Kecskeméti Lapok, 1924. január-június (57. évfolyam, 1-145. szám)

1924-04-16 / 89. szám

ötvenhetedik á¥?dlyem 89. szét». Ára 1000 kora«» Szerda, 1924. április 16. Kcrri/CMETI liflDAV —i“.Z IVCuncric 11 liHrUlv ss» i b t­daaBtHves s aserkasdöseg rBbtapr» 2«-«« totou«, é. U.41M..U Hm I*ta ar« 1000 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP »n. m., mzgmsai*£ms£i&xxa& tseimi^gs^a'^.'^sJraawpamBamBBmam^gaataammmmaKammiasKzuumTf ntwnT»iWMMn'— r­ T' I *X,EIjEFOÍTSBA3£T7£í181 t Főszerkesztő: Hankovszzky Zsigmond. j 141 t Felelős szerkesztő: Almássy Sándor. (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) I wm^ literenként 2000 koronától 5000 koronáig 1 ffillgSSicKI DOrOKal­laSl­ f 01 bármilyen mennyiségben a | i— ■ 1—■ 1 1 u mii iBiiiiiiiMiiiMMiiiilirMitrrniiiiTirrriiiiwiiaii mii ......................--- -- ■■■1­! Horváth Zoltán, Propper Sándor és Kiss Menyhért nyilatkozata a Kecskeméti Lapoknak a felhatalmazási törvényjavaslatról. A függetlenségi Kossuth párt álláspontját Horváth Zoltán Félegyháza követe fejtette ki lapunk szá­mára : — A most tárgyalás alatt levő szanálási törvényjavaslatnak — úgymond — helyes neve Bethlen diktatúrájának véglegesítésé­ről szóló törvényjavaslat lenne. Én a ma­gam részéről eddig sem kételkedtem ab­ban, hogy a mai kormányzati rendszer csak látszólagos alkotmányossággal működik, azonban — úgy hiszem — hogy ezen tör­vényjavaslatnak alapos áttanulmányozása után mások is erre a meggyőződésre fog­nak jutni, hogy ha eddig nem is, de ez­után feltétlenül a Bethlen féle diktatúra fog bekövetkezni. Egész bizonyos, hogy a Bethlen mögött élő többség ezen diktatúra javaslatokat meg fogja zavarni. Rá fognak azonban hamarosan jönni, hogy ezen ja­vaslatok törvényerőre emelkedésükkel sem befelé, sem kifelé nem fogják azt az ered­ményt elérni, amit ezen két irányban Beth­len István eléjük festett.­Befelé s bekövet­kezendő és a cikezeti hatalommal rendel­kező kormány által tetszés szerinti módon és arányban megállapítandó közterhek agyon fogják n­yen­ni az adózókat, kifelé pedig a nemzetközi összeköttetéshez szükséges megs­értés és jóakarat volt ellenségeink részéről, csak akkor fog igazán bekövetkezni és ál­landósulni, ha a teljhatalommal felruhá­zott kormány továbbra is két kézzel fogja szórni nemzeti szuverenitásunknak drága kincseit. — Óriási felelősséget vállal magára a többségi párt, hogy ilyen mérhetetlen ha­talmat suház olyan korm­ányférfiakra, akik négy és félévi kormányzásuk alatt csupán arról tettek tanúságot, hogy a történelmi időknek megfelelőig kormányozni nem tudnám­ . Azt mondja gróf Bethlen István, hogy a volt ellenségeink talpraállítsunk céljából segítségünkre jönnek. Én erre ezzel a klasz­szikus mondással válaszolok: »Timeo da naos et dona ser­ent­es.* (Félek a görögök­­től még akkor is, ha ajándékot hoznak) Kiss Menyhért -az alábbi nyilatkozatot tette munkatár­sunk előtt: — Magyarország gazdasági talpraállítá­­sát meg lehetett volna oldani anélkül, hogy a ssisánlánthoz fordulunk. Pártunknak ugyanaz az álláspontja, mint Nagy Emilé, akinek el kellett hagyni az igazságügyi tárcát, s miért követelte, hogy a belföldi kányszerkölcsönt a SCO leggazdagabb em­bertől kell Magyarországon behajtani.­­ A külföldi kölcs­önt, vagyis a 250 millió arany frankot mi idehaza színtén megtaláljuk, még­pedig a nagytőkéseknél és nagybirtokosoknál, akik ugyanolyan biztosítékok mellett, mint amilyeneket a kormány a külföldi bankároknak biztosít, szintén hajlandók lettek volna az állam rendelkezésére állani.­­ A harmadik legfontosabb tényező 12 önálló jegybank felállítása és a korona stabilizálása. Erre vonatkozóig pártunk álláspontja, hogy ugyanolyan bankot kell felállítani, mint Németországban és ugyan­olyan pénzegységet, mint ami ott bevált. A jelenlegi német értékmérő szilárdabb, mint a dollár, mert az egész rerrszo va­gy orra alapozza meg értékét. — Nálunk érték megfelelne a járadék korona, amely tőkét nem vonna el az or­szágból, stabil pénz­­emre, jó értékmérő, és a teljesen tönkretett középosztályt és munkásságot olyan pénzhez juttatná, hogy tudna vásárolni érte.­ — Politikailag azért helytelenítjük a kor­m­ány akcióját, mert lélektanilag képtelen­ség olyan államokhoz fordulni, amely álla­moknak érdeke Magyarország tönkretétele. Igaz ugyan, hogy újabb külpolitikai ese­mények, melyek Németországban, Orosz­országban, Lengyelországban, Törökor­szágban és Olaszországban történtek, me­lyek a magyar erők nacionalizmusát és a magyarság fenmaradását európai szükség­kép védelmezik és konzerválják, jobb be­látást eredményeztek az utódállamokban és most jelét akarták adni annak, hogy Magyarországgal bizonyos tekintetben meg­egyeznek.­­ Mi azon­ban ennek ellenére jobb sze­­­rettük volna, ha magyar népet koldus­­módra nem állítjuk oda az utódállamok ajtajába, hanem saját erőikből kellett volna talpig ártanunk. A kormány ezt az egyet­len helyes és a magyar nép önérzetének megfelelő módot elmulasztotta, ezért teljes bizalmatlansággal vagyunk iránta és min­dent el fogunk követni, hogy a javaslat törvényerőre emelkedését megakadályozzuk. A szociáldemokratapárti képviselők közül Propper Sándort kérdeztük meg. — Az országnak — úgymond — feltét­len szüksége van kölcsönre. Egy belső köl­csön sikerét a nagybankok tartózkodása miatt nem lá­juk biztosítottnak. Ennek elle­nérv, mégis a kölcsönjavaslatok ellen kell állást foglalnunk, elsősorban is főképpen azért, mert a jelenlegi kormányzati rend­szer kezében és kezelésében nem várunk gyógyulást a kölcsöntől, másrészről a köl­csön feltételeit olyan súlyosnak tartjuk, hogy ha pillanatnyi javulás be is állna, a végső kialakulás feltétlen kedvezőtlen gaz­dasági helyzetet hoz létre. — A javaslat­os terhek túlnyomó részét a dolgozó néposztályokra hárítja. Az igaz­­ságrén­t-keretosztás ulbb nyomort és gazdaság- megigzl­ódtatsi i-s eredményez. — Legelsősor­ban demokratizálni kellene a kormányzatot, megalkotni sz általános titkos választójogot és ennek alapján új, tiszta választásokkal a nemzetgyűlést ösz­szehívni. Csak egy ilyen nemzetgyűlés volna alkalmas arra, hogy az országot mai súlyos gazdasági és társadalmi helyzetéből kivezesse."­­ Az a nézetem, hogy a munkanéz­üli­­ség csak fokozódni fog, mert a költség­vetés tisztán adminisztratív kiadásokat tar­talmaz, a termelésre stmm­u­l, nem fordít ratik.­­ Külpolitikai szempontból sem várunk semmit a kölcsöntől, amrt azen nagy kér­dések, amelyek tisztázásra várnak, a nem­zetek új csoportosulásával egyáltalán érintve nincsenek és arra igy befolyást nem gyakorolhatnak. WWWVWWVWVAAAAAAAAAAAAAAAAA/ Nyári eső áprilisban. Furcsa időket élünk A hivatalos, nap­tári tavasz régen elmúlt s még mindig fű­tött szobában tanyázunk és künn télika­bátban didergün­k. A nap is csak élvétve s félősen meri egy-egy sugarát a felhőtakaró egy egy kicsiny nyílásán a földre röpíteni, hogy hamar visszaszívja megint és felet­tünk megint fázón, szürkén borulva sötét­­lik az égbolt És az eső esik, esik, esik. A napokban újat produkált megint az időjá­rás. Délben sűrű, nagycseppes nyári meleg esőt küldött az agyonáztatott földre, majd jéggel tarkázta az esőt, borsószemnyi jég­szemekkel, amelyek sűrűn kopogtak a föl­dön s ugráltak fölfelé a kemény kövezet­ről, hogy pár perc múlva vízzé olvadjanak és belevesszenek a sárba Délután folytatta az idő a nyári komédiát, menydörögni kezdett, így játszott az idő nyarat... de meleget nem hozott. Este megint be kellett fűteni, hideg volt. Nem is tavaszi hős, ha■ nem télvégi hideg.

Next