Kecskeméti Napló, 1914. november (3. évfolyam, 256-280. szám)
1914-11-01 / 256. szám
, * Előfizetési árak: * . Megjelenik minden nap délután Matyién házhoz küldve Vidékre postán küldve: PUCIQetlen politikai napilap vasár- és ünnepnap kivételével. Egész évre K 12.— Egész évre K 16.— TM Szerkesztőség és kiadóhivatal: ni ’’ t,el GV^e ” . Arany János utca 6. * Telefonszám: 274. egyevre „ 3. Negyedévre „ 4.— Felelős szerkesztő: DIÓSZEGHY JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: •+« Egy szám 4 fin. Egy szám 4 fill. a „Kecskeméti Napló" lapkiadó-társaság Ill. évf., 256. sz. Ára 4 fill. \ÁTLÁTTZBp Kecskemét, 1914. november 1. Angolok és franciák veresége. As németek elfogtak kétszáz angolt és több hadizsákmányt, Berlin, okt. 31. A nagy főhadiszállásról jelentik ma délelőtt: Meuporttól délre és Yprestől keletre támadásainkat sikeresen folytattuk, Hépfegyvert zsákmányoltunk, SOW autóit elfogtunk. Argonnei erdőben csapataink több erődházat és támpontot bevettek. Verduntól északra a franciák sikertelenül támadtak. Nyugati és keleti hadszíntéren a helyzet változatlan. Orosz-Lengyelországban verjük az oroszokat. Budapest, okt. 31. Orosz-Lengyelországban a harc tagnap is szünetelt. A San alsó folyása mentén Wiskótól délre a folyón átkelt nagyszámú ellenséges haderőket heves ütközetek után visszavetettük. Stary-Sambornál ágyutüzeink orosz lőszerraktárt levegőbe röpített. Ezen helységtől nyugatra fekvő magaslatokon minden ellenséges támadást visszavertünk. Turkától északkeletre elfoglaltak csapataink több fontos magaslati hadállást, amelyeket az ellenségnek menekülésszerűen kellett kiürítenie, népfölkelőink ezen harcokban sok oroszt elfogtak. A f. hó 28-áig a Monarchiában internált hadifoglyok összes száma 649 tiszt és 73,179 főnyi legénység, amibe az utóbbi hetek harcaiban ejtett s két hadszíntérről még el nem szállított igen számos hadifogoly nincs beszámítva, Sieser vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) A francia kormány nem tér vissza Párisba. Róma, okt. 31. A lapokban ismételten felmerült az a híradás, hogy a francia kormány november, vagy december folyamán ismét Párisba helyezi vissza székhelyét. A híradást nyilvánvalóan azzal a célzattal bocsátották szárnyra, hogy ezzel dokumentálják a semleges külföld előtt, hogy Franciaország ügye nem áll olyan rosszul, mint azt mindenki gondolja és hogy elhitessék, hogy Párist nem fenyegeti közvetlen veszedelem. A kormányzat azonban úgy látszik nem hajlandó a költözködésre, mert a párisi Temps megállapítja, hogy a kormány áthelyezése még nagyon is korai és oktalan dolog lenne. A kormánytól sugalmazott cikk kifejti, hogy bizonyos meglepetésektől lehet tartani és Páris nem egészen biztos tartózkodási hely, már csak a németek légi flottájára való tekintettel sem. Kitört az orosz—török bábom. A török flotta elindult. Budapest, okt. 30. Autentikus jelentések szerint ma délelőtt a Fekete tengeren orosz flotta megtámadta a török flottát. A harcban 1 orosz aknalerakóhajó és 1 torpedózutó elsülyedt. A törökök ezenkívül elfogtak 1 szénszállítógőzös és a rajta levő 13 tisztet és 86 főnyi legénységet elfogták. Szebatopolt a törökök sikerrel bombázták. Berliner am Mittag Zeitung jelenti: Hivatalos konstantinápolyi jelentés szerint néhány orosz torpedónaszád kísérletet tett arra, hogy megakadályozza a török hajóflottának a Boszporusból a Fekete tengerre való kifutását. A török hajók erre megkezték a tüzelést és két orosz hajót elsülyesztettek. A törökök több mint harminc tengerészkatonát elfogtak. A török flotta nem szenvedett vereséget. Ha eljön az este!... Millió és millió mécsvilág gyullad ki a mai esthomályban a sírhalmok fölött. Gyönyörű látvány, költői gondolat. A temetők kicsiny házacskái közé életet varázsol a kegyelet. Ahol rendesen csend, nyugalom és elhagyatottság honol. Valami fölmagasztosító érzés az a kegyelet, a megemlékezés. Kit nem tölt el a mai napon ! ? Megindulnak az emberek. Az egyik gyermeke sírját keresi föl. Itt árvák adóznak az elhunyt szülők drága emlékének. Ott egy hitves borul a kereszt tövéhez és fel-felcsukló hangon suttog. Mintha csak megértené az, akinek hűlt tetemeit jelzi a kereszt, akit elragadott a halál szerető karjai közül, özvegysorsra hagyva őt — sok bánatról, nyomorúságról, küzdelemről panaszkodik nek ... Megszemlélem minden esztendőben ezt az egy napra visszavarázsolt temetői életet. Micsoda más világ az, mint amelyben az év többi 364 napján át élünk ! Itt minden hant, minden sirhalom egy történet, egy tragédia, egy végeszakadt szenvedés és akik ott térdelnek és imádkoznak, vagy zokoknak a sirhalmok mellett, mindmegannyi kiegészítői annak a történetnek, tragédiának s hordozói nagyon sok fájdalomnak — legalább ezen az egy estén. A halottak estéjén. Meg vagyok győződve, hogy az idén még szomorúbb, illetve érzéstelibb lesz a temetői világ. Hát mondjuk, hogy van rá ok. Hiszen temetők támadnak most a mi véreink tetemeiből idegen hazákban és a harcba vonult sok százezer férfi szívének minden érzése és kegyelete az elhunytak iránt, reászakadt az itthonmaradottak lelkére. Ők nem törődhetnek most meghalt szeretteikkel — ők most az élőkről gondoskodnak. Rólunk. Nem gyújthatnak mécsvilágot a megemlékezésnek. Ők most ismeretlen országokban legfeljebb őrtüzeket gyújtanak, melyeknek közelében fölmelegedhetik elcsigázott, megdermedt tagjaikat ..., Olyanformán lehetne ezt az állapotot kifejezni, hogy most az ő fájdalmuk is a mienk. Mienk minden köny, gyász és halottak napi megemlékezés, melyet háború nélkül