Kecskeméti Lapok, 1924. január-június (57. évfolyam, 1-145. szám)

1924-04-17 / 90. szám

Arg 1000 korona Csütörtök, 1924. április 17. ötvenhetedik évfolyam 99. szára. Előfizetési ár '•gtiöei! kárhoz hordva vidéke a postán küldve itejm évre_______— K ?sifcre_____ — K fesgyedévre____90,890 K így hónapra 28,000 K (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) h itt ilia ír* 1000 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP tamsamícietissBSSnaut ■PMWMWCWBBMBaWBBaM a ¥• ' Főszerkesztő: Kankovesky ^ilgm­ond. MtrrgrKBMpgMPanawiMiiCTWBeaa^afrgMyHacfca^wPiaMagai TELEPONSeiMUKK : SagKKESZTŐSÉG .. .. „ .. *Ai 3 TÖMD A 2,3 glAD&nVfo kX. Felelős szerkesztő: Almássy Sándor. Megjelenik minden nap hétfő és i ««eputani nap kivételével 4 lap essiiesii és sdytgj rmét éríató Srtnü kfll­­•reméejiek e szerűsítlőség '«íjy * kiadóhiviííai rímére iSideudéi. Szerkesztősig­ét kiadóhivat« •ff. *«í.. ifsajr jí?'..al att* 8­ ­* «im\ , Tn~yaffav»ga«ar»B«aw«Eat? Polgárnak lenni mm annyi, mint tőkepénzből, vagy más kész Vi­gyorból élni és a polgár fo­ga­ma alá tar­tőzik a tisztán munkájából élő ember­­e. Ellentétet keresni a közön­­ségesen úgynevezett »polgár«, meg a »munkás « között tehát már csak azért sem való. De még ha ez az ellentét elkerülhe­tetten volna is, annak kiélezése semmikép­p sem volna bölcs dolog egyik fél érdeké­­­­ben sem. Mi, a polgári rend védelmezői, tisztán látjuk, hogy az ellentét szitása ká- I ros a munkásságra nézve is, mert hiszen a szervezett hatalom, az anyagi erő s a szellemi fesőbbség egyaránt a mi részün­­­­kön van s a munkásnak nevezett elem, ha­­ pillanatra győzelmet arat, ezt a győzelmét nem képes a maga javára felhasználni. Láttuk 1919-be­n, hogy a proletárnak neve­zett elemek uralma olyan gyűlölet és elé­gedetlenséget kellett minden vonalon, s annyira kivette a vezetést magának ezen osztály érett és politikai irányításra képes elemeinek a kezéből, hogy ennek az ura­lomnak megszűnését — pedig keserves szolgasággal felváltott megszűnését — az egész ország diadalként üdvözöli. Azonban ezt a marxista elveket hirdetők­nek hiába magyarázzuk, ők sz osztályhar­­cot nélkülözhetetlennek tartják s az ellen­tétek elsimítását célul ki nem tűzik. Ám legalább mi, akik a polgári rend mellett vagyunk, értsük meg, hogy az ellentét szitása nekünk sem érdekllnk, sőt a pol­gári rend javára leginkább akkor munkál­kodunk, ha az ország minden becsületes lakosának egyetértő mun­kálk­odására tö­rekszünk. Egészen bizonyos ugyanis, hogy az ellentétek mesterséges kiélezése csak ak­kor tehetséges, ha az elégedetlenség meg­adja erre a hajlamosságot. Hasztalan pré­dikálják az osztályharc szükségességét ak­kor, ha az úgynevezett munkáselem meg­győződik arról, hogy anyagi helyzet és szabadságjogok tekintetében, magán jóléte és a közügyekbe beleszólhassa tekinteté­ben nincs rosszabb helyzete, mint a haza más lakosainak s a maga sorsában szá­mottevő javulást akármilyen nagy felfordu­lástól sincsen oka remélni. Azonkívül pedig számot kell vetni az úgynevezett »polgári« elemek azon részé­vel is, amely, részint nemes lelkesedésből részint a maga jövőben remélt érvényesü­lése érdekéből kiáll a polgári rend védői sorából s a támadók közé lép. Ezeknek a kezéből kivenni a fegyvert semmivel sem lehet inkább, mint az alsóbb néposztályok emberséges kezelésével, helyzetük tehető javításával. Mennél kevésbbé zárkózik el az erősebb társadalmi osztály a gyöngébb érdekeinek számbavételétől és támogatásá­tól, annál kevesebben lesznek azok, akik a n­aguk társadalmi osztályainak magatartá­sával elégedetlenek s még inkább kevesen azok, akik azt remélhetik, hogy a most még gyöngébb, de fölfelé törekvő osztály­­ majd őket, mint jólét­zre melléje álltakat,­­ emeli vállára. Nemcsak nem emberséges, de nem is­­ célszerű tehát a nemzet különböző rétegei­nek egymás ellen sorakoztatása. Annak, aki­­ a polgári társadalmi rend fennmaradását­­ komolyan óhajtja, faj, vallás, vagyon, szár­mazás, társadalmi osztály, foglalkozás sze­dni való elkülöníléseket mm szabad lenni, annak minden hitny­elvű, osztályú magyar­ral szorosan kezet kell fogni. /vuuwvuvwwwwvwwwvwvww­ A pénzügyminiszter tervezete a vagyonváltságról. A pénzügyminiszternek a vagyonvsitság­­ról szóló jelentése a következő: A kereskedők és áruraktárak és az ipari üzemek árukészletükre az 1923. év végén mutatkozó érték és árak alapján 10,000 aranykoronáig fél százalékot, ezentúl 10 százalékig emelkedő vagyonváltságot fizet­nek. Ez a maximális 10 százalék 5 millió aranykorona értékű áruraktár után fizetendő. Az 1921. évi vagyonváltság törvényes ren­delkezései szerint befizetett összegeket oly módon számolják el, hogy a befizetett ösz­szegeket a befizetés hónapjában megálla­pított kulcs szerint aranykoronára fogják átszámítani. A befizetés időpontját a pénz­ügyminiszter rendeleti úton állapítja meg. A részvénytársaságokat és szövetkezete­ket kölcsön nyújtására kötelezheti és a kölcsönösszeg nagyságát az 1923 ik évi részvény- vagy üzletrésztőke szerint álla­pítják meg. A tőzsdén jegyzett részvények­kel bíró vállalatok részvénytőkéjüknek 2 százalékát, a tőzsdén nem jegyzett vállala­tok pedig a rájuk már kivetett vagyonvált­ság százszorosát kötelesek fizetni kölcsön címén. A vagyonváltság fizetésére, megál­lapított határidő után alakult részvénytár­saságok és szövetkezetek részvényei,illetve üzletrészi névértékének 2 százalékát kell fizetni kölcsön címén. A kölcsönt 1925. január 1 én kezdődő 5 félévi részletben kell fizetni. A miniszterelnök a szanálási vita lezárását kéri. Noha az ellenzék több tagja nép, fel­szólalásra készül a szanálási javaslatok ellett, politikai körökben azt remélik, hogy a nemzetgyű­lés a mai napon az árth­ínos vitát befejez . Az eddigi felszólalások kö­zül legtovább, öt és háromnegyed óráig Zsírkay János beszélt, a hosszabb beszédeket Payer Károly, Horváth Zoltán és Rupert Rezső mondotta. A kormánypárt mindent megpróbál, hogy az ellenzéki szónokok ügybuzgalmát mér­sékelje. Almássy László tegnap Heinrich Ferenc társaságában behatóan tárgyalt Hegymegi Kiss Pállal, az ellenzék vissfeti­­dézőjével a vita gyors befejezéséről. Mag­állapodásra nem jutottak és most az a helyzet, hogy az ellenzék továbbra is kor­látozás nélkül folytatja a vitát. Mégis re­mélik, hogy a javaslat általános tárgyalása ma éjfélre véget ér. Bethlen István gróf a mai napon szólal fel s fölszólítja az ellenzéket, hogy a javaslat megszavazása elé ne gördítsen akadályokat. Azt a hírt, amely erősen tartotta magát, hogy a kor­mány ujabb kényszerkölcsönt tervez, a legilletékesebb helyen határozottan meg­­cáfolták. Komoly forrásból azt a hírt kaptuk hogy az ellenzék gróf Bethlen István mi­niszterelnök felszólalásában bizonyos kije­­leléseket vár a választójogra vonatkozóan. A miniszterelnök — hír szerint — haj­landó megnyugtató kijelentést tenni. Így a szanálási javaslatok tárgyalásának befeje­zése mindezt nagyobb zökkenő nélkül, simán biztosítottnak tekinthető és a Ház húsvétig tető alá hozza a szanálási pro­grammal. WXAAAAAAAAAAAAAAA/WXAAAAAAAAAA/V Tisztviselői létszámapasztás és fizetésrendezés. Jó forrásból értesülünk, hogy a kormány a tisztviselőkre 1924. június 1 től kezdődő hatállyal a következő intézkedéseket szán­dékozik tenni. A fizetések a mai 25—28 százalék he­lyett 40 százalék aranyparitásra emelked­nek. De megszűnik a kedvezményes ellá­tás, élelmiszer, tűzifa, szén, ruha, cipő ellá­tás. E helyett a családfők havi 25 arany­koronát, a családtagok fejenként és havon­ként hét aranykoronát kapnak. A vasúti kedvezményeket még a tisztviselőkre is lényegesen korlátozzák. A létszámcsökkentés java részét már június­­­tól keresztül viszik, de a 40 száza­­ d Magasfokú borokat vásárol bármilyen mennyiségben a I 3FICUTXK.TTTS Részvénytársaság, Széchenyi-tér 5. sz.

Next