Kecskeméti Lapok, 1923. január-június (56. évfolyam, 1-144. szám)

1923-03-23 / 66. szám

Ára 15 korona. Péntek, 1923. március 23. ötvenhatodik évfolyam 16. szám. Előfizetési ár helyben házhoz hordva vidéken postán küldve Egész évre _ .... — K fél évre ____ — K negyed évre_ 900 K Ifj hónapra___ 320 K Egyes szára ára 15 K (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Hankovszky Zsigmond. Megjelenik minden nap, hétfő és ünneputáni nap kivételével a lap sz elle­mi és anyagi részét érintő összes kül­­demmények a szerkesztőség vagy a kiadóhivatal el­rére küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal III. ker., kr»Hjf jmnos-u­l­» 8 sz TELEFONSZÁMUNK: SZERKESZTŐSÉG........... MI NYOMDA SIS KIADÓHIVATAL Felelős szerkesztő: Oroszlány Gábor. Elfogyott a regimentje... Kossuth Lajos halálának évforduló­ján szabad-e arról beszélni, hogy ki volt Kossuth Lajos? Nem követünk- e el vele lazítást lázító szándék nélkül? Nem ütközünk-e bele valami szigorú törvény szöges drótkerítésébe, ha csak a történelem kitaposott országútján járunk is? Az ilyesmit ma soha se lehet tudni, még annak se, akinek a politika a kenyérkereső mestersége, — hát akkor hogy tudhatná az, aki ha politizál, akkor se tud egyebet mon­dani, csak azt: magyarok, a halál­ az ágyunk szélén !), vigyázzatok, legalább az utolsó órában ne bántsuk egymást! De szabad e ezt mondani most, amikor mindenki hazaáruló, aki békességet és megbocsátást és türelmet hirdet és a hazafiság evangéliumát egy törvény meríti ki: gyűlölj! Ma élő hatalmas és jeles államfér­fiatok nem veszik-e goromba inzultus­nak, ha azt merjük vallani, hogy azért Kossuth is nagy államférfi volt, noha nála hangosan hirdetett elvek, belső meggyőződések és cselekedetek mind­végig fedték egymást. Nem akarunk vele bántani sen­kit, ha mi mégis azt hisszük, hogy bármi nagyok is a mos­tani nagyok, akik igazán a siker és boldogulás politikusai, azért a magyar vérnek és a magyar nemzeti ügynek a legnagyobb dicsőséget az a Kossuth Lajos szerezte, akit elhagyott a siker, akinek elbukott a politikája, aki ha­zájából kitagadott bujdosója volt a világnak s aki előtt talán azért hajolt meg az ó és újvilág, mert ő hajlítha­­tatlan maradt demokratikus szabad­­elvűségében. S azok, akik csalhatatla­nok annak a felismerésében, hogy merről fúj a szél, ne vegyék rossz né­ven, ha mi mégis Kossuthban látjuk a legnagyobb magyar »providencián­s« államférfit, aki nemcsak saját kora vi­szonyait tudja mérlegelni, de a törté­nelmi látás kérlelhetetlen logikájával előre megmondott mindent, ami be­következett: a hatvanhetes politika kö­vetkezményeit, az Ausztriához való lán­colás katasztrofális jelentőségét, a Habsburgok bukását s a nagy össze­omlást. Egyet azonban nem látott előre ő se: azt, hogy akkor fogy el a régi-, mentse, mikor a legnagyobb történelmi hivatás várna rá s hogy akkor viszik vesztőhelyre az ő liberális politikáját, mikor az volna egyetlen föltámasztója a Golgotára jutott országnak. Igen, elfogyott a regimentje és fosz­lányokra szakadt nevének varázsereje s amivel nem bírt a Bach korszak és hatvanhét, azt végbevítte 1923. Kossuth Lajost 1867 szeptemberében miniszter­­tanácsi határozatból vádolták meg hűt­lenséggel a híres svájci levél miatt. Tisza Kálmán meghozatta ellene a ho­nossági törvényt, de ő maga bukott bele. Szapáry Gyula miniszterelnöksége idején a hatalom emberei országszerte szervilis buzgósággal támadták Kossu­thot. S neki nem árthatott semmi, mert politikáját és eszméit a magyar nép lelke zárta magába feltörhetetlen szek­rény gyanánt s ott őrizte mindidáig. 1923 márciusában azonban meg kellett tudnunk, hogy e szekrény nem őrzi­ többé a szentséges kincseket. Március 15 ének 74 ik évfordulóján, Kossuth Lajos halálának 27 ik évében állapította meg az ifjúság egyik vezére, a kormány főorgánumának szerkesztője, a nemzetgyűlés többségi pártjának egyik legtekintélyesebb tagja, hogy nekünk nem kell többé a március, nem kellenek többé a kártékony liberális eszmék, nem kell többé a »heréitek« politikája . . . Idézzük Rákosi Jenőt, az ősz ve­zért, aki Mit üzen Kossuth Lajos című keserű cikkében a következőket írja: »Senki sem tudja, miért folyik a harc, a szándékokat lárma, fáklyafüst, jelszavak álruhája és erőszakosság ta­karja. Látszólag béke és rend van. De a függönyök és színfalak mögött mintha élet­halálharc folyna . . .« A kecskeméti bortermelők, különösen a kisebb gazdák katasztrófálisan érzik ennek hatását. A bor ára még ma is 70 koronán áll. De még ennyiért sem tudják elhe­lyezni a gazdák­ boraikat. A pénzszűke miatt teljes üzlettelenség állott be a kereskede­lemben. Előállott tehát az a szomorú hely­zet, hogy azok a kisgazdák, akiknek még megvan a boruk, nem tudják megkezdeni a tavaszi munkálatokat: nyitást, metszést stb. Egy hold szőlőnek a kikapálása 10—20 000 koronába kerül a mai magas nap­szám mellett. A magas termelési költsé­geket a 70 kei óriás borár nem fedezheti, különösen nem akkor, amikor a gazdának 40 százalékos kamatra felvett pézzel kell do­goznia. A kormány pedig mind ez ideig semmit nem tett a bajok orvoslására. Más város még pillanatnyilag enyhít a pénzszűkén, Kecskeméten azonban nem érezhető a pénz­ügyi kormány támogatása. Módjában lenne a kormánynak az állami rézgálic hitele­zése, vagy egyéb kedvezmények nyújtása. Sehol semmi biztató jel. Sőt a kormány maga is a szőlőtermés redukálásán dolgo­zik. Kecskeméten kisemberekről van szó, akik verejtékkel, egy élet szorgos munká­jával megkötötték az Alföld homokját, kincses bányává varázsolták a homoksiva­tagot. Ezeknek a szájából nem lehet ki­venni a falatot, a válságon át kell segíteni szőlősgazdáinkat s azoknak, akik a gazdák érdekeit védik, igyekezniük kell a kor­mányt meggyőzni a kecskeméti stjazdák bajairól. ^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa » 3 ff f­­ e Minden törött, kopott, szakadt, repedt, kimart, kilyukadt vas, acél, öntöttvas, réz, bronz, alumínium, nikkel, stb. tárgyakat és géprészeket Telefon: 252. 1 C AUTOGÉNNEL HEGESZT.­­IS® Hegesztés minden időben! Sürgős munka soron kívül azonnal kés?.! Minden munka jótállással! AA­ wwwx.­uwuwwvwvwuwvwwvn A kecskeméti szőlősgazdák bajai. Tegnapi számunkban megemlékeztünk a pénzügyminiszternek a gyöngyösi szőlős­gazdák előtt tett nyilatkozatáról, amely a szőlősgazdák körében nagy feltűnést kel­tett s Kecskeméten is élénk megbeszélé­sekre adott alkalmat. A helyzet ugyanis jelenleg az, hogy a borkereskedelem telje­sen szünetel. Ausztria, Csehország, Né­metország és Svájc elzárták piacukat a magyar bor elől s a kormány végleg lemon­dott arról, hogy kiharcolja ezeket a piacokat, így egyedül a belföldi fogyasztás jöhet számításba. Magyarországon évente átlag 2 millió hl. bort fogyasztanak, mogy az elmúlt év terméseredménye meghaladja a négymillió hektolitert. Ha a belföldi fogyasz­tást hárommillió hír­re lehet is fokozni, egybillió hektoliter fölösleg még mindig marad, amely, tekintettel, hogy a kormány a borpárlást még máig sem engedte meg, minden évben fölösleg marad. Kevesebb átlagban a termésünk, mint békében. Mezőgazdaságunk leromlását semmi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi kimutatás. Békében Csonka Magyarország terv idén átlag holdanként búzából 76 q, rozsból 0­8 q és tengeriből 1­1 q volt a termésünk. Természetesen a békebeli mezőgazdaság termeléséhez szükséges feltételek inkább meg­voltak, mint jelenleg. Mégis például a német mezőgazdaság eredményei mögött akkor is elmaradtunk. Terméseredményenk azonban a háború alatti és utáni időben meglehetősen csökkentek. A békebeli ter­méseredményekhez hasonlítva, 1922-ben búzából holdankint 1 q és 50 kg. mai, rozsból 1 g és 2 kg. mai és tengeriből 3 g és 15 kg.-mal kevesebb termett. Nagy szó ez olyan országban, ahol minden búza­­üzemre szükség van, ahol nincsenek nagy feleslegek. A mezőgazdasági termésered­mények csökkenése elsősorban abban ke­resendő, hogy elegendő trágya nem áll rendelkezésre, a munkaerő sem olyan egész­séges, mint békében, az állatállomány sok­kal gyatrább, mint volt békében. Amint látjuk tehát, nagyon is indokolt az a figyel­meztetés, hogy a mezőgazdasági többter­­melést elő kell mozdítani. A magyar föld­nek rövidesen legalább annyit kell termel­nie holdankint, mint békében, mert minden kiló búzán­, rozsra és tengerire Csonka- Magyarországnak szüksége van.

Next