Kecskeméti Napló, 1915. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-02 / 49. szám

*****************************************************************J¥*WWWWWWWWW¥¥WWWWWWM segíthet egyéb, mint a tehenek igázása. így­­ van ez a nyugoti országokban s ma ez a gazdasági rend ott még jobban érvényre jut. Ott a gazda tehenét szántásra, zöld-takar­mány­, trágya és egyébb teherhordásra s szántásra is mindenütt járomba fogja. De ez a magyar gazda sokkal büszkébb sem hogy ezt a hasznos, jó szokást gazda­ságába bevezette légyen. S utolsó embernek nézte lesajnálta volna azt, aki tehenét igába fogta , s mezőgazdasági munkáját, ha részben is teheneivel végeztette volna. Pedig ott, ahol különösen most, min­den garast nagyon meg kell nézni s a­mint a nép szavajárása mondja: a fogunkhoz kellene verni — milyen megtakarítással járna ez. Mert a tehéniga sokkal olcsóbb az ökör, vagy a lóigánál. Ott, ahol gyorsaságról beszélünk, ter­mészetesen első helyen áll a ló. De ki járna most vásárra, búcsúra, vagy lakziba — mikor lova nincsen, az ökör pedig, az igaz, hogy szép sommás jószág. De ha betegségre hajló, vagy elöregszik, vájjon nem több takar­mányba, gondozásba kerül e, mint amennyit igavonó munkájával szerez a gazdájának? Csak tehén volna még. Ez az aminek igázásától a magyar gazda eddig úgy fázott. Mert ugyan, hogy lehetne egy rókáról két bőrt nyúzni. Pedig ez, különösen a jelen esetben nemcsak lehetséges, hanem ésszerű is. Bizonyságul idézhető a nyugat országai­nak valamennyi gazdája, aki tehenét, még­pedig kiváló fajtehenét idők ideje óta egy­aránt igázásra és fejésre is használja. Az a tehén amit gazdája igavonásra nem használ, az évnek felerészét állandóan zárt levegőjű istállóban tölti. Innen és ebből származik tehát elsősorban is a hajlandósága a tehenek között nagyon elterjedt gümőkorra. Ellenben az igavonásra használt tehén sok­kal többet van szabad levegőn, miáltal el­­lentálló képessége is fokozódik. Igaz, hogy a tejbősége megcsappan, de gondos kezelés és jótakarmányozás mellett súlyát is meg­tartja. Ügyelni kell arra, hogy a tehenek le­­borjazásuk előtt 8—10 héttel és azt követő­­leg 4—6 hétig igavonásra ne használtassanak a külföldről behozott teheneket sem szabad addig igézni, amig azok nem aklimizálódtak. Sokra tanít bennünket a háború, elsősorban a gazdaságos gazdálkodásra és ebben benne van a tehenek igázása is, amit bizonyára megtanul a magyar gazda. Levél a táborból. Édes feleségem! Mikor e sorodat Otthon olvassátok Lelkem régen megtér Teremtő Urához! J­e várjatok haza, Ji is lakunk küszöbét Én már át nem lépem! — Jia kérdi kis fiam: /)puskám hol marad ? ... Mutass majd északra, Visztula partjain Csodákat műveltünk, Öreg razervisták ... J Nem tudom, hogy történt, ... Egy eltévedt golyó Mellemet fúrta át!... tudjon meg az Isten Drága feleségem ! .. Tőled utoljára !-Ezt az egyet kérem : fia megnő kis fiam, 1 ember lesz belőle, E szóra tanítsd meg : Előre !... Előre I­ SERELME. 0 1 HÍREK. * Requiem. A hősi halált halt Csornák Jenő honvédhadnagy lelkiüdvéért ma reggel volt az ünnepélyes requiem, melyet Révész István prelátus plébános végzett papi segéd­lettel. A templomban ez alkalommal a gyá­szoló családon és rokonságon kívül igen sokan voltak jelen az elhunyt ismerősei tisztelői és jóbarátai közül, hogy legalább így í róhassák le kegyeletüket a hazájáért oly fiatalon porba hullott hős előtt. * Pártülés: A „Függetlenségi párt és Népkör“ febr. 28-án d. u. 4 órakor tartotta a már előre jelzett ülését, melyben a tisztújí­­tás határnapjául márc. 21-ikét tűzte ki. To­vábbá kijelölte az alsókerületi függetlenségi pártkörrel kibővítve a 100-as vezérbizottság tagjait is. Majd elhatározta, hogy már 15 én d. u. 4 órakor a mozgóképházban ünnepsé­get fog tartani, amelyen a többek közt az eddig elhunyt és kitüntetet katonák képét is be fogják mutatni. * Befejező felolvasó délután a Kath. Legényegyletben. Tegnap, d. u. volt a be­fejező délutánja a Kath. Legényegyletnek. A műsor maga teljesen kifogástalan volt, úgy hogy a nagy közönség, mely teljesen meg­töltötte a helyiséget, méltán gyönyörködhe­tett benne és élvezhette. Első Demcsák Te­­ruska úrhölgy szavalata volt. Ábrányi E.-nek „Van a koldusnak is hazája“ c. költeményt adta elő. Nagyon szépen szavalt és ügyesen domborította ki az egyes érzelmesebb rész­leteket. Meg is tapsolták s ekkor egy igen aktuális költeményt adott elő, melyért ha­­­­sonlóan megtapsolták. Majd dr. Péch Aladár­­ főreáliskolai igazgató foglalt helyet a felol­­­­vasó asztalnál és Magyarország azon vidé­­­­keiről és falvairól tartott előadást, amelyek már látták falaik közt az oroszt. A felolva­­­­sás igen szép és tartalmas volt s az érdek­­j­­­lődőknek minden kívánságát kielégíthette, a­­ vetített képek szintén kifogástalanok voltak.­­ Harmadik szám Bátory Rózsika urleány cim-­­­balomszáma volt. Játékával nagy mértékben­­ gyönyörködtette és elbájolta a közönséget,­­ úgy hogy kénytelen volt megismételni. Ez-­­­után Hackl Kálmán énekelt Halász György­­ tanító harmónium kíséretével. Hackl az ő kedves hangján szintén kénytelen volt meg­ismételni énekét. Végül Liszka Béla I. é. ih. szavalta Váradi A. „Utolsó sor“ c. költemé­nyét. Szavalásáról a legjobbat mondhatjuk, amennyiben a költeményt egészen átérezve és megértve adta elő. A Kath. Legényegylet ez évi szereplése tehát igen s az egylethez méltóan fejeződött be s reméljük, hogy a jövőben is hasonlóan fog működni s erre kérjük is a vezetőséget. * A Vörös Kereszt Egyesület hálás köszönettel vette a következő fehérnemű ado­mányokat: Kenéz Zoltánné 6 párna, 6 hu­zattal, Fekete Adolfné 2 ing, 1 lábravaló, 20 sarkos ruha, 3 törülköző, dr. Móricz Ká­roly tanár 5 meleg lábravaló, 2 vászon lábra­való, 11 ing, 3 meleg ing, Heler Róza 1 vég­vászon, Kiss Mihályné 11 ing, 3 lepedő, 1 dum­ahaj, 2 trikó, özv. Nagy Sándorné 6 uj tenisz ing, özv. Grosz Albertné 2 tekercs fásli, Sándor László 3 uj lábravaló, 3 uj ing, Sándor Rozika 20 kor., sebesülteknek fehérneműk. * A m. kir. központi statisztikai hivatal rendelete. A m. kir. központi sta­tisztikai hivatal több évet küldött le a város­hoz, melyben a háborús jótékonysági moz­galmak feltüntetését kéri. * Köszönő levél. A polgármesteri hi­vatalhoz a mai napon érkezett a táborból egy igen szép levél, amelyben a 29-ik nép­fölkelő gyalogezred hadtápzászlóaljának pa­rancsnoka köszöni meg a kecskemétiek jó­szívű gyűjtését. A levél­tartal­ma a következő: 29-ik népfölkelő gyalogezred Nagyságos Sándor István Kecskemét város polgármesterének Kecskemét, Tábori posta, 85. 1915. febr. 26. Kecskemét sz. kir. város érdemes kö­zönségének 600 drb. ajándékcsomagja és 2 láda fehérneműje ma érkezett meg s ugyan­azzal a szeretettel és lelki örömmel mellyel Kecskemét város közönsége összegyűjtötte, osztottam ki a parancsnokságom alatt álló V/29. népfölkelő hadtápzászlóalj legénysége között. Zászlóaljam legénysége megannyi meglett férfi, de mindegyik szemében az öröm könnye csillogott, látván a szerető gondosságot, mely őket a szülőföldjük szép határától ide kisérte. Kérem Kecskemét vá­ros közönségét fogadja a legénységem nevé­ben szívből jövő köszönetemet a jóleső megemlékezéséért, melyhez úgy a magam, mint zászlóaljam tisztjeinek köszönetét fűzöm. Tartsák meg zászlóaljam népfölkelőit továbbra is szerzetükben. Megérdemlik. Megtette és megteszi mind szent kötelességét. Az Isten áldása legyen hazánkon és kisérje továbbra is fegyvereinket. Igaz nagyrabecsülésem és mély tiszte­letem kifejezésével: Farkas, őrnagy zászlóaljparancsnok. * Nem csalódtunk, amikor előre meg­jósoltuk a Rott-film legteljesebb sikerét. A közönség többször zsúfolásig megtöltötte a színházat és mindannyiszor megelégedéssel távozott onnan. Rótt Sándor kitűnő különb suszterinast az élet sem tud produkálni. A­mi huncutságot, leleményességet, rosszaságot eddig a suszterinasokról feltettünk, az a Rótt suszterinasában mind meg van. Éppen ilyen jók a többiek is. A darab ma kerül utoljára bemutatásra. ******************************** FIGYELMEZTETÉS! Csak még ma, hétfőn este utoljára látható a moziban az első Rott-film, a . t •' Kv $ v'T* Suszter herceg. c. c­riat ******************************** S­ZÍNHÁZ. Katica. Szentgróti Pál kisvárosi nyug­­orvos házában szeretettel ápolják a háború­ban sebesült katonákat. Az ápolók közt van a ház eladó lánya, a szőke szendeségű, bá­jos Katica is, aki a sebesültek közül bele­szeret Badár Jóska tartalékos hadnagyba, viszont ez őbelé. Az öreg Szentgróti oda is adja lánya kezét Jóskának, eközben látoga­tására érkezik régi ideálja, egy gazdag ber­lini gyáros leánya, Else a papájával, akinek Jóska cégtársa. Else visszaédesgeti Jóskát és megigérteti vele, hogy együtt mennek Pestre s ott egybekelnek. A második felvonásban, egy pesti szálló halljában a háborús teadél­utánon Katica találkozóra hívja Jóskát. Trom­bitást pedig megbízza, hogy amikor ők csó­­kolóznak, fújjon bele a trombitájába. A trom­bita harsogásra bevonul az egész társaság és Else megtudja, hogy vőlegénye mást sze­ret. Katica Jóskáé lesz, Else pedig egy untauglich ficsurral kárpótolja magát, a har­madik felvonásra már egy kis korcsolya imitációnál nem jutván, végetér az előadás. A cselekmény bár nagyon taposott utakon ha­lad, semmi újat nem ad, mégis Szomory Emil ezt is simán és könnyedén oldotta meg. És ez a fő, a darab sikere igazán Gajári István szerencsésen komponált muzsikájában rejlik. Könnyen perdülő indulók, lágyan simuló, hangulatos keringők és dalok vál­takoznak a darabban formás tartalmassággal. A szombati bemutatón meglátszott a készületlenség. Csak a csókolódzások men­tek jól! Módot és időt kell adni a szerep­lőknek, hogy szerepeiket, jól betanulják és összevágó, jó együttest adjanak, ne döcögjenek egyes szereplők. A rendező ne legyen kény­telen nyílt színen dirigálni, legyen mindenki a hellén évadja kötelességét. Bántóan ér­zett az előadáson a döcögés és szerep nem tudás. Miatta­ senki se lekesedett volna túl­ságosan a szerepéért a

Next