Kecskeméti Napló, 1917. augusztus (6. évfolyam, 91-104. szám)
1917-08-01 / 91. szám
VI. évf. 91 sz. Arad.fii. Szerda^ Kecskemét, 1917, augusztus 11. . ,, . Megjelenik minden héten háromszor „ , , , ,, hlinOpt .P/7 nullflhrtllrin kedden, csütörtökön és szombaton délután. l»i'i éto, Vldikrt patten kttdr» i UyyOl/GN fJUi111 KO 11Q fj % • X 12E,*» . . X ie._ Szerkesztoseg es k/a dó hiva tal . .. S__Fii érre . . . 8__ ^ Széchenyi-tér 1 sz. — Tthfonnims £74 • * 4~ Fereica szerkesztő: DlOSZEGJIU JÓZSEF ~ o *,, Egy •»«» 6 a x ESS X EJdETI XX PC o" Itphite társasal Installáltunk. Vérzivataros idők negyedik esztendejében ünnepet ült Kecskemét törvényhatósága. A mai életünk súlyos, szomorú, vértől festett kerete letörölte róla az ünneplések zajos, színpompás külsőségeit, de annál nagyobb intenzitással éreztette át a magyar szívekkel, a magyar lelkekkel az igazi ünnep magasztos, örömteljes eleven erejét. Egy megújhodott, erős, demokratikus, új Magyarország nekiindulásának örömnapja volt. A régi korszak, pogány bálvány leomlásával újjáéledő szebb, boldogabb, magyarabb korszak megszületésének jelző határköve. Egyhangú örömérzettel, lelkesedéssel iktatta be tegnap Kecskemét törvényhatósága dr. Patay Tibort, az uj főispánt. A lelkesedés az uj korszaknak szólt, az uj érának, melynek tüzes magyar honszerelméről, modern nemzeti demokratikus érzéséről, nagy céljairól nyilt hitvallást tett az ország színe előtt. De mindjárt hozzátehetjük szállott városunk ifjú, tetterős főispánjának is, aki programbeszédében azt a gyönyörű hitvallást tette le, tárta elénk amely a jelen szomorú korszakában a jövőre ideáljává kell hogy váljék minden igaz magyarnak. A lángoló, sovén hazaszeretet s az emberi méltóság elismerése, ez az a két tétel, amelyet programjának magvává tett s amelyben benfoglaltatik minden, amit a vértengerből való megújhodás kér, követel a nemzeti, szociális s közéleti téren. Adja Isten, hogy ez a minden fény, külsőség nélküli, de a lelkekben örök, mély nyomokat hagyó őszinte ünnep valóban új, boldogabb korszak eljövetelét hozza magával s az a program, melyet uj főispánunk elitünk adott, meg is valósulhasson. Hogy annyi szenvedés és oly sok viszály után végre nagy, szabad és boldog lehessen a magyar. Isten adjon ehhez erőt, kitartást neki, hogy nemes ambícióját, kiváló tudását s tüzes magyarságát édes hazánk s városunk boldogulására hosszú időkön át érvényesíthesse. Az installáció. Hétfő reggelre lobogódiszt öltött a városháza s a törvényhatóság tagja s a városi társadalom előkelősége ünnepi ruhában nagy számban sereglettek az installációra. A közgyűlési terem s a karzat zsúfolásig megtelt, amikor háromnegyed 10 órakor Sándor István polgármester megnyitotta a rendkívüli közgyűlést, hogy mint mondá, ősi szokásaink és törvényeink szerint az új főispántól az esküt kivegyük. Györffy Pál főjegyző olvasta fel ezután a főispánváltozásról szóló belügyminiszteri leiratot Erre a polgármester felkérte dr. Horváth Mihály orsz. képviselő, th. biz. tagot, hogy küldöttséggel hívja meg a terembe dr. Patay Tibort. A küldöttség tagjai Szappanos István, Gömöri Sándor, Kovács Sándor Pacsu Mihály és Szappanos Elek voltak. Rövid néhány perc eltelte után hatalmas éljenzéstől kisérve belépett fekete magyar ruhában a terembe az új főispán. Fiatal, de méltóságteljes arcán a megilletődés látszott, amikor elfoglalta helyét. Erre a polgármester felkérte az eskületétre. Dr. Patay Tibor átadta a kinevezésről szóló okmányt melyet a főjegye olvasott fel az eskümintával együtt. Ez után Sándor István emelkedett szólásra s a következő beszédet intézte a főispánhoz : Méltóságos Főispán Ur Tekintetes közgyűlés! A város főispánjának beiktatását mindig nagy jelentőségű közjogi aktusnak tekintettük s tekintünk ma is. Múltak hagyományai, emlékei élednek fel, városunk önállósága domborodik ki s uj reményeink sarjadzanak ilyenkor. És ha az ünnepélyesség külső megnyilvánulásai e nehéz idők hatása alatt csökkentek , belsőnkben még fokozottabb mértékben érezzük e közjogi cselekmény nagy jelentőségét. A törvényhatósági joggal felruházott városokban a főispán szerepét az idő tapasztalás szerint mássá alakította, mint a vármegyékben, dacára, hogy törvényben meghatározott jogai és kötelességei itt is ugyanazok. Mások ugyanis a városi törvényhatóságok, mint a vármegyeiek. A vármegyék egy nagy területen, sok községben szétszórtan élő, különböző, közvetlen életszükségletekben és életcélokban egymást sokszor alig ismerő terület és lakosság összefoglaló szervezetei, melyeknek képviseleteit, a törvényhatósági bizottságokat, ennélfogva a legátalánosabb, országos, mondhatnám politikai jellegű érdekek mozgatják és irányítják legfőképpen. A városi törvényhatóságokban ellenben a községi étet a törvényhatóságival egybeolvadván, a városi törvényhatósági bizottságok minden tagja ez érdeket és érdekeket közvetlen tapasztalásból ismervén , t. városi közgyűléseken rendszerint az általános, országos érdekű kérdéseknek jelentőségben feléje emelkednek a városoknak és lakosságuknak közvetlen kielégítést váró kulturális, gazdasági szociális, közegészségügyi stb. életérdekei s ezek elsősorban a városi törvényhatósági bizottságoktól várván kielégítésüket, sokszor úgy látszik, mintha a városi törvényhatóságok túlnyomóan szűkebb körű, inkább helyi jelentőségű kérdésekkel foglalkoznának, míg a vármegyeiek magasabb rendű, az államérdekekkel szorosabb kapcsolatban álló, egyetemesebb jellegű kérdésekkel és így a városi törvényhatóságok feladata és munkateljesítménye mintegy alsóbbrendű volna. Csökkenteni látszik a városok jelentőségét az is, hogy a városi törvényhatóságok lakosságának száma Budapesttel együtt is alig tesz ki többet, mint az ország lakosságának egyheted részét. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a városi lakosság a közgazdasági, közegészségügyi a szociális és a kulturális intézmények milyen nagy tömegét alkotta meg, néha a kormány támogatásával, legtöbbször azonban saját erejével, szerencsésebb városokban századok folyamán, nálunk nagyobbrészt rövid évtizedek alatt, ha tekintetbe vesszük hogy mindezek az intézmények nemcsak a városok lakosságának, de közeli és távoli környezetének is állandóan hasznára válnak, hogy ezek az intézmények a városok lakosságának általános műveltségét, gazdasági helyzetét messze az országos átlag fölé emelték, folyton magukat emelve a környéket, együttvéve az országot is, hogy magasabb kultúrájukkal, fejlettebb gazdasági életükkel az állam és különösen a magyarság kulturális és gazdasági erejének nagy terheket és feladatokat elbíró és viselő megingathatlan oszlopaivá váltak, hogy e tulajdonságaik és képesség folytán nemzetiségi vidékeken a magyarság felszívó és beolvasztó erejét a vidékhez képest sokszoros mértékben tanúsítják és érvényesítik, de tiszta magyar vidékeken is a nemzet életerejét vidék