Kecskeméti nagy képes naptár, 1893
A múltak emléke, s a jelen tükre
- 163 a dési minisztérium szintén elismerését fejezte ki neki azért, hogy hivatalos teendőinek pontos teljesítése mellett szabad idejét ily hasznos tevékenységnek szenteli. Szeretett földünk buzgalma és áldozatkészsége meg is látszik Szegeden, mert egyetlen városa sincs az országnak, a hol annyi ember értené a gyorsírást mint ott, és ez egyedül Bódogh János érdemét hirdeti. Dr. Csősz Mihály Imre, Ferencz József jeles rendének tagja, bekebelezett hittudor, kegyes tanitórendi tag, született 1838. okt. 1-én Kecskeméten, hol a gymnásium négy osztályát, a többit pedig Pesten végezte. 1855-ben lépett a piaristarendbe és az újonczévet Váczon töltötte. 1858/9-ben próbaéves tanárul alkalmazták Mosonmegye magyaróvári gymnásiumánál, honnét a pesti egyetemre theologusnak ment. A mint, kiváló sikerrel meghaladott tanulmányai után, hittudor lett 1863-ban, Scitovszky János, biborosherczegprimás Esztergomban misés papnak szentelte föl, és a pesti főgymnásiumban nyert tanári széket. — 1865—1886-ig a nyitrai kegyesrendi hittani intézetben tanított és az ottani főgymnásiumnak igazgató-tanára is volt. — 1886—87-ben Torontál megye fővárosában, Nagy-Becskereken, mint főgymnásiumi hitszónok és tanár működött, 1887. óta pedig Liptó-Rózsahegyen a szerzetház másod főnöke, főgymnásiumi hitszónok és tanár. — A nagy szünidőket fölhasználva, beutazta Magyarország és Erdélyen kívül még Európának jó részét, mint: Ausztriát, Gácsországot, Horvát, Németországot, Romániát, Spanyolországot, Olaszhont, Francziaországot, Angolországot, Belgiumot, sőt megfordult Helgolandban is, mindenütt lehetőleg a tudományos intézeteket, könyv- és irattárakat, régiséggyűjteményeket vevén kutató szemügyre. 1870-ben 1873, s 1874-ben a pesti m. kir. egyetemnél megüresedett hittudományi tanszékekre mind a theologia kar, mind az egyetemi tanács nemcsak kijelölte, hanem a nagyszámú pályázók között legelső helyre is méltatta, illetőleg kebelezett tudorainak sorába is közakarattal beigtatta. 1874-ben a római tibéri és árkádiai tudományos akadémiák megválasztották tagul. 1877-ben a tiszta magyar, hazafias szellemű közoktatás terén szerzett bokros érdemeinek elismeréséül a Ferencz József rend lovagkeresztjét kapta. 1887-ben az erdélyi róm. kath irod. társulat választotta tagjául, 1889-ben pedig Rózsahegy városa, melynek iskolaszékének munkástagja is, a főgymnasiumot fenkölt nemzeti irányban fejlesztő és a szegény tanulók segélyző-egyesületét létrehozó fáradhatatlan és áldozatkész tevékenységéért , díszpolgárul tüntette ki. Sokoldalú hivatalos elfoglaltságainak közepette megtakaritgatott perczeiben még az irodalom rögös pályájára is lépvén, kisebb, százakra menő dolgozata, értekezések, tudósítások, élet és jellemrajzok, közismertetések jelentek meg tőle. Itt a következő lapokba mint munkatárs: »Győri Közlöny«, »Kath., Néplap«, »Religio«, »Tanodai Lapok« »Idők Tanúja«, »Kath Közlöny«, »Havi Szemle«, »Uj Magy. Sion«, »Tanügyi Füzetek«, »Nyitra« »Közművelődés«,»Nyitrai Lapok«, »Nyitramegyei Közlöny«, »Tájékozó«, »Pozsonyvidéki Lapok«, »Torontál«, »Jelenkor«»Délvidéki Nemzetőr«, »Délmagyarországi Közlöny«, »Közoktatás«, »Magy. Állam«, »Irodalmi Szemle«, »Fővárosi Napilap«, »Nyitra-Trencséni Hírlap«, »Nyitra megye« »Pesti Napló«, »Felvidéki Nemzetőr«, »Szepesi Közlöny», »Felvidéki Híradó«. Dr. CSŐSZ MIHÁLY IMRE. 11*