Kecskeméti Lapok, 1917. július-december (50. évfolyam, 147-296. szám)

1917-07-01 / 147. szám

~IT sí ^7 L Kvfo­ysin. 147. tom, j / [ Y7t. Höfiserés ár üli # lejesén mindenn«p if f 1@ jSS Pl Alf­i »ért«é* sfe s iftOKEnETI LAPOK “ «üli., ,,n«*íp r a lap jellemi és anyagi ^ MEffiETl FRISS UJSASi FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. 2&4TA a szerkesztésért felelős: Hodósy János,­­ Telefonszám: 141. Laptulajdonos: a Nyomdarészvénytársaság. Arad K­is Bér. Vasárnap, 190. Julius 1. A képviselőház néhány napos tárgyalásai nem biztatnak az­zal a reménnyel, hogy ez a parlament meg tudja oldani azokat a nagy feladatokat, me­lyeket a nagy idők, a történelmi válság döntő napjai megkövetelnek tőle. A tör­vényhozás házában a számbeli fölényében erősebb munkapárti ellenzék és az eddigi ellenzéki pártokból összerakott kormány­párt numerikus kisebbsége küzd egymás­sal, inkább egymás ellen, mint az ország érdekében. Az indemnitási javaslatnál a munka­párt ellenzéki többsége négy hónapos bi­zalmat előlegez a kormánynak, mert az hat hónapra kívánja,­­ a bírák helyzetének javítását nem engedi, akármennyire igazolja azt a bírák nyomorúsága. Ez a kötélhúzási komédia folyik napról-napra és folyhat is­ten tudja meddig, mintha sorsunk nem is a világháború kockájának végzetén forogna. Aki ma meg tudja őrizni pártatlansá­gát és objektív figyelője tud tenni a hely­zetnek, nem láthatja megnyugvással az ese­ményeket. Körülöttünk lángban állanak a határok, hajlékainkban gond, nélkülözés és szenvedés velünk járó társunk és felettünk a kormányzás, a politika urai személyes vetélkedésben folytatnak olyan vitézi tor­fifif 27 !'CfP pl*«* v£7 Akármilyen rokonszenvvel és bizako­dással szeretnénk is az új kormányban látni a kivezetőket e gonosz és mély kátyúból, a velük dolgozó parlament összetétele és kevés objektivitással dolgozó pártjai nem nyugtatnak meg a jövőre. Rengeteg szo­ciális orvosság receptjét adta a közvéle­mény a fiatal kormány kezébe, de az or­vosság papíron marad, mert így rendeli esetleg a többségével fölényeskedő párt akarata. És a választói jog nagyszerű gon­dolatáról nem kopik-e le az eszme színe, virága a kicsinyes harcban? Nehéz szívvel kell egy választás új izgalmaira és szenvedélyességére gondolni. Ezzel is megviselni szabad-e a nemzetet és a távollevők — legjobbjaink — nélkül sorsunkról határozni? A jövő belső nyu­galma érdekében, úgy látszik, elkerülhetlen lesz a végső eszközhöz nyúlni, támadásunk ezt a támadást is meghiúsí­totta. Fresney és Gavrelies között az ellen­ség támadó hullámai­, amelyek tüzérségünk tüzében kezdetben összeomlottak, folyto­nosan újabb csapatokkal táplálta. Elkese­redett közelharcok után az angolok Hoppy és a Gavrelles-i szélmalom között befész­kelték magukat legelső vonalainkba. Csa­pataink kitűnően verekedtek. Kiválóan együttműködő védelmünkben és ember­ember elleni harcban az ellenség súlyos, véres veszteségeket szenvedett. A német trónörökös hadsereg­­harcvonala: A Cnemin des Darneson a malmai­­soni erőd mellett, Courtecontól délre és Ainletől délre westf­diai ezredeknek helyi előretörései, Cernytől keletre pedig egy nagyobb vállalkozása teljes sikerrel járt. itt rohammal elfoglaltuk több mint ezer méter szélességben a franciák állását, továbbá egy szívósan védett alagutat. Heves ellen­­támadással szemben megtartottuk azokat. Ezeknél a harcoknál összesen több mint 150 foglyot és néhány géppuskát szállítot­tunk be. — A Maas nyugati partján a 30- es magaslat nyugati lejtőjén egy pontosan elő­készített támadás került kivitelre. Poseni ezredek — rövid ideig tartó tüzelőkészlés után — erőteljes megrohanással a franciák állását a malancour Esnesi út két oldalán kétezer méter szélőségben és száz méter mélységben elfoglalták. Az azonnal meg­indított ellenséges támadásokat visszaver­tük az elfoglalt vonalak előtt. Ma reggel egy württembergi ezred az avocourti erdő­ben rohammal elfoglalta a francia erődíté­sek egy 300 méter állásrészét. A két be­törési helyen több mint 150 foglyot szám­láltunk össze. A zsákmányt még nem álla-­­pítottuk meg. Albrecht Württemberg­ herceg vezértábornagy hadseregharcvonala: Különös esemény nem volt. Keleti és délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. Ludendorff, első főszállásmester. * * * Budapest, június 30. Keleti hadszíntér: Galíciában fokozott harci tevékenység. Délkeleti hadszíntér: Macedónia( harcvonal: Nincs jelenteni való. Olasz hadszíntér: Görztől délkeletre és a Plöcken - sza­kaszon az ellenséges tüzérségi tűz élén­kebb volt. . . , ... A vezérkar főnöke. vonal tulajdona. Elsülyesztettünk továbbá egy középnagyságú gőzöst, amelyet a ki­­sérőhajók közül lőttünk ki és egy nagy négyárbocos bárkát, amely lobogó és jel­zés nélkül haladt rombolók védelme alatt. Egyik tengeralattjáró naszádunk az Atlanti Óceánon több ízben észrevett feltűnően nagymennyiségű hajóromot és fagyasztott húst. Ugyanez a tengeralattjáró naszádunk hazatértében ágyuharcot folytatott egy el­lenséges tengeralattjáróval. Az ellenséges V­I . naszád lemerüléssel menekült el tenger-­­r. em alattjárónk tüzelése elől. A tengerészeti vezérkar főnöke. . Németek sikerei Nyugaton Berlin, június 38. Nyugati hadszíntér: Rupprecht bajor trónörökös had­­seregharcvonala. Flandriában csak néhány szakaszon volt élénk a tűztevékenység. Heves harcok játszódtak le tegnap a labassei csatorna és a Scarpe között. Lenstől nyugatra és dél­nyugatra az ellenség felé kiugró azon terü­leten, amelyet mint harci terepet már ré­gebben feladtunk, nagy angol erőknek az Arras felé vezető út mentén korán reggel előretörő támadása csak vakmenet volt. — Halluch és Merycourt között és Fresney­­től egészen Gavrelleig pergőtűz után este több hadosztály támadott. Hulluch mellett, valamit Loos és a Lens—Lievin­ i út kö­zött az ellenséget tüzünkkel és ellentáma­dással visszáztük. Az ellenség egy újabb támadása Lenstől nyugatra előtéri csapa­tainkkal vívott heves harcok után nem ke­rült többé kivitelre. Avignon mellett külö­nös eréllyel keresztülvitt első rohama tel­jesen meghiúsult. Erősítések h­ibavetése után itt újból támadott. Tűzünk és ellen­ Német tengeralattjárók úja­bb sikerei. Berlin, jun. 30. Az angol csatornában, az Északi-ten­geren és az Atlanti Óceánon tengeralatt­járóink ismét elsülyesztettek 24.000 tonnát, még­pedig­ két ismeretlen felfegyverzett angol gőzöst, az Anglián nevű 5532 ton­nás muníció- és darabáruszárató gőzöst, amely angol kikötő felé tartott, a Wilhelm nevű angol vitorlást, amely szenet vitt Franciaországba, a Berita nevű angol vi­torlást, a Bidartaises francia vitorlást és egy nagy felfegyverzett angol gőzöst, amely kéményének jelzéséről ítélve s V. Thomas­* * A főispán búcsúja. Megható, szivet indító, meleg búcsút vett ma Kecskemét város törvényhatósági bizottsága a távozó főispántól, gróf Ráday Gedeontól. Ez a búcsú egy csöppet sem volt sablonos. Nem volt olyan, amilyenek rendesen szoktak lenni az ilyenfajta bucsú­­zások: ünnepélyesek, de hidegek, szép, vi­rágos, de keresett szavakkal teljesek. Érezni lehetett a közgyűlési teremben, hogy az az érzelem, mely a főispánt és Kecskemét né­pének képviselőit összefűzi, mély és igaz, őszinte és egyenes. A közgyűlés többségét éles politikai válaszfal választotta el a fő­­ispántól, de azért öreg függetlenségi embe­­rek könnyeztek a főispán búcsúszavai után. Ha a politikáját nem is követte, a nobilis, gavalléros egyéniségét pártkülönbség nél­kül tisztelte mindenki. Mikor gróf Ráday nem sokkal 9 óra után a terembe lépett, a terem minden ol­daláról viharos taps fogadta. A polgármes­teri jelentés felolvasása után, a tárgysoro­zat megkezdése előtt bejelentette a főispán, hogy állásáról a beállott kormányváltozás következtében természetszerűleg lemondott. De mivel az új kormány még nem men­tette fel, alkalma nyílt itt, a hét esztendei együttműködés székhelyén személyesen bú­csúzni el a város közönségétől. A búcsú fájdalmas, mert lehetetlen azokat a szálakat széttépni, amelyek hét esztendei együttműködés alatt keletkeztek, mely idő alatt sok kellemes és sok fájdal­mas órát értünk át együtt. Bízik a kecske­méti népben lévő igaz magyar őserőben, amely átsegít a megpróbáltatásokon. Kö­szönetet mond a város kitűnő polgármes­terének, aki hét évi főispánsága alatt a leg­nagyobb odaadással támogatta, köszönetet mond a városi tanácsnak és a város kö­zönségének. kéri, tartsák meg jóindulatuk­ban továbbra is s az Isten áldását kívánja Kecskemétre és népére. A főispán beszédét szűnni nem akaró üdvözlő taps követte, mely után Sándor István tolmácsolta meghatott és mélyen át­­érzett szavakkal a város minden polgárá­nak háláját és köszönetét a főispán és neje iránt, akik minden bajunkban szószólóink és segítőink voltak, akikhez sohasem for­dulhattunk anélkül, hogy a legnagyobb jó­indulatot és odaadást ne tanúsították volna ügyeink iránt. Dr. Horváth Mihály országgyűlési képviselő a függetlenségi és 48-as párt nevében, Faragó Béla a munkapárt nevében tolmácsolták a főispán politikai ellenfelei­nek, illetve párthíveinek tiszteletteljes elis­merését. Ezután Ráday gróf néhány meg­hatott búcsúszó s percekig tartó tapsvihar és éljenzés után, átadta az elnöki széket Sándor István polgármesternek. *

Next