Kecskeméti nagy képes naptár, 1893

A múltak emléke, s a jelen tükre

- 163 a­ dési minisztérium szintén elismerését fejezte ki neki azért, hogy hivatalos teendőinek pontos teljesítése mellett szabad idejét ily hasznos tevékenység­nek szenteli. Szeretett földünk buzgalma és áldozatkészsége meg is látszik Szege­den, mert egyetlen városa sincs az or­szágnak, a hol annyi ember értené a gyorsírást mint ott, és ez egyedül Bó­­dogh János érdemét hirdeti. Dr. Csősz Mihály Imre, Ferencz­ József jeles rendének tagja, bekebelezett hittudor, kegyes tanitórendi tag, született 1838. okt. 1-én Kecskeméten, hol a gymnásium négy osztályát, a többit pedig Pesten végezte. 1855-ben lépett a piarista­rendbe és az újonczévet Váczon töltötte. 1858/9-ben próbaéves tanárul alkalmaz­ták Mosonmegye magyaróvári gymnásiu­­mánál, honnét a pesti egyetemre theolo­­gusnak ment. A mint, kiváló siker­rel meghaladott tanulmányai után, hit­tudor lett 1863-ban, Scitovszky János, biborosherczegprimás Esztergomban misés papnak szentelte föl, és a pesti főgym­­násiumban nyert tanári széket. — 1865—1886-ig a nyitrai kegyesrendi hit­­tani intézetben tanított és az ottani fő­­gymnásiumnak igazgató-tanára is volt. — 1886—87-ben Torontál megye fővárosá­ban, Nagy-Becskereken, mint főgymná­siumi hitszónok és tanár működött, 1887. óta pedig Liptó-Rózsahegyen a szerzetház másod főnöke, főgymnásiumi hitszónok és tanár. — A nagy szünidőket fölhasználva, beutazta Magyarország és Erdélyen kívül még Európának jó részét, mint: Ausz­triát, Gácsországot, Horvát, Németországot, Romániát, Spanyolországot, Olaszhont, Francziaországot, Angolországot, Belgiu­mot, sőt megfordult Helgolandban is, mindenütt lehetőleg a tudományos inté­zeteket, könyv- és irattárakat, régiség­gyűjteményeket vevén kutató szemügyre. 1870-ben 1873, s 1874-ben a pesti m. kir. egyetemnél megüresedett hittudományi tanszékekre mind a theologia kar, mind az egyetemi tanács nemcsak kijelölte, hanem a nagyszámú pályázók között leg­első helyre is méltatta, illetőleg kebele­zett tudorainak sorába is közakarattal beigtatta. 1874-ben a római tibéri és árkádiai tudományos akadémiák megvá­lasztották tagul. 1877-ben a tiszta ma­gyar, hazafias szellemű közoktatás terén szerzett bokros érdemeinek elismeréséül a Ferencz­ József rend lovagkeresztjét kapta. 1887-ben az erdélyi róm. kath irod. társulat választotta tagjául, 1889-ben pedig Rózsahegy városa, melynek iskola­székének munkástagja is, a főgymnasiumot fenkölt nemzeti irányban fejlesztő és a szegény tanulók segélyző-egyesületét létre­hozó fáradhatatlan és áldozatkész tevé­kenységéért , díszpolgárul tüntette ki. Sokoldalú hivatalos elfog­laltságainak kö­zepette megtakaritgatott perczeiben még az irodalom rögös pályájára is lépvén, kisebb, százakra menő dolgozata, érte­kezések, tudósítások, élet és jellemrajzok, közismertetések jelentek meg tőle. Itt a következő lapokba mint munkatárs: »Győri Közlöny«, »Kath., Néplap«, »Re­ligio«, »Tanodai Lapok« »Idők Tanúja«, »Kath Közlöny«, »Havi Szemle«, »Uj Magy. Sion«, »Tanügyi Füzetek«, »Nyitra« »Közművelődés«,»N­yitrai Lapok«, »Nyit­­ramegyei Közlöny«, »Tájékozó«, »Pozsony­­vidéki Lapok«, »Torontál«, »Jelenkor«­­»Délvidéki Nemzetőr«, »Délmagyarországi Közlöny«, »Közoktatás«, »Magy. Állam«, »Irodalmi Szemle«, »Fővárosi Napilap«, »Nyitra-Trencséni Hírlap«, »Nyitra megye« »Pesti Napló«, »Felvidéki Nemzetőr«, »Szepesi Közlöny», »Felvidéki Híradó«. Dr. CSŐSZ MIHÁLY IMRE. 11*

Next