Kecskeméti Napló, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1913-07-01 / 151. szám
II. évfolyam, 151. szám Ára 2 filér. Kedd, 1913. julius 1. Előfizetési ár: B B B % Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva: B»A Vidékre postán Egész évre 4 kor.— f. fj. ^ sfSmMMT WffljTlf jjLrtfr ff? I Egész évre 14 kor. —f. P V l 5^3? H Negyedévre Egyes szám ára 2 fillér. vásáras ünnepnapon 4 fil’. Megjelenik minden nap délután ! telefonszám: 274. vasár- és ünnepnap kivételével. ^ g|| Szerkesztőség és kiadóhivatal: B ) Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János utca 6. szám. felvesz mindennap a kiadóhivatal bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus H és Szél Nándor bérház második kapuján át. B könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: POPITY JÁNOS Dr. Független politikai napilap. Laptulajdonos és kiadó: ______________________________________________________^ r r r a KECSKEMÉTI NAPLÓ lapkiadó társaság, s Kada Elek emlékezete. A város mai közgyűlésének nagyszerű mozzanata volt az az emelkedett megemlékezés, amellyel a város th. bizottsága hódolt Kada Elek elhunyt polgármestere emlékének. A közgyűlés elején, annak megnyitása után Ráday Gedeon gróf főispán az elnöki emelvényről fenkölt, magasztos szavakban emlékezett meg a megboldogultról, melyet a megilletődés kifejezésével arcukon a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig. A főispán beszéde valóban méltó megemlékezés volt a város nagynevű szülöttéről és polgármesteri maradandó emlékű eredményes működéséről. Utána a közgyűlés elhatározásából a városi tanácsnak a megboldogult működését és érdemeit klasszikus szépséggel méltató jelentését olvasta fel Sándor István főjegyző, melynek végén előterjesztette az elhunyt emlékének megörökítését célzó tanácsi javaslatot. A közgyűlés a javaslatokat egyhangúlag elfogadta. Részletes tudósításunk a közgyűlés e felemelő mozzanatáról a következő Pont negyed 10 órakor nyitotta meg a város közgyűlését Ráday Gedeon főispán s mielőtt a közgyűlés tárgysorozatára áttértek volna, a következő szép beszédben emlékezett meg az elnöki székből Kada Elekről: A főispán beszéde. Mély megilletődés vesz rajtam erőt, szivem elszorul, amidőn szomorú és nehéz kötelességet teljesítek— megemlékezni azon legújabb súlyos csapásról, mely városunkat érte akkor, amidőn a Mindenhatóság kifürkészhetetlen bölcsességében elhatározta, hogy elhívja az élők sorából városunk szülőijét, polgármesterét, büszkeségét, Kada Eleket. Kétszeresen nehezemre esik ezt megtennem itt ebben a teremben, melynek falai annyiszor viszhangzottak az ő bölcs és mindenkor meggyőző szavaitól, ebben a teremben, hol úgyszólván testet öltöttek magas szárnyalású eszméi és tervei. Hogy ki volt Kada Elek s mi volt ő Kecskemétnek, azt igazán nem kell itt mondanom, hiszen az ő nevének hite messze túlszárnyalta e város határait és nem hiszem, hogy volna e teremben, volna városunk széles nagy határában csak egy ember is, aki ne részesült volna ismételten atyai jóakaratának, jóságos szigorának áldásaiban. Nagy kvalifikációjával a tökéletes ember fogalmát közelítette meg. Egyesülve láttuk ő benne a vezető szerepre hivatott nagy ember bölcsességét, a rendíthetetlen színtiszta magyar ember hazafiságát, az igaz ember szivjóságát. Amíg lelkének és testének teljes erejében volt, ez a pezsgő, lüktető erő éltette és vezette városunkat, mikor azután a sors egy szomorú csapása megfosztotta őt legnagyobb ékességétől, minket pedig ő tőle, akkor ott, abból a szemben levő ablakból, melyre nap nap mellett ezren tekintettek fel, aggódó szívvel, abból az ablakból itt ezen városháznak falain járatta okos, jóságos tekintetét, féltve, aggódva szemlélve, mit tesz, hogy fejlődik az elhagyott gyermek. Elválaszthatatlanul szülővárosától, most pedig ott künn alussza örök álmait abban a földben, melyet a fiú imádatával, az apa gondosságával szeretett. Ha volnának álomképei az örök pihenésnek, én tudom miről álmodnék Kada Elek. Egy nagy, egy magyarságban, erkölcsben, anyagiakban egyaránt nagy, hatalmas, híres alföldi városról, mely sohasem felejtkezhetik meg arról, hogy erejét, nagyságát, legnagyobb részben Kada Eleknek köszöni. Elválaszthatatlan volt tőlünk életében, elválaszthatatlan marad szívünktől, emlékünktől halálában. Az ő álma legyen nyugodt és boldogító, álomképei pedig valósuljanak meg városunkon, úgy segítse a Mindenható Isten! A közgyűlés tagjai állva hallgatták végig a gyönyörű beszédet. Utánna Sándor István olvasta fel a tanácsnak az elhunyt polgármestert méltató jelentését, melyet legközelebb egész terjedel-mében közlünk. Kada emlékének megörökítése végett javasolta a tanács a közgyűlésnek, hogy: 1. vegye utólag tudomásul és hagyja jóvá a tanácsnak azt az intézkedését, hogy Kada Eleket hozzá méltó gyászpompával eltemette a város költségén. A költségek elszámolását és annak mikénti fedezését feltüntető javaslatát a tanács utólag fogja a közgyűlésnek megtenni; 2. emlékét és érdemeit örökítse meg jegyzőkönyvében és az özvegyhez intézzen részvétlevelet; 3. a róm. kath. egyház által adományozott díszsírhelyen a városi pénztár terhére sírboltot és méltó síremléket készíttessen és emeltessen ; 4. az elhunyt képét a tanácsterem számára festesse meg; 5. A Vásári-utcát nevezze el Kada Elek utcán; 6. az elhunyt özvegyének gondtalan megélhetését biztosítandó a nyugdíjszabályzat értelmében járó 2898 korona özvegyi nyugdíjat egészítse ki 6 ezer koronára ; 17. összes irodalmi munkáit a család beleegyezésével összegyűjtve adja ki a város és fedezze a költségét, a jövedelem esetleges feleslege a családot illetvén. 8. Lehetőleg a Rákóczi-úton felépítendő városi múzeum épülete elé emelje szobrát az elhunytnak közadakozásból s amit a közadakozás nem fedez, azt a város viselje a szobormű költségéből. A városi tanács jelentéséhez dr. Horváth Mihály bizottsági tag, orsz. képviselő szólalt fel: — Mindnyájan érezzük, hogy Kecskemét városát Kada Elek elhunytéval nagy csapás, súlyos veszteség érte. Erre el voltunk ugyan készülve, mégis levert bennünket, mikor a végleges elválás bekövetkezett. Tizenhat évi működése alatt szives lélekkel öszszeforrtunk vele s ezért volt oly szép eredményes a működése, melynek áldása, haszna még a jövő nemzedékekre is kihat. Én a közgyűlés elismerését és köszönetét nyilvánítom a tanácsnak, hogy a város költségén a megboldogult méltó temetéséről gondoskodott, ez volt a legkevesebb, amit tehetett. Amidőn tehát a tanács jelentését és javaslatait elfogadom, csupán arra a két megjegyzésre szorítkozom, hogy a felállítandó síremlék a Szentháromság temetőben legyen méltó az elhunythoz, ne legyen az cifra, hanem művészi, irodalmi művei kiadásában pedig használja fel a város a Katona József-kör közreműködését is. A főispán a helyesléssel kísért felszólalás után kihirdette a közgyűlés határozataként, hogy a tanácsi jelentést és előterjesztett javaslatokat a dr. Horváth Mihály felszólalásának figyelembevételével is egyhangúlag elfogadta. Dr. Szigethy Lehel jogtanár indítványára a közgyűlés a főispán beszédét és a tanácsi jelentést, mely Sándor István főjegyző gyönyörű munkája, szóról-szóra a közgyűlés jegyzőkönyvébe felvenni rendelte és Dr. Kovács Pál indítványára elhatározta, hogy egy emlékfüzetet ad ki az elhunytról, melyben a temetésen elhangzott három szép beszédet is kinyomatja. Ennek végrehajtásával a tanácsot bízta meg. Ezen ünnepélyes aktus után az elnöklő főispán néhány percre felfüggesztette a közgyűlést.