Kecskeméti Napló, 1914. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-01 / 1. szám
, / t * a i i 111. évfolyam, 1. szám Ara * ulér. Csütörtök, 1914. január 1. Előfizetési ár: A fi % B • Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva: jdjpSEV i Tg ^ I7idélue£rpostán küldve ?ECe.rr': ^IX^ITiKl 1 Negyedévre 2 . — . « (fg| ^ ^ W V V !§ $ Negyedévre 3 . 50. Egyes szám ára 2 fillér. ^ ~~ _ ^ Vasárosinnepnapon 4 fii1 Megjelenik minden nap délután g ^ gp fgffffh flÉKHifei SS telefonszám: 274. vasár- és ünnepnap kivételével. fijj Hg iff * * Szerkesztőség és kiadóhivatal: §f ^ffi LJ[ gLJf B fL Ji Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, HL, Arany János utca 6. szám. W ^ fdveSZ mindennap 3 kiadóhivatal ,, Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus |gi és Szél Nándor bérház második kapuján át. TM könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. A szerkesztésért felelős, Dt, »TÚL PÁL- | Független politikai napilap, j , K 1 I * A mi új évünk. Újévkor mindig nekilendül az emberekben a múltak nehéz napjaiban elfojtott idealizmus. Új színezéseket, káprázatokat rajzol ki magának a nagyobbakra törő emberi lélek a lefátyolozott jövő ismeretlen világába. Ilyenkor újesztendő napján nem akarjuk meglátni az előáradó filiszterséget, a dermesztő közönyt, a minden szépséget letaroló szürkeséget. Csak a világító tornyokat figyeljük, melyek eligazítanak a rejtett jövő szakadékos járásain. A fojtogató ólomsúly, mely kábító erejével nehezítette az emberekre az elmúlt szerencsétlen év lidércnyomását, az ifjú esztendő reményteljes napsugarától lehullik rólunk s kitárt mellel, feszülő, lendülő erőkkel kapcsolódunk bele az uj időszakba. Mintha semmi sem bántott volna bennünket a lefolyt esztendőben, mintha nem éreztük volna sohasem a válságok, gazdasági katasztrófák, nyomorúság fojtogatását, az elszomorító közönségesség, hétköznapiság, gyilkos számomszelét, mely elhervasztja a nyíló virágokat, melyeket a jók, az idealizmustól átitatott rajongó nagy lelkek igyekeznek oly fáradhatatlanul, annyi önmegtagadással és áldozattal beleplántálni a milliók szívébe, akiket annyira szeretnek. Mert nem tudjuk honnan, nagy szerelmek tüzei égnek lelkünkben. Szeretnénk magunkhoz fölemelni mindenkit, aki szegény és közönséges, beléjök önteni szívünk kiömlő bőségeit; szeretnénk, ha mindenki jó volna ezen a világon, ha mindenki szeretné egymást, a nyugtalan, a földi életben réveteg szemekkel imbolygó, küzködő embert, ha öntudatos, nagy eszméktől hevülő itellektuel lenne mindenki s ebbe a mi titokzatos földi életünkbe nagy perspektívája mindent átfogó, emberi nagyságunkhoz méltó látószögből néznénk bele... A jövendő fátyolos ködéből ezeket a selyemszálakat szövögetjük mi ki magunknak s mert nem láthatunk előre, hogy mi fogja ismét összekuszálni ezeket a hímes szálakat, uj tüzet, uj erőt, lelkesülést nyerünk a biztosan bekövetkező nehéz idők megküzdéseikre. Az egyszerű nyárspolgár, az agyonadósodott burzsoá, a lesoványodott éhes proletár, mind igy ábrándozik el, amikor mindenkitől csak boldog újévet hallja. S mindannyi inkább azon képzeleg, hogy mennyi boldogságot hoz- hat az új év s nem gondol arra, hogy mennyi szenvedést ejt méhében. És így van ez jól, mert a reménység maga a fél boldogság. Újév napján idealista lesz tehát a legsötétebb pesszimista is. Hát még az mennyi sok öröm, megértés boldogító mosolyát látja biztatóan felé inteni, aki mindig csak tiszta szépségeket kereste az életben, aki keresztényi szeretet, a krisztusi ideál, a haladás, fejlődés, szocializálódás és kultúra bajnokává esküdött. Mennyi megvalósítandó ábránd, óhajtás reményét kelti benne az újesztendő. Mindazok, akik nagy emberbaráti szívük magasztos sugallatától ösztönözve, fáradozás, önmegtagadás s anyagi áldozat kímélése nélkül minden tehetségükkel csak azon vannak, hogy olyan újságot adjanak szellemi táplálékul ennek a sok értékes kincset magában rejtő alföldi magyar népnek, melyből beléjük, a lelkükbe, szívükbe szűrhetik át a krisztusi ideál, az emberszeretet, a jóság, béke és haladás nagy gondolatait, hogy megmentsék a destrukció, az álpróféták istentelen, gyűlölködő anyagimádó nemzetközi mételyezésétől. — Mennyi szép ábrándkép reménysége biztathat bennünket, ha egy ilyen szomorú, lesújtó, eltiprással fenyegető esztendő, rut, intelligenciában közönyösség dacára is bátran, csüggedhetetlenül, emelt fővel, harcos karral lendülünk be az új esztendő forgatagába, hogy megvívjuk csatánkat a lelkek boldogságáért, az igazságért, a keresztény kultúráért. Megvívjuk nem karddal, mert az igazság sohasem a letiprásban győz, hanem a béke, a szeretet fegyverével, ahol csak a tett, az eszme, a kimondott és meg nem tagadott meggyőződés bizonyíthatja be: nézd ez az igazak útja. Amidőn tehát egy szilveszteri éjszaka alatt elfelejtettünk mindent, ami gyászos, ami bántó, ami elszomorító, letörő volt azokra, akik önzetlenül, az igazság szomjúhozásából áldoztak,, fáradtak s azt reméljük az újév első napján, hogy a jövő esztendőben új korszak nyílik, új világosság támad a talán kezdetben nehezen ébredező vallás-erkölcsi világnézet esetleg jóhiszemű, de öntudatlan hívőinek életében. Lelkiekben egybeforrva, sziveinkkel egyet érezve s egy rendíthetetlen, lelkes olvasóközönség hátvédelme mellett, csakis úgy vihetjük diadalra azokat az ideálokat, melynél szebbeket, fölemelőbbeket, emberhez méltóbbakat nem adott még ember a földön. Ezt az új évi ajándékot kívánjuk mi öntudatos és öntudatlan elvbarátainktól, ennek elnyerésére kérünk a Gondviseléstől erőt, kitartást és segítséget. A város költségelőirányzata és a jövő feladatai. A város gazdasági életét illető kérdések közül alig vitatták meg szélesebb körben bármely tárgyat, mint az 1914. évi költségelőirányzatot. A tárgy fontossága és az adófizető polgárságot általánosan érdeklő volta csakhamar felkavarta a közvéleményt. Alig hogy november hó elején megjelent a főszámvevői hivatal javaslata, mindjárt tisztába lehetett minden arra hivatott tényező, hogy az abban feltüntetett 228,583 korona költségvetési hiány pótadóemelés nélkül nem lesz fedezhető. A pénzügyi bizottságban beható és tartalmas vita indult meg a javaslat felett. Ilyen alapos és ennyire mélyreható megbírálásban nem részesült mér költségelőirányzat, mint az 1914. évi. A pénzügyi bizottság javaslata nemcsak azért érdemes munka, mert az előirányzat tételeit számbelileg helyesbíti, kevesbíti vagy felemeli, hanem azért is, mert a jövedelemfokozás érdekében hasznos és életrevaló javaslatokat tesz. Ezek közül csak kettőt emelünk ki: a kövezetvám díiszabályzatának újjáalkotását és a vámtételeknek 100%-al való felemelését ami évente 42.000 korona több bevételt jelent. Igen életrevaló javaslatnak tartjuk, hogy a város tulajdonát képező belső nagyobb épületek javítási munkálatai a jövőben nem házikezelés mellett készülnek, hanem árlejtés útján vállalatba adatnak. Hiszszük, hogy e címen a múlthoz képest jelentékeny megtakarítást érünk el és alaposabb, jobb munkát kapunk, mint házikezelés mellett. De bármily megfontolt s bármilyen alapos munkát végzett is a pénzügyi bizottság, a költségvetési hiányt eltűntetni és a bevételek, kiadások egyensúlyát helyreállítani még sem volt képes, úgy, hogy még így is 135,325 korona fedezetlen hiány mutatkozik. Ez az összeg még 4 milliós költségelőirányzatnál is oly tekintélyes, hogy annak esetleges megtakarításokból vagy jövedelemszaporulatokból való eltüntetése a költségvetési év keretében nem remélhető és annak fedezetéről gondoskodni kellett. A fedezet lehet vagy pótadó kivetése vagy a hiánynak kölcsönből leendő fedezése. A pénzügyi bizottság és a városi tanács 50%-os pótadó kivetését hozta javaslatba, ami az eddigiekhez képest 20%-os városi pótadóemelést jelent.