Kecskeméti Lapok, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-146. szám)

1914-01-01 / 1. szám

XLVII. évfolyam, 1 szám.___________________1­­ Ara: 4 fillér.________________________Csütörtök, 1914. január 1. imvttm 31501 *»„ ^ ^ ^ dolgok a szerkesztőség és / KEGKEnETI llflPÖK--? ___ » ! A lap kell érni fis anyagi postán HMra (KECSKEMOI FRISS UJSAGl ,ész6n vonatkozó ÖSSZM­eg?:::3..”! FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. tdadéhivatalba intézendők. A szerkesztésért felelős: Hollósy János,­­ Tdefonszám: 141.­­ Laptulajdonos: a Nyomdarészvérnytársaság. Év elején. Az idő kereke lassan, de biztosan fordul. A napok, hónapok, évek és századok, csak jelentéktelen hüllők a nagy keréken, amik alig-alig mozdul­nak, de azért mégis lassan-lassan ha­ladnak előre és tűnnek el az idők vég­telenségében. Az időben nincsen — csak előre. Nincs visszatérés az elmúlt napokra. Ha rosszul csináltuk dolgunkat, azt nem lehet visszacsinálni, csak legfeljebb újra csinálni — de másképpen. Most új esztendő napján vessünk egy pillantást az elmullott szerencsét­len esztendőre, vegyük fontolóra mit s hogyan csináltunk, mit csinált maga az idő múlása és az idő múlásával vár­jon előbbre vittük-e a várost, halad­tunk-e, lépést tartottunk-e az idők el­tűnésével ? És az elmúlt esztendő eseményei­ből vonjunk le magunknak tanulságo­kat és az elmúlt­ idő tapasztalatait te­­üik­ -hasznossá-a jövőben. Hifi ,­ annyi sok nagy feladat vár megoldásra, annyi sok terv megvalósításra, annyi sok kö­vetelményt állít elénk a haladó idő, hogy szinte emberfeletti munkának lát­szik­ azokat megcsinálni. És még­sem emberfeletti munka az, mert ahogy a múltban megcsináltak egyet-mást, úgy a jövő fokozott kívánalmait fokozott munkával és abicióval meg lehet való­sítani. A városi közkórház ügye égeti leg­inkább talpunkat. Meg kell­ csinálni, mert a mai kórházi állapotaink lehe­tetlenül szégyenteljesek. A vízvezeték kérdése életkérdés. Csak egy erősebb járvány, — amire pedig éppen néhány év óta mindig el lehetünk készülve — és azután meg­ismerjük a vízvezeték hiányának átkát. Csatornázásunk ideig-óráig odázza el a bajt. Az igazi csatornázás is megvalósí­tásra vár. Utcakinyitások,kövezések, mind mind olyan kérdés, melyeknek égető szükségességét senki kétségbe nem vonja. • Közutak építése, vasútvonalak léte­sítése és kibővítése nélkül visszaesünk a hajdani mezővárosi formába és nívóra. És ezeken kívül sok más megva­lósításra váró feladat előtt állunk ma új esztendő napján. A jövő prospektívája a munka. Megépíteni a nagy Kecskemétet, felvirágoztatni, hogy az alföld közepén egy hatalmas tősgyökeres magyar met­ropolisz hirdesse a magyar nép tudását, munkáját és erejét. Ma új év napján tekintsünk vissza a múlttat és azutat . Ontsunk a jövőbe reménykedve, dolgozni vágyással és aka­rással. Akkor bizonyára lépést tudunk tartani az idő haladásával. — Szilveszter napja. Szerdán volt az 1913. év utolsó napja, Szilveszter napja. Mindenütt öröm és vigasság közepette ül­ték meg az év utolsó estélyét. Mindenütt mulatságokat rendeztek és mindenütt ör­vendező mulató embereket lehetett látni, akik így búcsúztak el az ó-esztendőtől és jókedvvel léptek az új évbe, mely talán több örömet és boldogságot hoz, mint ameny­­nyit hozott a régi. Bár úgy lenne. A Chios fedélzetén. írta Szabó Ambrus. Naplementekor szedte fel horgonyát a Chios a pyreuszi öbölben, honnan egy nap és két éjjel tart az út az Archipelagus szigetvilágán keresztül — megszakítás nél­kül — Konstantinápolyig. A nap sugarai­val együtt vettem búcsút a félkörben hú­zódó, élénk kis görög kikötővárostól, a part mentén hosszan elnyúló, kialudt láva­tömegre emlékeztető, csupasz Akté­tól, a márványkeblű, erdőkoszorúzta Hymettustól és a kis Niké templomtól, mely legtovább volt látható a távozó hajó fedélzetéről Athén fellegvárának, az Akropolisznak délkeleti csücskén. Örökre búcsúztam-e el, vagy meglá­tom-e még Hellász mosolygó kék egét; hallom-e még Szalamisz tengermorajában a perzsa ezrek jajduló halálkiáltását; belépek-e a nagy Szókratész sziklabörtönébe; járká­lok-e kutató szemekkel az Akropolisz ezer széttört márványdarabkái között; tekinte­nek-e rám komor fenséggel a fellegvár elő­csarnokának hatalmas, dór oszlopai; körül­lengi-e lelkemet az Eredhteion utánozhatat­lan Charyatidáinak bájos könnyedsége; el­fogja-e szívemet a szent áhitat a felséges Parthenonban, keresem-e márványkockáin az isteni szoboralkotás helyének sejtett nyo­mait, elsiratom-e Fidiász csodaremekét, he­lyet foglalok-e a Bacchus-színház évezredes, töredezett márványzsöllyéiben ; fölkeresem-e néma csodálattal az olymposzi Zeusz rom­­badőlt templomának ékes, korinthoszi osz­lopait ; felkúszom-e holdfényes éjjelen a Lykabettosz kaktuszbokrai között a mere­dek hegycsúcsra, hogy elmerengve a virág-* illatos és hangtalan csendjében, végigtekint­hessek az alvó és régmúlt dicsőségről, mythikus hőstettekről álmodó, békés vá­ros felett, s érezzem odafent a csúcs tete­jén a hold fényében felvillanó tenger nyu­godt pihegését, vagy halljam morajló, szik­lacsapkodó haragját ? ... Visszatérek-e még ? Várj’ ki tudja? S ha igen, azzal a mohó, kielégíthetetlen ismeretszomjjal, a klasszi­kus világnak azzal a rajongó szeretetével, s azzal az ifjú lelkesedéssel, ifjú szívvel és lélekkel, mint először ? ... ... A hajón mozgalmas, eleven élet pezsgett. A folyton csevegő görögök élénk csoportjai között teljesen egyedül voltam. Szerencsére még az agentián megismerked­tem a másodkapitánnyal, Kriszopulosz úr­ral, egy igen udvarias, művelt, olajbarna, hosszúfejű, magas epyruszi göröggel. Neki köszönhettem, hogy annyi utas között ké­nyelmes helyhez jutottam. Az ő és a kapi­tány engedelmével a parancsnoki hídon szándékoztam tölteni az éjt, a felhőtlen, derült ég csillagfényes, holdsugáros, kelle­mes éjszakával biztatott. Kényelmesen el­helyezkedve néztem és vártam, mint ra­gyognak fel egymásután a csillagok a tiszta égbolton. Ilyenkor a röpke képzelet szár­nyára veszi az ember lelkét és viszi mesz­­sze, messze, hazafelé, ahol most ép úgy gyönyörködnek a csillagos égben. A nyi­tott ablakon bevilágít a sápadt hold teli képe és ugyanez a csillagszemekkel néző éjszaka látja a sik zónát, a csendbe merült, pihenő vidéket; a virágos kertekre nyíló ablakokban egy-egy égből lopott csillagpár fénye villan fel a csendes éjbe kitekintő, álmodó lányszemekben ... és látják az éj csillagszemei a sík tenger végtelenjét, a Az elmúlt év története Az elmúlt 1913-ik esztendő nevezete­sebb eseményeiről — mint ahogy azt évről­­évre szoktuk — rövid kivonatban emléke­zünk meg az idén is. — Az elmúlt év az események esztendeje, az elemi csapások jegyében pergett le a 365 nap és a regge­lenként a­ napsugár boldog örvendező ország helyett a nyomor és éhezés országára szórta fényét. Nekünk kecskemétieknek különösen az események esztendeje volt ez a tizenháromas esztendő. Mindjárt az újév hajnala egy nagy beteg ember fölött derengett. K­a­d­a Elek polgármester kezdett akkor küzdeni az el­múlással , és hosszú harc után győzött az enyészet. Majd a polgármester választás iz­galmai dúlták fel a város nyugalmát és végre győzedelmesen kerül ki a harczból Sándor István, az új polgármester. És a sok apróbb-nagyobb események közepette egyre előbbre halad az esztendő szekere. — Múltak a napok és elmúlt lassan­ként egy hosszú esztendő. Most, mint régi emlékre, — úgy tekintünk vissza az elmúlt esztendő eseményeire: Január 1. Újév napja. Kada Elek pol­gármester súlyos betegségében rosszabbo­dás állott be. — 4. A városok részére adott államsegélyből Kecskemét /6.UOA koronát kapott. — 5. Kiskunmajsa a Kecskemét— halas—majsai vasút építéséhez­ 30 ezer ko­ronával hozzájárult. — 6. Bankett Horváth Döme emlékére, aki 40 évvel ezelőtt meg­alakította a Gazdasági Egyesületet. — 11. Az újra restaurált görög templom felszentelése.— 12. Népgyűlés a választójogért. A Katholikus Legényegylet mulatsága. — 14. Három új vízvezetéki kút elkészítését a város elhatá­rozta. — 20. A felsőkerületi 48-as párt köz­gyűlése. — 21. Baktay Mihály, a sikkasztó javadalmi főnök öngyilkos lett. — 24. A ta­nítók fizetésrendezéséről szóló törvényt a képviselőház megszavazta. — 27. A Keres- Elsőrendű jégszesz diókokszot, porosz kőszenet, akác-, bükk-és tölgyfát felvágva és ölben legolcsóbban szállít ROSENBAUM ANTAL CÉG cementáru és műkőgyára, tüzelő- és építkezési anyagok telepe, I-ső kerület, Batthyány­ utcza 1-fő szám, a színházzal szemben.

Next