvedő­ rabnak. S mint éhes kóbor eb, ha űz madarat, Fáradtan ölébe vetem magamat, Ölelem, csókolom, s keblén pihenek, Mint édes anyján a pajkos, rosz gyerek. Elhaló kolompok lágy dalát hallom. Nem tart fel utamban se hegy, se halom. Mint alvó tenger, oly sima a sömjék, Várja, hogy veríték záporral tömjék. Egy hangyazsombéknál mégis megállok, Régen Ichvit messze­ világba szállok. Látom a végtelen időt, hogy forog, Kibújnak a földből nagy embersorok, S mintha ördög ülne mindegyik hátán. Ezt jobbra, azt balra űzi a Sátán S lebuknak megint a földbe, a mélybe S elölről kezdik az örökös éjbe . . . És ez a zsombék ...­­ hol van az negirva — Hátha a legjobb szivű császár sírja ? Vagy egy paraszt, ki itt dobta le jármát, Vagy egy lány alussza örökös álmát, S ö e tájon legszebb gyöngy lehetett Aki élt, örült, csókolt és szeretett, Kacagása szinte fülembe zsong még . . . Nekem nagy, szent ez a kis hangyazsombek. Hajnal József a jövő hónapban adja ki vers­kötetét,­­ amelyet egy erőteljes, páratlan lendületű verséről nevezett el. ..Gőzkalapács« lesz az új kötet címe, amely a téli könyvpiacnak a szenzációja lesz. A kötet ára­­ korona, hogy még a legszegényebb néposztály tagjai is olvashassák az új kecskeméti költő verseit. Rossz gyomor nem csinálhat jó kedvet; az ember elveszti munkakedvét és végül igazán képtelenné lesz a dologra. De van egy út, hogy ettől a bajtól biztosan megóvjuk magunkat. Használjuk az egy emberöltő óta elismert »Ferencz József«­­keserűvizet. Több mint egy negyedszázad­dal ezelőtt a királyi tudományos egyetem belorvosi klinika vezetősége már a követ­kező feltűnő esetről teszen említést: Bete­günk fiatal ember, ki félév óta szenved krónikussá vált gyomor- és bélhurutban. Miután az utolsó három nap széke éppen nem volt az ifjúnak, kísérletként egy pohár­nyi természetes Ferencz József-keserűvizet adtunk neki. Csakugyan alig két óra múlva meg volt az eredménye és a páciens a kö­vetkező reggelen tényleg egészen megújulva érezte magát. Ezután még 5 napon át regge­­lenkint adtunk Ferencz József-vizet és a hatodik napon az étvágyhiány már egészen megszűnt és vele együtt a gyomorfájdalom is csökkent! Gyógyszertárakban, drogériák­ban és fűszerkereskedésekben kifejezetten valódi Ferencz József-keserűvizet kell kérni és e helyett semmi mást nem kell elfogadni. Vigyázzunk a vignettára és felírásra; ahol pedig nem kapható, ott forduljunk levelező­lap útján egyenesen a Ferencz József­­gyógyforrások szétküldési igazgatóságához Budapesten. (I. ker., Kelenföld.) AAAAA/WV/WWWWVWWWVAAAflAAAA Kaszálón. 229. szásr: Kevés a mentő. A közönség köréből már számos pa­nasz hangzott fel arról, hogy kevés a mentő, s a betegszállító kocsira órákig, sőt félna­pokig is kell várakozni. Megtörtént azoban sokszor, ha valamely külterületről volt beteg­szállítás, a délelőtt tízkor kiindult kocsi, csak este hat óra után jött vissza. Közben szerencsétlenség történt és sem a kocsi sem a mentők nem álltak rendelkezésre. Súlyos panasz továbbá, hogy a kocsi felszerelése, illetőleg az egézségügyőrök ki­vonulása nem elég gyors. A közönség biz­tonsága érdekében tehát ezeken a bajokon segíteni kell. Mindenekelőtt igen szükségesnek vél­jük a mentők létszámának szaporítását.

Next