Kecskeméti Lapok, 1936. január-június (69. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-05 / 1. szám

_____________________________tratOrgir^____________________ 70. évfolyam, I. szám KecskemétiLapok FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP $ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Rekettye­ György és ö1 társa Január másodika... Ragyogó napsütés, lan­gyos szellő mintha meg akarná hazudtolni ezt a dátumot. Szó szerint: tavasz a télben... A nyíri erdő mesgyéin járunk s szinte keressük a fákon a zöldbepattanó rügyeket. A rügyeket, melyek most már hiába rejtik szívük mélyén a májusi lombkoronát, többé nem terítik ár­­nyat adó takaróként a gyöngyvirágos, ibolyás pázsit fölé. Fejszék kattognak, fűrészek élesen sikongnak , gránátrobbanásszerűen recsegve­­ropogva, nagy robajjal dől ki egy-egy évszá­zados tölgy. Vágják a nyílt erdőt... Fensége­sen szép, de mégis félelmetesen fájdalmas lát­vány. Jól esik, megvigasztal, ha a vasúton túlra nézünk, hol a pusztulást feledtető reménység­kerteket, szőlőket, gyümölcsösöket látjuk. A múltból elkésett hírnökként itt-ott emelkedik még egy-egy dombocska, melyeket szorgalmas hangyaként túrnak, egyengetnek, hordanak szét munkás emberi kezek... Jobb itt a ta­licska nyikorgását hallgatni mint odaát a fej­szekattogást. . . Kettészelt domb felé tartunk. Tövében parázsló fagyökerek mellett ember­­gomolyog. Szalonnát pirítanak s nagy karéj kenyerekre kívánatosan csöpögtetik a zsírját. Dél van... De ők most nem ebédet esznek, in­kább vacsorát s az ebédet: tarhonyát, leb­bencset vagy paprikás krumplit lobogó láng mellett este főzik meg. Nézzük, nézzük egyre jobban melegedő te­kintettel ezt a tűz mellett guggoló, kemény karú, egyenes tekintetű, felemelkedéskor szép szállá kinyúló hat magyar embert s önkénte­­lenül a miniszterelnök úr újévi dicsérete jut eszünkbe, melyet a kecskeméti kisemberekről mondott... Úgy érzem, nekem is egy szál vi­rágot kell fűznöm ehhez a nem frázisként ható, de szívből fakadó dicséret csokorhoz... Be­szédbe elegyedünk az emberekkel... Rekettyés .György 40 éves, mokány, keménykötésű ma­gyar ember a bandavezér. Olyan értelmesen beszél, szavai annyira határozottak, egyene­sek, hogy szinte tanulni lehet tőle. Kis háza, 1 holdas szőlőcskéje van Szarkásban s egy kivé­telével mindegyiknek van hasonló háza, sző­leje. Fiatalemberek, csak kettő érte el az ötven évet, a többi még a negyven felé halad. De még az ötven éves is olyan fiatal, hogy bátran a negyvenesek közé sorolhatnánk. Meg is jegy­zi egyik társam: no, ugyan magáról se hiszi el az ember az ötvenet, hisz a bajuszába még egy szál ősz sincs... Fanyar mosollyal emeli meg süvegét: „de hajam sincs, elvitte az orosz fog­ság“. íme a kor corpus deliktije... Gyermekek iránt érdeklődöm. És ekkor jött az a gyönyö­rűséges, ragyogó szemekkel tett vallomás, me­lyet meg nem örökíteni vétek lett volna. Kezdi a bandavezér: „nekem nyolc van, hála Isten­nek, csak kettő közöttük a leány,“ — moso­lyogva jegyzi meg Rekettyét; a legöregebb, 55 éves Tóth is nyolcról számol be... És a töb­biek hat-hat, fiatalabb­ja öt és négy van eddig, — mondják. De még lehet... Sebtiben össze­számlálom: harminchét. Hat család, 37 gyer­mek. .. Baranyai falvak jelennek meg előttem, melyeknek utcáin kihalóban a gyermekkacaj. Ott egész faluban sincs 37 gyermek... Nem panaszkodva, zúgolódva beszélnek a gyermek­ről. Úgy emlegetik, mint az Isten áldását, aján­dékot és segítséget, akik, ha sok gondot is ad­nak, de majd a gond után nagy segítségül lesz­nek. .. Csak egészség legyen, akkor nem lesz baj,­­ így alakul ki az egyöntetű vélemény. Íme egy gyönyörű szál virág a dicséret cso­korhoz. Hat derék, becsületes, fáradhatatlanul dolgozó magyar apa. Egy hold szőlőcskével, napi 1.20—1.50 időleges keresettel, 15—20 csa­lád helyett is neveli dolgos, életrevaló magyar polgárrá a gyermekeket. Hogy miként lehet ez, hogy közülök egy se éhezik, ha foltos is a kis gúnya, de nem mesztelenkednek? Nehéz meg­érteni. .. Ez titok, hihetetlen és érthetetlen vagy legalább csuda mindazok előtt, akik ezt a fajt nem ismerik a maga szívósságával, kitar­tásával, igénytelenségével, akaraterejével. Egy bizonyos: Rekettyés uram minden fillére a csa­ládi élet tűzhelyének melegét szítja s nehéz, fáradságos egy hétnek munkája után, minden küszöbére érkezett a Kecskeméti Lapok. Több mint két emberöltő óta változatlan hűséggel szolgálja a nemzeti ideálokat, a társadalmi és kulturális törekvéseket, a városnak felvirágoz­tatását, a lakosság boldogulását. A díszes ju­bileum esztendejében, annak küszöbén, csak egy pillanatra állunk meg: köszöntjük a hűsé­ges olvasótábort, a munkatársak gárdáját s tö­sot»s««iBiainB«o^e8«EBiiíi*ö®w!(Qaw»«flHw«ipi«a!saE:«stWBS8it® vasárnap begyalogol a templomba Istennek há­lát adni a vett jókért. Ez a faj megérdemli a dicséretet. De nem­csak a dicséretet, hanem azt is, hogy hóna alá nyúljunk s tegyük a magyar jövendő biztos oszlopává. Rekettyés György és öt társa meg­érdemli, hogy kis, egy hold szőlőcskéjét ne kelljen nyolc felé szabdalni,­hanem becsületes munkájával, mindegyik gyermekének szerez­hessen külön egyet-egyet. Az életrevalóság dícséretét kövesse: Reketv­tyeiék telepítése... Gy­ár rétien hittel, emelt fővel indulunk tovább. Válságos időket él nemzetünk s válságos esz­tendő előtt állanak Európa népei. Soha na­gyobb szükség nem volt higgadtan bíráló, tár­gyilagosan tájékoztató, józan haladásért küzdő lapra, mint napjainkban. Hivatásunkhoz híven e célok lebegnek szemeink előtt a felemelő ünnepi órán, a hetvenedik év első állomásán. r*H*aB«anaaBm«M6í3fiD«fó>osaRí*0ioiKfeais!!iG!RHn«RinuftB(«B!i($»aiB«*if2aB'>? Hetvenedik esztendő a Kecskemét—Cegléd közötti út m­egépítése kimaradt az 1936. évi útépítési programból A múlt év folyamán több illetékes nyilatko­zat hangzott el, amelyek szerint a kormány útépítési programjában első helyre kerül a Cegléd—Kecskemét közötti szakasz megépí­tése. Nemcsak az útügyi viszonyok vezették a kormányt ezen elhatározásra, hanem az a kö­rülmény is, hogy az Alföld az elemi csapások folytán sokat szenvedett és a munkáskezet nem tudta kellően foglalkoztatni. Annál na­gyobb meglepetéssel értesülünk most, hogy a kereskedelmi minisztérium most összeállított útépítési programjából nemcsak a Kecskemét —Cegléd közötti útszakasz hiányzik, hanem alig jut valami az Alföldre és az előirányzott 76 millió pengő csekély kivétellel a Dunán­túlnak jut. Értesülésünket megerősíti az a körülmény, hogy az útépítések finanszírozásában nagy szerepet játszó Magyar Országos Központi Ta­karékpénztár igazgatója, Mikecz Károly dr. a napokban felhívta a Duna—Tiszaközi Mező­­gazdasági Kamara vezetőségének figyelmét a tudomására jutott útépítési programra és arra a körülményre, hogy ebben az Alföld érdekei teljesen mellőztettek. Miután az útépítéseknek bizonyos mértékig inségmunka jellege van, semmiképen sem méltányos, hogy a 16 millió pengő túlnyomó részét a Dunántúlon használ­ják fel. Miután maga a kereskedelmi miniszter is elsőrangú közérdeknek tartja úgy a Kecske­mét—Cegléd, mint a Kecskemét—Szarvas— Békéscsaba közötti útszakaszok megépítését, a Mezőgazdasági Kamara legutóbbi igazgató­­választmányi ülése elhatározta, hogy részletes felterjesztést intéz a kereskedelmi miniszter­hez az Alföldön szükséges útszakaszok meg­építése érdekében és felterjesztésében az itteni munkásviszonyokat is behatóan ismertetni fogja. A város vezetősége bizonyára szintén meg­teszi a szükséges lépéseket, amelyek annál in­­kább sikerre vezethetnek, mert a MOKTÁR az alföldi utakat hitelre is hajlandó megépíteni és hajlandó hat évr­e előlegezni a költségeket. Ezzel lehetővé teszi, hogy már 1936-ban lebo­nyolítható legyen az 1937. évi útépítési prog­ram. Tanyai termelési reform-program írta: Szabó Lajos, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara főtitkára Gesztelyi Nagy László dr. a Kecskeméti La­­­­pok december 8-iki számában Tanyai reform-­­ program cím alatt megjelent értékes vezércik-­­ kében összefoglalta azokat a kívánalmakat,­­ amelyeket a tanyai lakosság vár a város veze­­­­tőségétől. Ezek a kívánalmak feltétlenül szük­ségesek és a tanyai lakosság érdekeit szolgál­ják. Hogy a tanyai lakosság boldogulhasson, ezeknek a reformoknak együtt kell járniuk a termelési reformok keresztülvitelével. E kettő azután együttesen hozza meg a tanyai lakos­ság boldogulását. Kecskemét határát a kis- és törpebirtok típu­sok alkotják s a város nagykiterjedésű birtoka is kisbérlők kezében van. Ezeket tekintetbe véve, szükséges, hogy olyan termelési progra­mot dolgozzunk ki, amely elősegíti a kisbir­­tokok jövedelmezőségét. Most nem beszélünk a szőlő- és gyümölcstermelésről, hanem kizá­rólag szántóföldi termelésünk átalakítására gondolunk a jövedelmezőség szempontjából. A kecskeméti kisbirtokosok főterménye a rozs, kisebb területen a búza, majd tengeri és burgonya. Ott, ahol lehetséges, bekapcsolják a konyhakerti növények termelését is. A meg­felelő terméshozamot adó szántóföldi takar­mány­növények termelésének kismérve okozza azt, hogy nálunk az állattenyésztés a legala­csonyabb fokon áll, mert állandó takarmány­hiánnyal küzdünk s ennek következtében jó­szágállományunkat növelni nem tudjuk. Ennek következménye szántóföldi talajaink tápanyag tartalmának erős megfogyatkozása, minthogy az elvont táplálóanyagot pótolni a csekély és gyenge minőségű istállótrágya termelése miatt kellően nem tudjuk. A szántóföldi gazdálkodásban a fősúlyt a kenyérmagvak termelésére fektetjük, holott ez

Next