Kecskeméti Napló, 1916. február (5. évfolyam, 25-48. szám)

1916-02-08 / 30. szám

30. szám Kecskeméti f­apló • 3. oldal * Sok a kóbor kutya. A rendőrka­pitányság szigorú rendelete dacára az eb­tulajdonosok az utcára engedik kutyáikat, ami tekintve az erősen dúló veszettséget közveszélyes dolog. A rendőrség figyelmez­teti az ebtulajdonosokat, hogy a szabadon jár­káló állatok kiirtásán kívül az illető tu­lajdonosokat szigorú büntetésben fogja ré­szesíteni. * A kártyaadó és a Kereskedői Casinó. A szentendrei Casinónak a kártyá­sok és kibiceik megadóztatására vonatkozó akciója mindnyájunk előtt ismeretes. Amint értesülünk, a helyi Kereskedői Casino a mozgalomhoz csatlakozott s elhatározta, hogy megadóztatja a kártyának hódoló tag­jait. A­­hetenként befolyó összeget a vak katonák javára takarékpénztárban gyümöl­­csöztetik. * Halálozási statisztika. Január hó­napban meghalt a város lakosságából 142 egyén. Ezek közül volt róm. kanf. 100, ev. ref. 39, evangélikus 1, zsidó 2. Öngyilkos­ság volt 2, (önakasztás), gyilkosság 1, egy menházi fiú vigyázatlanságból marólúgod ivott s ebbe belehalt. Az elhaltak közül 13 éven aluli volt 44, külterületi lakos 61. * Anyakönyvi kivonat. Születések: Görög Imre rk., Csorba Sándor rk., Polgár Gergely ref., Laczi István ref., Klement Pi­roska Emilia ág. h. ev. Kasza Sándor rk.­­. Halálozások: Szabó Mária Magdolna 6 éves rk. (vörheny) Berente Ilona 2 éves rk. (tü­dőgyulladás) özv. Nagy Andrásné Zs. Kovács Rozália rk. 76 éves (tüdőtágulás) Wächter István népfelkelő 19 gy.-e. rk. 27 éves (A hazáért hősi halált halt.) Blajtai Etel rk. 4 éves (Agyhártyagyulladás.) Balog Mária 2 hónapos rk. (tüdőgyulladás.) özv. pinók Jó­­zsefné sz. Bari Judit 77 éves rk. (Aggkór.) Közérdekű hírek. * A 43—50 évesek bevonulása. Amint bennünket értesítenek, a nép­­felkelési fegyveres szolgálatra alkal­masnak talált népfölkelő kötelesek, akik 1865, 1866, 1867 és 1­868 évben szü­lettek, 1916 évi február hó 28-án, azok pedig akik 1869, 1870, 1871, 1872, 1873 és 1874. évben születtek, 1916 évi február 29-én tartoznak be­vonulni. * Szabad-e pénzt adni a foglyok­nak. Egyik helyi lap tévesen azt írta, hogy a hadifogoly munkások kezébe pénzt adni nem szabad. A rendőrségen azt az értesítést kaptuk, hogy az előírt köteles bért (30 f.) mindenki tartozik a fogolynak átadni , ezen­kívül rendkívüli munkáért külön jutalomdíj is adható. * A fölmentési kérvények bélyeg­­mentesek. A katonai fölmerítés iránt bea­dott kérvényekre eddig egykoronás bélyeget kellett ragasztani, a mellékletekre egyenként harminfillérest, akik ezt elmulasztották, azo­kat megleletezték. Mint most értesülünk, a pénzügyminiszter a bírságot törölte és ak­ként intézkedett, hogy a felmentés iránt való kérvények bélyegmentesek. * A dohány beváltási árának fel­emelése. A dohány beváltási árának fel­emelése végett — mint azt annak idején megírtuk — az OMGE mozgalmat indított. A mozgalom, mint az Az Újság írja, ered­ménnyel járt, mert a pénzügyminiszter hoz­zájárult a beváltási árak emeléséhez. A be­váltási árak növekedése elég tetemes lesz, a­mennyiben az 1916 évben termesztendő do­hányra elhatározott áremelés a következő: 1. Mindazon dohánytermesztők, a­kik a ter­mesztést — habár az eddiginél csekélyebb terjedelemben — fentartják, az 1915. évre megállapított dohányárakon felül általában 30 százalék pótlékban részesülnek; 2. azok a dohánytermesztők, a­kik az 1915. évi ter­jedelemben tartják fenn dohánytermésüket, 40 százalék pótlékot kapnak; 3. azok a do­hánytermesztők pedig, a­kik az 1915. évi dohánytermesztésüknél nagyobb területen ültetnek dohányt, vagy egészen új termelők, 50 százalék pótlékban fognak részesülni. * Az ötvenévesek és a katonai szolgálat. A hadügyminiszter rendeletet bo­csájtott ki, melyben kimondja, hogy azok a népfelkelők, akik az ötven évet elérték, en­nek a korhatárnak az elérése a népfelkelői kötelezettséget abban az esetben nem szün­teti meg, ha a népfelkelői felhívás előbb történt meg. Ezt azért mondotta ki rendele­tileg a hadügyminiszter, mert igen sokféle vélemény volt elterjedve erre vonatkozólag. Kecskeméten is sokan vannak, akik alkalma­sok lettek az ősszel a 43—50 évesek sorozó szemléjén. Most már azonban az ötvenegye­­dikbe léptek. A miniszteri rendelet szerint nekik is majd be kell vonulniok a 43—50 évesekkel, mert a tavalyi korhatár számít. * A tábori lelkészek sorsa a hábo­rúban. A magyar és osztrák hadsereg tábori püspöke Bjelik Imre ez év elején kiadta egybegyűjtve a háború alatti körleveleiéit és rendelkezéseit. Ebben a könyvben statiszti­kát közöl a tábori lelkészek sorsáról. Hősi halált halt: Rozmárt Valentin katonalelkész. Megsebesültek : tizen. Fogságba estek: negy­­venketten, köztük több magyar is van. Ki­tüntetésben részesült több mint 600 katona­lelkész. Többen közülök a „Signum laudis“ érdemkeresztet nyerték el, amelyet csak har­coló tiszteknek adnak. Ebből világos, hogy a katonalelkészek harcolni is segítettek. * Gazdasági tisztviselők és mun­­kások szabadságolása. A mezőgazdasági üzemekből különösen méltánylást érdemlő esetekben az alábbi foglalkozást űzőknek előre meghatározott időre, de legfeljebb há­rom hónapra a katonai paracsnokságok sza­badságot engedélyeznek. Önálló mezőgaz­dáknak, nagybirtokosoknak, önálló hatáskörű vezető tiszteknek, mezőgazdasági szövetke­zetek egyes tisztviselőinek, illetőleg alkalma­zottainak, mezőgazdasági üzemben nélkülöz­hetetlen kovács és bognároknak, ispánoknak, béresgazdáknak, majorosoknak, udvarbirók és munkavezetőknek, erdőgazdáknak, fater­melők és ezek üzemvezetőinek, felügyelők­nek, gépészeti személyzetnek, molnárok, ha­lászok, kádárok és alagcsővezetőknek. a szabadságolási kérelmeket az érdekelt gaz­dasági üzemek, illetőleg intézmények ter­jeszthetik elő a főispánhoz, aki azt vélemé­­nyezés végett hivatalos úton teszi át a sza­badságolandó egyén csapatteste szerint ille­tékes katonai vagy honvédkerületi parancs­noksághoz. * Német veteménymagvak behoza­tala. Mint értesülünk, a német kormány en­gedélyt adott arra nézve, hogy a legtöbb veteményféle magját kiviteli engedély nélkül is exportálhassák Ausztria-Magyarországba. Ez az engedély nem vonatkozik a kerti bor­sóra, kerti babra, parajra, salátára, uborkára, hagymára, karalábéra, fehér répára, sárga­répára, őszi répára és majoránnára. Ez utób­bi cikkeknek kivitele csak korlátolt mérték­ben van megengedve és ezeknek magvait csakis külön kiviteli engedély alapján lehet kivinni. színház, Egyszeri királyfi - Pethes Imre felléptével — „Plátó szerint a filozófia nem egyéb, m­nt elmélkedés — a halálról, így hát filo­zófia se volna, talán nem is elmélkednének az emberek, ha a vég, a halál nem volna. A végtelen a gondolatot, — mely véges, — is feleslegessé tenné. A nagy ellentmondások legnagyobbja, sőt bátran állítható, hogy leg­­felseje: a meghalás, ellentmondása az élet ösztönünknek s örök hazugság lesz mind­addig a halálszeretet, mig a halandó embe­rek leszünk. Az ember már ösztöneinél fogva bol­dogtalan. Hol vannak ezenkivü­l a számnél­küli vágyak, boldogtalanságunknak bizonyí­tékai ! A boldogság csak álom, képzelet, nem is képzet, mert még a képzet alkatrészei is hiányoznak belőle. Milyen zavarba jönnénk, ha valaki azt kérdezné tőlünk, hogy mit is tartunk boldogságnak? A felelet minden­esetre az volna, amiben Tolstoj a boldog­ságot definiálja : „Itt, ami nincsen !“ Az eudac “monológiának, a boldogságtannak alapté­tele, hogy nyugalom nélkül a boldogságot elképzelni teljes lehetetlen! Öntudatlanul vá­gyakozunk utána, de ember voltunk nem tud kibékülni a gondolattal, hogy a teljes nyugalmi állapot a halál s igy végeredmény­ben a boldogság is. A halált azonban is­merjük. Nekünk olyasmire van szükségünk ami nincs. Mást, csak ne a halált! S ezért boldogságvágyunk kielégítése nem a nyuga­lomban, hanem a fájdalomkeresésben merül ki. Boldogság után vágyakozni, fájdalmat keresni! Ha a fájdalom lesz úrrá felettünk, úgy nyugtot keresünk; ha nyugalomban vagyunk, kell a küzdés, kell a fájdalom. Örök nyug­talanság,­ nyugalom és küzdés utáni vágy bolygózsidóivá válunk. A nyugalmi vágy a halálszeretet, a fájdalomkeresés, a legembe­ribb vonás, mert hisz „az él­et célja — a küzdés maga.“ — (Madách) A fájdalom és nyugalom örökös hajszájában múlik el az élet, hogy örökös boldogtalanságunk teljes legyen. „A félelem s idő bolondjai vagyunk mindnyájan . Lopvást jönnek a tűnő napok, lopvást osonnak el, Élünk utálva életünk s — meghalni mégis félünk!“ — (Byron). Szép Ernő a halálszeretetet, a nyugalmi vágyat teszi meg darabjának tárgyául. Gon­dolatnak is — lehetetlen. De amint a fájdal­makkal terhelt embert felvonultatja előttünk, az örökös boldogtalanság kibékítését semmi másban nem adhatja meg, mint a halál utáni vágyban, mely költői színben csillog, mikor az emberrel még a tündérbirodalmat is ott­hagyatja, még a halál gondolatával is ki­engeszteli, ha arról van szó, hogy új fáj­dalma legyen. A mithosz félistenné, hérosszá teszi az embert, Hérakleszt 12 munkájának elvégzésével; a legenda az Istent a földre szállasztja, hogy ember legyen, hogy fájdalma legyen, hogy küzdjön. Mondják, hogy a dalai láma fényes trónusáról olykor-olykor lekivánkozik, az emberek közé elegyedik, mert félistenségét megunva az emberek közé vágyakozik, hogy legyen neki is fájdalma, hogy a nyugalom, a trónus fénye annál jobban essék neki. A fájdalom így már nem is emberi, hanem isteni tulajdonná magasul. A fájdalom egy mindenféleképen célra vezető úttá válik, mely az embert — Istenné, az Is­tent — emberré teszi, de csak azért, hogy végcélját az örökös nyugalomban, a halál­ban megtalálja. Így lesz a halál eudae­mono­lógjai szempontból — céllá, de nem az élet jegyében. Ezt, — bármikép is jeleníti meg vonzó formában előttünk a szerző, hogy még a halálnak is kijut a tapsból, — csak úgy tudjuk elfogadni, hogy a halálszeretetet mese­formában hozza szinre, hogy eleve, hátsó mentőgondolatképen a néző hozzátehesse, hogy hiszen az egész csak mese, — a szerző se gondolta ezt — komolyan.“ — A halálszerepet adó Pethes Imrének a szerepe azért oly nehéz, mert a legelriasztóbb gondolatot rokonszenvessé kell tennie, hogy ne mondjuk, kedves­­ halált kell megjele­nítenie. S ez sikerült is neki különösen a végső jelenetben. Oly vonzó a befejezés, oly meggyőző a pihenésre vágy, hogy természe­tesnek találjuk a halál kaszaköszörülését. Csak egy mesternek való szerep, hogy a ha­lál­ ebben a formájában ne diseradizálja. — Tömöry Anna a naiv szerepkörben ha túl­tette volna magát a leányos vonásokon, ered­ménnyel kecsegtetne. Dalai, amíg a gyenge, gyermekded kifejezésmódon túl nem lépnek, kedvesek. Drámai szerepekben biztató ered­ményt igér fellépte. A többi szereplő méltó volt a darab sikeréhez, csak sajnos redukált nézőközönség előtt. (bl.) Egyetlen cikk, mely több, mint tíz óta nem drágult meg : a valódi Y­ei-szappan Ára 1 korona 50 finér. Legtökéletesebb és legkellemesebb illatú pipere-szap­pan, mely minden házban nélkülözhetetlen. Yes púder 1. 3,5 kor. dobozonként. Yes-krém 3 kor. tégelyenként. tUflT Mindenütt kapható. Magyarországi főraktár : ERÉNYI BÉLA Diana gyógyszertára Budapest, Károly­ körút 5.

Next