Kecskeméti Ujság, 1909. augusztus (2. évfolyam, 63-87. szám)

1909-08-01 / 63. szám

2. oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG De legnagyobb károsodás éri a modern városfejlesztés helyesen ki­tűzött politikáját, amely arra­felé megbénítva, a kaszárnya colossá­­lis tömege által az utat elállva,­­ nem érvényesíthető, teljesen sutba­­vetendő. Mert csak nem képzel­hető el, hogy a város lakossága ott, azokon a helyeken, mint előbb tervezve is volt, villasorokat, ma­gánházakat létesítsen és emeljen, mert ez ma lehetetlen, ilyen kö­rülmények között kivihetetlen. Nem is értünk egyet most e kérdésben, sem a tanácsosai, sem a közgyűlés többségével, mert e kérdést nem oldották meg azzal a körültekintéssel, avval a bölcs előrelátással, amely egy ilyen kér­déshez szükséges, de amely tettel a város fejlődésre legalkalmasabb területét örökre elzárták a forga­lomból, abból a nagy munkából, amely Kecskemét városát naggyá, hatalmassá, egészségileg kiválóvá és külszínre tetszetőssé van hi­vatva fejleszteni. Ha így haladnak intéző kö­reink, ez teljesen egyértelmű lesz az általuk kitűzött modern város­­fejlesztési politika rombadőlésével, el nem kerülhető csődjével. Az egyéniség. Sajátos nyelven ír a költő, Nyelven, mely páratlan, csodás. Egyéni nyelv ez, szembeötlő, Nem ir­igy soha senki más. Ősöktől mit sem örökölt ő, Nem úr ő rajta múlt, szokás. S magasan áll a ma fölött ő, Jövő felett is óriás. — A maga nyelvén ir e költő, Hát nem is érti soha más, ott úszott a levegőben és olykor lecsapó­dott a széles udvarra, amely egy egy pilla­natra egészen elsötétült. A fojtó füst az ablak finom hasadékain bevette magát az irodába, melynek levegője lassan megtelt kőszénszaggal. A könyvelő bosszúsan csapta össze a könyvet. — Lehetetlen ma dolgozni, megöl ez az átkozott kőszénfüst. A gyakornok nevetve kapta fel az írások közül fejét. — A leghelyesebb volna hazamenni Róth úr. — A munkások a hibásak — zsör­tölődött Mann, a pénztáros és abbahagyta a pénzolvasást. Megrakták a kazánt veszet­tül, csakhogy bennünket bosszantsanak. A két leány minden figyelmét a leve­lezés kötötte le. Egy-egy pillanatra, mikor csend lett, szorgalmas sercegése hallatszott a tollnak. — így van ez folytonosan. Vagy a gépet búgatják, vagy kifüstölnek bennün­ket az irodából — szólott nagy mérgesen a könyvelő és előszedte a vonalzót, hogy lezárja a főkönyv lapjain a számadásokat. A pénztáros apró, gyors lépésekkel járta a szobát. — Ez a bosszújok, amiért nem emel­tük a bérüket. Elégedetlenkednek már he­tek óta. Fenyegetőiknek, lázongnak, s a mi türelmünk határt nem ismer. El kellene bocsájtani valamennyit, kivetni őket a ha­vas utcára. A meleg szobában meghúzódott, jól­lakott ember üres fenyegetődzése volt ez. A gépek között napról napra szított elé­gedetlenség benne volt az ő szívében is, mint minden ember lelkében, aki sorsával elégedetlen. De még azok lármásan lázong­tak, az ő lelkében nem volt meg a bátorság arra, hogy a torkát szorongató nagy keserű­séget kikiabálja. Egyebet nem tehetett, hát puffogott a munkások ellen, akiknek pedig nagy igazat elrejtve, titkosan érezte maga is. — Szeless Imre munkavezető áll a békéjének élén — kockáztatta meg félén­ken a gyakornok. A korcsmában naponkint gyűlést is tartanak és lázító iratokat osz­togatnak széjjel az emberek között, akiket szintén magukkal ragad növekedő elége­detlenségük égő, izzó izgalma.­­ Mióta visszatért a katonaságtól, azóta nem lehet bírni ezzel az emberrel. Új tanokat hirdet a nép között, amelyek eddig még ismeretlenek voltak e gyár jám­bor munkásai között. — Pedig milyen szelibek, ha heti­­bérükért jönnek. Úgy áll itt mindenik a pénztár rácsa előtt, mintha mukkani sem tudna, holom lángoló tűz ég ereiben vala­mennyinek. És hajlongva, siránkozva kér­nek előleget. De hiszen majd adok én nektek előleget. A pénztáros összeolvasta napi kasz­­száját, azután becsapta az ajtót és elment. A könyvelő odahúzódott a két leány háta mögé. — Elkészültek a levelezéssel? — Most fejeztem be Pohl prágai cég levelét — szólott szelíden Vágó Erzsiké, miközben reá emelte szúró tekintetét a könyvelőre. Salamon Vilma is abbahagyta az írást és felelet helyett átnyújtotta a feldolgozott postáját Róthnak. Dél volt. Kinn erős bő­rüléssel szólalt meg a gyár kéménye. Las­san kezdette és egyszerre erősebb lett a hangja, azután hirtelen megszakadt. A munkások zaja megindult. Apró csopor­tokban szállingóztak haza az emberek, végig ballagtak a havas udvaron, a por­hanyóé hó ropogott a lábuk alatt. Azután elment a könyvvezető is, a gyakornok is, mélységes csend borult az irodára, a két leány magára maradt. — Erzsi — szólt rejtelmes titoktar­tással a leány, miután meggyőződött arról, hogy teljesen egyedül maradt. A szél másfelé hordta a füstöt, az udvar tele van ragyogással, a téli nap egész erejével világított be az ablakon. A leány felemelte szép fejét a félig kész írásból. Az órákkal előbb átérzett nagy gyönyörűség boldog ragyogása min­dig ott csillogott szemeiben. A másik odahúzódott, simult egészen Működjék az adóprés! Kecskemét, július 31. (I.)A pénzügyigazgatóságokhoz és a vármegyékhez is leérkezett Wekerle bizalmas levele, hogy neki kell fordulni az adóhátralékok és esedékes adók behaj­tásának, mert üres az állam kasszája, a milliós beruházások nem várhatnak to­vább; a katonaság, az annexió költségei s a delegáció őszi ülésén utólagosan megszavazandó dolgokra tömérdek pénzt kell elkölteni. Odakint a rossz termésű földeken pedig gyöngyöző homlokkal gondol­kodik a földmíves az adóreformról, meg a progresszív adózásról, — ha ugyan gondolkodik erről — de mindenesetre szidja azt, aki kitalálta az adózást. Bent a városban kereskedő és iparos üres üzletekben és műhelyekben tépelődik a mindennapi megélhetési gondok köze­pette, hogy milyen csapásokat, mi­lyen rosszabb körülményeket hozhat a holnap. Az egész országon nyomasztó csen­desség fekszik és annyi tragikum, annyi fájdalmas, eredmény nélküli vesződség sir Wekerle bizalmas rendeletében. A história tejjel és mézzel folyó Kánaán­ról tud, egy dúsan, arannyal felbaráz­dált országról és mi, ahogy estenkint letöröljük homlokunkról a verejtéket, nem látunk mást, mint szegénységet. És a Wekerle bizalmas levele árnyé­kában egyszerre nagy perspektívákban tűnik elénk ennek az országnak szo­morú helyzete. Látjuk, hogy megfe­küdte a nagy magyar földet valami keserves meddőség és lassan pusztul­nak el az energiák, sorjában sorvad el a dolgozó milliók minden munka­bírása. Egy evangélium él a vágyak­ban: a pénz utáni tisztes éhség. A szédítő lendületnek mindig ide­gen föld volt a magyar föld. Itt nem tudtak gyökeret verni a nagyobb stíl­ben kivitt méretek, az erős középsze­rűség beleette magát az akaratokba és itt mindenki csak élni akar. És mégis minden kísértés, minden vágyakozás, a pénz. Az a kevés, ami nincs meg. Ami ott él a százezrek vesződségében és nap-nap után egyre vadabbul tépi meg a munkakedvünket. Ami ott üt a közgazdaság egységén, ami útját állja a merészebb ívben való fejlődésnek. És ahonnan minden sze­génységünk sarjad. Ez az esztendő különösen nehéz esztendő. A nagy válságot még nem hevertük ki. A föld mostohán bánt el velünk. Kicsiny kamatot fizet. A nap tüzén aranyszínűre égett kalász is éppen egy marokkal akadt csak. Az ipar és kereskedelem nem lábalt ki a régi betegségekből, sőt új intézmé­nyekkel sújtották és tán még soha­sem volt olyan nagyon igaz a frázis : koldus szegény ez az ország. És éppen most jön a bizalmas ren­delet, melylyel a kormány a felgyülem­lett adótartozásokat sürgősen akarja behajtani. Az indokot akceptáljuk: a pénz kell. Olyan kiadásokon ment és megy át a magyar államiság, hogy minden krajcárra szükség van. De kell, hogy a kormány is akceptálja a kisember érvét. Ha kell is a pénz, de hát honnan vegyük a pénzt? Hisz az adót eddig sem azért fizettük, mert volt pénzünk. És exisztenciákon szánt­hat könnyen végig az adósról, melyet ime fokozottabb energiával állít mun­kába az államhatalom. A pénzügyminiszter számokkal dolgozik. És a számokat nem hatja meg semmiféle siránkozás Az állam­kassza üres, a dolgok továbbvitele 63. sz. « VI ■ ■ | ■ cukorka gyári raktárában, Kecskemét, Kossuth tér, Bonbomer- es csokoládé-cukorka-L fi|*iy m3 LlVl All különlegességek nagy választékban kaphatók. Nagy választék sütemény különleges­­£j|H W Jf m f |f f |j 11 sédekben, darabja 1 és íg y T 10 deka vaníliás csokoládé *1 ^ V J Jb 10 deka töltött csokoládé *1 1^ y — 1 kiló I­ a szaloncukor JfefcJK*«* pflT ",sz.id.éls.i m­egrrend­elései5, mindenkor pontosan eszközöltetnek.

Next