Kecskeméti Ujság, 1910. július (3. évfolyam, 149-175. szám)
1910-07-01 / 149. szám
Kecskemét, 1910. julius 1. Ára 2 fillér. Péntek, III. évfolyam, 149. (338.) sz. KECSKEMÉTI UJSÁG POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár egész évre 8 korona. Vidékre egész évre 14 korona. Főszerkesztő: Dr. Huszár Dezső. Felelősszerkesztő: Dr. Réti Gyula. Felelősszerkesztő 15. Szerkesztőség 176. sz. ... .- - Telefonszámok: :------- Trónbeszéd és obstrukció. Kecskemét, június 30. (e.) Az egész ország a megelégedettség hangulatával honorálja a kiirályi trónbeszédet, amely a kormány és az új parlament jövő működését körvonalazza, csak a hatalomról lekerült ellenzék hirdeti elégedetlenségét. Kossuth nagy bölcsen megjósolja, hogy most már megbukik a kormánypárt és Justhék meg már elkezdik fittogtatni, forgatni azt a fringlát, amivel egymás fejét verték be, míg kormányon voltak. Úgy látszik tehát, megtalálták az ürügyet az ellenzéki pártok, hogy a sokat emlegetett harcot megkezdjék. Kossuth obstrukciót nem hirdet, Justék elhatározása az obstrukció árnyékát veti előre. De hisz erre már a választások előtt, alatt és azóta olyan erős hajlandóságot mutattak. A józan ész azt tanácsolná pedig, hogy amikor a király a komoly, nagyjelentőségű feladatoknak a trónbeszédben foglalt sorozatát jelöli meg, amikor az évtizedek óta sürgetett gazdasági, belügyi, igazságügyi, kultusz- és katonai reformok megvalósítására nyílik alkalom, erre ők ne álljanak oktalanul és eszeveszetten útjába ennek a nagy, korszakos jelentőségű, tovább nem halasztható munkának. Magukra veszik a felelősséget, amelylyel az ország haladását gátló, pusztán gyűlöletre, sértett hiúságra és a letöretés fájdalmára visszavezethető obstrukcióra jár? Mi még bízunk abban, hogy nem fogják tenni. Az ellenzékre e helyett sokkal szebb, rokonszenvesebb feladat hárul, ők tartsák számon, ők sürgessék, ellenőrizzék, váljon ezek a tennivalók, ezek a programmpontok idejére és a kellő módon be fognak-e váltatni vagy sem. Másutt így képzelnék az ellenzék hivatását. Ám nálunk, amikor Justh Gyula áll az ellenzék egyik frakciójának élén, nem tehető fel, hogy ezek az urak komolyan akarják betölteni hivatásukat. Ezek az urak ellenzéknek sem elég komolyak, annál kevésbé lehetne tehát komoly munkálkodásuk a kormányszékeken. Csak most látszik meg igazában, hogy a nemzet ítélete milyen helyes volt, amikor Justhék táborát így megkisebbítette. A keddi véres katasztrófa. Újabb nyomok, — újabb adatok. Lázong a munkásság . Nem akarnak dolgozni ! — Saját tudósítónktól. — Még mindig előttünk fekszik a rémes katasztrófa a maga borzalmaival, de előttünk van az újabb katasztrófa lehetősége is, mert a veszedelem nem szűnt meg, ha egy-két viskót lerombolnak is, vagy egy-két falat, úgy, ahogy feltámogatnak. Minden percben előállhat a veszedelem a maga borzalmasságával, amint előállott, mert előrelátható volt a keddi véres szerencsétlenség is. Ma a következő érdekes és szenzációs adatokat kaptuk: A katasztrófa oka. A legelső kérdés, természetesen, odairányult, vájjon mi idézhette elő a katasztrófát? Emberi könnyelműség, felületesség, avagy más valami külső ok. A nyomozás adatairól, a hivatalos szakértői véleményről e sorok írásakor nincs még semmi pozitív adatunk, de több szakértő mérnök véleményét hallottuk, akik a katasztrófa kezdő okául azt a naiv, büntetendő eljárást említik, hogy egy háromvagyonnyi oltott mész elraktározására egy düledező, magában álló pincelyukat használtak fel, amely egy erős, épített göröt is alaposan próbára tesz, nemcsak egy alig-alig megtámogatott régi rossz épületdüledéket. A mész (három vagyon) a tulajdonságában rejlő feszítő erőnél fogva a különben is rossz gödör egyik oldalát széjjel feszítette, amely az ott lévő szerencsétlen Tormási Sándor kocsist agyonsujtotta. A hatalmas, földrengéshez hasonló dübörgés a munkásokat megijesztette, akik hanyat-homlok rohantak kifelé s egyik-másik a segélyért kiáltó Kiss Sándort is kihúzni szerette volna, ámde a meszes „gödör“-höz támaszkodó silány fal, amely a Nyirády telken állott, most már támasz nélkül állván, rémes robajjal dőlt az éppen alatta dolgozó, helyesebben menekülni, igyekvő Kiss Sándorra, akire egy fél perccel előbb az egész mész- keverék rázuhant. Hogy előbb a mész esett reá, erre mutat az, hogy a szerencsétlennek arcát és mellét, égbemeredő karjait vastag oltott mész fedte és valósággal a mész ölte meg inkább, mint a rázuhanó vályogfal. Kis Sándor kinyújtott, meredő karjai is legalább arra mutatnak, hogy kapaszkodni, menekülni igyekezett még a rázuhant törmelékek alól is, de a reá folyó mésztömeg csakhamar megölte. A mészgödört egyetlen u. n. „dúc“ nem támogatta s akkora volt a vakmerőség és emberi, józan számítás hiánya, hogy erre a tájékozatlan, tapasztalatlan vezetőség nem is gondolt, vagy legalább eléggé gondolni sem tartotta fontosnak. Kecskemét, június 30. A Nyirády-ház rejtelmeiből. Tavaly valamelyes csekély tűz volt Nyirády László kereskedő udvarában, akkor állapította meg a tűzoltóparancsnok, hogy a ház a város legveszedelmesebb tűzfészke. Ahol a szerencsétlenség történt tegnapelőtt, ott benzines, kátrányos, petroleumoshordók vannak rozoga színben felhalmozva, a szin padlásán több ezer doboz gyufa s tovább a másik tető alatt ca. negyedmázsányi lőpor szokott lenni, amely épen elegendő arra, hogy a félvárost levegőbe röpítse, vagy legalább is lángba borítsa. Ezt a súlyosan büntetendő állapotot legelsőbben ajánljuk városunk vezetőköreinek figyelmébe. Ott a város szívében, a város közepén egy gyufa eldobása a „halálkamrában“ (mert ez volt az igazi halálkamra, habár nem gyújtott, nem robbant) elegendő arra, hogy a petróleum és benzin robbanása százakat és ezreket egy pillanat alatt megöljön s hozzájárul mindehhez az ott lévő tömérdek lőpormennyiség, amely nem egy-két utcának, de egy város elpusztulásához is épen elegendő. S ezt tudva tudja a hatóság, mégis megtűrték ezt a pokoliasan borzalmas állapotot, mert hogy tudta ezt, a tavalyi tűzszemle világra nem bocsájtott adatai is fényesen igazolják. Mégsem tett semmit az illetékes hatóság, mégsem intézkedett egy vonásnyit sem, legalább nyomát nem láttuk, s eltűrte, hogy ez is orvoslás nélkül maradjon. Ki a bűnös, ki nem, azt majd más alkalommal tesszük szóvá, de ígérjük előre, kíméletlenül. Magunkat is vádoljuk, hogy mindenről már akkor részletesen nem írtunk, de mi akkor is, ha rövid vonásokban is, de megtettük a kötelességünket. Maga a Nyirády-ház különben is, kívülről, már t. i. a „hátsó oldala“ maga a legvéresebb vád. Kezdjük a „halálkamránál“. Ez a rozoga épület, amelyből barátságosan kandikált ki ma is a benzin, petróleum, kátrány és gyufa, valamint a mellette lévő kamra közbiztonsági szempontból is a legkriminálisabb állapotban van s csodálatos, a bizottság rögtön észrevette, hogy ezek veszélyesek és azonnal lebontandó. De csak most, mert még embervér nem száradt a köveken, addig csak esetleg volt veszélyes, de különben még akkor sem lett volna egyáltalában „veszélyes“, ha t. i. éjjel történt volna katasztrófa vagy legalább akkor, mikor m*alatta senki, vagyis szóval, ha két em holtan nem húznak ki, akkor a ke tudott volna arról, hogy valami lebt, mert legalább erre mutat ez a mulasztás, amióta halált váróan .