Kecskeméti Lapok, 1926. január-június (59. évfolyam, 1-144. szám)

1926-01-01 / 1. szám

ML tehess I sfián. Ára 1500 koron. Féltek, 112é. jauár 1. sze­rintöössie* (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) SÄAS lg? kéupra 31.MI FI­FIJfiOFTI FN POF­ITIk’AI NAPIT­AP Szerkesztőség és kiadódhata! Egy« »«« art 1500 K_____________________JUUUElLEI­ PULI FNIJAI INArlLAI_______________________V. ker., Kéttemplom-ket .»szerkesztő: Hankovszky Zsigmond.­­ Telefonszára: 141. | Felelős szerkesztő: Szabó Ambrus dr. A levente kérdéshez. Körülbelül két hónappal ezelőtt Eszter­gályos János szociáldemokrata képviselő a nemzetgyűlésen támadást intézett a levente­­egyesületek ellen, majd pedig tettetett naiv­sággal, de nem minden célzatosság nélkül felvilágosítást kért a kultuszminisztertől azok célját illetőleg. A felszólalás akkor nem vert nagyobb hullámokat. A nemzetgyűlés tagjai közül nem akadt senki, aki védelmébe vette volna a leventeintézményt. Talán mert je­lentéktelen epizódnak tekintették a felszó­lalást, vagy mert inkább érdekelte őket az épen szőnyegen levő Cuza ügy, Gömbös Gyula fül­ibáló művelete, illetve Payer Ká­roly akrobatamutatványa. Azóta a levente oktatás ellen ismételten történtek kirohaná­sok Hogy Kéthly Annáék, Biró Dezsőék előtt nem rokonszenves a leventeképzés, nagyon természetes. Ők az intézményben — elég helytelenül — a railitarizmust lát­ják, aminek elvi ellenségei. Bizalmatlanok mindennel szemben, aminek irányítása a polgári osztály kezében van. Különösen érzékenyek, ha a munkássággal rajtuk kívül mások is foglalkoznak s az ő politikai ér­dekeiket veszélyeztetik. Elfogultságukban k­feledik, hogy a leventeintézr­ényben az egész magyar ifjúság benne foglaltatik, te­kintet nélkül a foglalkozásra, a társadalmi és felekezeti tagozódásra. Minthogy pedig a magyar ifjúság egyúttal a magyar jövőt is jelenti, a leventeügyet nem lehet, de nem is szabad más, mint magyar nemzeti szem­pontból kezelni. Ez nem az egyes pártok, felekezetek vagy társadalmi osztályok ügye. Ez a magyar nemzet ügye. Annál sajnálatosabb azonban, hogy el­vétve a polgári osztályhoz tartozók részé­ről is hallatszanak ellene kifakadások Sze­retnék hinni, hogy az itt ott megnyilatkozó ellenszenv nem hazafiatlanságból fakad, ha­nem a még mindig le nem vetkezett önző materializmusból, továbbá abból, hogy az in­tézmény újszerű s a polgárság nincs kellően tájékozva nemes hivatása felől. Elismerjük, hogy mint minden új dolognál, itt is for­dulnak elő kinövések, túlbuzgalomból eredő esetleges zaklatások. E jelenségek azonban teljesen eltörpülnek az intézmény magasz­tos célja mellett, amit a fenkettgoz­dolko­dású Mikes püspök így fejez ki: »A levente egyesületek hivatása, hogy az ifjúság egész­séges testi nevelése, férfias erejének fejlesz­tése és megőrzése mellett a hazának tiszta, romlatlan és ezért minden tekintetben meg­bízható, erkölcsös nemzedéket neveljenek.« Olyan szent cél ez, amely előtt minden igaz magyar embernek, legyen az munkás, kisgazda, iparos, kereskedő, vagy értelmi­ségi, még anyagi áldozatok árán is m­eg kell hajolni. Soha nagyobb szükség levente ne­velésre nem volt, mint mi. A múltban nem sokat törődtek az ifjúság nevelésével. A világháború alatt és után pedig csak tovább hanyatlott. Testileg, lelkileg gyöngült, eré­nyeiben, erkölcseiben, kötelességtudásban megfogyatkozott. Annak idején a katonai szolgálat jótékony hatása még érezhető volt testi és szellemi erejének harmonikus A város törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta meg ez évben utolsó ren­des havi közgyűlését a bizottsági tagok mérsékelt érdeklődése mellett. Kilenc óra után néhány perccel nyitotta meg a közgyűlést Fáy István főispán. Bol­dog új esztendőt kívánt a törvényhatósági bizottságnak, majd bejelentette, hogy Pekár Gyula nemzetgyűlési képviselő meleghangú levélben mondott köszönetet a törvényható­sági bizottságnak az olasz királytól kapott kitüntetése alkalmából tolmácsolt üdvözle­téért. Bejelentette még, hogy törvényadta jogánál fogva Ottó Sándor műszaki taná­csost tb. műszaki főtanácsossá nevezte ki. Az elnöki enunciációk után Csarkay Béla főjegyző terjesztette be a polgármesteri je­lentést a közigazgatás múlt havi állapotá­ról. A jelentéshez l­ányosi Szabó László dr. szólt hozzá s a városi tisztviselők részére karácsonyra kiutalt előleg kérdésével fog­lalkozott. Indítványozta, hogy az előlegként kiutalt összegeket segélyképpen írják a vá­rosi alkalmazottak javára és ugyanolyan arányban a városi nyugdíjasokat is része­sítsék segélyben. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Francsek József, háztulajdonosok szö­vetsége elnnpkénc tványát terjesztette be ezután a feje. Az indítványozó a háztulajdonosok sérelmeit ecseteli az indít­ványban és főleg azt tartja tűrhetetlennek, hogy a lakáshivatal nem hajtja végre a bíró­ság által elrendelt kilakoltatásokat, úgy, hogy a háztulajdonosok úgy szól­, áa védte­lenek a lakókkal szemben. A bajok kútfor­rását a lakásínségben látja és azt indítvá­nyozza, hogy építtessen a város tizenöt rétiben egy, részben pedig kétszobás lakást. Az indítvány kapcsán dr. Márkus Ferenc szólalt fel és megtoldotta még azzal, hogy a város a maga hatáskörében intézkedjék aziránt, hogy az építtetni akarók a jelenle­ginél lényegesen olcsóbb áron juthassanak háztelkekhez, ami szintén jelentékeny segít­ség lenne a lakásínség enyhítésére. A köz­gyűlés a módosított indítványt teljes égé­ fejlesztésére. Trianon azonban ezt a neve­lési lehetőséget is megszüntette. Nem ma­radt tehát számunkra más út, minthogy az új életre keltett levenkintézmény útján meg­bízható, lelkes oktatók segítségével a test­edzés különböző ágaiban neveljük az ifjú­ságot fegyelemre, rendre, ember és tör­­vénytiszt­etre, önzetlen, odaadó hazaszere­tetre. Még élénken előttünk áll a nem rég megrendezett színházi leventeünnepély, a különböző foglalkozást űző, más-más tár­sadalmi osztályhoz tartozó ifjak bot, fegy­ver és buzogánygyakorlataival, az a meg­ragadó, szívekbe markoló élőkép, mely a régi, boldog Nagymagyarországot és a mai lecsonkított, szenvedő hont szimbolizálta. Lábuk e képen a rokka mellett szorgos­kodó magyarruhás lányokat, sz­arató, ka­páló, erőtől duzzadó földmives ifjút, a széken magáévá tette és utasította a taná­csot, hogy ebben az ügyben a jövő havi közgyűlés elé terjesszen be javaslatot. Bizottságok újjáalakítása. A közigazgatási bizottság tagjaiul titkos szavazással újból dr. Szabó Iván, dr. dr. Szabó László, Horváth Béla, Faragó Béla és Héjjas István választatott. Közfelkiáltással választatott meg a számon­­kérőszék tagjaiul dr. Kiss János és dr. Szabó Iván, az igazoló választmány tagjaiul Dömötör Pál, dr. Dr. Szabó László, dr. Kiss Kálmán, Pacsu Mihály és Szappanos Elek, az állandó bíráló választmány tagjaiul Csősz József, Kovács Sándor, dr. Sárközy Jenő, dr. Szabó Iván és dr. Zana Ferenc, a gyer­mekvédő menhely bizottságba dr. Horváth Mihály és Füredi Lajos. Az igazoló választ­mány elnökéül a főispán Faragó Bélát ne­vezte ki, tagok lettek dr. Győrffy Balázs, dr. Nagy Mihály és dr. Jámbor József. A választásokkal kapcsolatban viharos jelenetekre adott alkalmat dr. Nagy László bizottsági tag azzal, hogy az egyes bizott­ságokba külön listával kérte a titkos sza­vazás elrendelését. Miután pedig ehhez 20 bizottsági tag írásos kérelme szükséges, Fáy főispán a titkos szavazás mellőzésé­vel, felállással ejtette meg a szavazást. A listákkal dr. Nagy László magára maradt s mi­nt ismételten uj tagokat ajánlott a régiek közfelkiáltással való megválasztása helyett, Fáy főispánnal való vitája miatt két ízben kapott rendreutasítást. Fáy főispán megemlékezett a tiszántúli nagy árvízkatasztrófáról és bejelentette, hogy földönfutóvá vált magyar testvéreink segélyezésére január első felében rendkívüli közgyűlést fog összehívni. Több kisebb fontosságú ügy elintézése után Osló Sándor, az újonnan kinevezett tb. műszaki főtanácsos letette a hivatali esküt a tb. bizottság előtt, ami után az elnöklő főispán tizenegy óra előtt néhány perccel bezárta az esztendő utolsó köz­gyűlését: pörölytverő, acélizmú kovácsot, a rabláncot széttépő magyar daliát, az oláhot, a rácot, a csehet, osztrákot kergető, régi határainkat visszahódító edzett leventéket. Mindmeg­annyi zálogai a szebb magyar jövőnek! Kár, hogy olyan kevesen láttuk s éppen azok hiányoztak, akiknek elsősorban ott kellett volna lenni. Ha a pesti gáncsosko­­dók végignézték volna a lélekemelő ünne­pélyt, talán ők is más szemmel néznék a magyar leventét. Hiszem, hogy az új esz­tendővel az eddiginél jobb napok virrad­nak a kecskeméti leventékre. A város tőle telhetőleg megtette a kötelességét. Most a társadalmon van a sor. Remélhetőleg meg­nyílik a szive s többet fog áldozni a ma­gyar ifjúság nevelésére a szebb magyar jövő megvalósítása érdekében. Barcza József: A város közgyűlése. Ä m flnn AltAlrP W bor [9,Ö00 0 burgundi.(vörös) 16,000 Mi Uftlliv|l!7£&l n 0 kadarka 12,000 0 muskotály 18,000 ár.1.felmérj­ökbor.l nl« t: j rjz,JBg j4)QQQ Q Z. SZjlVánt édeske* 20,000 * 10 liter vételnél árkedvezmény!

Next