Kecskeméti nagy képes naptár, 1893

A múltak emléke, s a jelen tükre

125 történt vele"theológus korában az az érdekes eset, hogy mint az énekkar tagja nem bírván elviselni azt a szerinte nagy igaztalanságot, hogy az énekkar tagjai a temetéseknél teljesített szolgálataikért semmi díjat nem kapnak, noha azt a temet­kező felektől a lelkészi hivatal beszedte,­­ fellázította az énekkar tagjait és el­határozták, hogy többé temetni nem mennek, ha fizetéseiket illő módon meg nem kapják. Fehér Péter e miatt tanári szék elé állíttatott és mint lázító, a tanári kar ítélete alapján, a pápai theológia fegyelmi börtönébe záratott két napig. Társai egy ideig kitartottak a sztrájk mellett, de mégis félve a következményektől és látva Fehér Péter sorsát, kezdtek ingadozni, majd már már megadták magukat a tógás professorok önkényének, mikor is Fehér Péter fogságából kiszabadulván, lelket öntött beléjük, további ellenállásra és jogos óhajtásuk kitartó követelésére buzdítván az énekkart. A könnyen hevülő ifjak szivében tüzet fogott a lelkesítés FEHÉR PÉTER­ szikrája és kiadták a jelszót: nem temetünk és nem énekelünk addig, míg jogos kívánságunk teljesedésbe nem megy, mert azt illeti a munka díja, a­ki a munkát végezi! Ennek a dolognak az lett a vége, hogy megadták ugyan a theologiai énekkar jogos kívánságát, de Fehér Pétert mint lázitót, a pápai theologiáról kicsapták. Édes atyja érte ment és szomorú szívvel, minden reménységét összetörve látván, fiát haza vitte Ácsra, a­hol könynyező szemekkel fogadta szerető családja. Atyja elbú­­sultában kezébe nyomott egy mészáros taglót, mondván, ime fogd és forgasd ezt, ha könnyebbnek véled mint a bibliát. Mélyen érző gyermeki szivét szerfölött bán­totta, hogy imádásig szeretett szüleinek olyan véletlenül és akaratlanul ily nagy szomorúságot okozott és iparkodott őket megnyugtatni, az egész eseményt velük

Next