Kecskeméti Napló, 1916. május (5. évfolyam, 100-125. szám)
1916-05-02 / 100. szám
2. oldal !kecskeméti Japló 100. szám. mmmmmmwhmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmhmhmmmmmmwmmmmmmmwmmmmw ft Vöröskereszt Egylet közgyűlése. Az Országos Vörös Kereszt kecskeméti fiók Egyesülete vasárnap délután tartotta rendes közgyűlését a városház bizottsági termében. Jelen voltak: özv. .Vada Elekné elnöknő és Révész István pápai praelatus, elnökön kívül több tisztviselő, választmányi és rendes tag. A közgyűlést Révész István elnök pontban 4 órakor nyitotta meg és egy rövid beszéd keretében kifejezésre juttatta a Vörös Kereszt Egyesületnek múlt közgyűlése óta kifejtett mindama áldásos munkásságát, melyet ez, áldozatot és fáradságot nem ismerve végzett a súlyos harcokban értünk sokat szenvedett és vérét ontó sebesültek körül. Igaz, hogy ezek a véráldozatok — úgymond — összehasonlítva a mi áldozatainkkal, talán nem egészen állanak arányban, de végtelen jól eső érzés tölti el szívemet, amikor azt mondhatom, hogy az Egyesületünk tisztviselőtagjai mindent megtettek a nemes cél érdekében, mit a mai viszonyok között egy békés polgár csak megtehet. Őszinte elismeréssel adózunk az Egyesület négy tisztviselőjének, kik fáradhatatlan tevékenységgel oroszlánrészt vettek ki az Egyesület nagy munkájának végzéséből. Ezek név szerint: Dr. Horváth Mihályné, Fejes Margit, Faragó Béla és Dr. Horváth Mihály, akik önfeláldozó tevékenységükkel olyan nívóra emelték az Egyesületet, melynél fogva ez a többi, vidéki Vöröskereszt Egyleteknek jóval föléje emelkedik. Különösen hangsúlyozza Dr. Horváth Mihály ezredorvosnak azt a páratlan érdemeit, melyet mint a Vöröskereszt kórház főorvosa, az ő fényes szaktudásának önzetlen, odaadó és és lelkiismeretes tevékenységével vívott ki magának. Mindezek után arra kéri az elnöklő Praelatus a közgyűlést, hogy a fentieknek jegyzőkönyvi köszönetet nyilvánítson, nem kevésbbé Dr. Pataky Zoltánnak, ki közbeeső hosszabb ideig szintén nagy és áldásos munkát végzett, mint a Vöröskereszt főorvosa. Révész István nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéde után Dr. Jó Gyula titkár tesz jelentést az Egyesületnek fennállása óta kifejtett működéséről. Jelentését az alapszabályoknak megfelelően pontokban foglalja, mely által igen tiszta és áttekinthető képét nyújtotta Dr. Joó Gyula egyszersmint annak is, hogy mennyiben és hogyan felelt meg a Vöröskereszt Egyesület a kitűzött és alapszabályszerű céljainak és kötelességének. Az Egyesület — úgymond — első elszámolása a megalakulástól számítva 1915 dec. 31-ig szól, mely szerint 160 ágyban 1444 sebesült (tiszt és és közlegény) részesült ez idő alatt ápolás és gondozásban. Tehát a kötelesség teljesítésből ennyiben vette ki a réészét, az egyesület választmányi s egyébb tagjai pedig 15.000 drb fehérneművel, 14.000 drb egyéb ruhaneművel látta el városunk állami kezelése alatt álló tartalékkórházait. Ugyancsak e célra 3614 K. 45 fillért fordított az Egyesület az apróbb gyógyszerekre s egyébb gyógyeszközökre 1915. dec. 31-ig, így a Vöröskereszt a sebesült és beteg harcosok állami gondozásából ennyiben vette ki a részét. A harcbaszállottak állapotáról hivatalos értesítést és fölvilágosítást a Vöröskereszt nevében Révész István elnök végezte és végzi ma is, ki az Egyesület fönnállása óta naponta igen nagy számban intézi az érdeklődők ügyeit. Minthogy pedig a Városi Népiroda a múlt évben 15.000 esetben intézett és adott fölvilágosítást, így az Egyesületnek ez reszotja társadalmi utón nyert és nyer elintézést. Ezekben tárta elő Dr. Joó Gyula a Vöröskereszt szabályszerű működését, hogy ezek szerint miként felelt meg az Egyesület hivatásának, annak érdemleges elbírálását persze a társadalomra bízza. Erről pedig tudjuk, hogy mindig örömkönnyekkel teli szemekkel néz ama nemes intézmény felé, melynek vezetése, s működése oly puritán jellemű egyének kezében van, miáltal nemes céljának nemcsak hogy megfelel, de sőt az onnan kikerült betegek révén — kik ott testben és lélekben fölépültek — híressé vált országszerte sőt külföldön is a V. K. E. kecskeméti kórháza. Nem csoda, hogy — mint tegnap is, annyiszor elhangzott a közgyűlésen —ha a Kecskemét társadalmának oly páratlanul szép mértékben nyilvánul meg az áldozatkészsége ez Egyesület céljaira, mert látja, tudja, hallja és érzi mindenki, hogy az emberbaráti szeretet milyen munkát végez a Vöröskereszt kórházban. Ugyancsak itt indítványozza Dr. Joó Gyula, hogy mindazon egyesületek, testületek és hatóságoknak, melyek a Vöröskereszt céljait előmozdították, átiratilag nyilváníttassák köszönet, nem kevésbé Gröber Ferencné úrnőnek és Gerber Ferenc agilis pénztárnoknak, a Révész István őméltósága által előterjesztett négy érdemes egyénen kívül. Ugyanezt, valamint az egész jelentést örömmel veszi tudomásul a közgyűlés. Ezután Faragó Béla tett jelentést az Egyesület anyagi állományáról és belső működéséről, melyet egész terjedelmében lapunk egyik legközelebbi számában fogjuk leközölni. Annyit azonban e jelentés után előlegezhetünk, hogy a Kecskeméti Vöröskereszt a legpéldásabb kezelés mellett a leggyönyörűbben felel meg nemes emberbaráti céljának. Még Dr.,Joó Gyula a kilépett és kisorsolt 14 választmányi tag helyének betöltését terjesztette elő, kiket az alapszabály szerint újra megválaszthatnak és mégis választották. Végezetül a tisztikar bejelenti a lemondását és az uj tisztikar alakuló közgyűlését május hó közepére tűzte ki— ver — Adományok a pünkösdi szeretetajándékokra. Katonák pünkösdi megajándékozására. Papp Alajos gyűjtése. Koháryszentlőrinc. Borbély ferenc 12 kor., Beusza János 2 kor., özv. Pásztor Istvánná 2 kor., Benkó József 2 kor., Váradi Mihály 2 kor., özv. Váradi Mihályné 2 kor., Rapcsó József 40 fill., Kürti János 1 kor., Oláh Györgyné 1 kor., ifj. Nyúl Jánosné 5 kor., Szabó Józsefné 2 kor., Soós Sándorné 1 kor., Németh András 1 kor., Cinege Mihály 10 kor., Ny. Tóth Mihály 10 kor., Danczó Pál 1 kor., Garaczi János 20 kor., Kereszes István 2 Géró Pál 1 kor., T. Nagy Lajos 1 kor., Szabó Péter 20 kor., Rimóczi Antal 8 kor., Rimóczi Antalné 2 kor., Németh János 4 kor., Üveges János 10 kor., Olajos Mihály 1 kor., Golovics Menyhért 10 kor., Kőrös Lajos 2 kor., Gyenes László 2 kor., Parragh György 2 kor., Csille Sándorné 2 kor., Farkas Károly 2 kor., Drozdok Lászlóné 4 kor. Faragó István 4 kor., Farkas Józsefné 1 kor., Fazekas Pál 4 kor., Oláh Zoltán 5 kor. összesen 161 kor. 40 fillér. Borsó termesztés. Ha már beigazoltuk élhetetlenségünket azzal, hogy a főzelékmagvakban felmerülő szükségletünket Németországból fedezzük, legalább a jövőre való tekintetből, de mindenesetre saját zsebünk érdekében is kövessünk most el mindent arra nézve, hogy e téren ne csak élelmezési készségünk legyen biztosítva és saját szükségletünk fedezve, hanem azokból tekintélyes mennyiséggel szövetségeseinket is elláthassuk, illetve sokat ki is vihessünk. Egyik ilyen főzeléknövényünk a borsó, amelyből ugyan kivitelünk a háború előtt szép lendületnek indult, de az korántsem foglalta el termelésünkben azt a területet, amelyhez méltó lett volna. Mert a múltban 30 koronás ár mellett is nagyon megállotta a helyét jövedelmezőség tekintetében, a mostani viszonyok között pedig annnál inkább megérdemli figyelmünket, mert ezt közélelkezésünk is megköveteli tőlünk. Ugyanis a borsó igen gazdag fehérje tartalmával fogva hivatva van arra, hogy élelmezésünkben a nehezen és drágán hozzáférhető állati fehérjét aránylag olcsón pótolja. Mivel a számára alkalmas területtel bőven rendelkezünk, meg a termesztésével járó munkálatok is elég jól beillenek a jelenlegi viszonyok közé, minden tényező együtt van arra, hogy termesztését felkaroljuk. Az Alföldön a szepesi, a Viktória és a különféle törpe borsófajtákkal nagyon jó eredménnyel kísérletezések történtek, amenynyiben katasztrális holdankint elért átlagtermés a következő volt: a szepesi és Viktoria borsóból 1222 kg., a törpe velő borsófélékről pedig 1494 kg. Így tehát ezekben nyertünk egy kát. holdról 882, illetve 1029 kg. keményítőértéket, 274, illetve 353 kg. fehérjét és 1466, illetve 1792 kg. zsírt, amennyiben a vetőmagban válogathatunk, választásunk a törpefajtákra essék, mivel ezek rendszerint már június dereka táján érnek, úgy hogy a gabonaaratás idejére többnyire már cseplésükkel is elkészülhetünk és bár kézzel való felnyevést igényelnek megmunkáltatások, éppen ezen oknál is jobban beillik az alföldi asszonyok között, ez a felnyerés korántsem kerül anynyiba, mint az első tekintetre látszik. Ezek 30 cm-nyi távolságra vettetnek és kapálásban is részesülnek. A múltban természetesen a többsorű kapálógépekkel végeztük ezt a munkát, de most, amikor ahhoz a fogat és az ügyes ember is hiányzik, jól megfelel erre a célra a kézi planát is, mivel itt a kapálás nem oly lényeges, mint például a répánál, különösen némely időszakban. A magasabb növésű szepesi és Viktória borsót 2—5 hüvelyknyi körökre lévő páros sorokba úgy vetjük, hogy a páros sorok egymástól 10 hüvelyknyi távol legyenek, amikor is ezek az utóbbi közök művelendők meg, azonban nem gyomos talajon ezek a borsók kapálatlanul is maradhatnak, mint az elmúlt évben nem sok helyen láthattuk, hogy a borsó ilyen körülmények között is kielégítő termést adott, de hogy a kapálás előnyére van, az csak természetes. A magas növésű borsókat kézi kaszával aratjuk és mivel érésük rendszerint csak a sürgősebb aratnivalók learatása után következik be, zavar nem szokott beállani. De hogy ez ne történhessék meg, azért jobb ezteremntetben törpeborsó termesztésére. Ezekből a világosan kitűnik, hogy a borsó termesztése az alföldön is nagyon haszonhajtó, különösen ha módunkban van szuperfoszfátot adni alála. Megfigyelések szerint televényes vályogtalajon 100 kg. szuperfoszfát a borsónál 2—300 kg. terméstöbbletet idéz elő, ami a mai árak mellett kétszeres jelentőséggel bir. NAPIJHÍREK. Május 1-én. Egy kecskeméti fajankó cikket irt a szabadkőmivesek hírhedt lapjába a „Világ“-ba, Bangha páter kecskeméti látogatásáról. Ügyet sem vetnénk a nevét kiírni nem merészkedő fajankóra, ha az Írásban való járatlansága miatt épen ő nem mutatta volna a fogafehérét abban, amit a katholicizmusra akart rámázolni. Az, hogy fajankó úrnak nem kell az Isten, természetes, hiszen épen ezért fajankó. Az Isten ugyanis a finom, emelkedett lelkű s nagyszellemű emberek lelkikincse. Az volt a világ legnagyobb bölcselőjének Leibniznek, Kant-nak, a legnagyobb fizikusnak, Newton nak. A csodás Paskálnak, a legnagyobb természettudósnak, Linné-nek, a tudomány minden egyes zsenijének bármelyik ágban. Isten segítségéért könyörög Hindertburg, az Istennek adott hálát Szurmay altábornagy az uzsoki győzelem évfordulóján Tahy főespereshez intézett levelében. A levél ezen részét egyszerűen kihagyták a liberális lapok, az Isten egyedüli vigasztalásuk, a kétségbe-