Kecskeméti Lapok, 1937. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-03 / 1. szám

2 2 _____ _ ________________“bőrkesztyűt a Héjjas harisnyaházból! Választások a református egyházban A református egyház törvényei szerint az egy­házközség főgondnoka, gondnokai, valamint a presbiterek negyedrésze három évenként újra vá­lasztandók.­­ Ezeket a választásokat ejtette meg 1936 december 30-án a református egyházközség választó­közgyűlése. A választások megejtése előtt az egyházközségi közgyűlés meghajtotta a hálának és elismerésnek a zászlaját olyan férfiú előtt, aki a maga egész éle­tét, annak minden képességét, szeretetét, hűségét és munkáját beleépítette Kecskemét város és a ref. egyház életébe, aki ifjúságától kezdve, nem válo­gatva a munkaterületekben, meg nem szűnő tevé­kenységgel szolgálta a közügyet és áldott szívével segítette, vigasztalta és gyámolította az egyesek sorsát. Alig van Kecskeméten valaki, aki ne érezte volna ennek a nagy szívnek hűséges melegét. Ez a férfiú Horváth Mihály dr., aki iránti tiszteletét és elismerését azzal fejezte ki a választó­közgyűlés, hogy egyhangú lelkesedéssel a ref. egyház örökös tiszteletbeli főgondnokának választotta meg. A főgondnoki tisztségre egyhangúlag Kecskemét egyik legértékesebb egyéniségét, Joó Gyula dr. egyetemi tanárt választotta meg. Ezzel kifejezésre juttatta megbecsülését aziránt a férfiú iránt, aki sokoldalú elfoglaltsága mellett soha nem szűnt meg munkálkodni, szolgálni és építeni egyházát. Az ő megválasztásával a méltó elődök hosszú sora után méltó utódot állított a főgondnokság nagy tisztségébe. Gazdasági gondnokká egy köztiszteletben álló kecskeméti család komoly és ügybuzgó tagját, Héj­jas Elek dr-t választotta meg. Képzettsége és hű­sége biztosíték arra, hogy az egyház külső rendje és gazdasága további szép fejlődést tüntetnek fel. Építési gondnokká az eddigi gondnokot, Szabó Sándort választotta meg eddigi hűséges munkássá­gának elismeréséül. Az egyháztanács által meg­szervezett birtokgondnoki állásokra a közgyűlés Györffy Balázst, Donnár Andrást és Varga Mihályt választotta meg. A presbiterek megválasztásánál az egyházköz­ség igyekezett azt az elvet szem előtt tartani, hogy azok közül választja tanácsosait, akik nyilván­való bizonyságát adták egyházuk iránti hűségük­nek és akiknek munkájára biztosan számíthat. De ezenkívül érvényesítette azt a szempontot is, hogy akik hivatalukból folyó rendkívüli elfoglaltságuk­nál fogva közvetlen részt nem is vehettek eddig az egyházi élet munkálásában, de nyilvánvaló ké­pességeikkel rendkívüli szolgálatot teljesítettek a köznek, kitünteti őket bizalmával és presbiterei so­rába iktatja. Ezen szempontok figyelembevételével a kilépő tagok közül újra választotta Héjjas István dr-t, Fáig Istvánt, Héjjas Istvánt, Horváth Mihály dr-t, Poór Mihályt, Garzó Béla dr-t, Farkas Kál­mánt, Nyirády Lászlót, Csikós Lajost, Kéri Józse­fet, Ladányi Lászlót, Prikkel Jánost és Kemény Sándort, az üresen levő hét helyre pedig Kiss Endre dr-t, Ráicz Béla dr-t, Maros Gézát Dezső Gyula dr-t, Huszár Ferencet, ifj. Rigó Zsigmond­ot és Kéris Sándor dr-t választották. Pótpresbiterek lettek: Domján István, Póka Kálmán, Dékány Pál dr., Kardos Elemér, Fazekas Ernő, Laczi János,­­ Tóth Endre dr., Szappanos Sándor dr., Tóth Kál­­­mán, Dékány György, Nemcsik Zsigmond, Tóbi József, Csősz Lajos, Lakos István, Fazekas József, Bíró Sándor, Fr. Kiss Károly, Muraközy László, Poór István, Muraközy József és Édes István. AAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA HÁLÓK E B É D L O K URISZOBÁK KOMBINÁLT BERENDEZÉSEK Budapesti Butorszak­u k. 1. §. Budapest, VIIT., Baross­ utca 21 Nagy választék. Kedvező részletfizetésre. KÉPVISELŐNK RAJZAINKAT MEGHÍVÁSRA DÍJMENTESEN BEMUTATJA. Szobabútor vásárlása esetén — vasúti költségét visszatérítjük! ! HOGY KÉSZÜL A MESE Írta: Búzás József Nagyságos Asszonyom! A múltkor azt kérdezte tőlem: hogy készül egy mese vagy elbeszélés? Honnan veszem hozzá a témát, gondolatot? Hogyan kezdek bele? Engedje meg, hogy írásban válaszoljak. Az egész művet hasonlítsuk — mondjuk egy lakodalomhoz. A beköszöntő rövid legyen! Ad­jon Isten jó estét! Adjon az ifjú párnak bol­dogságot, hosszú életet! Már kész is. Most jön a tárgyalás. Elmondom, amit aka­rok. A lakodalomba se azért megyek, hogy ép­pen csak beköszönjek. Vacsorázni, enni, inni, dalolni, táncolni, asszonyoknak, lányoknak szépeket mondani. Ezért. Szóval a tárgyalásnál mondok el mindent, amit csak akarok. Dehát erre kérem születni kell. Hiába a mű­veltség, az intelligencia! Engedje meg, hogy egy anekdotát juttassak az eszébe! Az egyszeri nyugalmazott ezredes unalmá­ban elhatározta, hogy ő író lesz. Meséket, el­beszéléseket ír. Elmondta a szándékát egy ott künn a faluban nyaraló íróembernek. Az csak mosolygott rajta. — Tessék! Próbálkozzál meg vele! Egy hét múlva megint találkoznak. — Na! írtál már valamit ezredes uram? — kérdezi tőle. — írtam, írtam, — válaszolt — de a fene ette volna meg, mindig ezredparancs lett be­lőle. Látja Nagyságos Asszonyom, így van ez. Fiatal diák koromban én is így jártam. Kézimunkát is kellett tanulnom. Választ­hattunk. Kinek mi tetszett. Fafaragás, szalma­fonás, kosárfonás. Magam sem tudom miért, a kosárfonást vá­lasztottam. Véletlenül hasznát vettem neki, amikor később szőlő- és gyümölcstermelő vi­dékre kerültem tanítónak. Megtanítottam téli estéken a szomszédaimat kosarat fonni. Ha­nem diákkoromban én is úgy jártam, mint az egyszeri ezredes. A nyári szünidőben átmentem Szentkirályra a keresztapámékhoz. Nagy gaudiummal fo­gadtak a lányok: „Na itt van a Jóska! Majd csinál ez fűrjkalickát.“ Egy kanászgyerektől ugyanis két kemény krajcárért vettek egy kis fűrjecskét. Dehát miből csináljak? Deszka nem volt. Hanem az útszélen vén fűzfák sorakoztak. Közben fűzfa bokrok. Szedtem egy nyaláb fűzfavesszőt. Neki álltam fűrjkalicikát csi­nálni. Hiába iparkodtam, csak kosár lett belőle. No, nevettek rajtam a lányok! Hát hiába, így van ez! Látja, Nagyságos Asszonyom, én most azt akarom leírni Magának, hogyan készül a mese s el-elragad a fantáziám s nem erről írok, ha­nem elbeszélek, mesélek. Már így van ez. Mondva csinálni csak csiz­mát lehet. Mondva csinálni regényt, elbeszé­lést? Azt nem lehet. Hogy valaki —­ mint az én ezredesem beszélte — neki ül az íróasztal­nak s előkészíti az írómappáját, tollat, tintát, papirost s elhatározza. No most írok — de miről is? Ez így nem megy. Először át kell gondolni az egészet. Én sokszor, ha az utcán megyek, akkor dolgozom. A fantáziám működik. Aztán éjjel, mikor nem tudok aludni, elgondolom, amit írni akarok. — Óh hány gondolat vető­dik egy egy álmatlan éjszakán az eszembe. Ha úgy lehetne, mint ahogy nem lehet, bedik­tálhatnám valakinek mindazt, ami eszembe ötlik, de sok-sok mese, regény lenne belőle. Sokszor szeretnék felkelni az ágyamból, hogy leírjak egy-egy gondolatot, egy-egy régi emlé­ket, de a lustaság az ágyhoz köt, no meg nem akarom zavarni a család nyugalmát. Mindig az volt kívánságom, hogy bár egy­szer olyan úr lehetnék, hogy lenne egy kis szobám — csak akkora, ahol egy íróasztal el­férhetne, ahol én csendben, nyugodtan ábrán­dozhatnék, dolgozhatnék. De lássa, folyton za­varnak, kizökkentenek a gondolataimból. Most az unokám sír, most a feleségem porol valamiért. Nem lehet nyugodtan dolgozni. Az íráshoz pedig az kell, hogy ne lássak, ne hall­jak semmit, hanem teljesen beleéljem magam abba a miliőbe, amiről írok. Lássa, azért mégis írok. Nem hagy nyu­godni valami, írnom kell. írni mindazt, ami a lelkemben zsong. Leírni a sok-sok régi fele­désbe ment szép emléket. Leírni a régi, ked­ves emberek történetét. Föltámasztani őket. Ideállítani a mai kor gyermekei elé. Lássátok, tanuljatok tőlük! Nem anyagiakért — hiszen egy fillért se kapok érte — hanem kegyelet­ből a rég elköltözöttek iránt és hogy az ő éle­tük, becsületes, magyar gondolkozásuk példa­képpen álljon a mai kor gyermekei előtt. Nagyságos Asszonyom! Ez volt a tárgyalás. Most jön a befejezés. Ennek rövidnek kell lenni, de azért olyannak, hogy az olvasó lel­kében megnyugvást keltsen. Tehát tessék! Mondok én Magának valamit. Ne törekedjék írói babérokra! Aki olyan tej­feles paprikáscsirkét főz, olyan ótásos túrós­pogácsát süt, mint amilyent Maga, nincs an­­nak szüksége írói dicsőségre. Művész az anél­kül is. Nem kell neki más dicsőség. Legyen reá büszke! A vendégei többre becsülik érte, mint akármilyen csengő-bongó versért, vagy elbeszélésért. Az asszonynak pedig az a leg­nagyobb dicsősége, ha azt mondja róla min­denki: „Hej de jó gazdasszony!“ KEGKEHET! LAPOK 1937 január 3. A hét tükre AZ ELMÚLT ESZTENDŐ javulást mutat a vá­ros gazdálkodásában. A tisztviselői kar élén Kiss Endre dr. polgármesterrel kitartó erőfeszítéssel tö­rekedett az elemi csapások­ okozta károkat enyhí­teni és a város háztartását egyensúlyban tartani. Kiss Endre dr. a jól végzett munka megérdemelt tudatával állíthatott mérleget a ma még lassú, de állandó javulásról és különösen arról az ered­ményről, amelyet a városi villanytelep felmutatott. Tudjuk, hogy az áramfogyasztók számára súlyos teher a mai tarifa, de velünk együtt bizonyára át­érzik a fogyasztók is, hogy a város pénzügyeinek javulása egész gazdasági életünkre kihat és így az elért tavalyi eredmény bizalommal tölthet el min­den kecskeméti polgárt.­­ A város helyzetéről kü­lönben Kiss Endre dr. a Nemzeti Újság karácsonyi számában adott hű képet. AZ ÚJ ÉV küszöbén a városi tisztviselők, vala-­­ mint társadalmi egyesületek és intézmények közül­­ számosan küldöttségileg fejezték ki szerencseju­vo­­nataikat Fáy István főispán és Kiss Endre dr. pol­gármesternek.­­ Kovács Sándor előtt a róm. kat. egyháztanács küldöttsége tisztelgett Szilveszter estéjén. A jókívánságokat Szabó Iván dr. kormány­­főtanácsos tolmácsolta. Kovács Sándor válaszában a végzett munkáról adott számot és a jövő felada­ta­it jelölte meg. A SZIKRAI MINTAGYÜMÖLCSÖS telepítésére a földmívelésügyi minisztérium tízezer pengő köl­csönt engedélyezett a városnak. Ez az összeg lehe­tővé teszi, hogy a mintagyümölcsös 50 holdról 100-ra bővüljön. A szép eredménnyel biztató mun­kát nagy gonddal folytatja tovább a város. A VÁLASZTÓPOLGÁROK száma az 1937. évi névjegyzék adatai szerint 26.644, az első választó­­­­kerületben 12.862, a másodikban 13.782. A BÚZA ÁRA a szombati gabonatőzsdén 20 pen­gő fölé emelkedett. A liszt külföldi elhelyezése ja­­­­vult és a malmok szívesen vásároltak. Szakértők­­ megállapítása szerint 1937. év első negyedében a­­ búzapiacon szilárd irányzatra számíthatunk.

Next