Kecskeméti Napló, 1916. február (5. évfolyam, 25-48. szám)

1916-02-09 / 31. szám

c'Kecskemét, 1916. február 9. VDV). §1. S2. 1/7^ 4. fill. Szerda #;rl^ro^M« ij|«p TWfSg ifiwwU jjiljap mg Bm nSW (jjgl |j||? J$p Jpp jagFJ||f IjjSjyR^ Ja g| JP*. EsM’ Jpg aat nli t^a BBS ga kb gga JW Hb ati ^a gag ^b jh jv B^g MB H a& §Ms zgtj | a* Előfizetési árak: %v ffalghan házhoz kőiden: Vidék?» polán keidre, ifiét érre Ji. 12— Egén érre . . A. 78— Két érre .... 8— ft/ 4w* .... 8.— **H»d érre . . . 1. Jfegyad érre . . . 4— Iff«*» 4 /Mft £ 1 1/ •**» 4 fill. Független politikai napilap Felelős szerkesztő: DIOSZEGJIU JÓZSEF Megjelenik minden nap délután — « Laptulajdonoa és kiadói — e „XEGSXER ÉTI JTAPLÓ“ lapkiadó téraaaál lag |||| — mérét ünnepnap k/réttléval.] —2 Szerkesztőség és kiadó ivet a I. Arany Jéroa-utca 6. az. —— Telefonszám : 274 Válságos idők. Gondterhes időket él a magyar iparosság. A nemzetek között a rettenetes háború folytán uj alakulások kezdenek előtérbe lépni és minden alakulás, ami a nagy háború méreteihez képest kialakul, kétséget kizárólag a magyar iparosságot látszik fenyegetni a legjobban. Hiszen az utolsó 20—23 év leforgása alatt a magas kormány bölcsességéből eredőleg olyan átalakulásokon ment keresztül a magyar iparosság minden neme, hogy csaknem azt lehet mondani , lázas tevékenységgel igyekezett ifja és öregje a tanulás minden neméből azt az előnyt elsajátítani, amivel a tudás és — a határt nem ismerő munkásság egybevetésével — törekedett mindazt a tényezőt megvalósítani, hogy megélhetését a rettenes viszonyok közepette is biztosnak lássa. Ezen, épen itt jelzett tényezők folytán érinti a magyar ipart a legnagyobb mérvben a folyamatban levő rettenetes háború, mert az ezen korszakban nyert, kiképzett munkaerők legjobbjait ragadta ki hivatásuk teréről a háború. A magyar iparosság és más nemzetek iparosai között megmérhetetlen nagy az a különbség, amely az ipar terén az utolsó 30 és 50 év alatt fejlődött ki, mert míg a külföldiek azon tudással már fel voltak szerelve, mit nekünk csak az újabb időben kellett elsajátítani, ők addig tőkét gyűjtöttek míg mi nélkülözések között tanultunk és ma, ha itt-ott bénán is kerülnének ki a rettenetes küzdelemből a külföldiek, a hátuk mögött áll a vagyoni erőnek az a tényezője, amellyel többékevésbbé a félbeszakadt iparukat tovább lehet folytatniok. Míg a magyarság, fájdalom, csak a szellemi tudásnak azon tőkéjét gyűjtötte, amelyből most kellett volna megerősödnie a legközelebbi jövőben, amidőn iparosainknak legjobbjai remélték, hogy egy biztosított, független közgazdaság mellett majdan felvehetik a versenyt a világ bármely nemzetével és tevékenységük révén nekik is sikerül nemcsak a családi szentélyt felépíteni, hanem beilleszkedhetnek abba az útirányba, amelyről a haladás révén kézműiparból, nap-nap után, áttérhetnek majdan a tömeggyártásra, amelynek segedelmével biztosítanák nemcsak önmaguk megélhetését, de a nemzet anyagi jobblétének megszilárdítását is. Ezeknek a szép, ideális reményeknek egész láncolata tárult elénk és ma személyenként széttépve és aggódva nézhet a magyar iparos a háború sikeres bevégezte után is azon térre, amely téren a rettenetes áldozatok árán neki kellene, hogy gyümölcsözővé váljék az a vérrel áztatott talaj, amelynek boldogságát még a csaták zajában is, ifjú és idősb honfitársaink utolsó sehelletükben is imával kérték az istentől. És most, midőn államférfiaink és hivatott intézményeink egész sorozata foglalkozik a közgazdasági kérdések sikeres megoldásával, egyedül a magyar ipar az, amely beláthatatlan határon nem lát mást, mint gyűlések után gyűléseket, ahol hangzatos szavak mondatnak el a hazai ipar megmentése érdekében, de a tettek nem látszanak azt követni Hivatott értekezletek már elérkezettnek találják a hazai ipar megvédését — a meghódított területeken; gyönyörű, szép, lélekemelő szavakban jelzik annak minden tünetét, hogy mit lehet ottan elérni a magyar iparnak, de feledik itt is e nagyfontosságú értekezleten, hogy mielőtt a tönkretett és meghódított területeken akarnák a hazai ipart megmenteni, először életképes erejében olyanná kell azt fejleszteni itthon, hol a talaj megvan, hogy annak hordképessége közeljövőben magához ölelje a szenvedők egész zömét és a munkában rejlő kiapadhatatlan erőforrásokkal biztosítsa a boldog megélhetést itt ezen a földön, amelyért egyesek és egybevetetten egész tömegek legdrágább kincseiket áldozták fel a haza oltárán. Hiszen a magyar iparnak elsősorban nem Galíciának elfoglalt területén kellene tért hódítania, és nem Szerbiában keresni a boldogulásnak mindazon tényezőjét, amerre ott megközelítő talaj nincs ahhoz képest, ami hazánkban megvolna akkor, ha a nagyközönségnél a hazafias érzés tiszta fogalma csak némileg állna arányban azokkal a hangzatos szavakkal, amelyek országszerte elhangzanak. Ha csak egyetlen egy pillantást vetünk magára a székesfőváros kereskedelmére, lehetetlen, hogy megdöbbentően ne táruljon szemeink elé a képe ennek a csodás fővárosnak, amelyhez hasonló a föld kerekségén nincs egy sem. Kirakataink pazar fényt árasztanak, tündökölve tárják a közönség elé az ipari termelvények minden nemét, de azok között egyetlen egy helyen sem találjuk meg azt az áldozatkészséget, azt a hazafiús szeretetet, amely a magyar munkásság terményeinek adná az elsőbbséget az idegenek felett. De nézzük a nagy és hatalmas, milliók felett rendelkező áruházainkat. Mindenütt azt találjuk, hogy az illetők anyagi erejüknek egész súlyával, szellemi lényük fensőbbségével egyedül azon árucikkeket vezetik be minden elképzelhető eszközzel a nagyközönség körébe, amelynek még nyersanyaga sem a magyar talajból fakadt. És ha az akadályok legfőbbikét akarjuk keresni, akkor mindenütt és mindenfelé csak a kormánytól várunk a változtatásokra olyan irányítást, amely a nemzetnek erősbítését ezeknek a rettenetes akadályoknak elhárításával lehetővé teszi. Azonban mit érnek mindazok a hatalmas emeltyűk, amelyek a kormány rendelkezésére állanak, egyes, ilyen akadályok elhárítására, ha magának a nemzet értelmiségének — melynek a kezében van letéteményezve hosszú évtizedek óta az ipar termékek elterjesztésének minden neme, Jelkületében nincs meg az a hazafii akarat, se tudat, hogy végre az ő hivatásuk elsősorban gyermekeik feláldozása után, a nemzet közgazdaságát szilárd talajra juttatni. A fogyasztó közönségnek is hazafias kötelessége, hogy minden vásárlásánál a magyar ipart pártolja, követelje s csak igy kaphatnak erős impulzust a közvetítők a magyar cikkek használatára és árulására. * Szabadságra mennek a hadifogságból visszatért katonák. A magyar Kurír jelenti: Mivel a hadifogságból megszökött, vagy főként a szerbiai offenzivánk által kiszabadult legénység igen rossz bőrben van a kiállott szenvedések után, a hadvezetőség most rendeletileg engedte meg, hogy a hadifogságból visszatért legénység részére a póttestek üdülési célokra szabadságot engedélyezzenek.