Kecskeméti Ujság, 1918. október (11. évfolyam, 215-241. szám)

1918-10-06 / 220. szám

XI. évfolyam, 220 (3821) szám.______________Ára: 12 fillér. Vasárnap, 1918 október 6. Előfizetési ár . rw» ^ a* „ _ __ _ £ Megjelenik minden hbí MFIWMFN | HSJtfi ********* Félévre . 16 K ff| \ A.ff | ||g A ff | | Alapittatott 1907-ben. Vidékre, postán Mire: A lap szellemi is anyagi ^tev"::« k független politikai napilapben a szerkesztőség és kiadóhivatal ad felvilágosítást Felelős szerkesztő: Dr. RÉTI GYULA Telefonszám: 176. Lapvezér: FEKETE JÓZSEF .'■i.i »mi»— i' ■ ■ -’"in.;—.................................... '■ ~ ■ f. im■■ w ..1.v.i T- -I ■ ?" ~ iraea^üBi^süB Békeprogramm. Ennek a háborúnak a leszerelése még sok időbe, még több fáradságba fog kerülni. A nemzetközi érdekek egész csoportja vetődött fel, melyek megoldást követelnek. Vannak kérdések, melyek nélkül állandó tartós békeállapotról álmodni sem lehet. Csak felületesen számítva is, évekre szóló programmal tudnánk összeállítani. Ilyen elsősorban Európa régi és új államainak átidomítása és kialakulása. Az államok szocializálása, demokratikus alapon. A fajok, nemzetiségek, nyelvek és kulturzónák igényei. Gazdasági érdekek világforgalmi szempontból. Ezzel kapcsolatban a tenger szabadságának kérdése Egy uj nemzetközi jog kodexe az eddig hiányzó nélkülözhetetlen végrehajtási garanciákkal. Egy uj európai állami egyensúly létesítése. A militarizmus leszerelése. A technikai háborús eszközök használatának korlátozása. A világháború hitelügyeinek szabályozása. Valutakérdések rendezése Fedezetlen papírpénz devalválása. Új adónemek kivetése. Nemzetközi reformok. Mindez csak általános szempontokból van érintve, elvi és gyakorlati részletezés nélkül. Hát még a fontos halaszthatatlan kérdések özönének sürgős elintézése, az egyes országok határainak megállapítása végett, mint például a tönkre ment Balkán országok újra való helyreállítása és egymáshoz való viszonyaik ellátása. Belgium és a belga tengerpartok restituálásának és politikai vonatkozásának rendezése. Galicia, Lengyelország, Ukrajna, Finland és a többi elszakadt orosz államok függetlenítése. A délszláv birodalom, Bosznia és Herczegovina, Albánia, Elszász-Lotharingia és főkép a nagy Oroszország jövő kérdése. A Szent Föld és Törökország problémája. Amerika és az antant elszámolása. Japán kielégítése. A német vagy angol Bagdad vitás kérdése. Az elfoglalt német kolóniák sorsa. Satöbbi, satöbbi. Látható mennyi fogas és mily számos sürgős és függő kérdései vannak a legbékésebb és leggyorsabb béketárgyalásainak is. Egy békeszerződés félig-meddig helyes szövegezéséhez is hónapok, talán évek kellenek. Pedig még Champagne, Flandria körül égnek a tüzek. A Balkánon újra fellobognak a lángok. És a Bosporus vizén alighanem újra kezdődnek a tengeri háborúk, míg Törökország európai hatalmának talán végleg véget vetnek az angolok. Még be sem fejezték a háborút. Mikor lesz ebből még béke ? Fekete József: Tükördarabok a hétről — A Mollináry napok besavanyodtak Kecskeméten, helyesebben eláztak, mert a magasságbeli Úristen némi összeütközésben lehet a dicső Mollináryokkal, akik mindent megtettek (még kiadásokat is nagyobbra szabták, mint kellett volna), hogy a „napok“ sikerüljenek. A napok itt voltak, de a „nap“ maga eltűnt, s omlott a rengeteg jóltévő, eső, amelyről a jó Mollináryok maguk :» megemlékeztek köszönő leveleikben, mondván, hogy az eső a kecskemétieknek milliókat hozott, de tőlük elrabolt sok súlyos ezer koronákat. Kár az elázott napért, de legjobban kár a sok ezer virsliért és sóskiflikért, amelyekre evőt és vevőt nem lehetett eleget kapni. Adtál Uram esőt, nem volt benne köszönet ! * — A spanyolnátha lett aktuális a nanapokban Kecskeméten is, sajnos grasszál, de szerencsére kevés veszedelemmel, talán éppen ezért, mert népünk hamar nekifekszik, s nem vár, míg veszedelmesen kifejlődik a baj. Van is szegény doktoroknak elég dolga, mert ha valakinek erősebben fáj a tyúkszeme, jobban csikar a belső része, hasogatja valami az alsó részét, úgy menten spanyolra gondol, amelynek pedig elegendő a tünete. Kár hát úgy beijedni! A jó kecskeméti ember úgy van a spanyollal, mint volt a filoxérával. Mikor az v raszszált, nem félt a kecskeméti ember, fölényesen legyintett a kezével, hogy : — Nem lesz itt filoszéna, mer’ a mi homokunk kiüti annak a szemét! Hát nem is lőtt. Nem azért, mert kiütötte a szemét, az olyan kicsi, hogy nagyitóval is alig látni, hanem azért, mert nem volt talaja Kecskeméten annak. Bízzunk benne, hogy a jó kecskeméti homok, amelytől néha szeles időben keramitot is lehet pökni, a spanyolbacillusnak is kiüti a szemét. Oszt ettől majd megvakul ! * — Riport jegyre! Hát ez is csak nálunk fog megesni. Ősidőktől fogva a polgármesteri jegyző, akár volt tehetsége, akár nem, szokta mindennap informálni a helyi sajtót a fontosabb közlendőkről. Így van ez ma is. De ma ezerszer annyi a dolga a jegyzőnek, amint békében, amikor csak parádés szerep volt a polgármesteri jegyzőség (ma ugyan a legparádésabb jegyzőnk az informátor) alig volt valami dolga, mert akkor egész nap csak a körmét piszkálhatta. Ma avanzsált a jegyző, ma a körmét nem piszkálja, mert manikűrözted, de azért is, mert nem ér rá. Ez indította arra, hogy tegnap óta a jegyző úr fogadási perceket ír elő: 9 óra 30 perctől 9 óra 33 percig. Ezen rémhosszú idő alatt elreferál mindent, ami nem nem történt, s azt is, ami meg fog történi. S mivel két napilap is van Kecskeméten, hogy a nagy tolongás elkerültessék, jegyrendszert léptetett életbe s így páros napokon az egyik napilap, páratlan napokon a másik napilap kap előbb információt, mint a másik. A legnagyobb baj pedig azt, hogy a nyomdák annyira zsúfolva vannak munkákkal, hogy ez újabb rendszerre a jegyet csak a béke megkötése után két év múlva szállíthatják, s addig is úgy segítenek a dolgon, hogy sorsolást rendeznek mindennap, s aki a jegyzőség kalapjából a megfelelő számot kihúzza, hát az lépheti át elsőnek Rubikont. Azóta csend és rend van s a lapok rendes időben jelenhetnek meg, csak az a három perc okoz zavart még, amig a sajtó informálása történik ! Nagy áresés a borpiacon (Saját tudósítónktól) A döntő jelentőségű külpolitikai eseményeknek meglepő erejű hatása érvényesült ma a borpiacon. Az az egészségtelen konjunktúra, melyet a borpiac uralt és amely több mint ezerkoronás bors árakat kreált, a külügyi helyzet következtében most egyszerre megfordult és ez a krízis ma tört ki. A kereskedők roppant tartózkodók lettek a kínálattal szemben, nem vásárolnak és ma az volt a helyzet, hogy kétkoronás árak mellett sem tudtak mustot elhelyezni. A kereskedőket a bizonytalan helyzet készteti tartózkodásra. Főleg attól tartanak, hogy a német hadsereg, mely a háborúban legnagyobb vásárlója a magyar bornak, lényegesen kisebb kereslettel fog fellépni, mint amilyenre a borpiacon számítottak még egy héttel ezelőtt is. Ha ez az aggodalom, mely most a borpiacot eltölti és ma már szinte borkracht idézett elő, valóra válik, akkor a kereskedők szerint a kivitelre szánt borok nagy része itt marad az országban és persze tarhatatlanná válnak azok a fantasztikus árak is, amelyekre a nagy konjunktúrában számítottak. Ez az egészségtelen konjunktúra, melyet az agráriusok és az árfelhajtásban buzgón közreműködő lánckereskedők hónapokon keresztül szították, mindegyre szélesebb köröket csábított a borüzlet terére. Bankok, kereskedők, sőt magántőkések is lázasan kaptak a nagyszerűnek kínálkozó nyerészkedési alkalmakon, amelyekkel ez a mesterségesen fejlesztett konjunktúra csábított. Ennek következménye, hogy ma már száz és százmilliókra rúg az az összeg, amely Magyarországon borüzletekben van lekötve és ez az óriási tőkeérdekeltség majdnem kivétel nélkül azokhoz a konjunkturális árakhoz kapcsolódik, amelyek a békebeli árakat 3—4000 százalékkal múlták felül és amelyeknek további emelkedésére számítottak még most is, néhány nappal ezelőtt a nagy békeesemények beállta előtt. Akik még idejekorán megkeresték a maguk millióit vagy százezreit ezen a kezdettől fogva egészségtelen irányba és szélsőségek felé terelt konjunktúrán, azok most már természetesen nyugodtan nézik a hirtelen fordulatot és ennek következményeit. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a legbusásabb hasznot ezen a konjunktúrán az agráriusok vágták zsebre, akik kezdettől fogva lelkendezve fogadták az árfelhajtók különböző mesterkedéseit, amelyeket a borlánckereskedelemben meghonosítottak. Ők agráriusok, semmiesetre sem veszthettek s nem veszthetnek ma sem. Ha a borárak esnek, legfeljebb csak kevesebbet fognak nyerni, existenciájukat azonban a fordulat nem nem ingatja meg. Annál inkább áll ez a kereskedők és a borüzletben érdekeltek széles rétegeire, akik egész existenciájukkal a borkonjunktúra bálványának szolgálatába szegődtek és szédült nyereségvágygyal vitték tőkéjüket a borpiacra. Fölkérjük a hivatalokat, egyesületeket, köröket és mindazokat, akik a ,,Kecskeméti újsággal összeköttetésben állanak, hogy közleményeiket délelőtt 10 óráig küldjék be szerkesztőségünkbe. A később érkező kéziratok, vagy tudósítások csak kivételesen jelenhetnek meg lapunk aznapi számában.