Kecskeméti Lapok, 1914. július-december (47. évfolyam, 147-304. szám)

1914-08-07 / 180. szám

2. olda. Értesítés: A városi tanács intézkedése foly­tán értesítjük a város közönségét, hogy a villamos­telep az áramszolgáltatást az eddigi módon továbbra is fenntartja. Az áramszolgáltatás további intéz­kedésig naponkint délután 1 órakor kezdődik s reggel fél 5 órakor végződik. Kecskeméten, 1914. évi augusztus 6-ik napján. Törv. hat. mérnöki hivatal. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Belgrád. Három neve is van a szerbek fővá­rosának : Belgrád, Dar­ul Dzsihad és a ma­gyar Nándorfehérvár. Szerb, török és magyar nevek, emlékéül, jeléül annak, hogy ez a város, amely ma a szerbeké, volt már török erősség is és volt magyar birtok is. A város török neve annyit jelent, hogy: vallásháború színhelye. Irtózatos volt a küzdelem, ame­lyet itt törökök a szerbek ellen vívtak. A Kalimegdan regélhetne erről, az a Kalimeg­­dan, amelynek parkja most a belgrádi elő­kelőségek sétahelye, de ahol azelőtt nem ilyen nyugalmas élet volt, itt húzták nyársra a szabadságukért mozgolódó szerbeket. Belgrádnak mai szerb neve sem az eredeti név, volt a városnak latin neve is — Singidinum — mert Belgrád sztratégiai fontosságát már a rómaiak felismerték. Utóbb avaroké, majd bolgároké, még később a bi­zánci császároké lett a város. Nikelász gö­rög parancsnoktól foglalta el Géza és László hercegek támogatásával Salamon magyar király és ekkor lett Belgrád először a ma­gyaroké. Utóbb megint a görögöké lett, akiktől 111. Béla király foglalta vissza. Belgrád további históriája szorosan összefügg Magyarország történelmével és a hadihistóriában kimagasló szerepet játszik. Hunyadi János és Kapisztrán János Belg­­rádnál vívják nevezetes keresztes­ hadjára­tukat 1456 júliusában és ugyancsak Belg­­rádban folyt le az a jelenet Hunyadi László és Cilléi Ulrik között, mely irodalmunk több termékének is tárgyául szolgált. 1521- ben lett Belgrád a törököké. II. Szolimán szerezte meg árulás útján, ostrommal nem tudta bevenni, a vár húsz ostromot vissza tudott vetni. Belgrád ezután török kézben maradt egészen a török hódoltság végéig, sőt még azontúl is két esztendeig, 1688-ig. Ebben az évben Savoyai Jenő elfoglalja, de már 1690- ben Köpriki Musztafa újra visszaveszi s az 1699-iki karlovici béke is török kézen hagyja Belgrád várát. 1717-ben Savoyai Jenő her­ceg bravúros támadással megszerzi a várat, ekkor huszonegy esztendeig keresztény ké­zen is marad, de 1738-ban Belgrád újra a törököké és most már az övék marad 1789 ig. Ebben az esztendőben Laudon tábornok négyszáznegyvenöt ágyúval ostromolja a várat és kemény tusa után be is veszi. A szisztovai béke értelmében 1792-ben Belgrád megint csak török kézre jut. Ezután következik a szerb felkelés s ettől fogva Belgrád helyzete felemás. Az or­szág fővárosa ugyan az új fejedelemségé, de a fellegvárt a török tartja megszállva egé­szen 1867-ig. Ez a felemás állapot nem egy­szer furcsa helyzetet teremtett. 1862-ben például a vár parancsnoka bombázza a vá­rost és a nagyhatalmaknak kell közbelép­niük, hogy a baj megszűnjék. A nagyha­talmak közbelépésére a törökök végre 1867- ben átadják a fellegvárat, a gyűlölt török katonaság elvonul, a félhold eltűnik a vár ormáról s a török lakosság túlnyomó része is elhagyja a várost. 1882 március hatodi­­kán Obrenovics Milán fejedelem királlyá proklamálja magát s Belgrád azóta királyi székhely. Belgrádot Zimonnyal vasúti híd köti össze. A Száva-folyó itt mintegy négyszáz méter széles és a két ország határa a folyó közepe. A Száva torkolata körülbelül har­­m­adfél kilométerre van a hídon alul. Zimony és Belgrád közt a hídon kívül gőzhajók is is közvetítik a forgalmat A híd nemzetközi jog védelme alatt áll és így a szerbek meg­sértették a népjogot, amikor a hidat felrob­bantották. Ennek megtorlására kezdték csa­pataink Belgrád bombázását. Belgrád mai erődítései nagyrészt abból az időből valók, amikor Savoyai Jenő volt a vár ura. Az erődítés két részből áll: a felső és az alsó várból. A felső vár a ha­diszigettel szemben egy ötven méter magas, meredek lejtőjű mészplatón van, a plató lá­bánál pedig a Száva és a Duna egyesülé­sénél van a majdnem teljesen összeomlott alsó vár. Bécsben mostanában nem ok nélkül dalolják a Prinz Eugen-marsot. Itt, Belgrád alatt vívta Savoyai Jenő herceg legnagyobb hőstettét, 1717-ben, amikor negyvenezer emberrel állott a százötvenezernyi török­­séggel szemben és pontosan két hónapi ostrom után bevette a várat. Ennek a csa­tának az emléke a most énekelt induló. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA KECSKEMÉTI LAPOK A földmivelési kormány intézkedése. Okmány Imre báró földmivelésügyi mi­niszter értesítette a hadügyi kormányt, hogy a mezőgazdasági szakoktatási intézménye­ket, a földmivesiskolák, szakiskolák stb. épü­leteit betegápolási, elszállásolási stb. hadi­célokra a hadügyi kormány rendelkezésére bocsájtja. Ghillány Imre báró földmivelésügyi mi­niszter a kecskeméti gazdasági egyesület elnö­kéhez a következő leiratot intézte: »Az 1907. évi XLV. törvénycikk 49. szakasza értelmében a gazdasági cseléddel kötött szerződés megszűnik, ha a cseléd­moz­gósítás alkalmával bevonul és a szerződés megszűnte miatt egyik fél sem igényelhet kárpótlást. A törvénynek ez a rendelkezése, amely a szerződést kizáróan a jog szempont­jából méri, nyilvánvalóan nem menthet föl senkit azon hazafias és emberbaráti köteles­ség alól, hogy tehetsége szerint lehetően gon­­doskodjék annak a gazdasági cselédnek itt­honmaradt családjáról, aki a békében a ma­gyar földnek munkása és most annak véré­vel védelmezője. Jól tudom, hogy milyen ne­héz helyzetben van ma a gazda maga is, de azt­ is tudom, hogy a hazafias hívó szóra minden áldozatra kész. Arra kérem föl tehát T. Címedet, szíveskedjék a gazdaközönsé­get fölhívni, hogy a gazdasági cselédek és munkások itthonmaradt családját vegyék a gazdák pártfogásukba, a családtagok alkal­mazása, a járandóságok méltányos kiszolgál­tatása által és általában a jótétemény bármely alkalmas módján mentsék meg őket a nyo­morúságtól és az emberszeretet cselekvő munkája által a hazáért küzdő harcosok köny­­nyező családjának szerezzék meg a szeretet, a részvét és a segítés áldásait.« AWUWWWWWWWWWWWWWWW» ! Az Egyesült Államok és a háború. Az Északamerikai Egyesült­ Államok eleven figyelemmel kisérik az európai ese­ményeket és törvényhozásuk rugalmas szer­vezetét bámulatos ügyességgel alkalmazzák a politikai fordulatokhoz. Rég elmúlt az az idő, amikor Amerika önző rövidlátással csak magára gondolt és nem vigyázta, milyen hatással lehetnek gazdasági életére, hatalmi állására az Európában lejátszódó események. Roosevelt, aki megcsinálta a portsmouthi békét a japánok és­­oroszok közt, világ­­politikát inaugurált. És Wilson, a mostani elnök, a nemzetközi vonatkozások helyes mérlegelése dolgában Roosevelt iskoláját járta. Washingtonból ugyanis tegnapi ke­lettel az a híradás érkezik, hogy a képvise­lők házának tengerészeti bizottsága javas­latot fogadott el, amely a külföldi kereske­delmi hajókat az Egyesült­ Államok közve­­tetlen védelme és lobogója alá helyezi és ezzel megóvja attól, hogy valamely európai állam hadihajója elfoghassa őket. A javaslat a német, magyar és osztrák kereskedelmi hajók védelmét célozza az 180. szám angol hadihajók támadásával szemben, arra az esetre, ha Nagy-Britannia elhatározza, hogy fegyveres erejével Oroszország és Franciaország mellé áll a most megindult világháborúban. Mit határozott e részben a brit kor­mány, ma még nem tudjuk. Úgy látszik, Franciaország és Anglia felől el vagyunk rekesztve minden közvetlen hírforrástól. De bármi legyen Asquith és kabinetjének ha­tározata, az az egy kétségtelen, hogy Nagy- Britannia állásfoglalása döntő súllyal csak a tengeri forgalom terén esik a mérlegbe. Csak ott okozhat zavart a magyar és osz­trák monarkiának, de főként Németország­nak. Csak ott kötheti alá óriás flottájával a kifelé irányuló kereskedelmet és az im­portot. De abban a pillanatban, amint Ame­rika megvédi a magyar, osztrák és német kereskedelmi hajózást az angol támadástól, amint a tulajdon zászlaját tűzi ki azokra a magyar, osztrák és német hajókra, amelyek föntartják vele a kereskedelmet, akkor Anglia csak úgy tehet kárt e hajókban, ha Ame­rikának is hadat üzen. Ezt pedig százszor is meg fogja gondolni Anglia, amelynek nagy szüksége van Amerika barátságára. Az Unió határozata már eleve paralizálja tehát Angliának ellenséges szándékát. Hogy ez a határozat nem merő szimpátiából folyik, az természetes, de nem is fontos. Amerikának mind a magyar és osztrák monarkia, mind Németország kitűnő kliense. Jól és gazda­gon fizető üzletfelek. Őket védvén az Unió, a tulajdon érdekét védi. És eljárása sokkal logikusabb és egészségesebb gondolkozásra vall, mint Angliáé, ha csakugyan elszánta magát, hogy az entente kimérájáért a becs­telen, demoralizált és rá nézve is veszedel­mes pánrasszizmus csatlósául szegődik. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Örökség. Az a túláradó lelkesedés, amely I. Fe­renc Józsefet trónörökös­ korában akkor fo­gadta, amikor az utolsó rendi országgyűlést Pozsonyban a király képviseletében magyar beszéddel megnyitotta, örökségképpen rá­szállott Károly Ferenc József mostani trón­örökösünkre is, aki fenséges hitvesével teg­nap látogatott el hozzánk először. Magasztos maga a tárgy is, amely jövetelének célja : megköszönni a király nevében a magyar nemzetnek példátlan hűségét és lelkesedé­sét. Ez a magyar hűség és lelkesedés, ami­lyen biztonsága a haza védelmének , éppoly sziklaszilárd alapja a magyar trónnak is, amelynek összeforrott érdekei talán soha jobban nem domborodtak ki, mint a mai rettentően válságos napokban. A trónörö­kösnek, mint Magyarország jövendő kirá­lyának feltétlenül szükséges személyesen is meggyőződni arról, hogy ebben az ország­ban csak a magyar nemzetre lehet építeni, ennek hűségére és államfentartó erejére. Hogy a trónörökös nagy veszélyek között és a dinasztiára nézve is világtörténelmi órákban győződik meg erről, ez ránk ma­gyarokra nézve különösen azért is fontos, mert egyrészt kitörölhetetlen emléket hagy hátra a trónörökös lelkében és másrészt a nagy időknek erre a fenséges tanúságára mi is bátran fogunk hivatkozhatni. Az a villamos tűz, amely a magyar nép és a trón érdekeit ilyen csodaszerű katém­ában tudta összeolvasztani, s amelyet a trónörökös itt köztünk színről-szinte lát, örök fénysugár­ban fog égni a trónörökös előtt akkor is, ha majd isten és a magyar nemzet kegyel­méből Szent István királyunk trónján fog székelni. A világtörténelem talán még soha nem állította a magyar népet és a trónt a mai szituációba. A Habsburgok világbiro­dalmi érdekeiért Európa minden zugában századok során patakokban folyt a vér, folyt Spanyolország pálma­ligeteitől és Szi­cília narancserdeitől föl egészen a Balti­tenger jeges torlaszáig, de ezek a harcok soha nem hozták közelebb hozzánk a di­nasztia székét. Ez az első nagyszabású küz­delem, ahol a trón és a nép egymásra ta­láltak, amely nemcsak kizáróan a dinasztia háborúja, de amely elsősorban a magyar nemzet háborúja is.

Next