Kecskeméti Lapok, 1929. július-december (62. évfolyam, 147-295. szám)

1929-09-22 / 215. szám

1929. szeptember 22 KECSKEMÉTI LAPOK 3. oldal. TELEFUNKEN & V E Z E«T Ö VIL ÁGMÁRKA Lelkes lendülettel indult meg a tanulás a zeneiskolában, ahol az igazgató ifjúsági zenekarok alakításán és az Úri Banda jubileumának megünneplésén töri a fejét ; munkaképes nyomorgóknak munkát is igyek­szik szerezni a bizottság. Fel kell még említe­nünk, hogy ily módon megszűnik a célra nem vezető, ötletszerű adakozás, valamint legbiz­tosabban megakadályozhatok a szélhámosok visszaélései is. Úgyszintén megszűnik a „vi­déki“ koldusoknak, különösen vásárok és egyéh tömeges összejövetelek alkalmával szo­kásos ideözönlése is. A kecskeméti szegén yügyi bizottság tegnap délelőtt tartotta alakuló gyűlését a városháza tanácstermében. A gyűlésen megjelentek a vá­rosnak és az egyháznak a vezetői. A gyűlésen megbeszélés tárgyát képezték az összes idevonatkozó, sürgős elintézést kivánó kérdések. Kecskeméten körülbelül kétezerre te­hető azok száma, akik testi nyomorúság, szel­lemi fogyatékosság miatt rendszeres gondozás­ra, szeretetteljes ápolásra szorulnak. Az élet ezen sorsüldözöttjei számára tűrhető megélhe­tést fog biztosítani a szegényügyi hivatal, mely még ebben a hónapban megkezdi áldásos mű­ködését. A szegényügyi bizottság tegnapi alakuló gyű­lésén elfogadta a szervezeti szabályzatokat, me­lyeket jóváhagyás végett felterjesztenek a bel­ügyminiszterhez. A gyűlésen megválasztották az intéző bizottság tagjait. Elnök Zimay Károly polgármester, alelnök Füredy Lajos tanácsnok, a bizottság tagjai: Sárkány Béla ev. főesperes, Muraközy Gyula reí. lelkész, Szeless László ref. főgondnok, Kovács Sándor r. kath. plébá­nos, Iványosi Szabó László dr. r. kath. főgond­nok, Papp György, a görög egyház főgondnoka, Maurer Frigyes ev. főgondnok, P. Halász Jero­mos ferencrendi házfőnök, Borsodi József dr. főrabbi, Kenéz Zoltán dr. hitközségi elnök az egyházak részéről, továbbá Tassy József dr. t. főorvos, Czirjék László r. főtanácsos, Szőke Gyula jav. hiv. ügyvezető igazgató, Joszt Fe­renc népisk. felügyelő igazgató. A bizottság ügyvezetővé választotta Szőke Gyulát és jegy­zővé Labanc Ferenc dr. fogalmazót. A szegényügyi hivatal ideiglenes irodahelyi­sége a kath. egyház részéről felajánlott bolt­helyiség a Gyeness-cég inelleti, végleges elhe­lyezést a javadalmi hivatalban fog nyerni. A berendezésre és a munka megindítására 1000 pengő kölcsönt kér a bizottság a várostól a szegényalap terhére. A hivatalban irodai teen­dők végzésére alkalmazza a bizottság Güttin­­ger Rózsát, aki a Kath. Nővédelmi Misszióban eddig is a szegénysegélyezés ügyével foglalko­zott. A bizottság megállapította a gyűjtés és segélykiosztás módozatait, melyek irányelveit már ismertettük. A segélyosztást tüzetes hely­színi szemle előzi meg s így sikerül megakadá­lyozni a munkakerülők zaklató tolakodását. A gyűjtőket megbízó-levéllel, igazolvánnyal lát­ják el s városi tizedest adnak melléjük. A vá­ros közönségét a lelkészek a szószékről is fel­hívják adakozásra, valamint hirdetmények út­ján is és a bizottság minden alkalmas módot felhasznál a propaganda céljaira. Felkérik a rendőrkapitányság vezetőjét, hogy ez év no­vember elsején léptesse életbe a koldulási tilal­mat és a koldusvándorlás megakadályozását célzó rendelkezést. A bizottság f. hó 30-án délelőtt fél 11 órakor tartja legközelebbi gyűlését, amelyen az ügy­vezető részletes inunkatervet terjeszt elő a gyűj­tés módszeréről. RÁDIÓMŰSOR Szombat, szeptember 21. 7.40 A kínai missziókba induló nyolc Ferences­­szerzetes tiszteletére rendezendő búcsúestély. 8.45 Ba­­silides Mária dalestje. 10.30 Magyari Imre és cigány­zenekarának hangversenye. Vasárnap, szeptember 23. 10.00 Istentisztelet. 11.15 Evangélikus istentisztelet. 12.30: Operaházi zenekar hangversenye. 3.30: Horn János: „A gyümölcs válogatása és szakszerű csomago­lása" 4: Rádió Szabad Egyetem. 5.15: Másfélóra köny­­nyű zene. 6.40: Horváth Árpád előadása: „A mai Európa szinháza". 7.20: Sporteredmények. 7.30: Nép­­szinműelőadás a Stúdióból. ,.A betyár kendője“. Nép­színmű 4 felvonásban. 10.10: Farkas Jenő cigányzene­­karának hangversenye. Hétfő, szeptember 23. 9.15: A honvédgyalogezred hangversenye. 12.05: Hangverseny. 4.2 0:Asszonyok tanácsadója. 5.15: Gra­mofonhangverseny. 8.20: Német nyelvoktatás. 7: Ma­gyari Imre és cigányzenekarának hangversenye. 8: Rá­dió amatőr-posta. 8.40: Vonószenekari hangverseny. 10: A Fejes szalon zenekar, az Ostende-jazz, továbbá Hor­váth Gyula és cigányzenekarának hangversenye. A pénzügyi bizottság ülésén majdnem pál­cát törtek a Zeneiskola felett, többen is akad­tak, akik a mai gazdasági viszonyok között ki­mondottan „lukszus"-nak minősítették a Zene­iskola fenntartását, itt azonban, az öreg iskola­­épületek falai között szerencsére más a felfo­gás. Itt hittel, meggyőződéssel végzik mun­kájukat az aria hivatottak, mert tudják, hogy a magyar muzsika, amely előtt az utóbbi évek­ben minden várakozásunkat felülmúló elisme­réssel számtalanszor hajtotta meg lobogóját a külföld, sokkal, de sokkal többet használhat a magyarságnak, mint akárhány, horribilis pén­zekkel fenntartott hivatalos apparátus. Szeptember első napjaiban az idén a szokott­nál is nagyobb lendülettel indult meg a tanítás, a tanulás a Zeneiskolában. Az első napokban ugyan úgy látszott, hogy zökkenők, fennaka­dások lesznek, mert a tanerők közül többen szabadságra mentek. A gordiusi csomót azon­ban huszáros vágással metszették át a Zeneis­kolában. A távozott tanárnők helyett Vásár­helyi Zoltánné legidősebb, legtehetségesebb ta­nítványai vették kezükbe a legfiatalabbak okta­tását és pár nap alatt kiderült, hogy a csere egyátalán nem bizonyult hátrányosnak. Az az egységes tanítási metódus, amit Vásárhelyiné nagyszerű pedagógiai érzéke meghonosított, eleve elhárított minden zökkenőt és a tanulók úgyszólván észre sem veszik a cserét, amely tanítóikban beállott. A zene oktatása mintaszerűen folyik és ilyen harmonikus, egészséges vérkeringésű atmosz­férában ideje, módja van a lelkes igazgatónak, M. Bodon Pálnak arra is, hogy hozzáfogjon azon terveinek megvalósításához, amelyeket ré­gen érlel a szíve alatt. Ilyen elsősorban az ifjúsági zenekarok ügye. M. Bodon Pálnak régóta hangoztatott meggyő­ződése, hogy csak egy zeneileg gondosan ki­képzett ifjúságból fejlődhetik ki az igazi zenei kultúra és ennek egyenes következményeként a komoly hangversenyközönség. Ez a meggyő­ződés érvényesült ahhan a tervben, amely no­vember vagy december folyamán válik valóra a középiskolai énekkarok Kodály-koncertjén és ennek a tervnek egy magasabb fokú lépcsője az a megvalósításra váró szándék, amely az igazgató elgondolásában cserkész- és levente­zenekarok felállítását tűzte ki céljául. Egy igen nagy akadály persze itt is van: a pénz, amire a sok fúvós hangszer beszerzésé­hez szükség van, hiányzik. M. Bodon Pál azon­ban reméli, hogy némi állami támogatással si­kerül ezt az akadályt kiküszöbölni. A másik nagy munka, amelyen a Zeneiskola igazgatója a fejét töri, a Kecskeméti Műkedve­lők Zenekarának jubileuma. Az Úri Banda eb­ben az esztendőben ünnepli fennállásának öt­ven esztendős jubileumát s erre az alkalomra szeretne az igazgató valami nagyot, valami szé­pet, valami nagyon szépet produkálni. Hogy mit, hogyan, nem árulta el, de ahogyan ismer­jük, már előre biztosra vehetjük, hogy a jubi­leummal kapcsolatos „kirukkolás“ diadalmas határkő lesz Kecskemét zenei életében. Van az igazgatónak még egy terve, amiről valósággal áhitatos szeretettel beszél. M. Bodon Pálnak sehogyan sem megy a fejébe az a saj­nálatos valóság, sehogyan sem tud megbékülni azzal a gondolattal, hogy Kecskeméten nem le­het városi támogatás nélkül hangversenyt ren­dezni, mert nincs rá közönség. M. Bodon igaz­gató nem tud ebbe belenyugodni és meg akar­ja mutatni, hogy igenis lehet! Nagy fába vágta bele a fejszéjét és most azon töpreng, hogyan lehetne megalakítani a Kecskeméti Zenebará­tok Körét. Csak kétszázötven igaz muzsika­­hívőre volna szüksége, akik a tagdíj fejében kötelezettséget vállalnának a hangversenyek látogatására. Ennyi az egész . .. De, hogy Kecs­keméten meg lehet-e valósítani, más kérdés ... Egy azonban bizonyos. Az a zenekultúra, a­­melynek szolgálatára ennyi hitet, ennyi mun­kát, ennyi gondot, ennyi fáradságot lehet fel­áldozni, az nem lehet lukszus.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék