Kecskeméti Ujság, 1918. szeptember (11. évfolyam, 191-214. szám)
1918-09-01 / 191. szám
XI. évfolyam, 191 (3792) szám.____________Arad 10 fillér,______________Vasárnap, 1918 szeptember 1. Előfizetési ár _ w 1 A Megjelenik minden hbd ^r^e11!1".^’« 1 ! ISlAfi 't**^*** félévre • 12 K |HA/jJ! iLl I IJLk I 1 U A.apittato^QOT-ben. Vidékre, postin küldve. A lap szellemi és anyagi TMvTe: : 14 k ' FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ben a szerkesztőség és kiresevre ...!*** v adóhivatal ad felvilágosítást Felelős szerkesztő: Dr. RÉTI GYULA Telefonszám : 176. Lapvezér: FEKETE JÓZSEF Alakítsuk meg a várospolitikai pártot! Néhány nappal ezelőtt megírtuk, hogy a kormány az új megyebeosztást keresztül akarja vinni és ennek keretében kifejeztük azon véleményünket, hogy a város polgárságának minden lehetőt el kellene követni avégett, hogy Kecskemét város megyeszékhely legyen és el kell kezdeni azon nagyszabású program megállapítását is, melyből kisarjadni fog Kecskemét város közgazdasági és kulturális nagysága. Vagy most lesz ebből a megyeszékhely kérdésből komoly cselekedet, vagy később, de nekünk kecskemétieknek, lelkiismeretbeli kötelességünk, hogy ezen nagy munkát a jövő generációnak előkészítsük és hogy e célból alapítsuk meg Kecskeméten a várospolitikai pártot. A békeidő várható nagy eseményei, új alkotásai szükségessé teszik azt, hogy már most, a háború utolsó periódusában csoportosuljanak a város legjobbjai, hogy megalakítsuk nemcsak a várospolitikai pártot, hanem számos város példájára a „Kecskeméti Városfejlesztő R.-T.-ot“, melynek célja lenne Kecskemét városában és közeli környékén közegészségügyi intézmények létesítése, kapcsolatban a város rendezésével, ingatlanok vétele és eladása, idegenforgalmi intézmények (szálloda, penzió stb.), vízvezeték, csatornák létesítése és az ehhez szükséges munkák elvégzése saját üzemben, vagy bérbeadás útján, városi üzemek létesítése, közúti és gazdasági vasutak kiépítése, végre mindennemű kulturális intézmény létesítése és ezekkel kapcsolatos közgazdasági tevékenység. Ezen dolgok megvalósításához nemcsak a sajtó zászlóbontása, támogatása szükséges, de kell, hogy városunk minden szereplő és irányadó férfia, tekintet nélkül politikai pártállására egy csoportba tömörüljön és megkezdjék az alapítás nagy munkáját. Mindenekelőtt előre kell bocsájtanunk, hogy a várospolitikai párt, pártoktól, frakcióktól függetlenül kell, hogy megalkotva legyen, felekezetektől, intézményektől befolyásmentes legyen, ha célját önzetlenül és függetlenül megvalósítani akarja. De hangsúlyoznuk szükséges, hogy a várospolitikai párt mielőbb megalakíttassék és tevékenységét minél gyorsabban megkezdje. Mi a magunk részéről már régen megkezdettük az ezen irányban való munkálkodást, s lapunkat szívesen ajánljuk fel a létesítendő várospolitikai párt önzetlen szolgálatába. Különben is lapunknak ez irányban való átengedése tárgyában már több ízben, több csoporttal beható tárgyalásokban állottunk s ha tisztán és kizárólag ebben az irányban haladna a megindítandó mozgalom, bennünket mindig a támogatók sorában fog találni! Úgy a várospolitikai pártnak, mint az ezzel kapcsolatban működő „Városfejlesztési Részvény Társaságnak“ programmját a következőkben véljük nagy vonásokban megállapítani : 1. Közgazdasági programjába felveendő : Gazdasági szakoktatás, gazdasági felsőiskola létesítése, magvizsgáló állomás felállítása, gazdasági akadémia létesítése, borközraktár, hordógyár, pezsgőgyár, takarmány- és műtrágyagyár felállítása stb. Népjóléti intézmények közül megvalósítandó: a köz- és népfürdő, közkórház, csemőkórház, napközi otthon, árvaház stb. 3. Közlekedési és forgalmi szempontból létesítendő: a közúti vasút, gazdasági körvasút, a vidéknek intenzívebb módon való bekapcsolása vicinális, lehetőleg villamos üzemű vasutakkal, szállodák, penziók építése, sőt idevehetnek még: több internátus felállítását az ide özönlő ifjúság befogadására. 4. Kulturális programmjában legyen a kultúrház építése, közkönyvtár, múzeum felállítása és a színház és moziügy rendezése. Ezek volnának a várospolitikai párt részére a lényegesebb feladatok, amelyeknek megvalósítása a legfontosabb tennivalók közé tartozik és melynek kiépítése a várospolitikai párt elsőrendű feladata volna. Amikor olyan nagy a pénzbőség, mint ma Kecskeméten, ahol évente a közvagyonosodás több, mint százmillióval szaporodik, s ahol a fenti intézmények hiánya kirívó és szembeötlő, a várospolitikai párt felállítása el nem halasztható, sőt életbevágóan sürgős és fontos. Nem kisebb jelentőségűnek tartjuk a fenti célok támogatására a „Kecskeméti Városfejlesztő Részvénytársaság“ megalapítását, amely 8—10 milllió korona alaptőkével alakulva, a fenti célok progresszív kiépítését venné tervbe. Ilyen részvénytársaságok az idén a vidéken több alakultak, több előkelő budapesti nagy bank égisze alatt. Ha egy ilyen intézmény megalakulna, a várospolitikai pártnak működése nagymértékben megkönnyítve lenne. Mi magunk részéről e tárgyban szívesen folytatunk eszmecserét, s városunk bármelyik polgárától készséggel fogadunk el tárgyilagos, hozzászóló közleményeket. Látogatás a Széktóban. (Saját kiküldött tudósítónktól.) Kicsit furcsának hangzik a cím : „Látogatás a széktóban“, holott ott az emberek fürdeni szoktak. De bármilyen buzgó riporter vagyok, nem mertem a szerkesztő úr kérésének más formában eleget tenni, mint úgy, hogy csak „külsőleg“ (használat előtt jól felrázandó) nézem meg Kecskemét városának ezen híres fürdőjét és a belsőleg való használását átengedem másoknak (akik például nem lesznek rosszul tőle.) Mint mondtam, kigyalogoltam a Széktóba. Erről az útról helyszűke miatt nem fogok megemlékezni, annál is inkább, mivel külön könyvben akarom megírni, csak annyit akarok megemlíteni, hogy Verne fantáziája kell ahhoz, hogy a portengeren való áthajózást elképzelje .,Ezen az után minden por, van portenger, porfelhő, porfürdő és poros levegő annyi és olyan, amilyet csak „kiválasztott" helyeken lehet találni, mint Kecskemét. Végre is megpillantottam a Széktó barna kupoláját. Előtte tehenek legelésztek, lovak lakmároztak, bárányok bégettek, kutyák ugattak, a bárányfelhők úsztak, a pénztár felirású fülkében pedig a pénztáros úr érintkezett a felekkel. Itt is háborús viszonyokat találtam. Mindent csak jegyre adnak ki. (A jegygyűjtők kedvéért megírom, hogy háromféle jegyek vannak, fürdő, lepedő, és nadrágjegyek). Mikor a jegyváltáson ezen a rossz társadalmi szokáson is túlestem, beléptem a „férfiaknak“ felirású ajtón. Bent a mester fogadott. Megkérdezte, hogy mi tetszik. Én mondtam, hogy maga tetszik tisztelt mester."(T. i. úszómester volt.) Erre azt felelte, hogy kívül tágasabb, amiben neki volt igaza és a kapu előtti térségre mutatva megfordult, mondván, hogy majd, ha lesz hely szólni fog. Kint végig hallgattam egy fess zászlós és egy helyes kis bakfis közt lefolyt diszkrét beszélgetést, miközben 3—4 ember kisétál, végre a mestermester megjelent és intett nekem. Levetkőztem, hogy kötelemről szemlélhessem meg a Széktói fürdőéletet, amely egy kerek pocsolyában játszódott le. Meg is kérdeztem biztonság kedvéért a mestert, hogy ez e a fürdőhely, mire ő udvariasan azt válaszolta, hogy „hát mi a fene lenne“. Erre aztán végig legelésztem a szememet a pocs ... akarom mondani fürdőhelyen. Emberek sétáltak, felnőttek és fiatalok, fiúk és lányok. Néhányan feküdtek a vízben, de még így is alacsony volt a víz, nem takarta el őket. A tó tele van táblákkal. „Úszóknak“ „nem úszóknak“, „férfiaknak“, „nőknek“ felhívásokkal. Az úszóknak címe ott kezdődött, ahol a víz már az emberek bokáját is eltakarta a hölgyeknek szóló rész ott, ahol a legtöbb férfi úszik, a férfiaknak dedikált rész ott, ahol a legtöbb lány pacskolta a vizet. Közben a szél megsusogtatta a széktóban termelt nádast, a bárányfelhők még mindig úsztak az égen, a tehenek bőgtek, a gyerekek meg lármáztak, és a böröm libabörös lett a hűvös szellőtől. Erre aztán bevégeztem tanulmányutamat és kivonultam a tóból. Lemosván magamról a rövid idő alatt szerzett, piszkot, sarat és békanyálat, eltettem a rajtam úszó szép szőke női hajszálat emlékbe, és felöltözés után távoztam. Aztán elolvastam a Kecskeméti Újság vezércikkét, amely Kecskemét városának kultúrközponttá való praedestináltságáról írt, és nevettem: Kun Imre.