Kecskeméti Ujság, 1918. október (11. évfolyam, 215-241. szám)

1918-10-11 / 224. szám

2 oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 1918 október 11. Sötét felhők láthatárunkon. Miért nem intézkedik a hatóság? Nem jó kinéznünk az ablakon. Ólmos eső veri a világot s fönn a fellegek egyre szaporodnak. Nagyon sötétek ezek a felle­gek, olyanok, mint a háború gondjai, ame­lyek bizony alaposan megnövekedtek. A külpolitika láthatára nem könnyen tisztul, belső politikánk is a régi pártviszályok és személyes ellentétek keretein belül mozog. Az ellenség már azt hiszi, hogy oka van vesztünkön ujjongani, a csehek és magyar­­országi szövetségeseik nyíltan kifejezik a bolgár dolgok felett való örömüket, a mi vezető politikusaink pedig még mindig foly­tatják kisded játékaikat s azon viaskodnak, melyik párt győzze, gyűrje le a másikat ?! Az önző politikának megtestesült alakjai nem látnak és nem hallanak. Nem látják az újhodó világ változásait s nem hallják a jövő zenéjét, melynek főismertetője: a har­­mónia. Az összetartás, az egyetértés, az ezekben rejlő erő, amely talán egyedül ké­pes a tornyosuló fellegek veszedelmét elűzni. Nem jó kinéznünk e sötét világra. Még­is meg kell tennünk. Mert odakünn zug az élet s a fellegekből hulló hideg eső is cse­lekvésre ösztönző memento. A korán bekö­szöntött zordon őszi idő hatalmasan figyel­meztet némely vezetőink rövidlátásra s a dolgok meritumán könnyen átsikló könnyelműsé­gére. A jajkiáltás állandóan hangzik. Nincs fánk! nincs szenünk! de nem nagyon vesz­­szü­k észre, hogy ez a panasz orvosoltatnék. Nem a legkellemesebb feladatok közé tar­tozik, hogy a vezetőket állandóan figyelmez­tessük kötelességeikre. Végre is az volna rendjén, ha a gondolkoznék, de úgy látszik, a mi vezetésre elhívott hatóságaink néme­lyike a gondolkozást szívesen átengedik má­soknak. Íme : egy-két hónap óta egyebet se hallunk, mint hogy Magyarországon vesze­delmes arányokat öltött a spanyol betegség. A főváros utcáin óriás­plakátok hívják fel a közönséget arra, hogy a betegségtől ho­gyan óvakodjék. Ugyanezt cselekszik a vi­déki nagy városok is melyeknek lapjaiban kormánybiztosok, főispánok figyelmeztetik a lakosságot, mit tegyen és mit kerüljön el. Kecskeméten legfeljebb a tiszti főorvos nyi­latkozik egy-két fürge újságírónak, hogy mennyire enyhe lefolyású a járvány, hogy csak ezeren feküsznek lázban, kicserepese­­dett ajkkal és megtámadott tüdővel spanyol­náthában. Ez a horribilis szám nem hallatszik el a város vezetőinek a füléhez, a magas székekből senki meg nem szólal, senki se mond ennek a gondokban élő városi lakos­ságnak egyetlen vigasztaló szót. Állunk és járunk sötét fellegek alatt, nehéz esőben, háborús sejtelmektől kínzottan, a spanyol baj rémének közeledését várva s nem jön segítségünkre senki. Nem ismerjük a baj kórokozóját! mondják ékesen, tehát csök­keni fog a járvány s aki meg nem hal, az felgyógyul Igazán felháborító ez a közöny, amelyben könnyen pusztul el az emberélet s nem ragasztjuk ki az óvóintézkedéseket tartalmazó plakátokat. Hiszen az ma már kétségtelen, hogy ez a betegség­­ ragályos. Ha ragályos, mért nem kezelik úgy, mint más ragályos beteg­ségeket ? Mért nem különítik el a betege­ket az egészségesektől ? Miért nem hirdetik ki falragaszok, újságok útján, ha kell, dob­szóval, hogy mik azok a preventív intézke­dések, melyek elejét vethetik a baj meg­szerzésének. Ott kellene lenni az utcasarko­kon, nyilván­os épületekben, hivatalokban színházakban, mozikban, hogy a betegség ellen való védekezés legjobb módszere, ha szabad időnket mennél tovább jó levegőn, a szabadban töltjük. Hogy kerülnünk kell a rosszul szellőzött, füstös, bűzös helyisége­ket, kerülnünk kell az éjjelezéseket, a mu­latozást s gondoskodnunk kell a műhelynek, hivatalnak, iskolának, a nappali tartózko­dási helyeknek tisztaságáról s azok gyakori szellőztetéséről. Ezeknek és egyebeknek már régen ki kellett volna függesztve lennie, hogy elol­vashassa mindenki s magát a ragály pusz­tításától megóvja. Igazán csak az Isten a megmondhatója, hogy e város némely vezetői mivel töltik a köznek szánt idejüket, ha ennyire keveset törődnek e város lakosságának fe­nyegetett életével és érdekével . . . ...................................... A németek megkapták tilson válaszát Fegyverszünet csak a megszállott terü­letek kiürítése után lehetséges.­­ Az elnök kérdései a németekhez, Hágából és egyidejűleg Berlinből is érke­zik a híre annak, hogy Németország már megkapta Wilson válaszát békejegyzékére. Wilson elnök válasza Németország békét és fegyverszünetet felajánló jegyzékére kö­vetkezőkép hangzik : Mielőtt válasz lenne adható az elnök még a következő előzetes kérdéseket teszi fel: Tudni óhajtja: 1. Várjon a német kormány úgy értel­­mezi-e a jegyzéket, hogy mindazokat a feltételeket, amelyet az elnök január 8-iki kongresszusi üzenetében felajánlott, elfo­­gadja-­ és hogy a felajánlott megbeszé­léseknek csak az lenne a céljuk, hogy ezeknek a feltételeknek a gyakorlati ke­resztülvitelét szabályozzák. 2. Az elnök kijelenti, hogy mindaddig nem egyezhet bele a fegyverszünetbe, míg a megszállott területeket ki nem ürítik. 3. Az elnök tudni óhajtja, vájjon a bi­rodalmi kancellár mindazoknak az alkot­mányos tényezőknek nevében beszél­t, akik eddig a háborút vezették. Ezekre a kérdésekre adandó válasznak a legnagyobb fontossága van. HÍREK. — Hausser Rezső tábornok temetése. Kapuvári Hausser Rezső tábornok temetése tegnap délután 3 órakor volt a nagytem­­lom előtti téren. A gyászszertást Révész István praelatus végezte fényes segédlettel, majd költői lendületű beszédet mondott, melyben az elhunyt hős kiváló érdemeit méltatta. A temetésen megjelent az egész helyőrség, Márton Frigyes ezredes vezetése alatt a 94. gyalogezred küldöttsége, a vá­rosi tanács és rengeteg sok részvevő. A díszszázadot a 30. honvéd gyalogezred szol­gáltatta. — Bérletet a visszatérőknek. Sándor István polgármester, amint értesülünk a vá­rosi tanács elé javaslatot terjesztett, amely­ben a nagyobb kisbérletek felosztását mondja szükségesnek, hogy olyanok is hozzájuthas­sanak ismét bérlethez, akik hadbavonulásuk miatt kénytelenek voltak bérletükről lemon­dani. A javaslat, amely erős szociális érzés­ről tesz tanúságot annyira indokolt és he­lyes, hogy a városi tanács minden bizonyára magáévá fogja tenni. -- Jótékony eső. Az éjjel hatalmas zá­por zúdult a városra és környékére, amely alaposan megáztatta a földeket és az üres boroskádakat és hordókat a szőlőkultura nagy és igaz örömére. — A leendő jegyzőkért. A belügymi­niszter éresítette a polgármestert, hogy a jegyzői pályára lépni szándékozó azon ifjak részére, akiket katonai szolgálatra történt bevonulásuk akadályozott a községi köz­­igazgatási tanfolyam elvégzésében, részükre külön rövidített tanfolyamot szervez. Ezek­nek az ifjaknak október 20-ig kell jelent­kezniük az illetékes főbíráknál, illetve a polgármesternél. — Védekezés a spanyol­nátha ellen. A belügyminiszter rendeletet küldött a vá­ros polgármesteréhez, amely a nagy mérv­ben fellépett spanyol­ járvány elleni védeke­zésre hívja fel a város közönségét. A bel­ügyminiszter utasításokkal szolgál a vesze­delmes járvány fellépésének meggátolására és lokalizálására. A polgármester a belügy­miniszter rendeletét valószínűleg falragaszon fogja közölni a város közönségével.­­ Pusztulnak a sertések. Különböző helyekről kapjuk a jelentéseket, hogy az uradalmakban a sertésvészen egy ízben már átesett sertések is tömegesen pusztul­nak és igy fokozódik azon aggodalom, hogy az élelmezés és zsírellátás terén a közel­jövőben igen nagy nehézségek lesz­nek. Elsősorban is lényegesen megapadt országszerte a sertésállomány úgy, hogy a hizlaldákban alig hizlalnak számbavehető sertéseket, amit pedig uradalomban hizlal­nak, melyeket a hadsereg ellátására hizla­lásba vettek és a sertés központok által le­kötött sertéseket megtizedeli a vész, am­ellen alig tudnak a gazdák védekezni. A baj igen nagy és eltekintve a sertéshús árai és zsiráfnak továbbra is várható áremelke­­désétől, még nagyobb baj, hogy a szükség­let kielégítésére bízott sertések igen jelen­téktelen mennyiségben fognak vidékünk ren­delkezésére állani. x Orvosi rendelés. Dr. Rohrböck Ferem belgyógyász, bakteriológus, orvos chemia és bakteriológiai laboratóriummal rendelé­sét Rákóczy­ út 3 sz. alatt (Klapka­ utca oldalon) megkezdte. — A húsuzsora Kecskeméten. A nai­vitásunkban méltóztatik bízni és azt mél­­tóztatik hinni, igen tisztelt mészáros úr hogy mi azért írunk ma ismét husuzson címen, mert a hús ára túlságosan magasra­­ van megállapítva. Tévedni tetszik mészáro úr, a közönség — mit tegyen mást — be­letörődött már a legmagasabb árba, hiszen a legtöbb embernek legföljebb hetenkin vagy kéthetenkint, esetleg csak négyheten kint egyszer jut húsra. De ez egyszer,­­ ritka ünnepi alkalomkor húst szeretne­­ pénzéért és nem csontot, amelyen bosszan­tásul marad csekélyke hús. A közönség méltatlankodik és lázong. Egy háziasszony pld. bemutatta nálunk azt a nagy dara csontot azzal a kis darab hússal együt amelyet önök közül az egyik, mészáro uraimék, egy kiló hús árában adott el nek Ez úgy nem mehet tovább ! Ez ellen tilta­kozi és tenni kell. A mészárszékekre és húspiacra kell irányítani a hatóság, különö­sen a rendőrség figyelmét. Annyival inkább mert egy másik háziasszony azt adta el nekünk hogy nem meri visszakülden ismét önök közül az egyiknek, mészáro uraimék, a hús árában kapott csontot, de akkor legközelebb csontot sem kap és nem lesz min rágódnia sem két-, esetleg négy­hetenkint egyszer A húsuzsora erélyes , gyors letörésére nyomban intézkedni kel­l A jövő évben sem lesznek olcsób­bak a termények. Gróf Serényi Béla féle mivelésügyi miniszter értesítette a törvény­hatóságokat, hogy a főbb mezőgazdaság termények és pedig a búza, rozs, kétszere árpa, zab és tengeri ára a jövő évben sem lesz alacsonyabb a folyó évi termésrends­lerbeli megállapított áraknál.­­ Keresnek egy rokkant katonát elős­­nek. A sétatérre egy csőszt keres a gazda­sági hivatal, lehetőleg rokkant katonát.

Next