Kecskeméti nagy képes naptár, 1893
A múltak emléke, s a jelen tükre
— 114 — németországi és hollandiai egyetemekre ment, ahol gazdagítá tudományszomjas lelkét. Végre mint teljesen kész ember visszatért hazájába és elfogadta a hódmezővásárhelyi fényes egyház meghívását, mely 1812-ben lelkipásztorául választotta a már ekkor is nagynevű férfiút. Itt működött közmegelégedésre, környezve szeretet és tisztelettel, 7 évig, mikor is 1819. év tavaszán a kecskeméti reform, gyülekezet választotta és hívta meg őt lelkészül. Polgár Mihály a meghívást és megválasztatást elfogadván, sietett állását betölteni, hogy mint az ég küldötte vigasztaló bátorítsa, erősítse híveit ama nagy veszedelem sanyaruságainak közepette, melybe a városnak ekkor történt leégése miatt jutottak. Alig hogy kecskeméti lelkipásztor lett Polgár Mihály, gyors egymásutánban érték a kitüntetések. A kecskeméti egyházmegye 1819-ben tartott májusi közgyűlésének első napján egyházkerületi tanácsbiróvá, második napján pedig egyházkerületi első aljegyzővé választotta. 1823-ban egyházkerületi könyvvizsgálóvá, 1827-ben a kecskeméti egyházmegye esperesévé, 1830-ban pedig egyházkerületi pénztárnokká választatott meg. Midőn 1836-ban az egyházkerületi főjegyzői állás megürült, a kerületben lévő összes egyházak szavazatának nagy többségével egyházkerületi főjegyzővé választatott. Tiszta lélek, bölcs belátás, terhetlen munkásság, szelíd béketűrés voltak az ő legszebb jellemvonásai, és ezekkel vívta ki magának az egész egyházkerület bizalmát, tiszteletét, szeretetét. És épen azért, mert szívet és elmét egy iránt igénybe vevő klassikai képessége bőven terme azon gyümölcsöket, melyekkel lépten-nyomon magára voná a figyelmet és a nemesebb lelkek rokonszenvét, kiérdemlő, hogy midőn 1842-ben a szuperintendensi szék megüresedett, egy akarattal Polgár Mihályt ültette abba az egyházkerület birodalma. Ez a legszebb, legmagasabb és legdíszesebb állás, melyet református lelkész e földön elérhet. Polgár Mihály ezt is elérte, mert tudománya, bölcsessége, szép tulajdonságai, terhetlen erélye és magasztos működése méltóvá tették arra, hogy ő legyen az első társai között, hiszen már mint debreczeni theológus is kivívta magának társai között az elsőséget akkor, mikor őt választották szeniorrá. Polgár Mihály kezdeményezésére határozta el magát a kecskeméti reform, egyház egy kolosszális iskola építésére, amelyben az elemi, gymnásiumi, theologiai és jogi tanulmányok számára létesítettek osztályok és karok. Így jött létre és így vettetett meg alapja a Kollégiumnak 1830-ban. Általában az iskola és tanügy igen a szivén feküdt és ezek képezték gondoskodásának egyik fő tárgyát. Polgár Mihály kitűnő, kenetteljes szavú szónok és feltűnően szép ember volt. Mikor ő volt a soros prédikáló a templomban, mindig zsúfolásig megtöltötték azt a hívek. Imádkozni pedig oly elragadó szépen tudott, hogy divatba hozatott a halottakat oráczió helyett könyörgéssel temetni el. Polgár Mihály 35 éven keresztül volt lelkésze a kecskeméti reform, egyháznak s ez idő alatt szíve úgyszólván összenőtt híveinek szivével. Egész életét egyháza ügyeinek szentelte, ennek javáért, ennek jólétéért és fölvirágzásáért munkálkodott egy hosszú, eredménydús életen át. Ily nemes és lankadatlan munkásság közepette lepte meg a halál váratlanul 1854. évi május hó 9-én délelőtt, életének 72-ik évében. Temetése május hó 11-én ment végbe, nagy részvéttel és fényes pompával. Részt vettek a temetésen az egyházkerületi papság majdnem teljes számmal, a vidék előkelőségeinek és Kecskemét város minden rendű lakosságának nagysokasága, és igaz könynyeket hullatva kisérték a kecskeméti felsőtemetőben lévő örök nyugalma helyére azt a férfiút, aki egy hosszú, sikerdús és példás élet munkájával vívta ki nemcsak Kecskemét város lakosságának, hanem a magyarhoni összes protestánsok szeretetét és tiszteletét is. Legyen áldott emléke! IV—.