Kecskeméti Napló, 1916. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1916-05-02 / 100. szám

2. oldal !kecskeméti J­apló 100. szám. mmmmmmwhmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmhmhmmmmmmwmmmmmmmwmmmmw ft Vöröskereszt Egylet közgyűlése. Az Országos Vörös­ Kereszt kecskeméti fiók Egyesülete vasárnap délután tartotta rendes közgyűlését a városház bizottsági termében. Jelen voltak: özv. .Vada Elekné elnöknő és Révész István pápai praelatus, elnökön kívül több tisztviselő, választmányi és rendes tag. A közgyűlést Révész István elnök pontban 4 órakor nyitotta meg és egy rö­vid beszéd keretében kifejezésre juttatta a Vörös­ Kereszt Egyesületnek múlt közgyű­lése óta kifejtett mindama áldásos munkás­ságát, melyet ez, áldozatot és fáradságot nem ismerve végzett a súlyos harcok­ban értünk sokat szenvedett és vérét ontó sebesültek körül. Igaz, hogy ezek a véráldozatok — úgymond — összehasonlítva a mi áldozatainkkal, talán nem egészen ál­lanak arányban, de végtelen jól eső érzés tölti el szívemet, amikor azt mondhatom, hogy az Egyesületünk tisztviselőtagjai min­dent megtettek a nemes cél érdekében, mit a mai viszonyok között egy békés polgár csak megtehet. Őszinte elismeréssel adózunk az Egye­sület négy tisztviselőjének, kik fáradhatatlan tevékenységgel oroszlánrészt vettek ki az Egyesület nagy munkájának végzéséből. Ezek név szerint: Dr. Horváth Mihályné, Fejes Margit, Faragó Béla és Dr. Horváth Mihály, akik önfeláldozó tevékenységükkel olyan nívóra emelték az Egyesületet, mely­nél fogva ez a többi, vidéki Vöröskereszt Egyleteknek jóval föléje emelkedik. Különö­sen hangsúlyozza Dr. Horváth Mihály ez­­redorvosnak azt a páratlan érdemeit, melyet mint a Vöröskereszt kórház főorvosa, az ő fényes szaktudásának önzetlen, odaadó és és lelkiismeretes tevékenységével vívott ki magának. Mindezek után arra kéri az el­nöklő Praelatus a közgyűlést, hogy a fen­tieknek jegyzőkönyvi köszönetet nyilvánítson, nem kevésbbé Dr. Pataky Zoltánnak, ki köz­beeső hosszabb ideig szintén nagy és ál­dásos munkát végzett, mint a Vöröskereszt főorvosa. Révész István nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéde után Dr. Jó Gyula titkár tesz jelentést az Egyesületnek fennállása óta ki­fejtett működéséről. Jelentését az alapszabályoknak megfe­­lelően pontokban foglalja, mely által igen tiszta és áttekinthető képét nyújtotta Dr. Joó Gyula egyszersmint annak is, hogy mennyi­ben és hogyan felelt meg a Vöröskereszt Egyesület a kitűzött és alapszabályszerű céljainak és kötelességének. Az Egyesület — úgymond — első elszámolása a megalakulástól számítva 1915 dec. 31-ig szól, mely szerint 160 ágyban 1444 sebesült (tiszt és és közlegény) része­sült ez idő alatt ápolás és gondozásban. Tehát a kötelesség teljesítésből ennyiben vette ki a réészét, az egyesület választmányi s egyébb tagjai pedig 15.000 drb fehérneművel, 14.000 drb egyéb ruhaneművel látta el vá­rosunk állami kezelése alatt álló tartalék­­kórházait. Ugyancsak e célra 3614 K. 45 fillért fordított az Egyesület az apróbb gyógyszerekre s egyébb gyógyeszközökre 1915. dec. 31-ig, így a Vöröskereszt a se­besült és beteg harcosok állami gondozásá­ból ennyiben vette ki a részét. A harcbaszállottak állapotáról hivata­los értesítést és fölvilágosítást a Vöröske­reszt nevében Révész István elnök végezte és végzi ma is, ki az Egyesület fönnállása óta naponta igen nagy számban intézi az érdeklődők ügyeit. Minthogy pedig a Városi Népiroda a múlt évben 15.000 esetben in­tézett és adott fölvilágosítást, így az Egye­sületnek ez reszotja társadalmi utón nyert és nyer elintézést. Ezekben tárta elő Dr. Joó Gyula a Vöröskereszt szabályszerű működését, hogy ezek szerint miként felelt meg az Egyesület hivatásának, annak ér­demleges elbírálását persze a társadalomra bízza. Erről pedig tudjuk, hogy mindig örömkönnyekkel teli szemekkel néz ama nemes intézmény felé, melynek vezetése, s működése oly puritán jellemű egyének kezé­ben van, miáltal nemes céljának nemcsak hogy megfelel, de sőt az onnan kikerült betegek révén — kik ott testben és lélekben fölépültek — híressé vált országszerte sőt külföldön is a V. K. E. kecskeméti kórháza. Nem csoda, hogy — mint tegnap is, annyiszor elhangzott a közgyűlésen —ha a Kecskemét társadalmának oly páratlanul szép mértékben nyilvánul meg az áldozatkészsége ez Egyesület céljaira, mert látja, tudja, hallja és érzi mindenki, hogy az emberbaráti sze­retet milyen munkát végez a Vöröskereszt kórházban. Ugyancsak itt indítványozza Dr. Joó Gyula, hogy mindazon egyesületek, testüle­tek és hatóságoknak, melyek a Vöröskereszt céljait előmozdították, átiratilag nyilváníttas­sák köszönet, nem kevésbé Gröber Ferenc­­­né úrnőnek és Gerber Ferenc agilis pénz­tárnoknak, a Révész István őméltósága által előterjesztett négy érdemes egyénen kívül. Ugyanezt, valamint az egész jelentést öröm­mel veszi tudomásul a közgyűlés. Ezután Faragó Béla tett jelentést az Egyesület anyagi állományáról és belső mű­ködéséről, melyet egész terjedelmében lapunk egyik legközelebbi számában fogjuk lekö­zölni. Annyit azonban e jelentés után elő­legezhetünk, hogy a Kecskeméti Vöröske­reszt a legpéldásabb kezelés mellett a leg­gyönyörűbben felel meg nemes emberbaráti céljának. Még Dr.,Joó Gyula a kilépett és ki­sorsolt 14 választmányi tag helyének betölté­sét terjesztette elő, kiket az alapszabály sze­rint újra megválaszthatnak és mégis vá­lasztották. Végezetül a tisztikar bejelenti a le­mondását és az uj tisztikar alakuló közgyű­lését május hó közepére tűzte ki­— ver — Adományok a pünkösdi szeretetajándékokra. Katonák pünkösdi megajándékozására. Papp Alajos gyűjtése. Koháryszentlőrinc. Borbély ferenc 12 kor., Beusza János 2 kor., özv. Pásztor Istvánná 2 kor., Benkó József 2 kor., Váradi Mihály 2 kor., özv. Váradi Mihályné 2 kor., Rapcsó József 40 fill., Kürti János 1 kor., Oláh Györgyné 1 kor., ifj. Nyúl Jánosné 5 kor., Szabó József­­né 2 kor., Soós Sándorné 1 kor., Németh András 1 kor., Cinege Mihály 10 kor., Ny. Tóth Mihály 10 kor., Danczó Pál 1 kor., Garaczi János 20 kor., Kereszes István 2 Géró Pál 1 kor., T. Nagy Lajos 1 kor., Szabó Péter 20 kor., Rimóczi Antal 8 kor., Rimóczi Antalné 2 kor., Németh János 4 kor., Üveges János 10 kor., Olajos Mihály 1 kor., Golovics Menyhért 10 kor., Kőrös La­jos 2 kor., Gyenes László 2 kor., Parragh György 2 kor., Csille Sándorné 2 kor., Far­kas Károly 2 kor., Drozdok Lászlóné 4 kor. Faragó István 4 kor., Farkas Józsefné 1 kor., Fazekas Pál 4 kor., Oláh Zoltán 5 kor. összesen 161 kor. 40 fillér. Borsó termesztés. Ha már beigazoltuk élhetetlenségünket azzal, hogy a főzelékmagvakban felmerülő szükségletünket Németországból fedezzük, legalább a jövőre való tekintetből, de min­denesetre saját zsebünk érdekében is kö­vessünk most el mindent arra nézve, hogy e téren ne csak élelmezési készségünk le­gyen biztosítva és saját szükségletünk fe­dezve, hanem azokból tekintélyes mennyi­séggel szövetsége­seinket is elláthassuk, il­letve sokat ki is vihessünk. Egyik ilyen főzeléknövényünk a borsó, amelyből ugyan kivitelünk a háború előtt szép lendületnek indult, de az korántsem foglalta el termelé­sünkben azt a területet, amelyhez méltó lett volna. Mert a múltban 30 koronás ár mel­lett is nagyon megállotta a helyét jövedel­mezőség tekintetében, a mostani viszonyok között pedig annnál inkább megérdemli fi­gyelmünket, mert ezt közélelkezésünk is megköveteli tőlünk. Ugyanis a borsó igen gazdag fehérje tartalmával fogva hivatva van arra, hogy élelmezésünkben a nehezen és drágán hozzáférhető állati fehérjét arány­lag olcsón pótolja. Mivel a számára alkalmas területtel bőven rendelkezünk, meg a ter­mesztésével járó munkálatok is elég jól be­­illenek a jelenlegi viszonyok közé, minden tényező együtt van arra, hogy termesztését felkaroljuk. Az Alföldön a szepesi, a Viktória és a különféle törpe borsófajtákkal nagyon jó eredménnyel kísérletezések történtek, ameny­­nyiben katasztrális holdankint elért átlag­termés a következő volt: a szepesi és Vik­toria borsóból 1222 kg., a törpe velő bor­sófélékről pedig 1494 kg. Így tehát ezek­ben nyertünk egy kát. holdról 882, illetve 1029 kg. keményítőértéket, 274, illetve 353 kg. fehérjét és 14­66, illetve 17­92 kg. zsírt, amennyiben a vetőmagban válogatha­tunk, választásunk a törpefajtákra essék, mivel ezek rendszerint már június dereka táján érnek, úgy hogy a gabonaaratás ide­jére többnyire már cseplésükkel is elkészül­hetünk és bár kézzel való felnyevést igé­nyelnek megmunkáltatások, éppen ezen ok­nál is jobban beillik az alföldi asszonyok között, ez a felnyerés korántsem kerül any­­nyiba, mint az első tekintetre látszik. Ezek 30 cm­-nyi távolságra vettetnek és kapálás­ban is részesülnek. A múltban természe­tesen a többsorű kapálógépekkel végeztük ezt a munkát, de most, amikor ahhoz a fogat és az ügyes ember is hiányzik, jól megfelel erre a célra a kézi planát is, mivel itt a kapálás nem oly lényeges, mint pél­dául a répánál, különösen némely időszak­ban. A magasabb növésű­ szepesi és Viktó­ria borsót 2—5 hüvelyknyi körökre lévő páros sorokba úgy vetjük, hogy a páros sorok egymástól 10 hüvelyknyi távol legye­nek, amikor is ezek az utóbbi közök műve­­lendők meg, azonban nem gyomos talajon ezek a borsók kapálatlanul is maradhatnak, mint az elmúlt évben nem sok helyen lát­hattuk, hogy a borsó ilyen körülmények között is kielégítő termést adott, de hogy a kapálás előnyére van, az csak természetes. A magas növésű borsókat kézi kaszával­ aratjuk és mivel érésük rendszerint csak a sürgősebb aratnivalók learatása után követ­kezik be, zavar nem szokott beállani. De hogy ez ne történhessék meg, azért jobb ezteremntetben törpeborsó termesztésére. Ezekből a világosan kitűnik, hogy a borsó termesztése az alföldön is nagyon haszonhajtó, különösen ha módunkban van szuperfoszfátot adni alála. Megfigyelések szerint televényes vályogtalajon 100 kg. szuperfoszfát a borsónál 2—300 kg. termés­többletet idéz elő, ami a mai árak mellett kétszeres jelentőséggel bir. NAPIJHÍREK. Május 1-én. Egy kecskeméti fajankó cikket irt a szabadkőmivesek hírhedt lapjába a „Világ“-ba, Bangha páter kecskeméti láto­gatásáról. Ügyet sem vetnénk a nevét kiírni nem merészkedő fajankóra, ha az Írásban való járatlansága miatt épen ő nem mutatta volna a fogafehérét abban, amit a katholiciz­­musra akart rámázolni. Az, hogy fajankó úrnak nem kell az Isten, természetes, hiszen épen ezért fajankó. Az Isten ugyanis a finom, emelkedett lelkű s nagyszellemű emberek lelkikincse. Az volt a világ legnagyobb bölcselőjének Leibniz­nek, Kant-nak, a legnagyobb fizikusnak, Newton­ nak. A csodás Paskálnak, a legna­gyobb természettudósnak, Linné-nek, a tudo­mány minden egyes zsenijének bármelyik ág­ban. Isten segítségéért könyörög Hindertburg, az Istennek adott hálát Szurmay altábornagy az uzsoki győzelem évfordulóján Tahy főes­pereshez intézett levelében. A levél ezen részét egyszerűen kihagyták a liberális lapok, az Isten egyedüli vigasztalásuk, a kétségbe-

Next