Kecskeméti Napló, 1914. október (3. évfolyam, 229-255. szám)
1914-10-01 / 229. szám
III-ik évfolyam, 229. szám. Csütörtök Kecskemét, 1914. október 1. 9 Előfizetési árak: * _ , Megjelenik minden nap délután Melyben bárhoz küldve: Vidékre postán küldve, független politikai napilap «H vasár- és ünnepnap kivételével. * Egész évre K 12.— Egész évre K 16— „ Szerkesztőség és kiadóhivatal Fél évre „ 6.— Fél évre ,. .. _ Arany János utca 6.+. Telefonszám: 274. Negyedévre „ 3.— Negyedévre „ 4. Felelős szerkesztő: DIÓSZEGHI JÓZSEF. * Laptulajdonos és kiadó: + Egy szám 4 fin. Egy szám 4 fill. a „Kecskeméti Napló" lapkiadó-társaság WI0ß1lß0lß0ß0l6ß0fi6ß0tMlß1lHlß6l0lfi0lß0ß6ß6ß0ß0ß6ß6fi0f6ß0ß0ß*ß6ß0ß0ß0ß0t6ß6l6ß0ßHß6l6H*6ß0NM0ßMi6Hlß0ß60$ Visztula partján hátrál az orosz!Eleven lélekharangok. Szétvert orosz lovasság. (Budapest, szept. 30.) A főhadiszállásról jelentik : Szövetséges német és osztrák-magyar haderők részéről megkezdett új hadműveletek következtében a Visztula mindkét partján az ellenségnek visszavonuló mozdulatai vannak folyamatban. Porez mellett erős orosz lovasságot szétvertünk. A Visztulától északra a szövetséges hadseregek több ellenséges lovashadosztályt kergetnek maguk előtt. Hofer, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Gróf Apponyi Albert Roosevelthez. Kié a világháború felelőssége. (Budapest, szept. 30.) Gróf Apponyi Albert az Egyesült államok volt elnökéhez Roosevelthez memorandumot intézett, amelyben meggyőző érvek alapján bebizonyítja, hogy nem a Monarchiát vagy Németországot, hanem ellenfeleit terheli a felelősség a világháború kitöréséért. Apponyi arra hivatkozik, hogy a nemzetközi békemozgalomban tevékeny részt vett és kijelenti, hogy ő éppen a béke eszményéhez való ragaszkodásánál fogva hajlandó kinyilatkoztatni, hogy a Monarchiát a világháborúért nem terheli semmiféle felelősség. A tiszta lelkiismeret ereje az, amely képessé teszi a lakosságot arra, hogy a háború súlyos terheit elviselhesse, egy lakosság amely a háború kitörése óta egy csapással félretett minden párt és nemzetiségű villongást, a Monarchia lakossága egyszersmindenkorra biztosítani akarja magát a paszív támadások ellen, amelyek a legutóbbi években a politikai összeesküvés mellett a szervezett orgyilkosságot is igénybe vették. És ha sikerül a Monarchiának a népvédelem ezen műve, akkor az emberiség állandó békének fog örvendezhetni. Ha pedig nem sikerül, akkor a világ állandó háborús veszedelmek nyomása alatt állana, ha csak önként oda nem veti magát a Moszkovita zsarnokság diktátumának. Mi a békért való harcon állunk, amelyet a mi győzelmünk a jövendő nemzedékek számára akar biztosítani. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) A német csataterek. (Berlin, szeptember 30.) A nagyvezérkar közli: A nagy főhadiszállás jelenti szeptember 29-én este. A hadsereg jobbszárnyán Franciaországban ma eddig eldönthetlen harcok voltak. Az Oise és Maas közti harcvonalban általában nyugalom volt. A Maas erődökkel szemben álló hadsereg visszautasította Verdunból és Toulból intézett újabb francia kirohanásokat. Az ostromló tüzérség tegnap Antwerpen egyes erődei ellen a tüzelést megkezdte. Az angol erőknek a körülzáró vonalunk ellen intézett előretörést visszavetettük. Keleten az oroszok a Niemen folyón keresztül Suvalki kormányzóság ellen intézett előretörései meghiúsultak. Az Ossecier vára ellen tegnap nehéz tüzérség lépett harcba. (Miniszterelnökség sajtóosztálya) Míg testvéreink fönt északon vérük harmatával öntözik a magyar föld határait, itthon mindenki még hibáiból is erényt csináljon, mert háború van. A lélekharangnak van kalapja, nyelve és kötele. Ha kötelét megrángatjuk, meglódul a nyelve s a kalap oldalát ütögetve szomorú csilingeléssel hirdeti, hogy valamelyik testvérünk utolsó perceit éri. Hangjára pillanatnyi szomorúság lepi meg az embert, a kacagás félbeszakad, a munka megáll, a vidám beszélgetés elnémul; a múlandóság árnyéka átoson könnyű léptekkel a lelkeken, az egész falu vagy városon, mert a lélekharang a keresztény szeretet hírnöke ugyan, de hangos kikiáltója Halál őfelségének is. Háborúmentes időkben is vannak minden községben olyan egyének, akiktől ösztönszerűleg irtózik az ember, mert mindig tudnak valami szomorú, leverő, kellemetlen dolgot mondani. Nincs az a béka, amit elefánttá fel ne fújnának; nincs az a titkos családi perpatvar, amit ezer darabra tördelve szét ne hordanának, hogy mindenkinek jusson belőle. Lucifer vándorló énekesei az ilyen emberek, a rémület telefonkezelői, az ijesztő pletykák művészei, akik a sötétben is árnyékot vetnek s verőfényes délben sem derültek és világosak. Mióta háború van, úgy látszik, hogy számuk megtízszereződött. Akármerre megy az ember, mindenütt beléjük ütközik. A korcsmában titokzatos ábrázattal külön sarokba húzzák az embereket és tompa hangon, suttogva közlik, hogy baj van, mert ennyi meg ennyi, ezredünket és ezt az ezredet a szerbek felkoncolták, lelőtték, apró darabokra hasították s mindennek tetejébe foglyul ejtették, ahol is kegyetlenül éheztetik őket. S ha az ember közbeveti, hogy talán mégsem igy van a dolog, hisz a mi katonáinkat sem a bábos sütötte, — azt súgják, hogy igen ám, de azok az ezredek nemagyarok voltak, hanem magyszerb lázadó katonák — mint közbeszólsz és azt , a szerbek csak nem konczadó szerb testvéreiket. "