Kecskeméti Lapok, 1914. július-december (47. évfolyam, 147-304. szám)
1914-09-16 / 217. szám
TVii.évfolyam,217.szars.____________________________Ara: 4 fillér._____________________________Szerda, 1914.szeptember 16. sw** m*» (gSSKEMED F8ES iljSMf SfSC "2 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. tóaáShi?@Mja tóteáTOfe 4 smrkesztéa&i Mei&B HdUeqi&noa». I TekScasdrai 141, I Lapiub Adagios, a Nyermr Részvénytársaság. Koszorús hőseink. A kecskeméti fiúk is a negyedik hadtestben szolgálják hazájukat és királyukat, abban a hadtestben, mely a lembergi csatában ötezer foglyot és százötven ágyút ejtett zsákmányul. A haza hívta el fiainkat a tűzhely mellől s a mi fiaink kipirult arccal, lángoló szívvel mentek a kötelességteljesítés útjára, ahol most történelmünk, hősi fejezete készül. Mi, kecskemétiek természetesen a mieinkhez állunk legközelebb, az ő sorsuk férkőzik legjobban szívünkhöz, az ő szenvedéseiket érezzük a legközelebbről, az ő dicsőségük váltja ki lelkünkből, szívünkből a legmelegebb rokonérzést, csodálatot és elismerést. Szinte magunk előtt látjuk még vitéz katonáinkat, a legközvetlenebb benyomás frisseségével látjuk a harctérre vonuló csapatokat, amint Kecskemét utcáin végig vonultak, zengő énekszóval, egész virágerdővel sapkájuk mellett és puskájuk csővében. És a kecskeméti fiúk alig értek a becsület mezejére, szemben találták magukat a gaz ellenséggel, a vad orosz hordákkal, akiken gyönyörű diadalt aratott vitézségük és halált megvető bátorságuk s ma már százötven zsákmányolt orosz ágyú hirdeti a negyedig hadtest fényes győzedelmét. Tele van a szivünk örömmel és büszkeséggel, virágzó reménységgel, ha olvassuk e legendákat, melyek fenn északon születnek, ahol a mi fiaink vágják ut mesgyéit jövő történelmünknek. Tele van a szemünk örömmel és büszkeséggel, virágzó reménységgel, hogy látjuk lelkes ifjainkat, akik tegnapról mára hősökké nőttek s egy szívvel, egy akarattal védik a hazát és királyt. Zárjuk jól szivünkbe a nagy idők emlékét. Övezzük babérral legendás hőseinket, akiknek dicsőségéről a jövendő századok is regélni fognak. Tekintsük magunk számára példának a negyedik hadtest fényes diadalát, amely a hazáért dolgozni, fáradni, jövőjében bízni és remélni tanítson bennünket. Hallgassuk meg, olvassuk el szent áhítattal, boldog könnyeket sírva, hogy véreink, a drága kecskeméti fiúk mint lettek hősökké, mikor a haza fegyverbe hívta őket. Őrizzük holtig e nagyszerű emléket s vegyünk példát azoktól, akik értünk is küzdenek s akik soha nem hervadó babérral őrizték a magyar fegyvereket. Nyugodjunk meg, bízzunk és virágozzék ki a mi reménységünk, oszoljon kishitűségünk borús jellege, örüljünk és ünnepeljünk, szebb jövőt várjunk, miénk a babér, miénk a győzelem. Mert nem veszhet el az a nép, amelynek fiaiból a történelmi időknek már első vihara hősöket teremtett. Akadémiai Polgárok! A világ legnagyobb háborújában, amelyet kikerülni nem lehetett, amelyikre régóta készülnek ellenségeink, súlyos megpróbáltatásnak van kitéve hazánk és nemzetünk. Ezer éven át, amióta Európa védbástyája voltunk, sok vészt és vihart kiálltunk, sok csapást átéltünk és számtalanszor kockán forgott szabadságunk, függetlenségünk, otthonunk, nemzeti létünk, de olyan időt, amidőn mindez egyetlen kockára lett volna feltéve, nem értünk. Ebben a háborúban, amely nemcsak népek csatája, hanem fajok mérkőzése, kockára van téve mindenünk. Ezt a kockát tíráni erők mozgatják és jaj annak, akinek a lapja alul marad. Az örökre letűnt a szereplés színpadáról. Azt a vészt és vihart, amely Európában dúl, azt az áradatott, amelyik határainkat nyaldossa, ott kell feltartóztatni. Mert ha az egyetlen gyenge rész talál soraink között, azon utat tör magának s mint a fékevesztett elem, lélek nélkül hömpölyög végig rajtunk, nem kimélve nőt, aggot és gyermeket, előbb beszennyezi otthonunkat, házi tűzhelyünket, azután elsöpri szabadságunkat és nemzeti létünket. Ebben a mérkőzésben, melyben talán nemzetek lesznek és nemzetek vesznek, Európa új térképe, meglevő és új országok határa készül, de ahol most megvonják azt a határt, az ott marad hosszú, beláthatatlan időkig. De kishitűség volna ezt a harcot egyedül a nemzet önvédelmi harcának tekinteni. Síkra szálltunk az emberiség jövőjéért és boldogságáért, harcolunk az emberiség mindazon erkölcsi és szellemi javaiért, amelyeket a germán faj kitartó munkájával szerzett kiválóságára féltékeny nemzetek szemérmetlenül kockára tettek. Ebben a küzdelemben meg is semmisülhetünk, de ha győzünk és pedig győznünk kell, naggyá és hatalmassá lehet nemzetünk és azzá kell lennünk. Oldalunkon az erkölcsi erő és igazság, ezek a Germánia komoly ellenállhatatlan fiai, másrészről a mi szívósságunk, honszerelmünk, harci erényeink, hű szövetségesünkkel való vállvetett küzdelmünk biztosítják a győzelmet. Azok a fényes haditettek pedig, amelyek nevünkhöz fűződnek, megtérülik gyümölcsüket. Azok a csapások, amelyeket ellenségeinkre mérünk, nem hangzanak el nyom nélkül. Meghallják azt innen is, túl is, s megismerik belőle erőnket, megtanulnak félni s megtanulnak tisztelni bennünket. Megtanulják azt, hogy ránk, a mi erőnkre számítani lehet, hogy velünk, a mi erőnkkel számolni kell. Az erőknek pedig merőben új elhelyezkedése fog bekövetkezni s az csak természetes, hogy a győzők mindenike erkölcsi és tényleges súlyúnak megfelelő helyet kell, hogy elfoglaljon a bekövetkezendő teljesen új alakulásban. Minél nagyobb erőt fejtünk ki a mérkőzésben, mennél több eredményt mutatunk fel itthon és a harcmezőn a megpróbáltatások napjaiban, annál fényesebb hely illeti meg nemzetünket és hazánkat a győzők sorában. Mindezeket pedig abból az alkalomból mondom el, hogy a hadügyi kormány módot nyújtott arra, hogy azok, akik erőt éreznek karjukban és lelkükben, de még a királyi szó eddig nem hívta őket harcba, önként belépjenek a fegyveres haderő kötelékébe. A hadügyminisztérium mindazon 17-ik életéven felüli magyar állampolgároknak, akik kiképezve bármi oknál fogva nincsenek, de az egyéves önkéntesi jogosultsághoz szükséges előképzettségük megvan, külön kiképeztetéséről gondoskodik. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium pedig biztosítja a hadba vonultakat arról is, hogy amennyiben tanulmányaikat még be nem fejezték, tanulmányi érdekeiket a lehetőség legszélsőbb határáig nyújtandó kedvezménnyel óvja meg. Ausztriában .Akadémiai jelentkező iroda és tudakozó intézet önkéntes hadi szolgálatra« alakult. Hasonló intézmény van alakulóban Magyarországon is. Addig is, míg ez létrejön, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízása folytán ilyen jelentkezéseket elfogadok és a jelentkezőknek kellő fölvilágosítással szolgálok. Kedves Barátaim! Napról-napra felhangzik a panasz, hogy nagyon sokan kirekedtünk abból a szép jogunkból, hogy mi is fegyverrel védelmezhessük fenyegetett határainkat.« Most itt az alkalom. Cserélje fel az akadémiai polgárság a könyvet a karddal s az iskolapadot a csatamezővel. Ne feledjék, hogy ez a harc, melyet egy királygyilkos nemzet orgyilkos fegyvere provokált, a nemzeti becsület harca is. Kecskemét, 1914. szept. 14. Dr.Joó Gyula jogakadémiai igazgató. A kecskeméti jogakadémia igazgatójának fölhívása a jogakadémia hallgatóihoz!