Kecskeméti Lapok, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-146. szám)
1914-01-01 / 1. szám
XLVII. évfolyam, 1 szám.___________________1 Ara: 4 fillér.________________________Csütörtök, 1914. január 1. imvttm 31501 *»„ ^ ^ ^ dolgok a szerkesztőség és / KEGKEnETI llflPÖK--? ___ » ! A lap kell érni fis anyagi postán HMra (KECSKEMOI FRISS UJSAGl ,ész6n vonatkozó ÖSSZMeg?:::3..”! FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. tdadéhivatalba intézendők. A szerkesztésért felelős: Hollósy János, Tdefonszám: 141. Laptulajdonos: a Nyomdarészvérnytársaság. Év elején. Az idő kereke lassan, de biztosan fordul. A napok, hónapok, évek és századok, csak jelentéktelen hüllők a nagy keréken, amik alig-alig mozdulnak, de azért mégis lassan-lassan haladnak előre és tűnnek el az idők végtelenségében. Az időben nincsen — csak előre. Nincs visszatérés az elmúlt napokra. Ha rosszul csináltuk dolgunkat, azt nem lehet visszacsinálni, csak legfeljebb újra csinálni — de másképpen. Most új esztendő napján vessünk egy pillantást az elmullott szerencsétlen esztendőre, vegyük fontolóra mit s hogyan csináltunk, mit csinált maga az idő múlása és az idő múlásával várjon előbbre vittük-e a várost, haladtunk-e, lépést tartottunk-e az idők eltűnésével ? És az elmúlt esztendő eseményeiből vonjunk le magunknak tanulságokat és az elmúlt idő tapasztalatait teüik -hasznossá-a jövőben. Hifi , annyi sok nagy feladat vár megoldásra, annyi sok terv megvalósításra, annyi sok követelményt állít elénk a haladó idő, hogy szinte emberfeletti munkának látszik azokat megcsinálni. És mégsem emberfeletti munka az, mert ahogy a múltban megcsináltak egyet-mást, úgy a jövő fokozott kívánalmait fokozott munkával és abicióval meg lehet valósítani. A városi közkórház ügye égeti leginkább talpunkat. Meg kell csinálni, mert a mai kórházi állapotaink lehetetlenül szégyenteljesek. A vízvezeték kérdése életkérdés. Csak egy erősebb járvány, — amire pedig éppen néhány év óta mindig el lehetünk készülve — és azután megismerjük a vízvezeték hiányának átkát. Csatornázásunk ideig-óráig odázza el a bajt. Az igazi csatornázás is megvalósításra vár. Utcakinyitások,kövezések, mind mind olyan kérdés, melyeknek égető szükségességét senki kétségbe nem vonja. • Közutak építése, vasútvonalak létesítése és kibővítése nélkül visszaesünk a hajdani mezővárosi formába és nívóra. És ezeken kívül sok más megvalósításra váró feladat előtt állunk ma új esztendő napján. A jövő prospektívája a munka. Megépíteni a nagy Kecskemétet, felvirágoztatni, hogy az alföld közepén egy hatalmas tősgyökeres magyar metropolisz hirdesse a magyar nép tudását, munkáját és erejét. Ma új év napján tekintsünk vissza a múlttat és azutat . Ontsunk a jövőbe reménykedve, dolgozni vágyással és akarással. Akkor bizonyára lépést tudunk tartani az idő haladásával. — Szilveszter napja. Szerdán volt az 1913. év utolsó napja, Szilveszter napja. Mindenütt öröm és vigasság közepette ülték meg az év utolsó estélyét. Mindenütt mulatságokat rendeztek és mindenütt örvendező mulató embereket lehetett látni, akik így búcsúztak el az ó-esztendőtől és jókedvvel léptek az új évbe, mely talán több örömet és boldogságot hoz, mint amenynyit hozott a régi. Bár úgy lenne. A Chios fedélzetén. írta Szabó Ambrus. Naplementekor szedte fel horgonyát a Chios a pyreuszi öbölben, honnan egy nap és két éjjel tart az út az Archipelagus szigetvilágán keresztül — megszakítás nélkül — Konstantinápolyig. A nap sugaraival együtt vettem búcsút a félkörben húzódó, élénk kis görög kikötővárostól, a part mentén hosszan elnyúló, kialudt lávatömegre emlékeztető, csupasz Aktétól, a márványkeblű, erdőkoszorúzta Hymettustól és a kis Niké templomtól, mely legtovább volt látható a távozó hajó fedélzetéről Athén fellegvárának, az Akropolisznak délkeleti csücskén. Örökre búcsúztam-e el, vagy meglátom-e még Hellász mosolygó kék egét; hallom-e még Szalamisz tengermorajában a perzsa ezrek jajduló halálkiáltását; belépek-e a nagy Szókratész sziklabörtönébe; járkálok-e kutató szemekkel az Akropolisz ezer széttört márványdarabkái között; tekintenek-e rám komor fenséggel a fellegvár előcsarnokának hatalmas, dór oszlopai; körüllengi-e lelkemet az Eredhteion utánozhatatlan Charyatidáinak bájos könnyedsége; elfogja-e szívemet a szent áhitat a felséges Parthenonban, keresem-e márványkockáin az isteni szoboralkotás helyének sejtett nyomait, elsiratom-e Fidiász csodaremekét, helyet foglalok-e a Bacchus-színház évezredes, töredezett márványzsöllyéiben ; fölkeresem-e néma csodálattal az olymposzi Zeusz rombadőlt templomának ékes, korinthoszi oszlopait ; felkúszom-e holdfényes éjjelen a Lykabettosz kaktuszbokrai között a meredek hegycsúcsra, hogy elmerengve a virág-* illatos és hangtalan csendjében, végigtekinthessek az alvó és régmúlt dicsőségről, mythikus hőstettekről álmodó, békés város felett, s érezzem odafent a csúcs tetején a hold fényében felvillanó tenger nyugodt pihegését, vagy halljam morajló, sziklacsapkodó haragját ? ... Visszatérek-e még ? Várj’ ki tudja? S ha igen, azzal a mohó, kielégíthetetlen ismeretszomjjal, a klasszikus világnak azzal a rajongó szeretetével, s azzal az ifjú lelkesedéssel, ifjú szívvel és lélekkel, mint először ? ... ... A hajón mozgalmas, eleven élet pezsgett. A folyton csevegő görögök élénk csoportjai között teljesen egyedül voltam. Szerencsére még az agentián megismerkedtem a másodkapitánnyal, Kriszopulosz úrral, egy igen udvarias, művelt, olajbarna, hosszúfejű, magas epyruszi göröggel. Neki köszönhettem, hogy annyi utas között kényelmes helyhez jutottam. Az ő és a kapitány engedelmével a parancsnoki hídon szándékoztam tölteni az éjt, a felhőtlen, derült ég csillagfényes, holdsugáros, kellemes éjszakával biztatott. Kényelmesen elhelyezkedve néztem és vártam, mint ragyognak fel egymásután a csillagok a tiszta égbolton. Ilyenkor a röpke képzelet szárnyára veszi az ember lelkét és viszi meszsze, messze, hazafelé, ahol most ép úgy gyönyörködnek a csillagos égben. A nyitott ablakon bevilágít a sápadt hold teli képe és ugyanez a csillagszemekkel néző éjszaka látja a sik zónát, a csendbe merült, pihenő vidéket; a virágos kertekre nyíló ablakokban egy-egy égből lopott csillagpár fénye villan fel a csendes éjbe kitekintő, álmodó lányszemekben ... és látják az éj csillagszemei a sík tenger végtelenjét, a Az elmúlt év története Az elmúlt 1913-ik esztendő nevezetesebb eseményeiről — mint ahogy azt évrőlévre szoktuk — rövid kivonatban emlékezünk meg az idén is. — Az elmúlt év az események esztendeje, az elemi csapások jegyében pergett le a 365 nap és a reggelenként a napsugár boldog örvendező ország helyett a nyomor és éhezés országára szórta fényét. Nekünk kecskemétieknek különösen az események esztendeje volt ez a tizenháromas esztendő. Mindjárt az újév hajnala egy nagy beteg ember fölött derengett. Kada Elek polgármester kezdett akkor küzdeni az elmúlással , és hosszú harc után győzött az enyészet. Majd a polgármester választás izgalmai dúlták fel a város nyugalmát és végre győzedelmesen kerül ki a harczból Sándor István, az új polgármester. És a sok apróbb-nagyobb események közepette egyre előbbre halad az esztendő szekere. — Múltak a napok és elmúlt lassanként egy hosszú esztendő. Most, mint régi emlékre, — úgy tekintünk vissza az elmúlt esztendő eseményeire: Január 1. Újév napja. Kada Elek polgármester súlyos betegségében rosszabbodás állott be. — 4. A városok részére adott államsegélyből Kecskemét /6.UOA koronát kapott. — 5. Kiskunmajsa a Kecskemét— halas—majsai vasút építéséhez 30 ezer koronával hozzájárult. — 6. Bankett Horváth Döme emlékére, aki 40 évvel ezelőtt megalakította a Gazdasági Egyesületet. — 11. Az újra restaurált görög templom felszentelése.— 12. Népgyűlés a választójogért. A Katholikus Legényegylet mulatsága. — 14. Három új vízvezetéki kút elkészítését a város elhatározta. — 20. A felsőkerületi 48-as párt közgyűlése. — 21. Baktay Mihály, a sikkasztó javadalmi főnök öngyilkos lett. — 24. A tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényt a képviselőház megszavazta. — 27. A Keres- Elsőrendű jégszesz diókokszot, porosz kőszenet, akác-, bükk-és tölgyfát felvágva és ölben legolcsóbban szállít ROSENBAUM ANTAL CÉG cementáru és műkőgyára, tüzelő- és építkezési anyagok telepe, I-ső kerület, Batthyány utcza 1-fő szám, a színházzal szemben.