Kecskeméti nagy képes naptár, 1893
A múltak emléke, s a jelen tükre
125 történt vele"theológus korában az az érdekes eset, hogy mint az énekkar tagja nem bírván elviselni azt a szerinte nagy igaztalanságot, hogy az énekkar tagjai a temetéseknél teljesített szolgálataikért semmi díjat nem kapnak, noha azt a temetkező felektől a lelkészi hivatal beszedte, fellázította az énekkar tagjait és elhatározták, hogy többé temetni nem mennek, ha fizetéseiket illő módon meg nem kapják. Fehér Péter e miatt tanári szék elé állíttatott és mint lázító, a tanári kar ítélete alapján, a pápai theológia fegyelmi börtönébe záratott két napig. Társai egy ideig kitartottak a sztrájk mellett, de mégis félve a következményektől és látva Fehér Péter sorsát, kezdtek ingadozni, majd már már megadták magukat a tógás professorok önkényének, mikor is Fehér Péter fogságából kiszabadulván, lelket öntött beléjük, további ellenállásra és jogos óhajtásuk kitartó követelésére buzdítván az énekkart. A könnyen hevülő ifjak szivében tüzet fogott a lelkesítés FEHÉR PÉTER szikrája és kiadták a jelszót: nem temetünk és nem énekelünk addig, míg jogos kívánságunk teljesedésbe nem megy, mert azt illeti a munka díja, aki a munkát végezi! Ennek a dolognak az lett a vége, hogy megadták ugyan a theologiai énekkar jogos kívánságát, de Fehér Pétert mint lázitót, a pápai theologiáról kicsapták. Édes atyja érte ment és szomorú szívvel, minden reménységét összetörve látván, fiát haza vitte Ácsra, ahol könynyező szemekkel fogadta szerető családja. Atyja elbúsultában kezébe nyomott egy mészáros taglót, mondván, ime fogd és forgasd ezt, ha könnyebbnek véled mint a bibliát. Mélyen érző gyermeki szivét szerfölött bántotta, hogy imádásig szeretett szüleinek olyan véletlenül és akaratlanul ily nagy szomorúságot okozott és iparkodott őket megnyugtatni, az egész eseményt velük