Kecskeméti Lapok, 1914. július-december (47. évfolyam, 147-304. szám)
1914-08-07 / 180. szám
2. olda. Értesítés: A városi tanács intézkedése folytán értesítjük a város közönségét, hogy a villamostelep az áramszolgáltatást az eddigi módon továbbra is fenntartja. Az áramszolgáltatás további intézkedésig naponkint délután 1 órakor kezdődik s reggel fél 5 órakor végződik. Kecskeméten, 1914. évi augusztus 6-ik napján. Törv. hat. mérnöki hivatal. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Belgrád. Három neve is van a szerbek fővárosának : Belgrád, Darul Dzsihad és a magyar Nándorfehérvár. Szerb, török és magyar nevek, emlékéül, jeléül annak, hogy ez a város, amely ma a szerbeké, volt már török erősség is és volt magyar birtok is. A város török neve annyit jelent, hogy: vallásháború színhelye. Irtózatos volt a küzdelem, amelyet itt törökök a szerbek ellen vívtak. A Kalimegdan regélhetne erről, az a Kalimegdan, amelynek parkja most a belgrádi előkelőségek sétahelye, de ahol azelőtt nem ilyen nyugalmas élet volt, itt húzták nyársra a szabadságukért mozgolódó szerbeket. Belgrádnak mai szerb neve sem az eredeti név, volt a városnak latin neve is — Singidinum — mert Belgrád sztratégiai fontosságát már a rómaiak felismerték. Utóbb avaroké, majd bolgároké, még később a bizánci császároké lett a város. Nikelász görög parancsnoktól foglalta el Géza és László hercegek támogatásával Salamon magyar király és ekkor lett Belgrád először a magyaroké. Utóbb megint a görögöké lett, akiktől 111. Béla király foglalta vissza. Belgrád további históriája szorosan összefügg Magyarország történelmével és a hadihistóriában kimagasló szerepet játszik. Hunyadi János és Kapisztrán János Belgrádnál vívják nevezetes keresztes hadjáratukat 1456 júliusában és ugyancsak Belgrádban folyt le az a jelenet Hunyadi László és Cilléi Ulrik között, mely irodalmunk több termékének is tárgyául szolgált. 1521- ben lett Belgrád a törököké. II. Szolimán szerezte meg árulás útján, ostrommal nem tudta bevenni, a vár húsz ostromot vissza tudott vetni. Belgrád ezután török kézben maradt egészen a török hódoltság végéig, sőt még azontúl is két esztendeig, 1688-ig. Ebben az évben Savoyai Jenő elfoglalja, de már 1690- ben Köpriki Musztafa újra visszaveszi s az 1699-iki karlovici béke is török kézen hagyja Belgrád várát. 1717-ben Savoyai Jenő herceg bravúros támadással megszerzi a várat, ekkor huszonegy esztendeig keresztény kézen is marad, de 1738-ban Belgrád újra a törököké és most már az övék marad 1789 ig. Ebben az esztendőben Laudon tábornok négyszáznegyvenöt ágyúval ostromolja a várat és kemény tusa után be is veszi. A szisztovai béke értelmében 1792-ben Belgrád megint csak török kézre jut. Ezután következik a szerb felkelés s ettől fogva Belgrád helyzete felemás. Az ország fővárosa ugyan az új fejedelemségé, de a fellegvárt a török tartja megszállva egészen 1867-ig. Ez a felemás állapot nem egyszer furcsa helyzetet teremtett. 1862-ben például a vár parancsnoka bombázza a várost és a nagyhatalmaknak kell közbelépniük, hogy a baj megszűnjék. A nagyhatalmak közbelépésére a törökök végre 1867- ben átadják a fellegvárat, a gyűlölt török katonaság elvonul, a félhold eltűnik a vár ormáról s a török lakosság túlnyomó része is elhagyja a várost. 1882 március hatodikán Obrenovics Milán fejedelem királlyá proklamálja magát s Belgrád azóta királyi székhely. Belgrádot Zimonnyal vasúti híd köti össze. A Száva-folyó itt mintegy négyszáz méter széles és a két ország határa a folyó közepe. A Száva torkolata körülbelül harmadfél kilométerre van a hídon alul. Zimony és Belgrád közt a hídon kívül gőzhajók is is közvetítik a forgalmat A híd nemzetközi jog védelme alatt áll és így a szerbek megsértették a népjogot, amikor a hidat felrobbantották. Ennek megtorlására kezdték csapataink Belgrád bombázását. Belgrád mai erődítései nagyrészt abból az időből valók, amikor Savoyai Jenő volt a vár ura. Az erődítés két részből áll: a felső és az alsó várból. A felső vár a hadiszigettel szemben egy ötven méter magas, meredek lejtőjű mészplatón van, a plató lábánál pedig a Száva és a Duna egyesülésénél van a majdnem teljesen összeomlott alsó vár. Bécsben mostanában nem ok nélkül dalolják a Prinz Eugen-marsot. Itt, Belgrád alatt vívta Savoyai Jenő herceg legnagyobb hőstettét, 1717-ben, amikor negyvenezer emberrel állott a százötvenezernyi törökséggel szemben és pontosan két hónapi ostrom után bevette a várat. Ennek a csatának az emléke a most énekelt induló. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA KECSKEMÉTI LAPOK A földmivelési kormány intézkedése. Okmány Imre báró földmivelésügyi miniszter értesítette a hadügyi kormányt, hogy a mezőgazdasági szakoktatási intézményeket, a földmivesiskolák, szakiskolák stb. épületeit betegápolási, elszállásolási stb. hadicélokra a hadügyi kormány rendelkezésére bocsájtja. Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter a kecskeméti gazdasági egyesület elnökéhez a következő leiratot intézte: »Az 1907. évi XLV. törvénycikk 49. szakasza értelmében a gazdasági cseléddel kötött szerződés megszűnik, ha a cselédmozgósítás alkalmával bevonul és a szerződés megszűnte miatt egyik fél sem igényelhet kárpótlást. A törvénynek ez a rendelkezése, amely a szerződést kizáróan a jog szempontjából méri, nyilvánvalóan nem menthet föl senkit azon hazafias és emberbaráti kötelesség alól, hogy tehetsége szerint lehetően gondoskodjék annak a gazdasági cselédnek itthonmaradt családjáról, aki a békében a magyar földnek munkása és most annak vérével védelmezője. Jól tudom, hogy milyen nehéz helyzetben van ma a gazda maga is, de azt is tudom, hogy a hazafias hívó szóra minden áldozatra kész. Arra kérem föl tehát T. Címedet, szíveskedjék a gazdaközönséget fölhívni, hogy a gazdasági cselédek és munkások itthonmaradt családját vegyék a gazdák pártfogásukba, a családtagok alkalmazása, a járandóságok méltányos kiszolgáltatása által és általában a jótétemény bármely alkalmas módján mentsék meg őket a nyomorúságtól és az emberszeretet cselekvő munkája által a hazáért küzdő harcosok könynyező családjának szerezzék meg a szeretet, a részvét és a segítés áldásait.« AWUWWWWWWWWWWWWWWW» ! Az Egyesült Államok és a háború. Az Északamerikai Egyesült Államok eleven figyelemmel kisérik az európai eseményeket és törvényhozásuk rugalmas szervezetét bámulatos ügyességgel alkalmazzák a politikai fordulatokhoz. Rég elmúlt az az idő, amikor Amerika önző rövidlátással csak magára gondolt és nem vigyázta, milyen hatással lehetnek gazdasági életére, hatalmi állására az Európában lejátszódó események. Roosevelt, aki megcsinálta a portsmouthi békét a japánok ésoroszok közt, világpolitikát inaugurált. És Wilson, a mostani elnök, a nemzetközi vonatkozások helyes mérlegelése dolgában Roosevelt iskoláját járta. Washingtonból ugyanis tegnapi kelettel az a híradás érkezik, hogy a képviselők házának tengerészeti bizottsága javaslatot fogadott el, amely a külföldi kereskedelmi hajókat az Egyesült Államok közvetetlen védelme és lobogója alá helyezi és ezzel megóvja attól, hogy valamely európai állam hadihajója elfoghassa őket. A javaslat a német, magyar és osztrák kereskedelmi hajók védelmét célozza az 180. szám angol hadihajók támadásával szemben, arra az esetre, ha Nagy-Britannia elhatározza, hogy fegyveres erejével Oroszország és Franciaország mellé áll a most megindult világháborúban. Mit határozott e részben a brit kormány, ma még nem tudjuk. Úgy látszik, Franciaország és Anglia felől el vagyunk rekesztve minden közvetlen hírforrástól. De bármi legyen Asquith és kabinetjének határozata, az az egy kétségtelen, hogy Nagy- Britannia állásfoglalása döntő súllyal csak a tengeri forgalom terén esik a mérlegbe. Csak ott okozhat zavart a magyar és osztrák monarkiának, de főként Németországnak. Csak ott kötheti alá óriás flottájával a kifelé irányuló kereskedelmet és az importot. De abban a pillanatban, amint Amerika megvédi a magyar, osztrák és német kereskedelmi hajózást az angol támadástól, amint a tulajdon zászlaját tűzi ki azokra a magyar, osztrák és német hajókra, amelyek föntartják vele a kereskedelmet, akkor Anglia csak úgy tehet kárt e hajókban, ha Amerikának is hadat üzen. Ezt pedig százszor is meg fogja gondolni Anglia, amelynek nagy szüksége van Amerika barátságára. Az Unió határozata már eleve paralizálja tehát Angliának ellenséges szándékát. Hogy ez a határozat nem merő szimpátiából folyik, az természetes, de nem is fontos. Amerikának mind a magyar és osztrák monarkia, mind Németország kitűnő kliense. Jól és gazdagon fizető üzletfelek. Őket védvén az Unió, a tulajdon érdekét védi. És eljárása sokkal logikusabb és egészségesebb gondolkozásra vall, mint Angliáé, ha csakugyan elszánta magát, hogy az entente kimérájáért a becstelen, demoralizált és rá nézve is veszedelmes pánrasszizmus csatlósául szegődik. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Örökség. Az a túláradó lelkesedés, amely I. Ferenc Józsefet trónörökös korában akkor fogadta, amikor az utolsó rendi országgyűlést Pozsonyban a király képviseletében magyar beszéddel megnyitotta, örökségképpen rászállott Károly Ferenc József mostani trónörökösünkre is, aki fenséges hitvesével tegnap látogatott el hozzánk először. Magasztos maga a tárgy is, amely jövetelének célja : megköszönni a király nevében a magyar nemzetnek példátlan hűségét és lelkesedését. Ez a magyar hűség és lelkesedés, amilyen biztonsága a haza védelmének , éppoly sziklaszilárd alapja a magyar trónnak is, amelynek összeforrott érdekei talán soha jobban nem domborodtak ki, mint a mai rettentően válságos napokban. A trónörökösnek, mint Magyarország jövendő királyának feltétlenül szükséges személyesen is meggyőződni arról, hogy ebben az országban csak a magyar nemzetre lehet építeni, ennek hűségére és államfentartó erejére. Hogy a trónörökös nagy veszélyek között és a dinasztiára nézve is világtörténelmi órákban győződik meg erről, ez ránk magyarokra nézve különösen azért is fontos, mert egyrészt kitörölhetetlen emléket hagy hátra a trónörökös lelkében és másrészt a nagy időknek erre a fenséges tanúságára mi is bátran fogunk hivatkozhatni. Az a villamos tűz, amely a magyar nép és a trón érdekeit ilyen csodaszerű katémában tudta összeolvasztani, s amelyet a trónörökös itt köztünk színről-szinte lát, örök fénysugárban fog égni a trónörökös előtt akkor is, ha majd isten és a magyar nemzet kegyelméből Szent István királyunk trónján fog székelni. A világtörténelem talán még soha nem állította a magyar népet és a trónt a mai szituációba. A Habsburgok világbirodalmi érdekeiért Európa minden zugában századok során patakokban folyt a vér, folyt Spanyolország pálmaligeteitől és Szicília narancserdeitől föl egészen a Baltitenger jeges torlaszáig, de ezek a harcok soha nem hozták közelebb hozzánk a dinasztia székét. Ez az első nagyszabású küzdelem, ahol a trón és a nép egymásra találtak, amely nemcsak kizáróan a dinasztia háborúja, de amely elsősorban a magyar nemzet háborúja is.