Kecskeméti Napló, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-01 / 151. szám

II. évfolyam, 151. szám Ára 2 filér. Kedd, 1913. julius 1. Előfizetési ár: B B B % Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva: B»A Vidékre postán Egész évre 4 kor.— f. fj. ^ sfSmMMT WffljTl­f jjLrtfr ff? I Egész évre 14 kor. —f. P V l 5^3? H­­ Negyedévre Egyes szám ára 2 fillér. vásár­­as ünnepnapon 4 fil’. Megjelenik minden nap délután ! telefonszám: 274. vasár- és ünnep­nap kivételével. ^ g|| Szerkesztőség és kiadóhivatal: B ) Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János­ utca 6. szám. felvesz mindennap a kiadóhivatal bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus H és Szél Nándor bérház második kapuján át. B könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: POPITY JÁNOS Dr. Független politikai napilap. Laptulajdonos és kiadó: ______________________________________________________^ r r r a KECSKEMÉTI NAPLÓ lapkiadó társaság, s Kada Elek emlékezete. A város mai közgyűlésének nagy­szerű mozzanata volt az az emelkedett megemlékezés, amellyel a város th. bizottsága hódolt Kada Elek elhunyt polgármestere emlékének. A közgyűlés elején, annak meg­nyitása után Ráday Gedeon gróf főis­pán az elnöki emelvényről fenkölt, magasztos szavakban emlékezett meg a megboldogultról, melyet a megillető­­dés kifejezésével arcukon a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig. A főispán beszéde valóban méltó megemlékezés volt a város nagynevű szülöttéről és polgármesteri maradandó emlékű ered­ményes működéséről. Utána a közgyűlés elhatározásából a városi tanácsnak a megboldogult működését és érdemeit klasszikus szép­séggel méltató jelentését olvasta fel Sándor István főjegyző, melynek végén előterjesztette az elhunyt emlékének megörökítését célzó tanácsi javaslatot. A közgyűlés a javaslatokat egyhangú­lag elfogadta. Részletes tudósításunk a közgyű­­­­lés e felemelő mozzanatáról a követ­kező Pont negyed 10 órakor nyitotta meg a város közgyűlését Ráday Ge­deon főispán s mielőtt a közgyűlés tárgysorozatára áttértek volna, a követ­kező szép beszédben emlékezett meg az elnöki székből Kada Elekről: A főispán beszéde. Mély megilletődés vesz rajtam erőt, szivem elszorul, amidőn szomorú és nehéz kötelességet teljesítek— megemlékezni azon legújabb súlyos csapásról, mely városunkat érte akkor, amidőn a Mindenhatóság kifür­készhetetlen bölcsességében elhatározta, hogy elhívja az élők sorából városunk szü­lőijét, polgármesterét, büszkeségét, Kada Eleket. Kétszeresen nehezemre esik ezt megtennem itt ebben a teremben, melynek falai annyiszor viszhangzottak az ő bölcs és mindenkor meggyőző szavaitól, ebben a teremben, hol úgyszólván testet öltöttek magas szárnyalású eszméi és tervei. Hogy ki volt Kada Elek s mi volt ő Kecskemétnek, azt igazán nem kell itt mon­danom, hiszen az ő nevének hite messze túlszárnyalta e város határait és nem hi­szem, hogy volna e teremben, volna váro­sunk széles nagy határában csak egy ember is, aki ne részesült volna ismételten atyai jóakaratának, jóságos szigorának áldásai­ban. Nagy kvalifikációjával a tökéletes ember fogalmát közelítette meg. Egyesülve láttuk ő benne a vezető szerepre hivatott nagy ember bölcsességét, a rendíthetetlen színtiszta magyar ember hazafiságát, az­­ igaz ember szivjóságát.­­ Amíg lelkének és testének teljes ere­jében volt, ez a pezsgő, lüktető erő éltette és vezette városunkat, mikor azután a sors egy szomorú csapása megfosztotta őt leg­nagyobb ékességétől, minket pedig ő tőle, akkor ott, abból a szemben levő ablakból, melyre nap nap mellett ezren tekintettek fel, aggódó szívvel, abból az ablakból itt ezen városháznak falain járatta okos, jósá­gos tekintetét, féltve, aggódva szemlélve, mit tesz, hogy fejlődik az elhagyott gyermek. Elválaszthatatlanul szülővárosától, most pedig ott künn alussza örök álmait abban a földben, melyet a fiú imádatával, az apa gondosságával szeretett. Ha volnának álomképei az örök pihe­nésnek, én tudom miről álmodnék Kada Elek. Egy nagy, egy magyarságban, er­kölcsben, anyagiakban egyaránt nagy, ha­talmas, híres alföldi városról, mely sohasem felejtkezhetik meg arról, hogy erejét, nagy­ságát, legnagyobb részben Kada Eleknek köszöni. Elválaszthatatlan volt tőlünk életében, elválaszthatatlan marad szívünktől, emlékünk­től halálában. Az ő álma legyen nyugodt és boldo­gító, álomképei pedig valósuljanak meg városunkon, úgy segítse a Mindenható Isten! A közgyűlés tagjai állva hallgatták végig a gyönyörű beszédet. Utánna Sándor István olvasta fel a tanácsnak az elhunyt polgármestert méltató jelen­tését, melyet legközelebb egész terjedel-­­­mében közlünk. Kada emlékének meg­örökítése végett javasolta a tanács a közgyűlésnek, hogy: 1. vegye utólag tudomásul és hagyja jóvá a tanácsnak azt az intéz­kedését, hogy Kada Eleket hozzá méltó gyászpompával eltemette a város költ­ségén. A költségek elszámolását és an­nak mikénti fedezését feltüntető javas­latát a tanács utólag fogja a közgyű­lésnek megtenni; 2. emlékét és érdemeit örökítse meg jegyzőkönyvében és az özvegyhez in­tézzen részvétlevelet; 3. a róm. kath. egyház által ado­mányozott díszsírhelyen a városi pénz­tár terhére sírboltot és méltó síremlé­ket készíttessen és emeltessen ; 4. az elhunyt képét a tanácsterem számára festesse meg; 5. A Vásári-utcát nevezze el Kada Elek­ utcán­; 6. az elhunyt özvegyének gond­talan megélhetését biztosítandó a nyug­díjszabályzat értelmében járó 2898 ko­rona özvegyi nyugdíjat egészítse ki 6 ezer koronára ; 1­7. összes irodalmi munkáit a csa­lád beleegyezésével összegyűjtve adja ki a város és fedezze a költségét, a jövedelem esetleges feleslege a családot illetvén. 8. Lehetőleg a Rákóczi-úton fel­építendő városi múzeum épülete elé emelje szobrát az elhunytnak közada­kozásból s amit a közadakozás nem fedez, azt a város viselje a szobormű költségéből. A városi tanács jelentéséhez dr. Horváth Mihály bizottsági tag, orsz. képviselő szólalt fel: — Mindnyájan érezzük, hogy Kecskemét városát Kada Elek elhuny­téval nagy csapás, súlyos veszteség érte. Erre el voltunk ugyan készülve, mégis levert bennünket, mikor a vég­leges elválás bekövetkezett. Tizenhat évi működése alatt szives­ lélekkel ösz­­szeforrtunk vele s ezért volt oly szép eredményes a működése, melynek ál­dása, haszna még a jövő nemzedékekre is kihat. Én a közgyűlés elismerését és köszönetét nyilvánítom a tanácsnak, hogy a város költségén a megboldo­gult méltó temetéséről gondoskodott, ez volt a legkevesebb, amit tehetett. Amidőn tehát a tanács jelentését és javaslatait elfogadom, csupán arra a két­­ megjegyzésre szorítkozom, hogy a fel­állítandó síremlék a Szentháromság te­metőben legyen méltó az elhunythoz, ne legyen az cifra, hanem művészi, iro­dalmi művei kiadásában pedig használja fel a város a Katona József-kör közre­működését is. A főispán a helyesléssel kísért felszólalás után kihirdette a közgyűlés határozataként, hogy a tanácsi jelentést és előterjesztett javaslatokat a dr. Hor­váth Mihály felszólalásának figyelembe­vételével is egyhangúlag elfogadta. Dr. Szigethy Lehel jogtanár in­dítványára a közgyűlés a főispán be­szédét és a tanácsi jelentést, mely Sán­dor István főjegyző gyönyörű munkája, szóról-szóra a közgyűlés jegyzőköny­vébe felvenni rendelte és Dr. Kovács Pál indítványára el­határozta, hogy egy emlékfüzetet ad ki az elhunytról, melyben a temetésen elhangzott három szép beszédet is ki­nyomatja. Ennek végrehajtásával a ta­nácsot bízta meg. Ezen ünnepélyes aktus után az elnöklő főispán néhány percre felfüg­gesztette a közgyűlést.

Next