Kecskeméti Lapok, 1914. július-december (47. évfolyam, 147-304. szám)

1914-09-16 / 217. szám

TVii.évfolyam,217.szars.____________________________Ara: 4 fillér._____________________________Szerda, 1914.szeptember 16. sw** m*» (gSSKEMED F8ES iljSMf SfSC "2 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. tóaáShi?@Mja tóteáTOfe 4 smrkesztéa&i Mei&B HdUeqi­­&noa». I TekScasdrai 141, I Lapiub Adagios, a Nyermr Részvénytársaság. Koszorús hőseink. A kecskeméti fiúk is a negyedik hadtestben szolgálják hazájukat és ki­rályukat, abban a hadtestben, mely a lembergi­ csatában ötezer foglyot és száz­ötven ágyút ejtett zsákmányul. A haza hívta el fiainkat a tűzhely mellől s a mi fiaink kipirult arccal, lángoló szívvel mentek a kötelesség­teljesítés útjára, ahol most történelmünk, hősi fejezete készül. Mi, kecskemétiek természetesen a mieinkhez állunk legközelebb, az ő sorsuk férkőzik legjobban szívünkhöz, az ő szenvedéseiket érezzük a legköze­lebbről, az ő dicsőségük váltja ki lel­künkből, szívünkből a legmelegebb ro­konérzést, csodálatot és elismerést. Szinte magunk előtt látjuk még vitéz kato­náinkat, a legközvetlenebb benyomás frisseségével látjuk a harctérre vonuló csapatokat, amint Kecskemét utcáin vé­gig vonultak, zengő énekszóval, egész virágerdővel sapkájuk mellett és puská­juk csővében. És a kecskeméti fiúk alig értek a becsület mezejére, szemben találták ma­gukat a gaz ellenséggel, a vad orosz hordákkal, akiken gyönyörű diadalt ara­tott vitézségük és halált megvető bá­torságuk s ma már százötven zsákmá­nyolt orosz ágyú hirdeti a negyedig hadtest fényes győzedelmét. Tele van a szivünk örömmel és büszkeséggel, vi­rágzó reménységgel, ha olvassuk e le­gendákat, melyek fenn északon szület­nek, ahol a mi fiaink vágják ut mes­­gyéit jövő történelmünknek. Tele van a szemünk örömmel és büszkeséggel, vi­rágzó reménységgel, hogy látjuk lelkes ifjainkat, akik tegnapról­ mára hősökké nőttek s egy szívvel, egy akarattal védik a hazát és királyt. Zárjuk jól szivünkbe a nagy idők emlékét. Övezzük babérral legendás hőseinket, akiknek dicsőségéről a jö­vendő századok is regélni fognak. Te­kintsük magunk számára példának a negyedik hadtest fényes diadalát, amely a hazáért dolgozni, fáradni, jövőjében bízni és remélni tanítson bennünket. Hallgassuk meg, olvassuk el szent áhítattal, boldog könnyeket sírva, hogy véreink, a drága kecskeméti fiúk mint lettek hősökké, mikor a haza fegyverbe hívta őket. Őrizzük holtig e nagyszerű emléket s vegyünk példát azoktól, akik értünk is küzdenek s akik soha nem hervadó babérral őrizték a magyar fegy­vereket. Nyugodjunk meg, bízzunk és virá­gozzék ki a mi reménységünk, oszoljon kishitűségünk borús jellege, örüljünk és ünnepeljünk, szebb jövőt várjunk, miénk a babér, miénk a győzelem. Mert nem veszhet el az a nép, amelynek fiaiból a történelmi időknek már első vihara hősöket teremtett. Akadémiai Polgárok! A világ legnagyobb háborújában, amelyet kikerülni nem lehetett, amelyikre régóta készülnek ellenségeink, súlyos megpróbáltatásnak van kitéve hazánk és nemzetünk. Ezer éven át, amióta Európa véd­­bástyája voltunk, sok vészt és vihart kiálltunk, sok csapást átéltünk és szám­talanszor kockán forgott szabadságunk, függetlenségünk, otthonunk, nemzeti lé­tünk, de olyan időt, amidőn mindez egyetlen kockára lett volna feltéve, nem értünk. Ebben a háborúban, amely nem­csak népek csatája, hanem fajok mér­kőzése, kockára van téve mindenünk. Ezt a kockát tíráni erők mozgatják és jaj annak, akinek a lapja alul marad. Az örökre letűnt a szereplés színpadáról. Azt a vészt és vihart, amely Euró­pában dúl, azt az áradatott, amelyik határainkat nyaldossa, ott kell feltartóz­tatni. Mert ha az egyetlen gyenge rész talál soraink között, azon utat tör ma­gának s mint a fékevesztett elem, lélek nélkül hömpölyög végig rajtunk, nem kimélve nőt, aggot és gyermeket, előbb beszennyezi otthonunkat, házi tűzhe­lyünket, azután elsöpri szabadságunkat és nemzeti létünket. Ebben a mérkőzésben, melyben talán nemzetek lesznek és nemzetek vesznek, Európa új térképe, meglevő és új országok határa készül, de ahol most megvonják azt a határt, az ott marad hosszú, beláthatatlan időkig. De kishitűség volna ezt a harcot egyedül a nemzet önvédelmi harcának tekinteni. Síkra szálltunk az emberiség jövőjéért és boldogságáért, harcolunk az emberiség mindazon erkölcsi és szel­lemi javaiért, amelyeket a germán faj kitartó munkájával szerzett kiválóságára féltékeny nemzetek szemérmetlenül koc­kára tettek. Ebben a küzdelemben meg is sem­misülhetünk, de ha győzünk és pedig győznünk kell, naggyá és hatalmassá lehet nemzetünk és azzá kell lennünk. Oldalunkon az erkölcsi erő és igazság, ezek a Germánia komoly el­lenállhatatlan fiai, másrészről a mi szí­vósságunk, honszerelmünk, harci eré­nyeink, hű szövetségesünkkel való váll­vetett küzdelmünk biztosítják a győzel­met. Azok a fényes haditettek pedig, amelyek nevünkhöz fűződnek, megtér­ülik gyümölcsüket. Azok a csapások, amelyeket ellenségeinkre mérünk, nem hangzanak el nyom nélkül. Meghallják azt innen is, túl is, s megismerik belőle erőnket, megtanulnak félni s megtanul­nak tisztelni bennünket. Megtanulják azt, hogy ránk, a mi erőnkre számítani lehet, hogy velünk, a mi erőnkkel szá­molni kell. Az erőknek pedig merőben új el­helyezkedése fog bekövetkezni s az csak természetes, hogy a győzők min­­denike erkölcsi és tényleges súlyúnak megfelelő helyet kell, hogy elfoglaljon a bekövetkezendő teljesen új alakulás­ban. Minél nagyobb erőt fejtünk ki a mérkőzésben, mennél több eredményt mutatunk fel itthon és a harcmezőn a megpróbáltatások napjaiban, annál fé­nyesebb hely illeti meg nemzetünket és hazánkat a győzők sorában. Mindezeket pedig abból az alka­lomból mondom el, hogy a hadügyi kormány módot nyújtott arra, hogy azok, akik erőt éreznek karjukban és lelkükben, de még a királyi szó eddig nem hívta őket harcba, önként belép­jenek a fegyveres haderő kötelékébe. A hadügyminisztérium mindazon 17-ik életéven felüli magyar állampolgá­roknak, akik kiképezve bármi oknál fogva nincsenek, de az egyéves önkén­­tesi jogosultsághoz szükséges előkép­zettségük meg­van, külön kiképezteté­­séről gondoskodik. A vallás- és közoktatásügyi minisz­térium pedig biztosítja a hadba vonul­takat arról is, hogy amennyiben tanul­mányaikat még be nem fejezték, tanul­mányi érdekeiket a lehetőség legszél­sőbb határáig nyújtandó kedvezménnyel óvja meg. Ausztriában .Akadémiai jelentkező iroda és tudakozó intézet önkéntes hadi szolgálatra« alakult. Hasonló intézmény van alakulóban Magyarországon is. Ad­dig is, míg ez létrejön, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízása folytán ilyen jelentkezéseket elfogadok és a jelentkezőknek kellő fölvilágosítással szolgálok. Kedves Barátaim! Napról-napra fel­hangzik a panasz, hogy nagyon sokan kirekedtünk abból a szép jogunkból, hogy mi is fegyverrel védelmezhessük fenyegetett határainkat.« Most itt az alkalom. Cserélje fel az akadémiai pol­gárság a könyvet a karddal s az iskola­padot a csatamezővel. Ne feledjék, hogy ez a harc, me­lyet egy királygyilkos nemzet orgyilkos fegyvere provokált, a nemzeti becsület harca is. Kecskemét, 1914. szept. 14. Dr.Joó Gyula jogakadémiai igazgató. A kecskeméti jogakadémia igazgatójának fölhívása a jogakadémia hallgatóihoz!

Next