Kecskeméti Lapok, 1937. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-03 / 1. szám
2 2 _____ _ ________________“bőrkesztyűt a Héjjas harisnyaházból! Választások a református egyházban A református egyház törvényei szerint az egyházközség főgondnoka, gondnokai, valamint a presbiterek negyedrésze három évenként újra választandók. Ezeket a választásokat ejtette meg 1936 december 30-án a református egyházközség választóközgyűlése. A választások megejtése előtt az egyházközségi közgyűlés meghajtotta a hálának és elismerésnek a zászlaját olyan férfiú előtt, aki a maga egész életét, annak minden képességét, szeretetét, hűségét és munkáját beleépítette Kecskemét város és a ref. egyház életébe, aki ifjúságától kezdve, nem válogatva a munkaterületekben, meg nem szűnő tevékenységgel szolgálta a közügyet és áldott szívével segítette, vigasztalta és gyámolította az egyesek sorsát. Alig van Kecskeméten valaki, aki ne érezte volna ennek a nagy szívnek hűséges melegét. Ez a férfiú Horváth Mihály dr., aki iránti tiszteletét és elismerését azzal fejezte ki a választóközgyűlés, hogy egyhangú lelkesedéssel a ref. egyház örökös tiszteletbeli főgondnokának választotta meg. A főgondnoki tisztségre egyhangúlag Kecskemét egyik legértékesebb egyéniségét, Joó Gyula dr. egyetemi tanárt választotta meg. Ezzel kifejezésre juttatta megbecsülését aziránt a férfiú iránt, aki sokoldalú elfoglaltsága mellett soha nem szűnt meg munkálkodni, szolgálni és építeni egyházát. Az ő megválasztásával a méltó elődök hosszú sora után méltó utódot állított a főgondnokság nagy tisztségébe. Gazdasági gondnokká egy köztiszteletben álló kecskeméti család komoly és ügybuzgó tagját, Héjjas Elek dr-t választotta meg. Képzettsége és hűsége biztosíték arra, hogy az egyház külső rendje és gazdasága további szép fejlődést tüntetnek fel. Építési gondnokká az eddigi gondnokot, Szabó Sándort választotta meg eddigi hűséges munkásságának elismeréséül. Az egyháztanács által megszervezett birtokgondnoki állásokra a közgyűlés Györffy Balázst, Donnár Andrást és Varga Mihályt választotta meg. A presbiterek megválasztásánál az egyházközség igyekezett azt az elvet szem előtt tartani, hogy azok közül választja tanácsosait, akik nyilvánvaló bizonyságát adták egyházuk iránti hűségüknek és akiknek munkájára biztosan számíthat. De ezenkívül érvényesítette azt a szempontot is, hogy akik hivatalukból folyó rendkívüli elfoglaltságuknál fogva közvetlen részt nem is vehettek eddig az egyházi élet munkálásában, de nyilvánvaló képességeikkel rendkívüli szolgálatot teljesítettek a köznek, kitünteti őket bizalmával és presbiterei sorába iktatja. Ezen szempontok figyelembevételével a kilépő tagok közül újra választotta Héjjas István dr-t, Fáig Istvánt, Héjjas Istvánt, Horváth Mihály dr-t, Poór Mihályt, Garzó Béla dr-t, Farkas Kálmánt, Nyirády Lászlót, Csikós Lajost, Kéri Józsefet, Ladányi Lászlót, Prikkel Jánost és Kemény Sándort, az üresen levő hét helyre pedig Kiss Endre dr-t, Ráicz Béla dr-t, Maros Gézát Dezső Gyula dr-t, Huszár Ferencet, ifj. Rigó Zsigmondot és Kéris Sándor dr-t választották. Pótpresbiterek lettek: Domján István, Póka Kálmán, Dékány Pál dr., Kardos Elemér, Fazekas Ernő, Laczi János, Tóth Endre dr., Szappanos Sándor dr., Tóth Kálmán, Dékány György, Nemcsik Zsigmond, Tóbi József, Csősz Lajos, Lakos István, Fazekas József, Bíró Sándor, Fr. Kiss Károly, Muraközy László, Poór István, Muraközy József és Édes István. AAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA HÁLÓK E B É D L O K URISZOBÁK KOMBINÁLT BERENDEZÉSEK Budapesti Butorszaku k. 1. §. Budapest, VIIT., Baross utca 21 Nagy választék. Kedvező részletfizetésre. KÉPVISELŐNK RAJZAINKAT MEGHÍVÁSRA DÍJMENTESEN BEMUTATJA. Szobabútor vásárlása esetén — vasúti költségét visszatérítjük! ! HOGY KÉSZÜL A MESE Írta: Búzás József Nagyságos Asszonyom! A múltkor azt kérdezte tőlem: hogy készül egy mese vagy elbeszélés? Honnan veszem hozzá a témát, gondolatot? Hogyan kezdek bele? Engedje meg, hogy írásban válaszoljak. Az egész művet hasonlítsuk — mondjuk egy lakodalomhoz. A beköszöntő rövid legyen! Adjon Isten jó estét! Adjon az ifjú párnak boldogságot, hosszú életet! Már kész is. Most jön a tárgyalás. Elmondom, amit akarok. A lakodalomba se azért megyek, hogy éppen csak beköszönjek. Vacsorázni, enni, inni, dalolni, táncolni, asszonyoknak, lányoknak szépeket mondani. Ezért. Szóval a tárgyalásnál mondok el mindent, amit csak akarok. Dehát erre kérem születni kell. Hiába a műveltség, az intelligencia! Engedje meg, hogy egy anekdotát juttassak az eszébe! Az egyszeri nyugalmazott ezredes unalmában elhatározta, hogy ő író lesz. Meséket, elbeszéléseket ír. Elmondta a szándékát egy ott künn a faluban nyaraló íróembernek. Az csak mosolygott rajta. — Tessék! Próbálkozzál meg vele! Egy hét múlva megint találkoznak. — Na! írtál már valamit ezredes uram? — kérdezi tőle. — írtam, írtam, — válaszolt — de a fene ette volna meg, mindig ezredparancs lett belőle. Látja Nagyságos Asszonyom, így van ez. Fiatal diák koromban én is így jártam. Kézimunkát is kellett tanulnom. Választhattunk. Kinek mi tetszett. Fafaragás, szalmafonás, kosárfonás. Magam sem tudom miért, a kosárfonást választottam. Véletlenül hasznát vettem neki, amikor később szőlő- és gyümölcstermelő vidékre kerültem tanítónak. Megtanítottam téli estéken a szomszédaimat kosarat fonni. Hanem diákkoromban én is úgy jártam, mint az egyszeri ezredes. A nyári szünidőben átmentem Szentkirályra a keresztapámékhoz. Nagy gaudiummal fogadtak a lányok: „Na itt van a Jóska! Majd csinál ez fűrjkalickát.“ Egy kanászgyerektől ugyanis két kemény krajcárért vettek egy kis fűrjecskét. Dehát miből csináljak? Deszka nem volt. Hanem az útszélen vén fűzfák sorakoztak. Közben fűzfa bokrok. Szedtem egy nyaláb fűzfavesszőt. Neki álltam fűrjkalicikát csinálni. Hiába iparkodtam, csak kosár lett belőle. No, nevettek rajtam a lányok! Hát hiába, így van ez! Látja, Nagyságos Asszonyom, én most azt akarom leírni Magának, hogyan készül a mese s el-elragad a fantáziám s nem erről írok, hanem elbeszélek, mesélek. Már így van ez. Mondva csinálni csak csizmát lehet. Mondva csinálni regényt, elbeszélést? Azt nem lehet. Hogy valaki — mint az én ezredesem beszélte — neki ül az íróasztalnak s előkészíti az írómappáját, tollat, tintát, papirost s elhatározza. No most írok — de miről is? Ez így nem megy. Először át kell gondolni az egészet. Én sokszor, ha az utcán megyek, akkor dolgozom. A fantáziám működik. Aztán éjjel, mikor nem tudok aludni, elgondolom, amit írni akarok. — Óh hány gondolat vetődik egy egy álmatlan éjszakán az eszembe. Ha úgy lehetne, mint ahogy nem lehet, bediktálhatnám valakinek mindazt, ami eszembe ötlik, de sok-sok mese, regény lenne belőle. Sokszor szeretnék felkelni az ágyamból, hogy leírjak egy-egy gondolatot, egy-egy régi emléket, de a lustaság az ágyhoz köt, no meg nem akarom zavarni a család nyugalmát. Mindig az volt kívánságom, hogy bár egyszer olyan úr lehetnék, hogy lenne egy kis szobám — csak akkora, ahol egy íróasztal elférhetne, ahol én csendben, nyugodtan ábrándozhatnék, dolgozhatnék. De lássa, folyton zavarnak, kizökkentenek a gondolataimból. Most az unokám sír, most a feleségem porol valamiért. Nem lehet nyugodtan dolgozni. Az íráshoz pedig az kell, hogy ne lássak, ne halljak semmit, hanem teljesen beleéljem magam abba a miliőbe, amiről írok. Lássa, azért mégis írok. Nem hagy nyugodni valami, írnom kell. írni mindazt, ami a lelkemben zsong. Leírni a sok-sok régi feledésbe ment szép emléket. Leírni a régi, kedves emberek történetét. Föltámasztani őket. Ideállítani a mai kor gyermekei elé. Lássátok, tanuljatok tőlük! Nem anyagiakért — hiszen egy fillért se kapok érte — hanem kegyeletből a rég elköltözöttek iránt és hogy az ő életük, becsületes, magyar gondolkozásuk példaképpen álljon a mai kor gyermekei előtt. Nagyságos Asszonyom! Ez volt a tárgyalás. Most jön a befejezés. Ennek rövidnek kell lenni, de azért olyannak, hogy az olvasó lelkében megnyugvást keltsen. Tehát tessék! Mondok én Magának valamit. Ne törekedjék írói babérokra! Aki olyan tejfeles paprikáscsirkét főz, olyan ótásos túróspogácsát süt, mint amilyent Maga, nincs annak szüksége írói dicsőségre. Művész az anélkül is. Nem kell neki más dicsőség. Legyen reá büszke! A vendégei többre becsülik érte, mint akármilyen csengő-bongó versért, vagy elbeszélésért. Az asszonynak pedig az a legnagyobb dicsősége, ha azt mondja róla mindenki: „Hej de jó gazdasszony!“ KEGKEHET! LAPOK 1937 január 3. A hét tükre AZ ELMÚLT ESZTENDŐ javulást mutat a város gazdálkodásában. A tisztviselői kar élén Kiss Endre dr. polgármesterrel kitartó erőfeszítéssel törekedett az elemi csapások okozta károkat enyhíteni és a város háztartását egyensúlyban tartani. Kiss Endre dr. a jól végzett munka megérdemelt tudatával állíthatott mérleget a ma még lassú, de állandó javulásról és különösen arról az eredményről, amelyet a városi villanytelep felmutatott. Tudjuk, hogy az áramfogyasztók számára súlyos teher a mai tarifa, de velünk együtt bizonyára átérzik a fogyasztók is, hogy a város pénzügyeinek javulása egész gazdasági életünkre kihat és így az elért tavalyi eredmény bizalommal tölthet el minden kecskeméti polgárt. A város helyzetéről különben Kiss Endre dr. a Nemzeti Újság karácsonyi számában adott hű képet. AZ ÚJ ÉV küszöbén a városi tisztviselők, vala- mint társadalmi egyesületek és intézmények közül számosan küldöttségileg fejezték ki szerencsejuvonataikat Fáy István főispán és Kiss Endre dr. polgármesternek. Kovács Sándor előtt a róm. kat. egyháztanács küldöttsége tisztelgett Szilveszter estéjén. A jókívánságokat Szabó Iván dr. kormányfőtanácsos tolmácsolta. Kovács Sándor válaszában a végzett munkáról adott számot és a jövő feladatait jelölte meg. A SZIKRAI MINTAGYÜMÖLCSÖS telepítésére a földmívelésügyi minisztérium tízezer pengő kölcsönt engedélyezett a városnak. Ez az összeg lehetővé teszi, hogy a mintagyümölcsös 50 holdról 100-ra bővüljön. A szép eredménnyel biztató munkát nagy gonddal folytatja tovább a város. A VÁLASZTÓPOLGÁROK száma az 1937. évi névjegyzék adatai szerint 26.644, az első választókerületben 12.862, a másodikban 13.782. A BÚZA ÁRA a szombati gabonatőzsdén 20 pengő fölé emelkedett. A liszt külföldi elhelyezése javult és a malmok szívesen vásároltak. Szakértők megállapítása szerint 1937. év első negyedében a búzapiacon szilárd irányzatra számíthatunk.