Kecskeméti Lapok, 1918. július-december (51. évfolyam, 148-298. szám)

1918-07-28 / 171. szám

a­y I­­r A németek újabb előretörése. Berlin, július 27. Nyugati hadszíntér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Aiderttől délre visszavertünk egy el­lenséges támadást és az ellenséget üldözve foglyokat ejtettünk. Felderítő osztagaink a front számos pontján sikeresen előretörtek. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aisne és a Marne közötti harc­téren heves ellentámadásokat részben a harci terepünk előterében, részben állása­inkban visszautasítottunk. A Curcy mind­két oldalán a harcok estig tartottak. Oul­­chy le Chateautól északra az ellenséget visszavetettük első vonalaiból. A helység­től keletre és az Curcqtól délre ellenlökés­sel vertük vissza az ellenséges támadáso­kat. A Marne mellett, Vincellestől nyugatra, arieszi erdőben is vonalaink előtt lefolyt heves harcok után visszavertük az ellen­séget. Rheimstől délnyugatra megtisztítot­tuk a Vrignytől nyugatra levő erdős tere­pet és visszavertük fehér és fekete franciák heves ellentámadásait. A Champagneban az ellenség a Suippes völgy és Lougin között kora reggel támadott. Ellenlökéssel vissza­vertük. Légi harcokban az ellenség tegnap 28 repülőgépet és 1 kötött léggömböt ve­szített. Richthofen báró hadnagy 30. ellen­felét lőtte le és ezzel a Richthofen féle re­pülőraj 500. légi győzelmét aratta. Löwen­­hardt hadnagy 44-ik, Bi­lik hadnagy 27., Bolle hadnagy 26. és Tom alőrmester 25. ellenfelét lőtte le légi harcban. LUDENDORFF, első főszállásmester, 11. évfolyam, Hl. szám.______________________Ára: 10 fillér. ______________________Vasárnap, 1918. július 28. Előfizetési ár J­jH Megjelen mindennap BHym, házhoz hordva: Iff­g&fMM fpHMT­NM|­Mm ■ Pl Mff hétfő és Vidékre, postán küldve: _____ -■* - Alap sz­el­­­e­m­i és anyagi Egész évre____28 kor. • ffKSSHHI P® QMS) részére vonatkozó össz. Sfez z rOOQETLEH POLITIKAI NAPILAP. A szerkesztésért felelős: Hollósy János. Telefonszám:141.­­ Laptulajdonos: a Nyomdarészvénytársaság. IvtQKcncTI DArvK Kecskeméti ácsorgás Hatalmas munka folyik a mezőkön a kenyér megtermeléséért. De nem kisebb a városi ember munkája sem a különféle je­gyekért. Az arató nem fárad és izzad job­ban, mint a városi lakos, hogy különböző igazolványaihoz és jegyeihez hozzájusson. Sőt a városi ember sokkal jobban meg­szenved az igazolványaiért, mint az arató a munkájáért, mert ez termel a munkaide­jében, de a városi ember az idejét pocsé­kolja, míg keresztülvágja magát a hivatalos formalitásokon, hogy igazolványaihoz hozzá­juthasson. Rettenetes egy rendszer az, hogy egy nagy város egész lakosságának naphosszat kelljen tülekedni, várni, ácsorogni, hogy kenyérjegyéhez, vásárlási igazolványához és őrlési cédulájához hozzájuthasson. Ameny­­nyire örülünk mindnyájan, hogy itt az új termés és biztosítva az ország élelmezése, annyira az ág felé borzad­hatunk arra a gondolatra, hogy mi kínszenvedéseken kell keresztülmennünk, hogy kezeinkhez jusson a sokféle cédula. Már az idén kaptunk belőle ízelítőt. A különböző kerületek lakosai egymás há­tán iparkodtak a kijelölt helyiségekhez. A beosztás furcsaságairól nem is beszélünk, hogy egyik tizednek milyen messzire kel­let bandukolni, míg a hivatalához eljutott, csupán arra akarunk rámutatni, hogy lehe­tetlen rendszer az, amely 70 000 ember ér­dekét akarja kicsinyes hivatali szervezetnek alárendelni. Lehetetlen rendszer az, amely abból indul ki, hogy a közönség van a hivatalokért és nem megfordítva. Lehetetlen állapot az, amely a legnagyobb munkaidő­ben 70.000 embert arra kényszerít, hogy hagyja abba munkáját és menjen hivatalok elé ácsorogni, feszítve a könyökét tüleked­jen, hogy polgártársa nyakán keresztüljus­son holmi igazolványokhoz. A legnagyobb áldozatot kéri minden­kitől az igazolványkiadások mai rendszere. Hogyan szerezze meg az igazolványt az a hivatalnok vagy kereskedő, aki egész na­pon át hivatalban vagy üzletben van és a felesége a házat egy percre sem hagyhatja el ? Hogyan jusson jegyéhez a gazda, aki az ország érdekében sem hagyhatja el egy pillanatra sem munkáját? Hogyan jusson oda a munkás, akinek levonják a fizetésé­ből az ácsorgást? A leghelytelenebb módon történik ma az igazolványok kiadása és a jelentkezők összeírása. Akkor, amikor a városnak és az országnak a boldogulása függ a nép intenzív munkájától, nem szabad hivatali munkával csökkenteni annak munkaidejét. Millió­ és millióra­ rugó érték vész el a la­kosság ácsorgásával. A közgazdaság ki­mondhatatlan kárára van, hogy az itthon­maradt asszonyok ahelyett, hogy dolgoz­nának, a hivatalok ajtói előtt gubbasztanak. Sürgősen változtatni kell ezen a rend­szeren. A lakosságot föl kell keresni ösz­­szeírás végett és nem az ácsorgás kény­szermunkájára kirendelni. Hivatalnokok jár­ják össze a házakat, írják össze a szük­ségletet és készítsék el az igazolványokat. Minden áldozatot megér az összeírásnak ez a rendszere, amely a mai nehéz idők­ben és munkaerőhiányban az egyedüli ész­szerű és józan rendszer is és amelynek megteremtéséért a lakosság is bizonyosan meghoz minden áldozatot. Előnyomulásunk Albániában Budapest, július 27. Olasz hadszíntér: Canovenél a Hétközség fensíkján meg­hiúsult egy ellenséges előretörés. Egyébként nincs újság. ^ Délkeleti (macedón-albán) hadszíntér: Kuci és a tenger között több helyen elértük a Semeni folyót. Előnyomulásunk heves ellenlökéseket vált ki. A VEZÉRKAR FŐNÖKE. A hordó­uzsora letörése. Veszélyben a termelői érdek. — A köz­raktárak felépülésének akadályai. .. Múltkoriban lapunk hasábjain a hordó­uzsora sikeres letöréséről vigasztaló soro­kat irtunk. Hírül adtuk, hogy a kecskeméti szőlőtermelők az államtól meglehetős áron nagyobb mennyiségű hordódongát kapnak, továbbá a Bortermelők Szövetkezete bor­közraktárt építtet. Most úgy értesülünk, hogy a kért hordódongát csakugyan meg­kapta a Szőlősgazdák Egyesülete. Körül­belül 17,000 akó, illetőleg 12,000 hl­­ortar­­talmú hordó készítésére alkalmas dongáról van szó, amelyet a földmivelésügyi minisz­ter közbenjárása, a többi leginkább keres­kedő pályázót mellőzve, a fogarasi állam­ménes nagy­birtokáról kapott az Egyesü­let akánkint 33 korona 52 fillérért. El kell ismerni mindenkinek, hogy magában véve nagy eredmény ez! De egyelőre, sajnos, ezzel nincs orvosolva a hordóhiány. A múltkori deputációnak, amelyet dr. Horváth Mihály képviselő és Sándor Ist­ván polgármester vezettek, ime meg lett az eredménye, egyelőre azonban a hordó­­készítéshez szükséges munkaerők, eszkö­zök­­nem léte miatt a tervek megvalósulása a szüretre aligha érik meg. El kell is­merni, hogy az Egyesület iparkodik mind­ezt meggátolni az által, hogy a szükségle­tek beszerzése és általában véve a hordó­­összeállításhoz szükséges tényezők előte­remtése végett küldöttséget meneszt a kö­zös hadügyminisztériumba, a Vasbizottság­hoz. Ámde mindezek sikerülése mellett is a szüretre alig pár ezer hektónyi hordót tud előteremteni. Viszont kérdés tárgya: vájjon az a pár ezer hektónyi hordó is el­­készülhet-e egyáltalában ? A hordóhiány orvoslására a másik hathatós eszközül szolgálnának a Borter­melők Szövetkezete által létesítendő bor­közraktárak. De itt sajnálattal jelentjük, hogy a borközraktárak ügye "rosszul áll. A baj fő oka természetesen a Szövetkezet befek­­tetett tőkéjének kicsinységében és a későre nyúló időben rejlik. Mégis a tervek egy­­része már szüretig talán valóra­­válna, ha nem lennének egyéb akadályok a megva­lósítás előtt. Az akadályok pedig, amint ér­tesülünk, a következőkben állanak:. A Szövetkezet már helyszíni szemle útján megtalálta a borraktár építésére alkal­mas teret, még­pedig a Máriaváros köze­lében, a vasút mellett. De azt „ a földet a város bírja és a városi tanács a Szövetke­zet azon kérelmének, hogy a város a ki­szemelt földet adja át öröidron, nem adott helyet, hanem csak hosszabb lejáratú bér­letbe szándékozná átengedni. Már pedig ezen a kérdésen múlik a borközraktár építésé­nek a megkezdése, mert a Szövetkezet csak abban az esetben kapná meg a még szük­séges összeget hitelképen a bankoktól, ha RAPAIKfFFPFT bármiféle gyümölcsöt legmagasabb áron átvesz DiiIxillilVljLi KLl a FRU­KTUS R­T. csirke-telepi görbe vasúti raktárában hajnali 4 órától déli 12 óráig, azonkívül Tóth Károly-féle házban (Belső Széchenyi-utca 15. sz.), Simara János­káiban (Nagyvásári-utca 13. szám), özv. Almássy Lajosné (Belső Széchenyi-utca 14. szám), Tóth Zsigmond­ (Simonyi-utca), Kovács József (Jókai-utca), Pacsa László (Károlyi-utca 3.), Aszódi József (Werbőczy-utca 8.), Feld­­mayer Ignác (Klapka-utca 15.), Grätzer Ferenc (Bercsényi-utca 22.), Leitner László (Nyíl-utca 8.), Heller és Politzer (Fecske-utca), Wachsberg Móritz (László Károly-utca), Steinherr Rudolf Bethlen-körút 12. és Nyár-utca 12. sz., a főpályaudvarral szemben levő barackcefre raktárában hajnali 4 órától délig, délután 4 órától este 9 óráig.

Next