Kecskeméti Napló, 1914. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1914-12-01 / 281. szám
///. év/., 281. sz. Ára 4 fill. Kedd Kecskemét, 1914. december 1. Előfizetési árak: _ . Megjelenik minden nap délután Itaiyben házhoz kardva vidékre postán küldve. Független politikai napilap *r. vasár- és ünnepnap kivételével. Egész évre K 12.— Egész évre K 16— ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kél évre . 6. Kél évre ,. 8. Arany János utca 6. Telefonszám: 274. Negyedévre ,. 3. Negyedévre,. 4. Felelős szerkesztő: DIÓSZEGHI JÓZSEF. * Laptulajdonos és kiadó, * Egy szám 4 fill. Egy szám 4 fill. a „Kecskeméti Napló“ lapkiadó-társaság Homonánál verjük az oroszokat. A kárpáti harcok. — Ezerötszáz fogoly. Budapest, nov. 30. (Hivatalos) A tegnapi nap egész orosz-lengyelországi és nyugat-galíciai arcvonalunkon nyugodtan telt el. A Kárpátokban a Homona felé előnyomult ellenséges erőket megvertük és visszaszorítottuk. Csapataink ezerötszáz oroszt ejtettek foglyul. Zemplén északi részében a csatározások még tartanak. Csapataink több ellenséges pozíciót elfoglaltak. Ungban és Beregben a helyzet változatlan. Hofer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Orosz-lengyelországi helyzetünk kedvező. Sajtóhadiszállás, nov. 30. Az orosz- metek, a nowaradomski orosz t alengyelországi főhadszintéren ninmadás pedig kudarccal végződött, esen különsebb esemény, bár de- Stratégiai helyzetünk előnyösebb,lyenként újra heves harc kezdő- mint az oroszoké, mert arcvonódott, így Lovicnál szövetségeseink, lünk homorú s igy az ellenséges Nowaradomsknál az oroszok kezd- hadállás átkarolását teszi ték a támadást. Mint a hivatalos lehetővé, Przemysl ostrománál az jelentésből ismeretes,Lovicnál már oroszok semmiféle eredményt nem egyszer győzelmet arattak a ném tudnak elérni. Lázár Miklós: Német császár a lengyelországi harctéren. Berlin, nov. 30. A Wolff-ügynökség jelenti a nagy főhadiszállásról. A császár ezidő szerint a keleti hadszíntéren tartózkodik. A németek visszaverték az oroszokat. Berlin, nov. 30. (Hivatalos.) Keleten a helyzet a Visztula jobb partján változatlan. Az oroszoknak a Lodz környékén való előretöréseit visszavettük. Ezután megkezdett ellentámadásaink sikeresek voltak. Dél-Lengyelországból lényegesebb hír még nincs. Legfőbb hadvezetőség. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Csapataink újabb győzelmei Szerbiában. Budapest, nov. 30. (Hivatalos.) Az A Valjevón keresztül és attól ellenség a jelenlegi ütközet-arcvé-délre előnyomult hadoszlopok áldalán kétségbeesett ellenállást fejt talában Djig-folyótól keletre fekvő ki és egészen a szuronyrohamig magaslatokig és azt a vonalat érkifejlődő heves ellentámadásokkal téri el, amely a Suvobor magaspróbálja előnyomulásunkat féltarlattól az Uzicetől keletre fekvő tóztatni. A Kolubara keleti part- it háromszögig húzódik. Tegnap ján álló saját csapatok helyenkint összesen 2 ezredparancsnokot, 19 ismét tért nyertek, tisztet és 1245 katonát fogtunk el. Várakozás: úgy érezzük, mintha négy fal között élnénk, melynek minden oldalán a falon túl történnék valami óriási és mi nem tudjuk, hogy mi. Egy francia gondolkodó szerint az a fal a legérdekesebb, mely mögött történik valami ismeretlen esemény. Ez az átláthatlan fal maga a szenzáció. Hozzánk is ennek a világtörténelmi eseménynek csak elmosódó hangjai hallatszanak át. És mi itt ülünk ez előtt a roppant fátyol előtt, mely eltakar előttünk mindent, pedig tudjuk, hogy mögötte egy bennünket érdeklő cselekvény folyik, amelyik a mi sorsunkat dönti el. Mi itt ülünk és várunk. És mint ahogy a türelmetlen várakozás idején ideiglenesen rántjuk elő a zsebóránkat, hogy meg-megnézzük, hány óra, meddig kell még várnunk, éppen oly ideges türelmetlenséggel kapunk a lapok után, csak azért, hogy újra és újra csalódottan tegyük le: még mindig nincs benne az, amit vártunk s azzal újra kezdjük a várakozást másnapig, amely csak nem hozza meg azt, amit már türelmetlenül várunk. Helyzetünk hasonló a csapattartalékéhoz, mely a harcoló csapat mögött várja a jelt, hogy vonuljon előre a harcvonalba. Addig pedig ott kell tétlenül várnia, akárhogy könyörög is a parancsnokhoz, hogy vezesse már előre. Ebben a várakozásban legjobban szenvednek az anyák. Eszükbe jut az a kétezer éves igazság, amit Horatius fejezett ki: „Bella matribus detestata“; az anyák előtt gyűlöletesek a háborúk. Az anyák, a gyöngék, akiknek a szíve csak szeretetre van teremtve, odaadták azt, ami legdrágább szívüknek, fiaikat. Elbocsátották arra a mezőre, ahol most a halál arat. Most ezek az anyák is remegve várnak, várják a legrettenetesebb hírt, mely megfagyasztja a szívet és várják a legnagyobb örömet, amikor a ház folyosóján újra visszhangzanak fiaink ismert léptei és hangjuk újra megcsendül az ajtó előtt. Pedig minden arra mutat, hogy ez a várakozás hosszú lesz még. A modern háborúról azt hittük, hogy az