Kecskeméti nagy képes naptár, 1893
A múltak emléke, s a jelen tükre
168 - ismerik, sőt hogy könyebben szánják el az emberek magukat ott valamire vállalkozni, mint nálunk. Én nem rég írtam német nyelven egy könyvet a magyar ásványvizekről és fürdőkről; sok tekintetben érdekes, legközelebb el fogom küldeni. Nem tudom, szokta-e a »Pester Lloyd «-ot olvasni; mai számában van a választási beszédem; olvassa el; annyiban érdekes, mert bátor, legalább a magyar szokásokat és a magyar szellemet tekintve; mert nevezetes az is: nálunk van sok és mindenféle szabadság, de szellemi szabadság nincs, és ellenem kereszthadat indítanának, ha én a magyar tudományos akadémiában úgy mernék szólani, mint — eltekintve Páristól — Berlinben, sőt Münchenben szoktak. Nem fogja nekem rész néven venni, ha levelem befejezéséül említem, hogy mindenkor kész leszek netaláni kívánságait szívesen teljesíteni. Őszinte tisztelettel és sok üdvözlet mellet Trefort.« Szóval, mi kecskemétiek büszkék lehetünk Kohut Adolfra, mert ő azon kevesek közé tartozik, akik noha a külföldön felette küzdelmes pályát futnak meg, mégis mindig azon törekednek, hogy szeretett hazájuknak szolgáljanak. Kohut Adolf dr. több mint 25 évi külföldi tartózkodása után is testben, szívben és lélekben magyar maradt és nem szűnik meg munkálkodni, hogy műveiben tiszta képét adja mindannak a mi magyar, hogy annak ismerjenek bennünket a mik vagyunk: egy művelt, törekvő, szorgalmas és életképes nemzetnek. Habár nem itt született is Kohut, mert 60 napos korában lett kecskemétivé, de itt neveltetett, itt nőtt ifjúvá a mi kenyerünkön, a Kaszapkút vizét és a mi borunkat itta, a mi levegőnkkel táplálkozott; itt szívta magába az anyatejjel a hazaszeretet szent érzését , azért örömmel mondjuk őt mi kecskemétiek a magunkénak és ő is Kecskemétet vallja szülőföldjének. Kovács ev. János, született Kecskeméten 1841. szept. 19-én; tanult szülőföldén kívül Budapesten, Szegeden, honnan kegyesrendi lett. 1862/3-ik tanévben kezdette meg tanári működését Kecskeméten, hol eddig már két ízben is tanárkodott. Pappá szenteltetése után a budapesti egyetemen letette a tanárvizsgálatot a magyar nyelv, latin nyelvből és irodalmakból. A mai napig még Tatában, Sátoralja-Ujhelyben és Szegeden is tanárkodott; volt gymnigazgató Ujhelyben, működött a budapesti és váczi gymnasiumoknál, jelenleg másodszor tanít Szegeden. Mint kecskeméti kezdő tanár a »Pesti hölgy« »Divatlapéban kezdette meg irodalmi működését egy K.I.névjegyű költeménynyel 1864-ben, s azóta gyakrabban közölt különféle dolgozatokat a lapokban; nevezetesen van tőle a »Kecskemét«, »Kecskeméti Lapok«, »Kecskemét és Vidéke« több számában verses és prózai dolgozat: dolgozótársa volt a »Jász-Kunság”-nak ; levelezett a »Pesti Naplóba; irt a »Hazánk és külföld«-be ; olvashatók költeményei a »Szabad Egyházban« a »Szentesi Lapokban« »Kucserik Emlékben« »Kath. Néplapban«. A »Zemplén»-ben több éven át sűrűn dolgozott; a régi »Szeged«-ben irt a halak tenyésztéséről; Petőfiről az »Egyetértés«-ben hosszabb dolgozata van; a »Gazdasági Lapokban« védte Katona Dénest, az első magyar indigó termelőt. Közölte Kossuth Lajos, hazánk nagy fiának tanuló korát a »Függetlenség «-ben, egyéb dolgozatai KOVÁCS JÁNOS.